2014. augusztus 26., kedd

Piacváltás

Nem szeretném nyilvánosan szidni a Lehelt (Lehel Csarnok), de kénytelen voltam leszokni az ottani vásárlásról. A keleti fűszeres az egyetlen ok, amiért beteszem oda a lában. Tudom: nem kötelező odajárni, van más választásom is. Így történt, hogy egy szép késő nyári napon (péntek reggel) elmentem, hogy felfedezzem a Hunyadi téri piacot. Nem is értem, miért halogattam idáig…
  • időben kb. ugyanannyi volt, mint elslattyogni a lehelre, csak egy megálló erejéig villamosra kellett szállni
  • kis őstermelői piac, kevebb ember, de valahogy a közönség is más: nem tolakodtak elém időhiányban szenvedő nyugdíjasok és a lábamon egyetlen gurulós bevásárlószerkezetet sem húztak végig ottlétem alatt
  • kevés árus, és nem mindenki ugyanazt a nagybani cuccot árulta: teljesen ledöbbentem, hogy mennyiféle paradicsom, paprika, gyümölcsök, zöldbab, fűszernövények stb. volt, de az egyik pultnál a bácsi pl. csak kukoricát árult
  • ott tartózkodásom ideje alatt egy vevőjelöltre sem szóltak rá, hogy ne fogdossa össze a gyümölcsöt, lehetett válogatni, és megkérdezték, a baracknál vagy a szilvánál, mihez lesz, puhábbat adjanak-e vagy keményebbet
  • az áru nem hibátlan, de ettől szép, és: sok helyen lehet kóstolni! (én ettől a gesztustól úgy összezavarodtam, hogy nem is mertem kóstolni :)
  • az árak nincsenek elszállva (pl. 1 kg sárga koktélparadicsom 600 Ft volt)
  •  láttam házi szörpöket (az üveget vissza kell vinni), lekvárokat, mézet igen jó áron, sajtot, túrót, ott nem láttam árat, ami miatt gyanút fogtam, de lehetett (volna) kóstolni



Egyszóval igen jó benyomást tett rám az első találkozás, így kéne zajlania minden piacos vásárlásnak. Nem kell nekem "kézműves", meg "bio", meg zenélős, csak szeretnék emberi módon, kellemes légkörben vásárolni. Nagy örömömben sok mindent megvettem, de nem ért csalódás: a gyümölcsöknek olyan ízük volt, mint amilyennek egy körtének, baracknak, szilvának lennie kell. A zöldségekkel sem volt semmi probléma: a kukorica édes, ropogós, a patiszon, paprika, paradicsomok jó ízűek voltak. Egy dolgot felejtettem csak el: benézni a csarnok részbe. De azt majd legközelebb...

2014. augusztus 20., szerda

Húsgolyók északi stílusban (norvég húsgolyó ál-barnamártással)

Itt vagyok, csak kicsit elutaztam északra, hogy kizökkenjek, pihenjek, feltöltődjek. A pihenés sajnos nem sikerült, de a többi kettőt szépen teljesítettem. Ráadásul elkezdtem lelkesedni az északi konyháért. Eddig is szemeztem a svéd húsgolyó készítéssel, mert sejtettem, hogy nem az ikeás a gasztronómia csúcsa, de most tovább motivált a kinti felfedezés, főzés.
Történt ugyanis, hogy átlagos magyar turistaként 1 hónapnyi konzerv kajával vágtunk neki a hosszú útnak. Öregszünk, meg a gyomrunk is elkényelmesedett már, úgyhogy egy hét után fintorogva tettük vissza a konzervet az ülés alatti dobozba, hogy kössz nem, inkább szalámis kenyér. Másnap bementünk egy szupermarketbe, és a már tőlünk megszokott határozottságunkkal 10 percig tanakodtunk a norvég konzervek előtt. Az gyorsan eldőlt, hogy a húsgolyót választjuk, de melyik fajtát és milyen szószban? Röpke negyed óra alatt sikeresen választottunk, majd vettünk hozzá krumplit is, mert az úgy jó. (Megjegyzem volt egyesével, előre alufóliába csomagolt kiszerelés sütéshez, és héjában főtt, hámozott, zacskóban is, a különböző kiszerelésű krumpli salátákról nem is beszélve.) Amikor este kibontottuk a húsgolyó konzervet, konstatáltuk, hogy nem a szószos változatot vettük, hanem azt, ami csak húslevesben úszkál. Kicsit elszontyolodtunk, hogy hogyan is lesz ebből mártás, de arra jutottunk, rántsuk be a levét, abból baj nem lehet. Végül egy nagyon jó vacsora kerekedett belőle (meg másnap is, mert a konzerv egy hadseregnek is elég lett volna).
Amikor hazaértünk, alig vártam, hogy találjak egy jó receptet és itthon is elkészítsem. Sokat olvastam róla, sokat keresgéltem. Nagyon hasonlóak voltak a külföldi receptek, végül e mellett döntöttem. És igen jól tettem. Azért írtam ál-barnamártást, mert az kicsit komolyabb dolog, másképp készül, de nekünk most ez a leveskockás változat is tökéletesen megfelelt.
Hozzávalók 4 személyre (kb 50-55 db):
2 kis szelet kenyér (akár héja nélkül)
3/8 csésze tej, durván 0,9 dl
½ kg darált hús: fele marha, fele sertés
1 tojás felverve
¼ kk szerecsendió
¼ kk őrölt bors
1/8 kk 5 fűszer keverék (autentikus skandináv fűszer :)
1 kis fej hagyma apróra vágva
1 tk só
2 tk vaj és egy pici olaj a sütéshez
a mártáshoz:
2 ek liszt
500 ml alaplé/átszűrt húsleves (lehet leveskockából is)
A kenyeret széttépkedtem, tálba tettem és leöntöttem tejjel. Hagytam állni, amíg a tejet teljesen fel nem szívta. Közben a hagymát megpirítottam egy kis olajon. Utána alaposan összedolgoztam a húst, hagymát, áztatott kenyeret, tojást és fűszereket. Vizes kézzel kis, kb. 2-2,5 cm átmérőjű gombócokat formáltam. Egy serpenyőben kis olajon felolvasztottam a vajat, majd állandóan forgatva, mozgatva kisütöttem benne a húsgombócokat. Akkor jó, ha a belseje is átsült, de még nem száradt ki, ezt kóstolással ellenőrizhetjük :) Amikor kisültek, tányérra szedtem őket, a serpenyőben maradt szaftos vajból pedig elkészítettem a mártást. Kis lángon megpirítottam a lisztet a zsiradékon, majd levettem a tűzről, hozzáöntöttem egy kevés forró levest és gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem. Amikor besűrűsödött, jött a következő adag lé és így tovább, amíg ez összes folyadékot hozzá nem adtam. Így sikerült csomómentesre kevernem a mártást. Végül visszakapcsoltam alatta a lángot, és folyton keverve felére sűrítettem. Az utolsó pár percre beletettem a kisült húsgolyókat is, hogy összebarátkozzanak. Héjában főtt, kicsit áttört krumplival tálaltam.

A végeredmény: omlós gombócok, isteni szószban. Érdemes jó minőségű krumplit főzni mellé, hogy el ne rontsa az élményt, és ha igazán stílusosan akarjuk enni, az áfonyalekvár is kötelező elem!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...