A tegnapi silányabbra sikerült bejegyzés egyik fő oka egy dilemma. Beigazolódni látszik, hogy az embernek nem lehet egyszerre két, egymástól független hobbija. Na megvan a második. Töredelmesen bevallom, tegnap a fűzés a főzés rovására ment. De erről több szó nem fog esni ígérem, legfeljebb indítok egy gyöngyfűzős blogot is.
Na de vissza a mai sütihez. Már említettem, hogy a hétvégi polipkodásom alkalmával két kezem a citromos-levendulás keksszel volt elfoglalva. Kicsit fura volt, hogy savanyú. Némi csiszolásra szorult. De visszatérve az alapjaihoz, nagyon jó kis kekszeket lehet kihozni belőle. A citrom és levendula helyett inkább csokit és narancsszörpöt tettem bele. Legközelebb narancshéjat is fogok bele tenni. Fotózás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb darabot kapok lencsevégre. Ez olyan észrevétlenül elfogyós süti. De aggodalomra semmi ok, mert fél óra alatt elkészül.
A recept alapja egyik kedvenc külföldi blogomról származik (Happy Home Baking). A technológiát viszont Limarától lestem el. Ő késes robotgépbe dobálta be a hozzávalókat. Döbbenetes volt, amikor kipróbáltam. Két pislogás alatt összeáll így a tészta. Hihetetlen. És persze kicsit a magam formájára alakítottam a receptet, teljes kiőrlésű liszt és gyümölcscukor.
Hozzávalók 28―30 db kekszhez:
115 g teljes kiőrlésű liszt
3 ek keményítő
25 g gyümölcscukor
pici só
½ tábla étcsoki apróra vágva
100 g vaj
2 ek narancsszörp
reszelt narancshéj
A csokit érdemes külön felaprítani, mert a robotgép csak taszigálja és farigcsálja, ami miatt később nehéz lesz felvágni a tésztát. A késes robotgépbe szórtam az összes hozzávalót és addig dolgoztattam, amíg össze nem állt a tészta. Rögtön kikapcsoltam, kivettem a tésztát és hideg kézzel, nagyjából 30 cm hosszú rudat hengergettem belőle. (Ha valakinek nincs késes robotgépe, kézzel is meg tudja gyúrni. A lényeg, hogy gyorsan, rövid ideig (épp csak, amíg összeáll) és hideg kézzel, hideg hozzávalókkal. Különben a vaj megolvad, beszívja a liszt és ragacsos lesz a tészta.) Alufóliába csomagoltam és 2 órát pihentettem a hűtőben. Erre azért van szükség, hogy a vaj jól lehűljön és a tésztát könnyű legyen felkarikázni. Szerintem mélyhűtőben is ki lehet kísérletezni a megfelelő időt, ha sietünk.
Amikor jól áthűlt, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tésztából 1/2 cm-es szeleteket vágtam és sütőlapra fektettem. A tetejüket megszórtam egy kis barnacukorral és nagyjából 15 percig sütöttem. Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni.
Jól záródó dobozba tettem, hogy nehéz legyen hozzáférni. Így remélhetőleg tovább fog tartani. Az az érzésem, hogy lesznek még ebből variációim.
Szeretitek a házi kekszet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése