Igazából nem tudom, minek nevezzem. Ciabattának semmiképp,
zsömlének sem. Valahol a kettő között. Lepény? Párna? Mindegy is, a lényeg nem
a neve, hanem az íze.
Történt ugyanis, hogy felbontottam a kincstári pesztót, de
féltem, hogy nem fog időben elfogyni és megromlik (a Zuram nincs oda érte, egyedül
kell megennem). Ezért elgondolkodtam, mi mindenbe lehet még felhasználni, hogy
ne utáljam meg egy életre. Első körben erre jutottam. Csak hogy a tél utolsó
napjaiban legyen egy kis nyári hangulatom.
Hozzávalók 8-10 db-hoz:
500
g
liszt
30
g
friss élesztő
300 ml langyos víz
3 ek olívaolaj
1 tk só
2 ek zöld pesztó (én az aldiban vettem)
4 szem aszalt paradicsom apróra vágva
A lisztet tálba szitáltam. Közepébe mélyedést készítettem,
és belemorzsoltam az élesztőt. Ezt egy kevés vízzel elkevertem, és 10 percig
hagytam állni. Aztán beletettem a sót is és összegyúrtam. Dagasztottam. Végül
langyos helyen hagytam pihenni. Amikor a duplájára kelt, kinyomkodtam belőle a
levegőt és rákentem a pesztót. Megszórtam a paradicsommal és jól összegyúrtam,
amíg az egész összeállt. Kitartás! Először szétesik, aztán magához tér és
összeragad.
Lisztezett deszkán hüvelykujjnyi vastagra nyújtottam, és
igyekeztem téglalapokat vágni. 8-10 db lesz belőle. Sütőfóliával bélelt
sütőlemezre tettem őket, és letakarva hagytam duplájára kelni (30-40 perc).
Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A megkelt
párnácskákat nagyjából 20 percig sütöttem.
Önmagában is jó, de egy kis sajtkrémmel (például ezzel) és
olajbogyóval az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése