Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.

Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.

Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.

Hozzávalók 4 személyre:

1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)

1 bögre víz

1 bögre tej

¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)

1 rúd vanília

csipet só

4 db tojás

vaj a tepsi kikenéséhez

A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.

Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.

Aszalt barackos fűszeres rizspuding

Mindig elfelejtem, milyen jó dolog a tejberizs. Télen melegen fűszerekkel aszalt gyümölcsökkel, nyáron hidegen valamilyen savanykás gyümölccsel. Ezt a receptet még a hűvösebb időben ötöltem ki, Lucinda receptje alapján (az Etetni bolondulásig c. szakácskönyvből). Egyszerű megfőzni, a fűszerek és a gyümölcs ízlés szerint változtatható.

Hozzávalók:

¼ csésze kockára vágott aszalt barack

3 csésze tej

½ csésze rizottó rizs

¼ csésze cukor

½ tk só

1 ek vaníliás cukor

½ tk őrölt fahéj

egy-egy csipet őrölt szegfűszeg, szerecsendió és kardamom

Az összes hozzávalót lábosba tettem és közepes lángon felforraltam. Utána takarékra vettem a lángot és folyton keverve puhára főztem a rizst. Ha hamar elfőne a tej, egy kevéssel lehet pótolni.

Melegen is, hidegen is nagyon jó. Selymes, vaníliás, fűszeres, egyszerre édes és savanykás. Azt hiszem nekem ez a tökéletes tejberizs.

Fűszeres, narancsos tejberizs

Na jó, lehet egyszerű tejberizs is, fűszerek nélkül, meggybefőttel, úgy menzásan.

Én nagyon szeretem minden változatában, párszor próbálkoztam is vele, de nem volt türelmem ragacsosra főzni, al dente meg nem volt igazán élvezhető. Így egy idő után alábbhagyott a lelkesedésem. Viszont a minap indiai zöldség curry utánra gondoltam egy kis édes tejberizst enni és ezúttal jól utánaolvastam ennek a bonyolult lelkületű desszertnek. A trükk valószínűleg abban rejlik, hogy először vízben fő a rizs, után jön a tej adagonként, gyakran keverve, mint a rizottónál, hogy jó ragacsos legyen. Elmélet ide vagy oda, a végeredmény igen jó lett. Persze gyakorlott háziasszonyok most nyugodtan megmosolyoghatnak: én szakácskönyvből főzőm a tejberizst :) A fűszerezés fakultatív, de a fahéj szegfűszeg szerintem kell bele.

Hozzávalók:

15 dkg kerek szemű rizs megmosva

½ l tej

2 ek vaníliás gyümölcscukor

2-3 db szegfűszeg

½ rúd fahéj

késhegynyi őrölt kardamom

pici őrölt szerecsendió

víz

csipet só

vaj

gyümölcs a díszítéshez

A rizst a fűszerekkel, sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, feltettem főni. Gyakran kevergetve, fedő alatt, lassú tűzön főztem. Amikor felszívta a vizet, hozzáadtam a cukrot, és annyi tejet, amennyi ellepi. Kevergettem és amikor a tejet is felszívta, újabb adagot adtam hozzá, hogy megint ellepje. És ezt addig játszottam, amíg el nem fogyott a tej. A rizstől is függ, hogy ennyi tej elég-e hozzá, ha hígabban szeretjük, lehet még hozzátenni egy keveset. Amikor az összes tej elfogyott és úgy tűnt, hogy a rizs megpuhult, és már nem is tudna több tejet felvenni, kikapcsoltam alatta a lángot és belekevertem egy kávéskanálnyi vajat. Lefedve, konyharuhával bebugyolálva hagytam kihűlni.

Idény gyümölcscsel vagy konzerválttal, kókusszal, mandulával, aszalt gyümölcsökkel végtelen számú variáció megengedett.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy most pár hétig tejmentes életet kell élnem, úgyhogy főleg vaníliás szójatejet használtam hozzá (azért volt benne 1 dl sima boci tej is). Nem volt rossz, de a rendes tejes változatot jobban preferálom, de jó tudni, hogy szójatejjel is működik.)

Barátkozás a rizottóval - gombás kakukkfüves

Néha szeretek visszatérni az alapokhoz, egy-egy szakács régebbi könyvéhez. Jamie „A pucér szakács” c. könyvét akkor nyálaztam át megint, amikor megpróbáltam nekifutni a 40 napos húsmentességnek. Leszámítva, hogy nem sikerült kiviteleznem, már annak is nagyon örültem, hogy ismét felfedeztem, hogy mennyire jó receptek vannak benne. Húsmentes is akad bőven, és még nem annyira flancolósak, mint a mostaniak. A rizottó műfaja különösen megtetszett. Gyorsan megvan, nem kell hozzá semmi különös alapanyag, mégis nagyon ízletes és tartalmas tud lenni. Most a gombás-kakukkfüves változatra esett a választásom.

Kicsit leegyszerűsítettem az eredeti receptet, hogy gyorsabban elkészüljön és ne kelljen annyit mosogatnom. Érdemes mindent előkészíteni, és aztán 20-25 perc alatt kész is van. Általában van a mélyhűtőben csirke húsleves, múltkor ezzel készítettem. Most kipróbáltam zöldség leveskockával, így is nagyon finom lett.

Hozzávalók 2 személyre:

3,5 dl alaplé (csirke, vagy zöldség, lehet kockából is)

2 ek olívaolaj

1 kisebb fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

¼ zellergumó

135 g rizs (lehetőleg kerek szemű)

20 g vaj

30 g parmezán jellegű sajt

85 g gomba (nálunk barna csiperke szokott lenni)

1 kk kakukkfű

chili ízlés szerint

petrezselyem

Felforraltam a levest. A hagymát apróra vágtam, a fokhagymát lereszeltem. A zellert meghámoztam, és lereszeltem. Kimértem a rizst, felszeleteltem a gombát.

Egy edényben olajat forrósítottam, majd rátettem a hagymát és a zellert. Közepesnél kisebb lángon pár percig pirítottam, aztán hozzáadtam a fokhagymát, és még egy percig pirítottam. Kicsit feljebb vettem a gázt, majd beleöntöttem a rizst, állandóan kevergetve átlátszóra pirítottam.

Következett a leves. Merőkanalanként adtam a rizottóhoz, mindig akkor, amikor az előző adagot már teljesen magába szívta. Ekkor már alacsony lángon, fedő alatt, néha megkeverve főztem. A gombát, kakukkfüvet az első adag levessel együtt adtam a rizshez.

Amikor megpuhult, levettem a tűzről, és belekevertem a vajat és a sajtot. Kis petrezselyemmel lehet frissíteni az ízén.

Egy teljes értékű, ízletes, egyszerű ebéd. Nagyon szeretjük.

Sült zöldséges barnarizs

Ezt a gazdag rizsételt akkor szoktam főzni, amikor már elegem van a húsból, de szeretnék valami tartalmasat enni. Semmi különleges alapanyagra nincs szükség hozzá. Na jó csak egy kis szójaszószra, de a többi hozzávaló könnyen beszerezhető. Miután megfő a barnarizs, már gyorsan össze lehet dobni. Aki még nem evett barnarizst, annak érdemes kipróbálni, mert amellett, hogy sokkal jobb a szervezetnek, még íze is van, fehér társával ellentétben. Tartalmas köretnek is jó, de önálló főételként is megállja a helyét. Íme a recept, ami most böjt idején is feldobhatja a menüt. Béres Alexandra egyik könyvéből származik (én kicsit több zöldséggel készítem, ezt a változatot osztom meg), és azon kevés receptek egyike, ami beleillik az idény-zöldségevés törekvésembe.

Hozzávalók 4 személyre:

2/3 csésze (kb. 1,7 dl) barnarizs

1/2 csésze (kb. 0,6 dl) zöldborsó

2 ek olaj

1 gerezd fokhagyma

3 ek világos szójaszósz

6 szem gomba

1/2 szál póréhagyma

4 tojás

1 közepes sárgarépa

só, bors

A barnarizst bő, sós vízben, egy babérlevéllel megfőztem. Többféleképpen lehet főzni a barnarizst, én úgy szoktam kifőzni, mint a tésztát, csak kevesebb vízzel. Sokáig kell főzni, kb. ¾ órát, lassú tűzön. Néha érdemes ránézni, hogy elég víz van-e rajta. Amikor megfőtt, leszűrtem.

Miközben főtt a rizs, előkészítettem a zöldségeket. Ha mirelit zöldborsóból készítjük, érdemes kicsit előfőzni. A fokhagymát apróra vágtam. A gombákat megpucoltam és keresztben vágtam szeletekre. A sárgarépát karikákra vágtam. A zöldségeket vékonyra vágtam, hogy könnyen megsüljenek és külön kis adagokban hagytam, hogy a főzés közben jól elkülönülten kéznél legyenek. A tojásokat felvertem.

Először nagy lángon felmelegítettem a wokot és beleöntöttem az olajat. Majd beletettem a répát és két percig, állandóan kevergetve megsütöttem, aztán hozzáadtam a pórét és a fokhagymát és egy percig sütöttem. Utána beletettem a gombát és a zöldborsót és újabb egy percig, kevergetve sütöttem. Amikor megsültek a zöldségek a wok szélére tereltem őket és a felvert tojásokat középre öntöttem. Hozzáöntöttem a szójaszószt és folyton keverve megsütöttem. Amikor elkészült visszatereltem a zöldségeket, beleöntöttem a leszűrt rizst és meglocsoltam még egy kis szójaszósszal. Sóztam, borsoztam és pár percig együtt pirítottam az egészet.

Hát leírni tovább tartott, mint elkészíteni. Nem bonyolult. Szerintem logikus, hogy a zöldségeket nagyjából keménységi sorrendben sütjük össze. Én nagyon szeretem. A rizsnek van íze, a zöldségek finom roppanósak, így marad bennük még némi tápanyag és vitamin is. Keleties húsok mellé jó köret, vagy csak úgy magában is laktató. Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a sült rizst?