2016. december 11., vasárnap

Pásztor pite (inkább kondás)

Bár még nem ettem túl sokszor, nagyon szeretem, viszont ritkán készítem (ez volt a második alkalom). Mivel az eredetitől eltérően nem bárány húsból, hanem sertésből készült, nem teljesen autentikus, ezért is hívom inkább kondás pitének. Ragu, fölötte sajtos krumplipüré tetején olvasztott sajt. Szuper találmány. A recept Gordon Ramsay-é.
Hozzávalók 4-5 személyre:
2 ek olaj
500 g darált bárányhús
1 nagy hagyma reszelve
1 nagy répa reszelve
2 gerezd fokhagyma
2 ág kakukkfű
1 ágacska rozmaring
2 ek worchestershire szósz
11/2 tk paradicsompüré
1 csésze száraz vörösbor
1 csésze (250 ml) húsleves
a krumplipüréhez:
1 kg krumpli
4 ek vaj
2 tojás sárgája
¾ csésze tej
6 ek parmezán (én érett chedárral készítettem)
A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben feltettem főni.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Nekiálltam a ragunak: az olajon erősebb lángon megpirítottam a húst. Amikor barnásra sült, hozzáadtam a reszelt hagymát, áttört fokhagymát és reszelt répát, kicsit kevergettem, majd a kakukkfüvet és a rozmaringot. Sóztam, borsoztam. Fél percig megint kevergettem, ekkor hozzáadtam a paradicsompürét és a worchestershire szószt és 4 percig főztem. Ezután beleöntöttem a bort és addig főztem, amíg elpárolgott belőle az alkohol. Végül beleöntöttem a levest is és nagy lángon besűrítettem az egészet.
Amikor a krumpli megfőtt, krumplinyomón áttörtem, majd belekevertem a tojások sárgáját, vajat, tejet és 2 ek sajtot. Sóval, borssal tovább ízesítettem.

A ragut az előkészített tepsibe öntöttem, majd rásimítottam a krumplipürét, végül megszórtam a maradék sajttal. Addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején.

2016. december 5., hétfő

Mozart-golyó

Amikor végignéztem a recepthez tartozó videót, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Lelkesedésem kicsit akkor hagyott alább, amikor szembesültem vele, hogy itthon (Budapesten) nem is olyan egyszerű nugátot találni. Nekem már csak az után sikerült, hogy elkészítettem házilag. Nem bosszantó csöppet sem :) A Müllerben Lindt márkájú, illetve az Ázsia Bt.-nél Haas típusú kapható. Természetesen nem is lett olyan jó, mint az eredeti, de ezen már nem hergeltem tovább magam. Következő akadálynak a natúr, sótlan pisztácia beszerzése ígérkezett. Végül sikerült találnom, és készüljetek fel, elég sokba kerül. Sajnos a rózsavíz is kimaradt, legközelebb pótolom. Összességében abszolút kevesebbe kerül a bolti változat, bár, ha Salzburgban vesszük az eredetit, egyesével, az talán nem :). De nem is azért csináltam, hogy olcsóbban jöjjek ki, hanem, hogy meglepjem Anyukámat. Szeretettel készült. :)
Hozzávalók:
200 g nugát
200 g marcipán
2 ek rózsavíz v. cseresznyevíz
25 g pisztácia
125 g porcukor
100-150 g csokoládé
A nugátot 1x1 cm-es kockákra vágtam, majd kis golyókat formáltam belőlük és betettem a hűtőbe, hogy visszaszilárduljanak.
Közben a pisztáciát apróra vágtam és a háromnegyedét a cukorral, vízzel együtt a marcipánmasszához gyúrtam. Kézzel dolgoztam, mert ez volt a legegyszerűbb. Aztán porcukorral kissé behintett felületen 3 cm-átmérőjű rudat formáltam a masszából és annyi felé vágtam, amennyi nugát golyóm volt. (Sajnos nem számoltam, de ez nem is lesz annyira mérvadó, mert a marcipános bevonás során úgyis „elpárolog” pár darab, pláne, ha lelkes családtagjaink is a környéken sündörögnek.) Aztán a golyókat bevontam egy-egy adag marcipánnal. Ismét a hűtőbe tettem őket, amíg gőz fölött felolvasztottam a csokit. Végül mindegyik golyót megforgattam az olvadt csokiban és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem, majd megszórtam a maradék pisztáciával. Hűvös, kevésbé párás helyen hagytam megdermedni.



2016. november 30., szerda

Waldorf saláta

Amikor lusta vagyok piacra menni, boltból kell beszereznem a zöldségeket. És ez általában azt jelenti, hogy vagy nagy kiszerelést kell vennem, vagy nagyméretű példányokat, amiből nagyjából három féle dolgot is tudok majd készíteni. Esetünkben ez a zöldség a zeller volt. Egy kilóból készülhet krémleves, mehet húslevesbe, vagy valamilyen téli salátába. Mivel waldorf saláta még nem készült a konyhámban, ideje volt pótolni a hiányosságot. Recept természetesen rengeteg. Az „ahány ház annyi waldorf” típusú remek instrukciókkal nem tudtam mit kezdeni. Így ez született:
10 dkg zeller
10 dkg alma
2 ek majonéz
1 tk joghurt
só, bors
20-25 g dió
A zellert először egyforma vastagságú korongokra vágtam, majd felcsíkoztam (=vékony hasábok). Tálba tettem és kicsit besóztam, majd állni hagytam. Közben az almát is hasonlóképpen daraboltam fel. A diót serpenyőben óvatosan megpirítottam, majd durvára vágtam. Végül a zellerhez kevertem az almát, a joghurtot, majonézt egy pici borssal és megszórtam a dióval.
Nem vagyok oda a zellerért, de a sózás igen jót tesz neki, a pirított dió pedig tovább tompítja az ízét. Egymás után kétszer is elkészítettem. Nekem nagyon ízlett :)

2016. november 22., kedd

Sütőtök fűszerkeverék

Még pár éve bukkantam erre a fűszerkeverék receptre, de akkor nem annyira fogott meg. Sütőtököt sütöttem vele, de nem igazán ízlett. Sütés alatt kiszáradt, és elillantak az aromái. Viszont minden olyan ételbe szuper, ami szereti a mézeskalács-szerű vagy fahéjas ízvilágot. Legújabban a reggeli expressz zabkásámba teszem. Vagy banán turmixba. Vagy forró csokiba. Vagy almás sütibe. De a sütőtökös variációról sem szeretnélek lebeszélni Titeket :).
Hozzávalók:
6 teáskanál őrölt fahéj
2 teáskanál őrölt gyömbér
½ teáskanál őrölt szegfűszeg
½ teáskanál őrölt szerecsendió
1 csipet őrölt cayenne bors

1 csipet őrölt szegfűbors

2016. november 20., vasárnap

Újra belevágtam a kovásznevelésbe

Mert annyi jó kenyér recept kering, amibe kovász kell. Nagyon szükségét éreztem, hogy még egyszer nekivágjak és nevelgessem. Sajnos Frida (az előző kovászunk) néhány hónap után elhalálozott, mert nem jól viseltem gondját, remélem, Jánossal másképp lesz majd. Kovász János már két hónapos, köszöni szépen jól van. Minden nap kap enni, megfelelő hőmérsékleten, szép üvegben, a hűtőben lakik. Sokszor frissítem, mert hetente egyszer biztosan kerül belőle a kenyérbe. Ehhez általában Limara receptjét követem, de rozskovász helyett ezt a kovászt használom.
Elkészítéséhez kell némi idő és türelem, egészen pontosan 4 nap szükséges. A receptet itt találtam.
Én a jól bevált magyar BL-55 típusú lisztet használtam.
1. nap
100 g lisztet összekevertem 100 ml vízzel és 12 órán keresztül lefedve, meleg helyen pihentettem. Átkevertem és újabb 12 órán keresztül meleg helyen pihentettem. 30-35°C a legideálisabb neki.
2. nap
+50 g lisztet és 50 ml vizet kevertem a kovászhoz és 24 órán keresztül lefedve, meleg helyen pihentettem.
3. nap
+100 g lisztet és 100 ml vizet adtam a kovászhoz, 12 órát pihentettem, majd erősen átkevertem és újabb 12 órán keresztül pihentettem.
4. nap
+100 g lisztet és 100 ml vizet keverünk a kovászhoz és 24 órán keresztül meleg helyen pihentetjük.
Az 5. napon felhasználható.
Etetése: naponta 1 evőkanál liszt + 1 evőkanál víz, erősen átkeverve. Én villával szoktam, hogy a lisztcsomók is eltűnjenek és kerüljön bele levegő is.

2016. november 12., szombat

Muszaka

Talán már írtam, hogy mennyire tetszett Rick Stein mediterrán főzős sorozata. Ott láttam, ahogy a görög néni főzi a muszakát és nagyon szerettem volna kipróbálni. Aztán rákerestem, van-e ehhez hasonló recept, de sajnos nemigen találtam. Kénytelen voltam a látottak alapján, emlékezetből elkészíteni. Ez azért nem annyira jellemző rám. Végül nagyon jó lett :). Aztán pár nap múlva mégis találtam egy csomó receptet. Videóval. Sebaj, alkottam :)
Bármilyen formában nagyon szeretem a padlizsánt, de azt hiszem, így, muszaka formájában szeretem a legjobban. Sajnos rajtam kívül más nem rajong érte a családban, úgyhogy csak akkor fogy el, ha úgy van elkészítve, hogy nem annyira padlizsán ízű :). Így az első alkalommal félve csomagoltam belőle ebédet a Zuramnak. Aztán ebédidőben jött az üzenet: „finom ez a muszaka cucc”. Hát így egyétek :)
Hozzávalók 4 személyre:
2 ek olíva olaj
1 db közepes hagyma apróra vágva
25-30 dkg darált hús
1/3 kk szárított oregánó
½ kk szárított bazsalikom
1 ek sűrített paradicsom
½ doboz darabolt paradicsom konzerv
½ dl víz
3 nagyobb krumpli
1 db padlizsán
só, bors
olaj a sütéshez
a besamelhez:
3 csapott ek liszt
2 ek olíva olaj vagy vaj
1/3 csésze (83 ml) forró csirkeleves
2/3 csésze (166 ml) meleg tej
1-1   csipet őrölt zöld bors és őrölt szerecsendió
1 csésze reszelt sajt
1 tojás
Előkészítettem egy 20x30 cm-es tepsit és a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.
Az olíva olajon alacsony lángon üvegesre pirítottam a hagymát, majd felkapcsoltam a lángot és beletettem a húst. Állandóan kevergetve zsírjára pirítottam. Amikor halvány barnára sült a hús, megszórtam sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal, majd belekevertem a paradicsomokat és még ½ dl vizet. Miután felforrt, fedő alatt takaréklángon még 20 percig főztem.
Amíg a hús főtt, olajban megsütöttem a karikára vágott krumplit és a hosszában felszeletelt padlizsánokat. A padlizsánokat már csak 1-2 evőkanál olaj kíséretében, mert szivacs módjára végtelen mennyiségű zsiradékot képesek magukba szívni, amit aztán a tányéron kifolyva fogunk viszontlátni. Nem kell, hogy a krumpli puha legyen, elég, ha egy kis színt kap, és csak félig puhul meg, a sütőben úgyis van még fél órája sülni. A padlizsánnak is legyen egy kis színe.
Végül megfőztem a besamelt: a vajat megolvasztottam, megfuttattam rajta a lisztet majd gyors keverés közben felöntöttem a levessel és a tejjel. Egy-egy csipet zöldborsot és szerecsendiót is kevertem bele, majd alacsony lángon addig főztem, amíg a liszt megfőtt és nem sűrűsödött tovább (már nem volt liszt ízű). Ezután levettem a tűzről és elkevertem benne a sajtot. Amikor felolvadt az egész, a felvert tojást gyors mozdulatokkal beledolgoztam.

Amikor minden hozzávaló elkészült, szépen rétegezve teleraktam a tepsit: alulra ment a krumpli, picit megsóztam, majd befedtem a raguval, végül betakartam a sült padlizsánszeletekkel, amiket szintén sóztam egy picit. Az egészet leöntöttem a sajtos mártással, majd ment a sütőbe, hogy aranybarnára süljön a teteje. Ez nagyjából ½ óra volt.

2016. november 2., szerda

Lamington

Végre megtaláltam a családi kompromisszum sütit :) Ennyi közösen eltöltött év után már épp ideje volt. Kevert tésztás, nincs benne gyümölcs (na jó a kókusz belefér), nem vajas krémes, de mégis csokis (kakaós). Legyen ez a mai napi tanulság: sose adjuk fel! Meglesz az a kompromisszum süti :)
Tehát ő az, az ausztrálok nemzeti süteménye, vagy a nyolcvanas évek takarékos kókuszkockája, kinek hogy tetszik. A lényeg, hogy kissé masszívabb piskótát forgatunk sűrű kakaóba, majd kókuszreszelékbe.
Ez a mennyiség hat sütihóhérnak is elegendő.
Hozzávalók a tésztához:
175 g cukor
175 g lágy margarin
3 db tojás
175 g liszt
1 púpozott kk sütőpor
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.
A margarint és a cukrot robotgéppel simára kevertem, majd egyesével belekevertem a tojásokat is, végül az átszitált lisztet és sütőport. A masszát a tepsibe simítottam és aranybarnára sütöttem (hústű próbáig). Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni, majd egyenlő oldalú kockákra vágtam (ez ugye attól is függ, hogy milyen magasra emelkedik a süti).
Amíg a tészta sült és hűlt, elkészítettem az öntetet.
Hozzávalók az öntethez:
60 g kakaópor
1 csésze cukor (2,5 dl)
¾ csésze forró víz
4 kocka magasabb kakaótartalmú (60%) étcsokoládé
a hengergetéshez kókuszreszelék
A kakaót összekevertem a cukorral, majd felöntöttem a forró vízzel. Amikor az összes cukor feloldódott, beletördeltem a csokoládét és addig kevergettem, amíg teljesen elolvadt.

A piskótakockákat hű segítőtársam egy villa segítségével a csoki szószba forgatta, hagyta kicsit lecsöpögni, én pedig kókuszreszelékbe forgattam.

2016. október 25., kedd

Sajtos spenótos melegszendvics

Megint úrrá lett rajtam a sajtos felvágottas kenyérrel szembeni ellenállás, úgyhogy igyekeztem más alternatívákat keresni. Ez a spenótos, sajtos melegszendvics megfelelőnek tűnt, ráadásul úgy juttattam klorofillt a szervezetembe, hogy nem kellett hozzá főzeléket enni :) Az eredeti recept itt található angolul. Nekem nagyon ízlett, a mustár és a szósz azért kicsit elnyomja a spenót ízét, szóval nem kell tartani a túlzott zöld íztől.
Hozzávalók:
4 szelet toast kenyér, vagy bármilyen más ennek megfelelő mennyiségű kenyér
1 csésze reszelt sajt (ez kb 50 g)
½ tk mustárpor vagy 1 tk enyhe mustár
½ tk worcestershire szósz
pici bors
pici tej
2 csésze friss vagy ½ csésze fagyasztott spenót
A fagyasztott spenótot mikróban kiolvasztottam, kinyomkodtam, kicsit feldaraboltam, majd hozzákevertem a sajtot, mustárt, worcestershire szószt és egy csipetnyi borssal ízesítettem. Alaposan összekevertem, majd annyi tejet kevertem még bele, hogy kenhető állagú legyen. A kenyereket megkentem és a jó kis party grillben aranyszínűre sütöttem.

2016. október 21., péntek

Serpenyőben sült almás süti

Remek hírem van azok számára, akik édes szájúak, nincs sütőjük és esetleg már unják a mikróban készült csészés sütiket. Vagy azoknak, akik szeretnek a szabadban főzőcskézni, Jamie Oliveri ügyességgel képesek főzni az ölükben, és egy jó desszertre vágynak. Amikor olvastam a kommenteket a recept videója alatt, mindenki áradozott, hogy milyen finom. Enyhe előítélettel fűszerezve igazából csak a technikára voltam kíváncsi, de valóban nagyon finom ez a süti. Légies az állaga, mégsem száraz. A karamelles ragacsos alma nagyon feldobja az egészet.
A recept leírása itt található, a videót pedig itt nézhetitek meg ékes német nyelven.
Hozzávalók a tésztához:
2 db tojás
100 g cukor
1 tk fahéj
1 tk vanília kivonat
80 g olvasztott vaj vagy margarin
75 g liszt
½ tk sütőpor
30 g őrölt mandula
az almához:
50 g cukor
3 ek víz
2 kisebb alma
25 g mazsola
3 cl amaretto (vagy rum)
A tésztához a tojásokat habosra kevertem 100 g cukorral, majd belekevertem a fahéjat, vaníliát, vajat, végül a mandulával és sütőporral elkevert lisztet. Félretettem pihenni, amíg előkészítettem az almát.
A megmosott almákat felnegyedeltem, kivágtam a magházukat és kis (kb. 1x1 cm) kockákra vágtam.
Az 50 g cukrot egy serpenyőbe öntöttem és elkevertem a vízzel, majd addig forraltam, amíg szép karamell nem lett belőle. Rádobtam az almakockákat és 2-3 percig kevergetve dinszteltem, majd belekevertem a mazsolát és az alkoholt is.
Erre az egész almás karamelles dologra öntöttem a tésztát, elsimítottam és alacsony lángon, fedő alatt 10 percig sütöttem. Tíz perc után levettem a fedőt és további 20 percig sütöttem. A sütési idő vége felé érdemes néha hústű próbával ellenőrizni, hogy hogy áll a tészta. Ha tisztán tudjuk kihúzni a sütiből, elkészült.
Ráfordítottam egy tányérra, kicsit hűlni hagytam, végül megszórtam porcukorral. Aki fokozni szeretné a kényeztetést, pici reszelt citromhéjjal felturbózott tejszínhabbal megteheti.

2016. október 16., vasárnap

Sajtos chilis kukoricaleves

Ez a leves még abból az időből van, amikor még utoljára lehetett venni csöves kukoricát a piacon. De fagyasztott, vagy konzerv változatból is elkészíthető. Én nagyon szeretem, főleg sajttal. Így a hidegebb időben bátrabban teszek bele chilit, hogy kicsit jobban felmelegítsen. Az eredeti recept itt olvasható németül.
Hozzávalók:
400 g kukorica (konzerv vagy mélyhűtött)
1 nagyobb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
100 g erősebb ízű sajt (pl. cheddar) lereszelve
50 ml tej
500 ml zöldségleves (akár kockából is)
100 ml tejszín (elhagyható)
2 ek olaj
só, bors, chili (esetleg erős pista)
ropogtatnivaló pattogatott kukorica a tetejére
Az olajon alacsony lángon, állandóan kevergetve üvegesre pirítottam a hagymát.
Ezután beletettem az áttört fokhagymát, fél percig kevergettem, majd felöntöttem a tejjel és pár percig még főztem.
Beletettem a kukoricát, felöntöttem a zöldséglevessel, és addig főztem, amíg a kukorica megpuhult (én még csőről levágott friss szemekből főztem).

Végül beletettem a reszelt sajtot (itt mehet bele a tejszín is), sóval, borssal, chilivel ízesítettem. Bár az eredeti recept úgy szól, hogy turmixoljuk le a levest, én nem tettem, mert eddig még sosem sikerült igazán krémesre. Inkább hagytam egyben a szemeket.

2016. szeptember 30., péntek

Fetával és aszalt paradicsommal töltött csirkemell

Elérkezettnek láttam az időt, hogy felhasználjam az egy (vagy két?) éve a fiókban pihenő sütőzacskó nevű találmányt. Sosem használtam még és nem volt kedvem mosogatni, úgyhogy adta magát a kísérlet. Mostanában kicsit nehezen megy a menü összeállítása, mert mire megveszem, amit ennék, már nem kívánom. Ezért inkább nem veszek semmit, amiből szenvedések árán sikerül csak ebédet varázsolni. Senkinek nem kívánom. Aztán egyszercsak segítségemre sietett az Univerzum és egy receptmagazin képében elküldte az egyik megoldást: aszalt paradicsommal és fetával töltött csirkemell. Csirkemell a mélyhűtőben, maradék feta és aszalt paradicsom olajban a hűtőben. Gyorsan előmelegítettem a sütőt, összeraktam a húst, és amíg ez utóbbi sült, elkészítettem a bulgur és rizs köreteket. A receptötletet a Vidék Ízéből (2016/07) kaptam.
Hozzávalók 2 személyre:
2 kisebb fél csirkemell
2 db 1 cm vastag szelet feta vagy krémfehér sajt
4-6 olajban eltett fűszeres aszalt paradicsom (mérettől függően több is lehet)
só, bors
1 ek olíva olaj
1 kk szárított bazsalikom
2 fogpiszkáló
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
A csirkemelleket középen felszúrtam egy éles késsel, hogy a csinos kis zsebükbe beletuszkoljam az aszalt paradicsomokat és a sajtot. Miután megtöltöttem a húst, fogpiszkálóval lezártam a bejáratot, hogy a töltelék többé kevésbé bent maradjon sütés alatt. Kívül sóztam, borsoztam és egy picit beolajoztam, majd megszórtam a bazsalikommal.
Betettem egy sütőzacskóba, majd az egészet egy tepsibe fektettem és a használati utasításnak megfelelően (ahol sokszor leírják, hogy ne érjen a sütő falához) 30-35 percig sütöttem.

Jó volt még egy kicsit visszacsempészni a nyári ízeket az őszbe, és rá kellett jönnöm, mennyire kimaradt ez a töltött húsos dolog a repertoáromból. Remélem, kapok még ihleteket és hozhatok még ilyen jó kis recepteket :)

2016. szeptember 28., szerda

Paul Hollywood scone-ja

Ha gyors édes „péksütire” vágyom, ezt sütöm újabban. Édes pogácsát, scone-t (szkón). Mehet rá lekvár, mogyorókrém, vaj, de magában is nagyon jó a tejeskávé mellé. Viszonylag gyorsan el is készül: amíg a sütő melegszik, a tésztát össze lehet gyúrni, ki lehet szaggatni. Mivel sütőporral készül, nem kell bajlódni a kelesztéssel sem. Az eredeti Paul Hollywood receptet itt olvashatjátok angolul. Nem változtattam a recepten, bár néha dobok bele egy kisebb marék mazsolát.
Hozzávalók:
500 g finomliszt
80 g vaj/margarin
1 csipet só
80 g cukor
2 tojás
5 tk sütőpor
250 ml tej
a tetejére 1 tojás
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és egy (két) sütőlapot sütőpapírral béleltem.
A vajat elmorzsoltam 450 g liszttel, majd hozzáadtam a sót, cukrot, tojást, sütőport és összekevertem. Végül a tej felét is belekevertem, és miután elvegyült, belekevertem a tej másik felét is.
Az elég lágy tésztát lisztezett deszkára fordítottam, majd a tésztát is megszórtam egy kevés liszttel. Kézzel kilapogattam, majd félbehajtogattam, megint lapogattam, megint hajtottam rajta egyet. Végül 2,5 cm vastagra nyújtottam, és egy 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam a köröket. A maradék tésztát megint összegyúrtam, 2,5 cm-re nyújtottam, szaggattam, és ezt addig folytattam, amíg a tészta el nem fogyott.

A pogácsákat a sütőlapon pár percig pihentettem, majd a tetejüket megkentem tojással, végül nagyjából negyed óra alatt aranybarnára sütöttem. Rácson hagytam őket kihűlni. Egy része ment a mélyhűtőbe, így reggel csak kiolvasztottam egyet és máris kész volt a kávé friss kísérője.

2016. szeptember 8., csütörtök

Meglehetősen sajtos pogácsa

Lehet, hogy a sok edzés miatt van, de mostanában inkább a sós nassolnivalók csúsznak, nem az édesek. A bolti nyimm-nyámmokat (nem tudom, mit jelent pontosan, de Anyukám így szokta hívni őket :) már eléggé meguntuk, és a Zuram szóvá tette, hogy süthetnék esetleg pogácsát, mert azt mindig hanyagolom. És mennyire igaza volt! Azóta ha sütök, a nagy része megy is a mélyhűtőbe, így bármikor friss pogácsához juthatunk, ha sósra vágynánk.
A recept Limarától származik, itt az eredeti recept. Nagyon szeretem ezt a tésztát, most először sütöttem ilyen sajtosat és még annál is finomabb, légiesebb lett, mint amilyenre számítottam. A laktóz miatt margarinnal és zsírral készítettem, de nyugodtan lehet csak vajjal is készíteni.
Hozzávalók:
½ dl langyos tej
1 tk cukor
20 g friss élesztő
500 g finomliszt
2 tk só
250 g vaj (én 150 g margarint és 70 g kacsazsírt (zsírból kicsit kevesebbet) használtam)
1 tojás felverve
200 ml tejföl
250 g reszelt sajt
a tetejére:
1 tojás
reszelt sajt
A tejben feloldottam a cukrot és az élesztőt és felfuttattam.
Közben a lisztet összekevertem a sóval, elmorzsoltam benne a zsiradékot, hozzákevertem a sajtot, majd a közepébe készített mélyedésbe öntöttem a tojást, tejfölt és az élesztős tejet. A tésztát addig gyúrtam, amíg már nem volt ragacsos, fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem pihenni. A recept szerint minimum 2 óra nyugalom kell neki, de legjobb, ha egy éjszakán át hagyjuk pihenni.
Amikor a tészta megkelt (és kipihente magát, mert senkinek sem jó, ha nyűgös tésztával dolgozik), belisztezett gyúródeszkán ujjnyi vastagra nyújtottam és 4 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem. A megmaradt tésztát megint összegyúrtam, nyújtottam szaggattam és ez így ment, amíg az összes tésztából pogácsa formájú valami nem lett. Végül megkentem őket a másik tojással és fél órát hagytam kelni.
Közben előmelegítettem a sütőt 200°C-ra.

Amikor a pogácsák megkeltek, a tetejüket megszórtam reszelt sajttal és nagyjából 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.

2016. augusztus 22., hétfő

Gyors almás rétes

Bár büszke vagyok rá, hogy tudok igazi magyaros rétest is készíteni házi, leheletvékonyra nyújtott tésztából, mégis jobban szeretem ezt a vastagabb tésztából készült tiroli fajtát. Be kellett látnom, hogy nincs mindig mindenre időm, akármennyire is szeretném. Így fontossági sorrendek vannak és ilyen esetekre bolti leveles tészta a mélyhűtőben. Ma számítottam rá, hogy szutyok idő lesz, és délelőtt még örültem is neki, de miután szépen elázva hazaértem a boltból, már jól esett a 25 fok a lakásban. Úgy éreztem, megérdemlünk egy finom, langyos almás rétest. Gyorsan kivettem a mélyhűtőből a leveles tésztát, és amíg olvadozott, kerestem egy jónak ígérkező töltelékreceptet. Végül ezt választottam. Amíg melegedett a sütő, elkészítettem a tölteléket, majd 5 perc alatt összeraktam a rétest és fél óra alatt ki is sült. Már „csak” hagyni kellett hűlni egy kicsit.
Nekem nagyon ízlett, sikerült szépen átsütnöm, de aminek a legjobban örültem, hogy a Zuram repetát is kért belőle, pedig nincs oda a gyümölcsös édességekért :)
Hozzávalók 1 hosszú réteshez:
1 adag friss leveles tészta (275 g volt, amit használtam) én mélyhűtőben szoktam tárolni, ha nem használom fel azonnal)
50 g zsemlemorzsa
25 g vaj
3 db közepes, savanykás alma
1 db kisebb körte
70 g cukor
1 tk fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
85 g mazsola
1 ek citromlé
1 ek rum
a kenéshez 1-2 ek tejföl
porcukor a díszítéshez
A tésztát az előírásnak megfelelően tepsire tettem, hogy magához térjen szobahőmérsékleten.
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra (légkeverésesnél 200 °C) és előkészítettem egy sütőlemezt, sütőpapírral kibélelve. Érdemes elolvasni a tészta felhasználási útmutatóját!
A vajat megolvasztottam egy serpenyőben, majd világosbarnára pirítottam benne a zsemlemorzsát. (Miután kikapcsoltuk alatta a lángot, érdemes még párszor átkeverni, mert az edény hője tovább színezheti a morzsát.)
Amíg a morzsa hűlt, meghámoztam és kimagoztam a gyümölcsöket, majd gyalun azonos vastagságúra szeleteltem a cikkeket. Ezután hozzákevertem a fahéjjal, szegfűszeggel elkevert cukrot, mazsolát, citromlevet, rumot, végül a pirított zsemlemorzsát.
Amikor a tészta szobahőmérsékletű lett, hosszában az alsó szélétől kb. 3-4 cm-re ráhalmoztam a tölteléket és kissé hengeresre összenyomkodtam, hogy könnyebb legyen feltekerni. Ezután jött a tekerés: amikor a tészta körbeérte a tölteléket, a még fel nem tekert részt 2 cm-ként bevagdostam, de a széle előtt 1 cm-re megálltam. Ezután továbbtekertem a rétest, majd óvatosan a talpára fordítottam, hogy a bevágások legyenek fölül. (Limaránál ezeken a képeken meg lehet nézni, hogy hogyan készülnek a bevágások.) A széleit lenyomkodtam, hogy ne folyjon ki a finom alma, és a tetejét megkentem a tejföllel.
Betoltam a sütőbe, félidőnél megfordítottam, majd fél óra után kikapcsoltam a sütőt és pár percig még bent hagytam a tésztát. Ezután rácson hagytam kihűlni.

2016. augusztus 6., szombat

Paprikás sajtos melegszendvics

Az utóbbi időben ez lett az egyik kedvenc vacsoránk. Tudom, hogy pirítóst, meg melegszendvicset szikkadtabb kenyérből szokás csinálni, én mégis jobban szeretem friss kenyérből. Ezt a gyors receptet innen lestem el, nyers fokhagyma helyett csak granulátumot szoktam beletenni, és már a pritamint sem reszelgetem, amióta felfedeztem az ajvárt.
Hozzávalók 3-4 adaghoz:
100 g reszelt sajt
kb. 4 tk reszelt pritamin vagy ajvár
kb. 4 ek majonéz vagy amennyit még felvesz a krém
1/2 gerezd fokhagyma vagy egy csipet fokhagyma granulátum
só, bors
4 szelet kenyér

A sajtot, paprikát összekevertem annyi majonézzel, hogy kenhető, sűrű masszát kapjak. Megkentem a kenyereket, majd grillsütőben megsütöttem.

2016. július 31., vasárnap

Gazpacho

Gondoltam felkészülök a mára beígért rettentő kánikulára, de szerencsére itt ma megúsztuk. Hideg levessel vérteztem fel magam. Gazpachoval. Gyakorlatilag nyers zöldségleves (turmix), de igen jó hűsítő hatása van. Ha viszont gazpacho, eszembe jutott, hogy összedobhatnék egy paellat is. Igen spanyol nap. Lustálkodással, főzőcskével, délutáni sziesztával, és minden más holnapra halasztásával. Persze ennek kicsit ellentmond, hogy reggel hétkor már pizsamában kevertem a churros tésztát, hogy legyen mit majszolni a második kávé mellé. De azt hiszem így lett teljes egy spanyolos nap :)
Visszatérve a bejegyzés tárgyához, a leves összetevői általában azonosak, az arányokban lehetnek eltérések. Két receptből gyúrtam össze ezt a változatot (Gordon Ramsay és Spain Recipes). Nekem nagyon ízlett, eléggé emlékeztetett a sopszka salátára, ami nem csoda, hiszen az összetevői ugyanazok.
Hozzávalók 4 személyre:
½ kígyóuborka
1 kápia paprika vagy fél piros pritamin
1 tv paprika vagy fél zöld pritamin
½ kg paradicsom
1 gerezd fokhagyma
1 kicsi lila hagyma vagy 1 szál újhagyma ízlés szerint
35-40 g kenyér
1 ek cherryecet vagy fehérbor ecet
só, bors
2-3 ek olíva olaj
Az uborkát, paprikákat, paradicsomot, lila hagymát és kenyeret felkockáztam, majd az áttört fokhagymával, ecettel, sóval, borssal és 2 evőkanál olívaolajjal egy jól záródó edénybe tettem. Kézzel összekevertem, alaposan összenyomkodtam, majd szorosan rázártam a tetejét és a hűtőbe tettem éjszakára.
Másnap átkevertem, összeturmixoltam, majd tésztaszűrőn átpasszíroztam, hogy a nagyobb paprikahéj darabok fennakadjanak. Mégegyszer megkóstoltam, hogy elég sós, borsos, ecetes-e és kész is volt.

A bejegyzést szeretettel ajánlom Emesének és Ácinak :)

2016. július 29., péntek

Barackos pitetorta

Nagyon szeretem az őszibarackot, de néha van az a mennyiség, amit már nem tudok elfogyasztani. Most is ez történt, a megmaradt barackból pedig elkészült ez a szuper kis pite. Kicsit leszoktam az omlós tésztáról, pedig ez a pite műfaj nagyon tetszik. Mivel a laktózzal csínján bánok, a vaj felét margarinra cseréltem, így azért még élvezhető a tészta. A recept Mary Berry Desszertek c. könyvéből származik. A kétféle tészta ne zavarjon össze senkit, nem bonyolult elkészíteni. A tészta finom ropogósra sül, a töltelékből édes puding lesz a sülés alatt, a tetején a morzsa plusz ropogósságot ad az egésznek. Barackra fel!
Hozzávalók a tésztához:
300 g liszt
1 kk só
170 g hideg vaj/margarin
3-4 ek víz
a töltelékhez:
kb. 700 g őszibarack
1,5 dl tejföl
3 tojás sárgája
200 g cukor
30 g finomliszt
a morzsatésztához:
60 g vaj
70 g finomliszt
60 g cukor
½ kk őrölt fahéj
plusz egy 20-23 cm-es piteforma
A tésztához a lisztet, sót és a vajat késes robotgépben addig pörgettem, amíg morzsás állagú lett. Ekkor beleöntöttem a vizet, és amikor összeállt gombóccá a tészta, leállítottam a gépet és kézzel teljesen összegyúrtam. Nem szabad agyon dolgozni, csak épphogy álljon össze, mert megolvadhat a vaj és akkor nem lesz az igazi a tészta. Ha nincs kéznél késes robotgép, a lisztet gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a vajjal és sóval, majd hozzágyúrjuk a vizet. Amikor a tészta elkészült, fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem pihenni, amíg elkészült a töltelék.
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és előkészítettem egy tortaformát. (Eredetileg 20-23 cm átmérőjű tűzálló tálat ír, de nekem ilyenem sajnos nincs.)
A barackokat meghámoztam, kimagoztam és fél cm vastagra szeleteltem.
A tejfölt összekevertem a tojássárgákkal, cukorral és a liszttel.
A tésztát lisztezett deszkán akkora körlappá nyújtottam, hogy a formába téve legyen még 2-3 cm pereme a pitének, majd a formába tettem és elegyengettem. Kör alakban ráfektettem a barack szeleteket (kis átfedéssel), majd óvatosan ráöntöttem a tejfölös keveréket. Betettem a sütőbe és nagyjából 30 percig sütöttem, amíg a puding széle elkezdett szilárdulni.
Közben elkészítettem a morzsatésztát: egy tálban összemorzsoltam a vajat, cukrot, lisztet és a fahéjat.
Amikor a töltelék szilárdulni kezdett, kivettem a pitét a sütőből, megszórtam a morzsatésztával és visszatettem még sülni, amíg a teteje aranybarnára sült és a töltelék megdermedt (a beleszúrt késre nem ragadt töltelék).
Amikor kisült a pite, rácson hagytam hűlni egy órát.

Langyosan is finom volt, bár kissé folyós volt a töltelék, hidegen viszont szép remegős, könnyen szeletelhető lett.

2016. július 25., hétfő

Cukkinis sajtos tekercsek

A pizzát leszámítva kevés sós élesztős tésztát sütöttem eddig, pedig annyi jó lehetőség rejlik benne. Ezért örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet és nagyon kíváncsi lettem, milyen lehet egy cukkinivel és sajttal töltött tekercs. Mint mindig, most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, segítségemre volt ez a szuper jó oldal az ízek kombinálásához. Teljesen rákattantam, igen meglepő párosok jöhetnek ki, érdemes elmerülni benne. Szóval eszerint variáltam át a receptet, sima kenyértésztával sütöttem meg. A végeredmény nagyjából 13-14 tekercs ropogós tésztával, fűszeres, sajtos krémes töltelékkel.
Hozzávalók a tésztához:
250 g liszt
150 ml langyos víz
1 g friss élesztő
1 tk só
Hozzávalók a töltelékhez:
1 tk vaj
1 ek olívaolaj
1 közepes cukkini
1 tk apróra vágott friss tárkony
só, bors
½ gerezd fokhagyma
1 csipet őrölt szerecsendió
35 g reszelt sajt (parmezán és gouda vegyesen)
felvert tojás a kenéshez
két sütőpapírral bélelt sütőlemez
Először elkészítettem a tésztát: összekevertem a hozzávalókat és 10 percig dagasztottam. Ezután lefedve kétszeresére kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket.
A cukkinit meghámoztam, majd kis lukú reszelőn lereszeltem.
Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a cukkinit, tárkonyt, sóztam, borsoztam. Erős lángon 1-2 percig főztem, majd, amikor már nem eresztett több levet, belekevertem a fokhagymát és a szerecsendiót és még egy percig kevergettem. Ezután kikapcsoltam alatta a lángot és hűlni hagytam.
Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából 18 x 27 cm-re, majd megszórtam a reszelt sajttal, megkentem a cukkinis krémmel és a hosszabbik felén feltekertem. Nagyjából 14 db trapézt vágtam a tésztakígyóból, majd a szélesebbik felére letettem őket a sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kés fokával benyomtam a tetejét, hogy a szélei kicsit feljebb jöjjenek. Ezután fél órát hagytam kelni a tekercseket, amíg a sütő melegedett: 190°C-ra.

Amikor megkeltek, a felső felüket megkentem a tojással, majd betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg arany barnák nem lettek és a sajt megpirult a kilógó részeken.

2016. július 20., szerda

Angol muffin, első technikai kihívás

Mostanában megint adják a Sütimester c. sütős műsort, amatőr, ám annál lelkesebb cukrászok versenyét. Természetesen lelkes híve vagyok, és pár napja arra gondoltam, én is kipróbálom a technikai kihívásokat. Ennek lényege, hogy a versenyzők egy hiányos receptet kapnak, pl. nincs megadva mekkorára szaggasd a muffinokat, vagy hogy mennyi ideig keleszd, milyen hőfokon süsd stb. Sejtettem, hogy azért nincs könnyű dolguk a versenyzőknek, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már sok helyen elérhetők a teljes receptek, így elsőre nekifutottam Paul Hollywood angol muffinjának (English muffin - 2. évad, 2. rész, nem tudom, van-e magyar megfelelője). Aztán még egyszer és annak ellenére, hogy minden le van írva a receptben, van még mit csiszolni a technikán. Az első adag túl lágy lett. Aztán volt egy ellentmondás a receptben: ha 2,5 cm-re nyújtottam a tésztát, nem jött ki 8 db 9 cm átmérőjű muffin, ezért inkább úgy számoltam, hogy legyen 36x18 cm-es, ami 9 cm-es átmérővel számolva kiadja a nyolc darabot, csak nem lesz 2,5 cm vastag. Legutóbb viszont 2,5 cm-re nyújtottam, ami nem sült át eléggé. Megküzdöttem velük, ennek ellenére nagyon tetszik a recept, édes és sós egyszerre: lekvárral is, sült szalonnával is finom reggeli.
Hozzávalók 8 db-hoz:
300 g fehér kenyérliszt
6 g szárított élesztő
6 g só
15 g cukor
15 g lágy vaj kockákra vágva
1 közepes tojás felverve (kb 22 g)
170 ml tej
olaj a tál kikenéséhez
15 g kukoricadara a hintéshez
Először vékonyan kiolajoztam azt a tálat, amiben később a tésztát kelesztettem.
Ezután összekevertem a lisztet, élesztőt, sót, cukrot, majd mélyedést készítettem a közepébe és beletettem a vajat, tojást és a tejet. Összekevertem és egy meglehetősen lágy tésztát kaptam, amit enyhén lisztezett felületen 10 percig kézzel gyúrtam. Nem könnyű, mert ragad, nyúlik, de egy erre a célra rendszeresített kaparó vagy spakli igen hasznos tud lenni. A kellően meggyötört tésztát a kiolajozott tálba tettem, fóliával letakartam és duplájára kelesztettem. Ez nagyjából 1 órát jelent, de melegben ennél kevesebb idő is elég lehet.
Közben előkészítettem két sütőlemezt, amit sütőpapírral kibéleltem és megszórtam a kukorica dara felével.
Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen 36x18 cm-re nyújtottam, és 8 db 9 cm átmérőjű kört szaggattam. A köröket óvatosan áttettem a sütőlemezekre, 2-3 cm távolságot hagyva közöttük, majd megszórtam a kukoricadara másik felével és letakarva fél órát kelesztettem.

A sütéshez egy tapadásmentes teflon serpenyőt alacsony lángon felmelegítettem, majd pár muffint óvatosan a serpenyőbe tettem és 5-7 percig sütöttem. Akkor fordítottam meg, amikor már a teteje is átmelegedett viszont az alja még csak kellemes barnára sült. Fordítás után megint 5-7 percig sütöttem, amíg az alja is szép színt kapott, de az oldalát enyhén benyomva már nem esett be a tészta. Ezt nehéz leírni, ki kell tapasztalni, kinek hogy süt a tűzhelye, milyen a serpenyője stb.

2016. július 17., vasárnap

Kovászolt zöldségek, avagy élet az uborkán túl

Pár hete jött a kattanás, hogy kipróbáljak más zöldségeket is az uborka mellett. Kicsit utána olvastam, és elég sok lehetőség rejlik még a kovászolásban. Olvastam, cukkíniről, hagymáról, dinnyéről, zöld paradicsomról, karfiolról, répáról, káposztáról és még ki tudja milyen zöldségekről. Első körben adta magát a cukkíni, lilahagyma, karfiol, és bébi répa (mélyhűtve kapható pl. az aldiban). Mindenből egy kicsi. Persze így is teletömtem egy ¾ literes üveget. Starternek adtam még hozzá Anyukám kovászos uborka levéből, hogy könnyebben megkezdődjön az erjedés. A zöldségeket kisebb darabokra vágtam, hogy több férjen az üvegbe és hogy könnyebb legyen falatozni belőle. A lehetőségek száma tényleg végtelen.
Hozzávalók egy befőttes üveghez (0,75 l):
1 kisebb lilahagyma negyedekre vágva
1 (kicsi női) marék bébirépa
1 kisebb cukkíni hosszában négybe, majd keresztben félbe vágva
pár rózsa karfiol
fél szelet kenyér
1/2 liter forró víz
1/2 csapott ek só
1 tiszta befőttes üveg
A megtisztított zöldségeket elrendeztem az üvegben, a tetejére tettem a kenyeret, majd leöntöttem a forró, sós vízzel (amennyi bőven ellepte) és kicsit megütögettem az alját, hogy kijöjjenek a nagyobb buborékok. Pár napig a konyhában hagytam érlelődni (amíg kicsit megzavarosodott a leve) egy kistányérral lefedve, ez kb. 26-27 °C-t jelent. Ezután lehalásztam a tetejéről a kenyeret, rátekertem a befőttes üveg tetejét és betettem a hűtőbe érlelődni.
Egy hét után lett az igazi. Sajnos minden átvette a hagyma ízét, úgyhogy legközelebb külön fogom kovászolni, mert amúgy nagyon finom, és ropogós maradt. A cukkíni eléggé megpuhult, de finom lett, a bébirépa ropogósabb maradt, nekem nagyon tetszett, mint ahogy a karfiol is.

Összességében tetszik a végeredmény, érdemes próbálkozni :)

2016. július 12., kedd

Vegyes gyümölcsleves hidegen

Van már egy hasonló leves a blogon, de most kicsit egyszerűbben készítettem el, és többféle gyümölccsel. Volt itthon egy kis meggy, cseresznye, őszi- és sárgabarack, és egy kissé fonnyadt, árválkodó alma. Előző este készítettem el, így másnap ebédre szuperül behűlt és összeértek az ízek. A nyers baracktól, kicsit frissebb lett az íze.
Hozzávalók 4 személyre:
1 marék meggy és cseresznye vegyesen, kimagozva
4+2 db sárgabarack (hámozva) kimagozva
1 db őszibarack (hámozva) kimagozva
1 db alma hámozva, kimagozva
4 db szegfűszeg
egy kb. 5 cm-es fahéjrúd
750 ml víz
4-5 ek cukor
1-2 ek méz
1 tk keményítő
1 dl hideg tej
Először félbevágtam a meggyeket, cseresznyéket, plusz a barackokat és az almát felkockáztam.
A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral és vízzel lassú tűzön feltettem főni. Miközben főtt a leves, csomómentesre kevertem a tejet és a keményítőt és leturmixoltam a levesből kihagyott két sárgabarackot.

Amikor a leves megfőtt (az alma is megpuhult), belecsorgattam a keményítős keveréket és besűrítettem vele a levest. Miután levettem a tűzről, átszűrve beleöntöttem a leturmixolt barackot, majd amikor már langyosra hűlt, a mézet is. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

2016. július 7., csütörtök

Nagyon kókuszos kókuszgolyó

Mindig szerettem a kókuszgolyót. Ettem már abbahagyhatatlanul finomat is és szörnyen rosszat is. Sokáig megrögzött híve voltam annak a fajtának, ami kissé savanykás a lekvártól és meggybefőtt van a közepén. Manapság is szoktam készíteni, de a savanykásság technikai okokból szépen lassan elmaradt (ugyanis a Zuram irtózik a lekvártól, a savanyú ízről nem is beszélve és mivel egyből kiszúrná a turpisságot, nem kockáztatok). Aztán egyszer kevés vaj volt itthon, úgyhogy vaj helyett kókusztejet tettem bele, háztartási keksz helyett pedig babapiskótát. Hát így fejlődött ki ez a szuper kókuszos változat.
Hozzávalók:
250 g babapiskóta, vagy más száraz piskóta
1 ek kakaópor
50 g kókuszreszelék
2-3 ek rum
kb. 3-4 ek méz
kb. 150 ml kókusztej felrázva
plusz kókuszreszelék a hempergetéshez
A piskótát összetörtem, ledaráltam és hozzákevertem a kakaóport és a kókuszreszeléket.
Majd a száraz hozzávalókhoz kevertem a mézet, rumot és kb. 1 dl kókusztejet. Az egészet összegyúrtam, de idő közben még annyi kókusztejet adtam hozzá, hogy összeálljon a massza (mivel nem lehet tudni, melyik morzsa mennyi folyadékot vesz fel, ezért nem tudok pontosabb mennyiséget adni).

A masszát pár órára hűtőbe tettem, pihentettem. Miután összeállt a „tészta”, kis golyókat formáltam belőle, majd meghengergettem a kókuszreszelékben. Hűtőben tároltam, amíg el nem fogyott (ami nagyjából két nap volt, de csak azért, mert megfeledkeztünk róla :).

2016. július 3., vasárnap

Banános mogyoróvajas fagyi

Ennék fagyit. De milyet? Ne legyen benne tej, tejszín, de ne is jégkása legyen. Legyen meg az az illúzióm, hogy „igazi” fagyit eszek. Keresek valami receptet. Aztán találok pár gyűjteményt laktózmentes fagyi receptekkel. Szerencsére egyik sem úgy kezdődik, hogy "végy fél liter laktózmentes tejszínt!". Általában két fő alapjuk lehet: banán és kókusztej (persze vannak még más megoldások is). Én most a banán mellett döntöttem. A kedvenc futás utáni turmixomból már ismertem a banán+mogyoróvaj kombinációt, ezért első körben emellett a recept mellett döntöttem. Nagyon egyszerű, bár kicsit előrelátónak kell lenni, ha nem akarunk sokat várakozni.

Hozzávalók:
3 banán
2 ek mogyoróvaj (mondjuk nutellával sem lehet rossz)
1-2 ek méz vagy juharszirup
esetleg egy csipet fahéj, de elhagyható
tálaláshoz csokiszósz, mandula vagy mogyoró
A banánt felkarikáztam és egy zárható zacskóban betettem a mélyhűtőbe, amíg megfagyott. Ezután az összes hozzávalót összeturmixoltam. Bátran lehet édesre csinálni, mert fagylalt állapotban kevésbé édes. Fagyis dobozba öntöttem a masszát és visszatettem a mélyhűtőbe, amíg rendesen visszaszilárdult.

Végül gombócolás, csokiszósszal leöntés, evés.

2016. június 29., szerda

Serpenyős krumpli kelbimbóval és kolbásszal

Ez az egyik kedvenc „gyorskajám”, már sokszor készítettem, de még nem osztottam meg a receptet. Most eljött az ideje. Az eredeti ötlet Lila Fügétől jött, ebből a receptből. Anno ezt is kipróbáltam és nagyon tetszett, de az idők során erős evolúción ment keresztül, kenyér helyett most már krumplival szoktam készíteni. Még gyorsabban elkészül, ha van maradék főtt krumpli, vagy petrezselymes krumpli (ma például azzal készítettem), de így sem kell fél óránál többet bíbelődni vele. Mint a sokszor készített kedvenceimnél, itt is kicsit hasraütésszerű szokott lenni a hozzávalók mennyisége, de azért igyekszem pontosabb képet adni :)
Hozzávalók 2 személyre:
40 dkg krumpli (újkrumpli is lehet), megpucolva, felkockázva
20 dkg (mélyhűtött) kelbimbó, megpucolva (a mélyhűtöttet nem kell)
5-7 cm csabai kolbász karikára vagy körcikkekre vágva
1 ek olívaolaj
só, bors
1 késhegynyi őrölt kömény
egy-egy csipet szárított fokhagyma (pl. szuper jó a lidl-ben kapható fűszermalmos fajta) és chili pehely
A krumplit fedő alatt, sós vízben feltettem főni.
Közben kiolvasztottam a kelbimbót és felkarikáztam a kolbászt. A nem mélyhűtött kelbimbót előbb puhára kell párolni, de csak óvatosan, azért maradjon benne egy kis ropogósság. A mini keleket cikkekbe vágtam.
Amikor a krumpli megfőtt, leszűrtem.

Egy felmelegítettebb serpenyőbe egy evőkanálnyi olívaolajat öntöttem, ezen kicsit megfuttattam a kolbászt, hogy kisüljön belőle némi zsír. Ezután beletettem a krumplit, kelt, sóztam, borsoztam, megszórtam az őrölt köménnyel, fokhagymával, chilivel és 1-2 percig pirítottam, hogy összeálljanak az ízek.
Gyors, kiadós, zöldséges.

2016. június 25., szombat

Tonhalas paradicsomos tészta

Annyiszor átlapoztam már ezt a receptet, de azért nem feledkeztem meg róla. Ilyen „szuper” nyári időben nem vágyom sem bonyolult főzésekre, sem a nehéz ételekre, a konyha felfűtésére meg pláne nem. Minden volt itthon, ami ehhez az ételhez kell: friss tészta a mélyhűtőben, olajbogyó, tonhal konzerv, paradicsom konzerv, friss fűszernövények és a már régóta a kamrában árválkodó üveges szardella, amit ideje volt elkezdeni felhasználni. A kaprit kihagytam, mert nem szeretem, egyebekben minden más változatlan. Gyorsan elkészültem vele. Az eredeti recept Jamie vacsorái c. könyvből származik (rosszlányok tésztája néven fut).
Hozzávalók 2 személyre:
fél marék friss bazsalikom
só, bors
½ citrom reszelt héja és leve
olívaolaj
1/2 doboz olajos tonhalkonzerv vagy 225 g friss tonhal
2 kisebb szardellafilé
1 gerezd apróra vágott fokhagyma
½ marék magozott fekete olajbogyó apróra vágva (bár én most zölddel csináltam)
1 apró chili paprika
kb. 60-70 g darabolt paradicsom (konzerv)
¼ csokor petrezselyem
100 g penne vagy friss tészta 1 tojásból (kb. 150 g)
A bazsalikomot felaprítottam és a sóval, borssal mozsárban pépesítettem. Aztán hozzáadtam a citrom héját, levét, és egy evőkanálnyi olívaolajat, majd alaposan összekevertem. Ebbe a „páclébe” tettem a haldarabokat és hagytam érvényesülni az ízeket.
Egy serpenyőben egy evőkanálnyi olívaolajon megolvasztottam a szardellát, majd hozzáadtam a csilit és a fokhagymát. Csak fél percig kevergettem takarékon, nehogy megégjen a fokhagyma, majd felkapcsoltam a lángot, beleöntöttem a paradicsomot és a pácolt halat, olajbogyót, felforraltam és ismét kis lángon 5 percig főztem. A végén belekevertem a felaprított petrezselymet és kiigazítottam a fűszerezést.

Amíg a mártás rotyogott, sós vízben kifőztem a tésztát.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...