2011. november 29., kedd

Éjszakás kenyér


Na, belopóztam a konyhába, amíg munka nem figyelt és megvilágosodtam. Kenyér ügyben.
Reggel szerettem volna végre rendes, nem gépben sült kenyeret enni. Ötkor nem szívesen keltem volna ezért, úgyhogy kísérleteztem egyet. Valahonnan rémlett (talán Limara vagy Fűszeres Eszter blogtollából), hogy be lehet tenni a tésztát éjszakára a hűtőbe, meg fog kelni, csak lassan. Így is tettem. Este begyúrtam a tésztát, bedobozoltam és betettem a hűtőbe éjszakázni. Reggel kivettem és 1,5 órára meleg helyre tettem, hogy magához térjen.
Közben begyújtottam a sütőt. Mivel mostanában eléggé szétfolynak a kerek kenyereim, előszedtem a szakajtómat. Úgyis csak hajgumikat tároltam benne, arra meg most copf híján nem igazán van szükségem. Bevált :)
Tehát amikor kivettem a hűtőből a tésztát, átgyúrtam és áttettem a szakajtóba, amit lisztes konyharuhával béleltem ki. És akkor itt jön a mai megvilágosodás. Úgy kell betenni a szakajtóba, hogy a majdani alja legyen felül. Ha ráborítjuk a sütőlapra, felül lesz folytonos, nem úgy, mint a képen, ahol pont fordítva csináltam és szétnyílt, alul viszont folytonos lett. Aki tudott követni, az nagyon ügyes, aki nem, azt megértem :)
A másodszorra megkelt tésztát ráborítottam egy fém pizzasütő lapra, megspricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Ezt a szép kenyeret 200 °C-on sütöttem 45 percig.
Tegnapelőtt rendes adagot csináltam, vagyis a klasszikus fél kiló lisztből készülőt, de annyira hamar elfogyott, hogy emeltem az adagon.
Hozzávalók:
150 g teljes kiőrlésű liszt
600 g finomliszt (magas sikértartalmú)
490 ml/g langyos víz
23 g friss élesztő
1 ½ ek só
A tésztához a lisztet, sót tálba tettem, belemorzsoltam az élesztőt és ráöntöttem a vizet. Pár percig hagytam állni, aztán 10 percig gyúrtam. Letakarva tettem a hűtőbe. Itt az a lényeg, hogy jól le legyen lezárva. A zárt térben és hidegben keléstől kap egy kis savanykás ízt a kenyér.
Nagyon-nagyon finom. Szép, érett selymes ízű. Abbahagyhatatlan…

2011. november 24., csütörtök

Gyömbéres sütőtökleves


Előjöttem a spájzból. Konzervben még megvagyok, néha előszedem magam. Nem kérek elnézést, nem mentegetőzöm. Ez van. Meló van, csinálni kell. Az már más kérdés, hogy nem eszem rendesen (magamhoz képest). Ha anyukám lennék, már aggódnék (Anya, ne aggódj!). Éhen nem halok, csak minőségileg éhezek. Alkotói válság. Az hagyján, de már ujjnyi vastag por van a konyhában és meglátszik a lábnyomom, ha bemegyek.
Mivel az agyam a munkán pörög, nem tudok előre tervezni kajában, ebből jönnek a spontán főzések, ami elég szokatlan érzés. Nem szeretem. Nekem heti terv kell. A sütőtök azért egy biztos pont volt. Vagy süti vagy leves, de valaminek lennie kell.
Leves lett.
Szemeztem Jamie receptjével, de végül az egyszerűbb „klasszikus” recept mellett döntöttem. Majd legközelebb flancolok.
Asszem ez azon ritka receptek egyike, amit érzésre, ízre főzök, nem grammra.
Hozzávalók nagyjából:
40 dkg hámozott, kimagozott sütőtök
2 ek tökmagolaj, vagy olíva olaj
Fél liter zöldségalaplé vagy fél liter leveskockás lé
Fél hüvelykujjnyi gyömbér
Só, bors, szerecsendió, chili
Egy lábosban felmelegítettem az olajat, rádobtam a kockára vágott sütőtököt és kevés vízzel fedő alatt puhára pároltam. Amikor megpuhult, összeturmixoltam, ráöntöttem az alaplevet, sóztam borsoztam, végül hozzáadtam a nyolc részre vágott gyömbért.
Nagyjából még 20 percig főztem, hogy kicsit sűrűbb legyen. Közben folyamatosan ízesítettem szerecsendióval, chilivel, gyömbérrel (por), amíg jó nem lett (teljesen szubjektív). Mivel az alaplé régóta állt a fagyóban, már nem volt annyira fitt, tettem bele egy negyed leveskockát is.
Én jó gyömbéresen szeretem, egy kis vegeta ízzel. Tényleg egyéni ízlés szerint lehet főzni. Igazi téli laktató leves.
Hajrá!
Megjegyzés: utálok levest fotózni. Utálok sötétben fotózni. Ma sötét is volt, leves is volt…

2011. november 15., kedd

Hagymás kenyér


Ami inkább egy lamantinra hasonlít, mint kenyérre, bár a fotón csak az orrát dugja ki.
Most már kezd hideg lenni a fűtés nélküli konyhámban, ami nem igazán előnyös hagyományos kelesztéshez, így gépi sütésre kényszerülök.
Olyan kenyeret akartam sütni, ami kicsit kizökkent a fehér gépi és magos gépi egyhangúságából, viszont nem igényel sok előkészületet, pl. krumplifőzés. Hagymás kenyeret még nem csináltam, viszont pofátlanul drágának tartom ahhoz képest, hogy egy fej hagymával több van a tésztában. Így alakult, hogy hagymás kenyeret sütöttem.
A recept a 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik, némi átalakítással.
Hozzávalók:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g finomliszt
1 ek só
15 g friss élesztő
1 nagy fej vöröshagyma
2 ek mangalica zsír
325 ml langyos víz
A hagyma és zsír kivételével az összes hozzávalót betettem a kenyérsütő gép tartályába, megdagasztattam és megkelesztettem vele. Közben a zsíron üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát. Amikor megkelt a tészta, összegyúrtam a pirított hagymával. Először kicsit fura vele dolgozni, mert a zsíros tálban ide-oda csúszkál a tészta, de addig gyúrtam, amíg fel nem vette a zsírt. Megformáztam a kenyeret, és sütőlapra tettem, illetve újabban lukacsos, kerek pizzasütő lapot használok erre a célra. Megint hagytam pihenni, amíg a duplájára kelt.
A sütőt közben előmelegítettem 200 °C-ra.
Amikor megkelt, a kenyeret bespricceltem vízzel, majd betoltam a sütőbe. Nagyjából 10 percig sütöttem, aztán mérsékeltem a hőfokot 180 és 190 °C közé, permeteztem rá még egy kis vizet és további 30-35 percig sütöttem, amíg színt nem kapott. Amikor kivettem, a tetejét megkentem vízzel, és rácsra tettem hűlni.
Hát sokkal jobb, mint a bolti, az áráról nem is beszélve. Lekvárral nem az igazi, de sült hús zsírjával, vagy egy jó szendvicskrémmel nagyon finom.

2011. november 13., vasárnap

Zsírban sült máj


Bár már fűtött házakban élünk, meleg ruhákban járunk, a szervezetünk még mindig a természet része. Tartalékolásra buzdít, hiszen megjött a hideg. Zsírért kiált. Legalábbis az enyém. Zsíros kenyérre, hurka-kolbászra, kásákra és magas tápértékű ételekre vágyik. A tiétek nem?
Nálam ez jelzi a tél beálltát.
Biztos mindenki háza táján készül ilyen sült máj, amit kihűlve betakar a fűszeres zsír. Nagyon szeretjük.
Az lenne az igazi, ha kacsamáj sülne szárnyas zsírjában, én viszont valamiért ragaszkodom a mangalicához. Szóval ez most egy mangalicazsírban sült kacsamáj kakukkfűvel, majorannával és bacon-nel.
A recept kedvenc sörözőnk csapos hölgyétől származik.
Hozzávalók:
20-25 dkg kacsamáj
12-13 dkg mangalicazsír
1 ág kakukkfű
1 kk friss majoranna
1-2 szelet bacon
A zsírt egy magasabb falú láboskában felolvasztottam. Közben kockára vágtam a szalonnát és megtisztítottam a májat. Amikor a zsír felolvadt, beletettem a szalonnát és nagyjából 5 percig sütöttem benne. (Később jutott eszembe, hogy rémlik valami arról, hogy ki kell venni a szalonnát a zsírból.) Utána beleraktam a fűszereket és a májat. Akkor jó, ha a zsír teljesen ellepi a májat. Letakarva újraforralás után, takaréklángon megsütöttem. Akkor jó, ha a májba szúrva már nem bugyog fel véres lé.
Amikor kisült, kivettem a májakat, tálkába tettem, majd ráöntöttem a zsírt a fűszerekkel. Hidegben hagytam dermedni.
Friss ropogós kenyérrel, vagy (esetünkben) császárzsömlével, picit megsózva fogyasztandó. A bacon és a fűszerek nagyon feldobják a zsírt és a májat egyaránt.
Tessék kipróbálni és elraktározni!

2011. november 11., péntek

Lasagne kicsit egyszerűbben


Végre megint van kis időm normális, színes-szagos bejegyzést írni. Mert végre főztem igazi ebédet :).
Már régóta szemeztem Jamie Főzőiskolája c. könyvében figyelő lasagne recepttel, ami azzal kecsegtet, hogy mennyire egyszerű. Majdnem minden megvolt hozzá, csak tésztát kellett csinálnom. Mert mégiscsak friss házi tésztával az igazi. Ráadásul kipróbálhattam a saját készítésű paradicsom „konzervemet” is.
Egy hiba csúszott csak a számításaimba, nem kaptam sehol mascarponét. Ez lesz benne besamel helyett. Gyors helyzetfelmérés, frish käse tejszínnel. nem lehet rossz Bíztam benne, hogy működni fog. Parmezán helyett vettem egy zacskó mozzarellát és tettem belőle a rétegek közé.
Fél adagot csináltam, de 3-4 embernek is elég ez a mennyiség.
Hozzávalók:
2 szelet bacon szalonna
1 közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
1-1 db sárgarépa és szárzeller (én pár kocka répát és zellert tettem bele, csak úgy az íze végett)
Olívaolaj
1 kk szárított oregánó
250 g darált marha vagy sertés hús
1 db 400 g-os paradicsomkonzerv
Só, bors

125 g száraz lasagne tészta
250 ml krémsajt (nálam 2 db 100 g-os budget típusú frisch käse 5-6 ek tejszínnel kikeverve)
1 csomag mozzarella
1 db paradicsom és friss bazsalikom a tetejére
Először elkészítettem a bolognai mártást. Felszeleteltem a szalonnát, és apró kockára vágtam a zöldségeket, hagymát. (Lehet, hogy érdemesebb a zöldségeket reszelni.úgy jobban eltűnik a mártásban, nem kell kerülgetni.) Az olajat felmelegítettem és rádobtam a szalonnát, szárított oregánót, majd a hagymát. Amikor üvegesre pirult, hozzáadtam a zöldségeket és ráreszeltem a fokhagymát. Fedő alatt 10 percig pároltam. Utána rádobtam a húst, ráöntöttem a paradicsomkonzervet és fél üveg (fél konzervdoboznyi) vizet öntöttem rá. Sóztam, borsoztam és takaréklángon, fedő alatt, néha megkeverve 45 percig főztem. (Kicsit kevésnek éreztem a paradicsomot, úgyhogy hozzáfőztem még 1-2 dl hazai paradicsomlevet.)
Közben felszeleteltem a paradicsomot, a mozzarellát és lecsipkedtem pár levél oregánót a kiskertemből. A krémsajtot pedig összekevertem a tejszínnel, hogy kenhető legyen.
A tésztát nem szoktuk előre megfőzni, a szárazat sem. Hagyjuk, hogy a saját levében főjön meg.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
Vettem egy négyzetforma tűzálló tálat
Rétegezés: bolognai 1/3-a, tészta, krémsajt 1/3-a – sózni, borsozni, mozzarella 1/3-a, tészta, bolognai második harmada, tészta, krémsajt második harmada – sózni, borsozni, mozzarella második harmada, tészta, bolognai maradéka, tészta, krémsajt maradéka – sózni, borsozni, mozzarella maradéka, friss bazsalikom, paradicsomszeletek.
Nagyjából fél órát sütöttem, addig, amíg már éppen nem bugyborékolt belőle a leve. Nem jó, ha teljesen kiszárad.
Az elkészítése lényegesen egyszerűbb, mint az először bejegyzett lasagne-nak. Ízre is más egy kicsit, és nem kell utána annyit mosogatni. Nekem jobban ízlik és kevésbé fáradtam el, mint a múltkorinál.
Igen ízletes. Úgyhogy bátran továbbadom.

2011. november 8., kedd

Fokhagymaleves, česnečka

Remélem, még nem unjátok a cseh gasztro-mániámat. Ne aggódjatok, lassan lecseng. Ez most egy leves. Marketingértékét nagyban növeli, hogy nem készült róla fotó. Azonnal elfogyott. Talán még kevés is volt. Nem maradt mit fotózni :)
Rendkívül egyszerű, nagyon kevés hozzávalóból készül, mégis igen ízletes. Nem egy nagy vasziszdasz. Készülhet leveskockával vagy zöldségalaplével, esetleg krumpli főzőlevével is.
Recept innen.
Hozzávalók:
1 l víz és leveskocka
vagy 1 l zöldségalaplé
4 gerezd fokhagyma
½ kk majoranna
kevés őrölt gyömbér
½ kk egész kömény
250 g burgonya
bors
1 tk zsír
1-2 szikkadt zsömle, esetleg reszelt sajt
A vizet felforraltam, közben meghámoztam a krumplit és kisebb kockákra vágtam. A fokhagymát is megpucoltam és apróra vágtam.
Amikor a víz felforrt, beletettem a leveskockát (néha én is bűnözök) és minden hozzávalót.
Fedő alatt addig főztem takaréklángon, amíg a krumpli megpuhult. Közben megpirítottam a zsemlekockákat.
Elég egyszerű és ahhoz képest nagyon finom. Tessék kipróbálni!

2011. november 4., péntek

Niva sajt vajjal

Igen, már megint sajt. Mivel a hűtő tele van cseh sajtokkal, és különben is, előző életemben egér lehettem, mert imádom a sajtot.
Hívhatnám márványsajtos vajkrémnek is, de nem az. A főszerep a sajté, a vaj csak katalizálja az ízeket.
Sörkorcsolyának szokás adni: egy adag niva sajt, egy adag (kicsivel kevesebb) vaj és pár szelet savanykás kenyér. Villa, kés és mehet is a keverés. Az Ínyesmesterben olvastam, hogy régen volt rá példa, hogy a kőrözöttet nem összekeverve hozták ki, hanem a kedves vendég magának keverhette ki a kenyérrevalóját. Na ez is ilyen. Persze lehet otthon flancolni robotgéppel, meg minden, de egy sörözőbe ritkán visz magával ilyeneket az ember.
Nagyon hangulatos. Megint azt kell mondjam, a csehek tudnak élni. Tudnak enni és olyan szerencsések, hogy jó sörre is igényük van. Tudom, nekem lassan már az ég is kékebb Csehországban, de nem tudok napirendre térni a felett, hogy kint milyen jókat és minőségit lehet enni-inni kevesebb pénzért.
És akkor itt utalnék vissza az előző bejegyzésre, miért írtam a kis Tihany camembert a receptbe. Miután hazahoztunk pár doboz hermelint, de nem akartuk egyből felhasználni, más sajtot kerestünk a boltban. Amikor hazavittük, láttuk, hogy ugyanabban a cseh gyárban készült, mint amit kintről hoztunk. A doboza is ugyanolyan. Döbbenetes nem? Ti meg szoktátok nézni, honnan származnak a tejtermékek? Eszetekbe jutna kételkedni, hogy a Tihany névre keresztelt sajtot nem itthon gyártják? És mindezt honnan tudja meg a kedves vásárló? A dobozon feltűntetnek egy oválist, benne legfelül a származási ország betűkódja, alatta a gyár kódja. PL, CZ, D, SK. Többségében. Aminek nagyon örülök, mert finomabb, de szívesebben ennék hazait. Ha ehető lenne, vagy elérhető lenne az ehető.
De bánatomat inkább egy újabb adag vajas nivába fojtom, meg egy finom szűretlen sörbe.
A történet más penészes sajtokkal is működik, ami éppen kapható. Nagyon finom, borzasztóan egyszerű. Próbáljátok ki!

2011. november 2., szerda

Hermelín v bramboráku, avagy hermelin bundában

Ahoj!
Ismét itthon. Ismét cseh behatás a konyhában. A hosszúra nyúlt hétvégét újra a cseheknél töltöttük.
Ezúttal egy sajtos tócsnis receptet hoztam. Az egyik étteremben ettem a fent nevezett fogást, az ismeretlen eredetű húsmentes napokra való tekintettel.
Na de mi is az a hermelín? Nem az az aranyos állat (bár ahogy összeraktam van hozzá köze), hanem sajt. A camembert-hez hasonló külső, de annál lágyabb, jobban kezelhető belsőt takar. Íze nem markáns mégis jellegzetes. Ennél fogva sokféleképpen felhasználható. Talán ez a második leggyakrabban elkészített sajtféle a kvargli után (de ez csak az én meglátásom).
A hermelín gyakori sörkorcsolya hagymás, borsos pácban, de rántva sem ritka. Ez a tócsniba csomagolt változat a krumplis különlegességekhez tartozik.
Mivel a technológia nem állt rendelkezésre csak az alapanyag, és előbb készítettük el, mint utána olvastunk volna, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Azóta kiderült, hogyan is készítik valójában. A cseh nyelvet az igen vicces gugli fordítóval fejtettem meg, nagy könnyes nevetések közepette.
Mindenkinek okulásul leírom én hogyan oldottam meg és ők hogyan csinálják :)
Hozzávalók 2 személyre:
2 kis Tihany camembert
Egy adag tócsni tészta innen
Olaj a sütéshez
A sajtot kivettem a papírdobozból és betettem a mélyhűtőbe, amíg kikevertem a tócsnit. (Igazából fél adag is elég hozzá, csak egy tojást nehéz felezni, meg pazarlás is.)
Aztán egyszerű módon kezembe vettem a kicsomagolt sajtot és bebugyoláltam annyi krumplis masszával, ami jól befedi. Óvatosan a forró olajba csúsztattam. Nagyjából 5 percig sütöttem nagy lángon és megfordítottam. Ezt a felét is sütöttem nagyjából öt percig. Fotózás, majd a félbevágás után teljes pánik. A közepe kicsit nyers maradt és a sajt sem olvadt meg belül. És akkor jött a Zuram, aki mindent megszerel, még a félbevágott hermelínt is. Befoltozta, majd türelmesen forgatva jól átsütötte mindkét felén.
Ez volt az a rész, amiből okulhattok és ne így csináljátok. A cseh leírások szerint kétféle módon is készülhet. Az egyik, hogy kiterítenek a serpenyő aljára egy adag tésztát, kb. fél cm vastagon és elkezdik sütni. Amikor van egy kis színe, de még nem teljesen jó, rárakják a sajtot és befedik még egy adag tésztával. Arany barnára sütik, majd megfordítják és a másik felét is átsütik. A másik változatban szintén kiterített tésztával kezdenek, de amikor kicsit megsült, a rárakott sajtot a félbehajtott tócsnival takarják be és úgy sütik át mindkét oldalát. Ilyenkor a középső része még össze tud sülni. Így én is meg tudtam volna csinálni :)
A krumplis bunda finom, ropogós, a sajt belül folyós. Nagyon finom és igen laktató.
(Legközelebb a cseh háziasszonyok receptjét is kipróbálom majd.)
Mai tanulság: ismeretlen étel elkészítésének előbb járj utána, aztán fogj hozzá...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...