2013. február 21., csütörtök

Pesztós aszalt paradicsomos lepényke (vagy mi)



Igazából nem tudom, minek nevezzem. Ciabattának semmiképp, zsömlének sem. Valahol a kettő között. Lepény? Párna? Mindegy is, a lényeg nem a neve, hanem az íze.
Történt ugyanis, hogy felbontottam a kincstári pesztót, de féltem, hogy nem fog időben elfogyni és megromlik (a Zuram nincs oda érte, egyedül kell megennem). Ezért elgondolkodtam, mi mindenbe lehet még felhasználni, hogy ne utáljam meg egy életre. Első körben erre jutottam. Csak hogy a tél utolsó napjaiban legyen egy kis nyári hangulatom.
Hozzávalók 8-10 db-hoz:
500 g liszt
30 g friss élesztő
300 ml langyos víz
3 ek olívaolaj
1 tk só
2 ek zöld pesztó (én az aldiban vettem)
4 szem aszalt paradicsom apróra vágva
A lisztet tálba szitáltam. Közepébe mélyedést készítettem, és belemorzsoltam az élesztőt. Ezt egy kevés vízzel elkevertem, és 10 percig hagytam állni. Aztán beletettem a sót is és összegyúrtam. Dagasztottam. Végül langyos helyen hagytam pihenni. Amikor a duplájára kelt, kinyomkodtam belőle a levegőt és rákentem a pesztót. Megszórtam a paradicsommal és jól összegyúrtam, amíg az egész összeállt. Kitartás! Először szétesik, aztán magához tér és összeragad.
Lisztezett deszkán hüvelykujjnyi vastagra nyújtottam, és igyekeztem téglalapokat vágni. 8-10 db lesz belőle. Sütőfóliával bélelt sütőlemezre tettem őket, és letakarva hagytam duplájára kelni (30-40 perc).
Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A megkelt párnácskákat nagyjából 20 percig sütöttem.
Önmagában is jó, de egy kis sajtkrémmel (például ezzel) és olajbogyóval az igazi.

2013. február 17., vasárnap

Rákóczi túrós



Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára Rákóczi túróst. Talán egyszer már csináltam, amikor még otthon laktam. Mivel a Zuram nem rajong érte, nem is készítettem eddig, viszont most maradt némi túró, amit jó lett volna sütibe tenni (hogy a kissé koncentrálódott, felhasználására váró jó kis hazai baracklekvárt már ne is említsem). Igyekeztem beleadni mindent, hogy azért ne nekem kelljen megenni majd az egész tepsi sütit. Sikerült is: „Hát…ez egész jó”. Lefordítom: ahhoz képest, hogy nem szeretem a túrós sütiket, ez nagyon finom, kérek még.
A recept alapja a Lajos-Hemző páros 99 Sütemény és tortából származik, némi módosítással.
Hozzávalók (4-5 személyre):
A tésztához:
120 g liszt
60 g vaj
30 g cukor
2 púpozott ek tejföl
2 kk sütőpor
½ citrom reszelt héja
A töltelékhez:
250 g áttört túró
40 g vaníliás gyümölcscukor
1 tojás sárgája
2 ek tejföl
25 g mazsola forró vízzel leforrázva
1 ek zsemlemorzsa
A tetejére:
1 tojás fehérje
1 ek gyümölcscukor
2-3 ek sárgabaracklekvár (én szitán áttörtem, hogy a rostok ne kerüljenek bele, és könnyebb legyen a túróra kenni)
A tésztához az összes hozzávalót késes robotgépbe tettem, és addig kevertem, amíg összeállt. Fóliába csomagoltam, és fél órára a hűtőbe tettem. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra. Egy kisebb tepsit kivajaztam, beliszteztem.
Aztán a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, beletettem a tepsibe, megszurkáltam villával, és félig megsütöttem. Akkor jó, ha kicsi színt kap, de még nem kemény a teteje.
Amíg a tészta sült, kikevertem a tölteléket. Először a sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd beletettem a túrót, és a többi hozzávalót.
A tésztát kivettem a sütőből, rászórtam a zsemlemorzsát, és egyenletesen rákentem a túrót. Visszatettem a sütőbe úgy 10 percre, de érdemes odafigyelni, nehogy kiszáradjon. Közben felvertem a tojásfehérjét, hozzáadtam a cukrot és fényes, kemény habbá vertem.
A tésztát kivettem a sütőből, megkentem a kicsit felhígított baracklekvárral, majd jött rá a hab és visszatettem a sütőbe, amíg kis színt kapott a tojáshab.
Kivettem a sütőből, a sütit a tepsiben hagytam kihűlni. Vizes késsel érdemes felszeletelni.
Ha jól dolgoztunk, kaptunk egy puha, omlós tésztát, krémes, édes túróval, amit a baracklekvár savanykássága ellensúlyoz. A tojáshab a tetején pedig igazán guszta látvány. Nem lesz hosszú életű.

2013. február 11., hétfő

Mogyoróvajas sütőtökleves



...vagy nevezhetnénk inkább sütőtökös mogyoróvaj levesnek is.
Még Karácsony előtt vettem egy kisebb sütőtököt, és csak most sikerült eljutni odáig, hogy felhasználjam valamire. Kicsit féltem, amikor kettévágtam, hogy milyen biológiai fegyver vár majd odabent, de szerencsére fölöslegesen aggódtam, mert teljesen jól átvészelte ezt a röpke 3 hónapot. Ha már ilyen jól álltam tökkel, télies levest gondoltam főzni az egyik feléből.
Mivel már a receptet végigolvasva is elég töménynek tűnt, csak kisebb adagot főztem belőle. Bár nagyon finom, igen laktató és intenzív ízű. Eszembe nem jutott volna levesbe mogyoróvajat tenni, de határozottan jól összeillenek a sütőtökkel.
A recept a River Cottage minden napra c. könyvből származik (eredeti itt angolul). Ez a fél adag 4 személynek elegendő.
Hozzávalók:
½ kg sütőtök (hámozatlanul)
diónyi vaj
½ fej hagyma apróra vágva
½ kisebb chili
1 cm-es gyömbérdarab hámozva, lereszelve
1 gerezd fokhagyma lereszelve
½ l zöldségalaplé (most csaltam és kockából főztem)
100 g mogyoróvaj (még ez is soknak tűnik nekem, legközelebb úgy 75 g-nál megállnék)
½ zöld citrom leve
só, bors
a tálaláshoz koriander zöld, joghurt, pirított tökmag vagy dió
A tököt meghámoztam és 1 cm-es kockára vágtam. Egy lábosban felolvasztottam a vajat. Rátettem a hagymát, és üvegesre pirítottam. Azután beletettem a chilit, gyömbért, fokhagymát és pár percig pirítottam. Hozzáadtam a tököt, sóztam, borsoztam és addig sütöttem, kevergettem, amíg a tök elvesztette az élét. Végül ráöntöttem az alaplevet, felforraltam és addig főztem lassú tűzön, amíg megpuhult a tök. Egy kisebb tálban a mogyoróvajat simára kevertem pár kanál levessel. A levest leturmixoltam, és elkevertem benne a mogyoróvajat. Sóztam, borsoztam, és facsartam bele a zöld citrom levéből.
A joghurtot elfelejtettem rátenni ebédnél, koriander zöldet még nem tudtam venni, úgyhogy csak pirított dióval ettem. Nekem nagyon ízlett, de annyira intenzív az íze és annyira laktató, hogy második fogásnak legfeljebb fél adag desszerttel érdemes számolni.

2013. február 6., szerda

Sült tészta, „kínais”



Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, kezd beállni az egyensúly. Lassan sikerül majdnem minden nap kijutnom a konyhába, hogy másnap ne kelljen a menzára menni (úgy látszik nagyon mély nyomokat hagyott bennem a múltkori látogatás).
Ma már az idő nekem is pénz, igyekszem naponta maximum egy órát főzőcskézéssel tölteni, és azt sem bánom, ha változatosra sikerül. Ma rájöttem, hogy picivel több energia befektetéssel elég nagy minőségi ugrást is el lehet érni. Ez a tészta tökéletes példa erre. Kollégista Gurman receptje nagy segítségemre volt az indulásnál.
Inkább egy maradék felhasználós ebéd lett ez. A hétvégén kisütött csirkemell kockák felét betettem a mélyhűtőbe, gondoltam, jó lesz az még valamire…Jó lett.
Hozzávalók 2 bőséges adaghoz:
120-140 g spagetti tészta
1 db hagyma fele apróra vágva, fele nagy kockára vágva
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 cm-es gyömbér lereszelve
10 dkg káposzta vékony csíkokra vágva
1 közepes sárgarépa lereszelve
½ üveg bambuszrügy
1 marék zöldborsó
fél csirkemell kis kockákban kisütve, sózva, borsozva
3-4 ek szójaszósz
Fakultatív:
szezámmagolaj a sütéshez
kínai 5 fűszer keverék (keleti fűszeres boltokban kapható)
chili
A tésztához vizet forraltam.
Közben előkészítettem a zöldségeket. A wokban olajat forrósítottam, rádobtam a hagymát, fokhagymát, gyömbért, és összesütöttem, amíg a hagyma üveges nem lett. Ezután mehet bele a chili is. Hozzáadtam a káposztát, nagyjából 2 percig pirítottam, majd ment bele a répa, ami egy percig pirult. Végül belekerült a bambuszrügy, a borsó és a hús. Sóval, borssal, fűszerkeverékkel ízesítettem. A sóval csínján kell bánni, mert a szójaszósz is sós. Mire elkészültem a zöldségekkel, a tészta is kifőtt. A tésztát beleforgattam a zöldséges keverékbe, majd ráöntöttem a szójaszószt, és még egy kis szezámolajat. Jól összeforgattam.
Ez most kicsit lilás lett a káposztától és a hagymától. Az íz mellett látványnak sem utolsó :)

2013. február 3., vasárnap

Saláta karalábéból, céklából és sárgarépából



Bár nincs nagy választék az idényzöldségeket tekintve, muszáj folyamatosan újítani, újabb és újabb kombinációkkal előjönni. Mert a téli saláták is finomak. Mai darabunk egy igen erős fajta. Nem mindenki fogja szeretni, de egy próbát megér. Én a céklát már gyermekkoromban is jobban szerettem nyersen, mint főzve. Finom édes, kissé földes, nagyon jellegzetes. A karalábé sem egy könnyű eset. A répa mellettük már egész szelídnek tűnik.
Lehet csíkozni, mint a képen látható (a Zuram hősiesen felvágta nekem, pedig nem is szereti ezeket a zöldségeket), vagy lehet reszelni (egy robotgép sokat segíthet ebben).
Hozzávalók:
½ kisebb karalábé
1 kisebb cékla
1 közepes sárgarépa
só, bors, olívaolaj
esetleg egy kis ezer sziget öntet
ízlés szerint dió, vagy sajt
A zöldségeket felaprítjuk, összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, olívaolajjal meglocsoljuk. Lehet hozzá más öntetet is készíteni, vagy esetleg egy kis feta jellegű sajtot, diót, közé morzsolni. Erős íz, csodás szín, (piros ujjak :).
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...