Mediterrán csirke

Szeretem a lecsót, de inkább a gyuvecscsel és a muszakával vagyok szorosabb barátságban, ha nyár végi paradicsomról, paprikáról, padlizsánról van szó. Ma újabb recept született, hogy bővüljön a repertoár. Valahogy eddig nem próbáltam ezt a kombinációt csirkehússal, ezért kezdtem neki a kísérletnek. Van egy szuper ikeás üvegfedeles serpenyőm, abban szoktam sütni a krumplit, vagy húst, ha nincs kedvem beindítani a sütőt. Most is ez történt, kevés időm volt, és a konyhában 30 °C uralkodott. De annyira lelkesített az új ízkombináció, hogy el is feledkeztem a nagy melegről, és nagyjából 45 perc alatt megvoltam vele :)

Hozzávalók:

olíva olaj

4 szelet csirkemell (kb. 150 g/szelet)

2 közepes hagyma felkockázva

2 paprika, felkockázva

4 közepes krumpli felkockázva

2 nagyobb paradicsom felkockázva

1 padlizsán felkockázva

1-2 ek ajvár

4-5 ek olívabogyó levéből (itt arra a lére gondolok, amiben úszkálnak a bogyók)

2 csapott ek sűrített paradicsom

só, bors, szárított fokhagyma

Először a húst sóztam, borsoztam, és amíg állt, felkockáztam a zöldségeket.

A krumplit kicsit nagyobb kockákra vágtam, mint a többi zöldséget.

A serpenyőben felforrósítottam kb. 4 ek olíva olajat, majd nagy lángon megpirítottam benne a hússzeleteket, mindkét oldalukat kb. 2 percig, amíg megpirultak. Ezután kivettem a szeleteket egy tányérra, és pótoltam az olajat a serpenyőben, amire rádobtam a hagymát és pirítottam pár percig. Utána ment rá a paprika, szintén pirítottam pár percig, végül a krumpli is belekerült és sokszor kevergetve addig sütöttem a keveréket, amíg a krumplin már látszottak a pirulás jelei. Ekkor lejjebb vettem a lángot, belekevertem a paradicsomot, padlizsánt, ajvárt, olíva levét, és sűrített paradicsomot. Felöntöttem 1 dl vízzel, végül sóztam, borsoztam, és tettem bele egy kis szárított fokhagymát is. Alaposan összekevertem, visszatettem a hússzeleteket és fedő alatt felforraltam, majd kisebb lángon addig főztem, amíg a hús megpuhult és minden zöldség picit szétfőtt. Érdemes kóstolgatni és a végén kiigazítani saját ízlés szerint :)

A krumpli kiváló arra, hogy magába szívja az ízeket, így hússal felturbózva igazi nyár végi egytálétel született.

Pásztor pite (inkább kondás)

Bár még nem ettem túl sokszor, nagyon szeretem, viszont ritkán készítem (ez volt a második alkalom). Mivel az eredetitől eltérően nem bárány húsból, hanem sertésből készült, nem teljesen autentikus, ezért is hívom inkább kondás pitének. Ragu, fölötte sajtos krumplipüré tetején olvasztott sajt. Szuper találmány. A recept Gordon Ramsay-é.

Hozzávalók 4-5 személyre:

2 ek olaj

500 g darált bárányhús

1 nagy hagyma reszelve

1 nagy répa reszelve

2 gerezd fokhagyma

2 ág kakukkfű

1 ágacska rozmaring

2 ek worchestershire szósz

11/2 tk paradicsompüré

1 csésze száraz vörösbor

1 csésze (250 ml) húsleves

a krumplipüréhez:

1 kg krumpli

4 ek vaj

2 tojás sárgája

¾ csésze tej

6 ek parmezán (én érett chedárral készítettem)

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben feltettem főni.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Nekiálltam a ragunak: az olajon erősebb lángon megpirítottam a húst. Amikor barnásra sült, hozzáadtam a reszelt hagymát, áttört fokhagymát és reszelt répát, kicsit kevergettem, majd a kakukkfüvet és a rozmaringot. Sóztam, borsoztam. Fél percig megint kevergettem, ekkor hozzáadtam a paradicsompürét és a worchestershire szószt és 4 percig főztem. Ezután beleöntöttem a bort és addig főztem, amíg elpárolgott belőle az alkohol. Végül beleöntöttem a levest is és nagy lángon besűrítettem az egészet.

Amikor a krumpli megfőtt, krumplinyomón áttörtem, majd belekevertem a tojások sárgáját, vajat, tejet és 2 ek sajtot. Sóval, borssal tovább ízesítettem.

A ragut az előkészített tepsibe öntöttem, majd rásimítottam a krumplipürét, végül megszórtam a maradék sajttal. Addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején.

Muszaka

Talán már írtam, hogy mennyire tetszett Rick Stein mediterrán főzős sorozata. Ott láttam, ahogy a görög néni főzi a muszakát és nagyon szerettem volna kipróbálni. Aztán rákerestem, van-e ehhez hasonló recept, de sajnos nemigen találtam. Kénytelen voltam a látottak alapján, emlékezetből elkészíteni. Ez azért nem annyira jellemző rám. Végül nagyon jó lett :). Aztán pár nap múlva mégis találtam egy csomó receptet. Videóval. Sebaj, alkottam :)

Bármilyen formában nagyon szeretem a padlizsánt, de azt hiszem, így, muszaka formájában szeretem a legjobban. Sajnos rajtam kívül más nem rajong érte a családban, úgyhogy csak akkor fogy el, ha úgy van elkészítve, hogy nem annyira padlizsán ízű :). Így az első alkalommal félve csomagoltam belőle ebédet a Zuramnak. Aztán ebédidőben jött az üzenet: „finom ez a muszaka cucc”. Hát így egyétek :)

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek olíva olaj

1 db közepes hagyma apróra vágva

25-30 dkg darált hús

1/3 kk szárított oregánó

½ kk szárított bazsalikom

1 ek sűrített paradicsom

½ doboz darabolt paradicsom konzerv

½ dl víz

3 nagyobb krumpli

1 db padlizsán

só, bors

olaj a sütéshez

a besamelhez:

3 csapott ek liszt

2 ek olíva olaj vagy vaj

1/3 csésze (83 ml) forró csirkeleves

2/3 csésze (166 ml) meleg tej

1-1   csipet őrölt zöld bors és őrölt szerecsendió

1 csésze reszelt sajt

1 tojás

Előkészítettem egy 20x30 cm-es tepsit és a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Az olíva olajon alacsony lángon üvegesre pirítottam a hagymát, majd felkapcsoltam a lángot és beletettem a húst. Állandóan kevergetve zsírjára pirítottam. Amikor halvány barnára sült a hús, megszórtam sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal, majd belekevertem a paradicsomokat és még ½ dl vizet. Miután felforrt, fedő alatt takaréklángon még 20 percig főztem.

Amíg a hús főtt, olajban megsütöttem a karikára vágott krumplit és a hosszában felszeletelt padlizsánokat. A padlizsánokat már csak 1-2 evőkanál olaj kíséretében, mert szivacs módjára végtelen mennyiségű zsiradékot képesek magukba szívni, amit aztán a tányéron kifolyva fogunk viszontlátni. Nem kell, hogy a krumpli puha legyen, elég, ha egy kis színt kap, és csak félig puhul meg, a sütőben úgyis van még fél órája sülni. A padlizsánnak is legyen egy kis színe.

Végül megfőztem a besamelt: a vajat megolvasztottam, megfuttattam rajta a lisztet majd gyors keverés közben felöntöttem a levessel és a tejjel. Egy-egy csipet zöldborsot és szerecsendiót is kevertem bele, majd alacsony lángon addig főztem, amíg a liszt megfőtt és nem sűrűsödött tovább (már nem volt liszt ízű). Ezután levettem a tűzről és elkevertem benne a sajtot. Amikor felolvadt az egész, a felvert tojást gyors mozdulatokkal beledolgoztam.

Amikor minden hozzávaló elkészült, szépen rétegezve teleraktam a tepsit: alulra ment a krumpli, picit megsóztam, majd befedtem a raguval, végül betakartam a sült padlizsánszeletekkel, amiket szintén sóztam egy picit. Az egészet leöntöttem a sajtos mártással, majd ment a sütőbe, hogy aranybarnára süljön a teteje. Ez nagyjából ½ óra volt.

Serpenyős krumpli kelbimbóval és kolbásszal

Ez az egyik kedvenc „gyorskajám”, már sokszor készítettem, de még nem osztottam meg a receptet. Most eljött az ideje. Az eredeti ötlet Lila Fügétől jött, ebből a receptből. Anno ezt is kipróbáltam és nagyon tetszett, de az idők során erős evolúción ment keresztül, kenyér helyett most már krumplival szoktam készíteni. Még gyorsabban elkészül, ha van maradék főtt krumpli, vagy petrezselymes krumpli (ma például azzal készítettem), de így sem kell fél óránál többet bíbelődni vele. Mint a sokszor készített kedvenceimnél, itt is kicsit hasraütésszerű szokott lenni a hozzávalók mennyisége, de azért igyekszem pontosabb képet adni :)

Hozzávalók 2 személyre:

40 dkg krumpli (újkrumpli is lehet), megpucolva, felkockázva

20 dkg (mélyhűtött) kelbimbó, megpucolva (a mélyhűtöttet nem kell)

5-7 cm csabai kolbász karikára vagy körcikkekre vágva

1 ek olívaolaj

só, bors

1 késhegynyi őrölt kömény

egy-egy csipet szárított fokhagyma (pl. szuper jó a lidl-ben kapható fűszermalmos fajta) és chili pehely

A krumplit fedő alatt, sós vízben feltettem főni.

Közben kiolvasztottam a kelbimbót és felkarikáztam a kolbászt. A nem mélyhűtött kelbimbót előbb puhára kell párolni, de csak óvatosan, azért maradjon benne egy kis ropogósság. A mini keleket cikkekbe vágtam.

Amikor a krumpli megfőtt, leszűrtem.

Egy felmelegítettebb serpenyőbe egy evőkanálnyi olívaolajat öntöttem, ezen kicsit megfuttattam a kolbászt, hogy kisüljön belőle némi zsír. Ezután beletettem a krumplit, kelt, sóztam, borsoztam, megszórtam az őrölt köménnyel, fokhagymával, chilivel és 1-2 percig pirítottam, hogy összeálljanak az ízek.

Gyors, kiadós, zöldséges.

Krumplis sajtos hagymás pirog

Főtt pirogot még nem csináltam itthon, eddig csak a lengyeleknél volt szerencsém enni. Egy sült pirog már szerepel a blogon, jöjjön most a főtt változat. Ha nem húsos töltelékkel készül, lehet benne krumpli, gombás vagy káposztás töltelék, akár ezek kombinációja is. Ezt a krumplis sajtos sült hagymás pirog receptet itt találtam. Egy részét frissen ettük, a másik felét kifőzés után lefagyasztottam azokra a napokra, mikor nincs időm a konyhában sürgölődni. A főzés után egy extra gyors pirítás teszi tökéletessé a fogást.

kb. 32 darabhoz, ami nagyjából 4 adag

Hozzávalók a tésztához (1 csésze 250 ml):

egy felvert tojás fele

1 ek tejföl

¼ csésze tej

1/8 csésze víz

1 és 3/4 csésze liszt

1 csipet só

hozzávalók a töltelékhez:

30 dkg krumpli

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj vagy pecsenyezsír

¼ csésze reszelt sajt

1 gerezd fokhagyma áttörve

1 ek tejföl

só, bors, őrölt kömény

a felvert tojás másik fele a tészta kenéséhez

tálaláshoz:

tejföl, sült hagyma (én boltit használtam)

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és annyi sós vízben tettem fel főni, amennyi éppen ellepi.

Amíg a krumpli főtt, a tésztához összekevertem a tojást, tejfölt, tejet és vizet, majd hozzáadtam 1 csésze lisztet és csomómentesre kevertem. Ezután hozzáöntöttem a maradék lisztet és 5-6 percig gyúrtam. Letakarva pihentettem, amíg elkészítettem a tölteléket.

A megfőtt krumplit leszűrtem és összetörtem. A megpucolt hagymát felkarikáztam és az olajon óvatosan barnára sütöttem, majd az utolsó fél percre hozzákevertem az áttört fokhagymát és azt is megpirítottam. Végül összekevertem a krumplit, sült hagymát, sajtot, tejfölt, sóztam, borsoztam és beleszórtam egy csipet őrölt köményt. A tölteléket kicsit félretettem hűlni.

Egy lábasban feltettem forrni a vizet.

A tésztát fokozatosan 2 mm vékonyra nyújtottam (tésztanyújtón 4-es fokozat). Hét cm átmérőjű köröket vágtam, a korongok közepébe 1-1 tk tölteléket tettem és a maradék tojással lekentem a korongok szélét (hogy jobban összeragadjanak) és szorosan lezártam őket. Mindehhez egy nagyon pöpec formázót használtam.

Amikor a víz felforrt, beletettem a sót (1 l-be 1 csapott evőkanálnyit) és két részletben kifőztem a megtöltött tésztákat. Miután feljöttek, pár percig még főztem őket, majd olvasztott zsíron kicsit lepirítottam.

Tejföllel és sült hagymával tálaltam.

Gombás krumpli leves

Gyorsan elkészíthető, tartalmas leves kevés hússal, sok ízzel. Az eredeti recepteket egy cseh gasztronómiai szóróanyagban találtam, és ezekből ollóztam össze a saját változatomat.

Hozzávalók:

kb. 70-80 g kolozsvári szalonna, vagy zsíros füstölt hús (pl. tarja, comb) (én vegyesen használtam, mert mindegyikből volt egy-egy kis darabka)

1 kk zsír

1 fej hagyma felkockázva

1 gerezd fokhagyma áttörve

kb. 15 dkg krumpli, hámozva felkockázva (kb. 1,5 x 1,5 cm)

kb. 20 dkg gomba (barna csiperke, laska vegyesen), tisztítva, szeletelve

½ répa, kisebb kockára vágva

½ petrezselyem gyökér kisebb kockára vágva

só, bors, egy csipet köménymag, majoranna, petrezselyem

1 csapott ek liszt

750 ml zöldségalaplé

3-4 ek tejföl

Először egy lábosban felolvasztottam a zsírt, majd megpirítottam benne a szalonnát és a húst. Amikor megpirult, kiszedtem egy kistányérra, majd a visszamaradt zsíron 4-5 percig együtt pirítottam a hagymát, krumplit, gombát és a répákat. Amikor kicsit puhultak, megfűszereztem őket és még pár percig pirítottam az egészet. Ezután megszórtam az áttört fokhagymával és a liszttel, átkevertem, majd felöntöttem a forró alaplé egyharmadával (így a liszt csomómentesen fog elkeveredni a levesben). Végül felöntöttem a maradék lével, beletettem a megpirított húst és szalonnát, és fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg minden hozzávaló megpuhult. A végén kikapcsoltam alatta a lángot és elkevertem benne a tejfölt. Ha még szükség van sóra, borsra, ki lehet igazítani az ízeket.

Savanyú káposztás röszti

Ezek a németek tudnak valamit. Mindig is sejtettem. Rösztit először gimnazista koromban sütöttem, hamarabb ismertem, mint a nyers krumplis magyaros változatot, a tócsnit. Pár hete találtam ezt a receptet, jól nézett ki, jól hangzott, hát kipróbáltam.

Én most nem főztem külön krumplit hozzá, hanem maradék krumplipürével dolgoztam. Volt még némi túlérett savanyú káposzta is itthon, újhagymát nem vettem, csak mélyhűtött snidliget használtam. Ilyen egyszerű hozzávalókból valami olyan csodás dolgot lehet sütni, hogy elképesztő. Eredeti recept itt, németül.

Hozzávalók:

600 g főtt krumpli lereszelve

400 g savanyú káposzta apróra vágva

2 újhagyma felkarikázva

1 alma meghámozva, lereszelve

2 ek burgonyaliszt

2 tojás sárgája

só, bors

zsiradék a sütéshez

tejföl a tálaláshoz

Az összes hozzávalót összekevertem, sóztam, borsoztam, majd a masszából korongokat formáztam. Forró zsírban sütöttem ki őket, lassú tűzön, mindkét oldalt alaposan átsütve.

Elsőre talán kicsit furcsa, de meglepően jó kombináció. Az almát nem igazán érezni, a savanyú káposzta finom édeskésre sül. Ízkavalkád.

Krumplis melegszendvics

Ezt a receptet még gimnazista koromban találtam Frank Júlia Krumpliskönyvében és azóta is nagyon szeretem. Pofon egyszerű, gyors vacsora. Még a Zuramnak is ízlett :)

Hozzávalók:

maradék krumplipüré, vagy 1 nagy héjában főtt, áttört krumpli és 2-3 dkg vaj

1 kis fej reszelt vöröshagyma

só, bors, és egy csipet borsikafű vagy kakukkfű

reszelt sajt vagy bacon a tetejére

A krumplit és hagymát összekevertem, fűszereztem. A krémet kenyérre kentem, a tetejére mehet reszelt sajt, de csíkokra vágott bacon is. (Őskori) Grillsütőben addig sütöttem, amíg a tetején a szalonna kicsit kiadta a zsírját és megsült. Ha sajt van a tetején, pirulásig sütjük.

Ennyi.

Sztrapacska, világbajnok

Már megint méltánytalanul elfelejtettem szegényt. Mindig ez van. Pedig annyira egyszerű, meg költséghatékony. És van is már a blogon egy recept, ami bevált, de most véletlenül egy másik szakácskönyv receptje alapján készítettem el, saját gondolatokkal kiegészítve. És valami nagyon jó kerekedett belőle. Szereztünk hozzá savanyú káposztát, meg finom cseh söröket, hogy teljes legyen a boldogság.

Jó ha a krumpli sárga fajta, a juhtúró és a tejföl pedig jó minőségű. A szalonnánál trükköztünk, mert sütöttünk házi füstöltet is meg bacont is. Nem egy diétás kaja, de így a tél előtt fölösleges is fogyózni. Ez most a tartalékolásról szól.

A recept kis módosítással a Kelet-Európai Szakácskönyvből való (1983).

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

80 dkg sárga krumpli

1 tojás

1 ek zsír

2 ek tejföl

30-35 dkg liszt

A tetejére:

15 dkg juhtúró, szalonna, tejföl, bors

Egy fazékban feltettem forrni a vizet.

A szalonnát kisütöttem, zsírját egy tepsi aljára öntöttem.

A sütőt előmelegítettem a legmagasabb fokozaton.

A krumplit meghámoztam, kis lukú reszelőn lereszeltem és összekevertem a tojással, zsírral, tejföllel, liszttel. Amikor felforrt a víz, beleszórtam a sót (literenként 1 csapott evőkanál), és galuskaszaggatóval beleszaggattam a tésztát. Kb. 8-10 percig főztem egy adagot (4 adagban főztem ki). Érdemes néha megkóstolni, hogy azért ne is főjön szét. A leszűrt tésztát a várakozó tepsibe tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót, nyakon öntöttem tejföllel, borsot tekertem rá, végül megszórtam a kisült szalonnával. Kb. 20 percig sütöttem. A tészta alja kicsit megsült a szalonnazsírban, a teteje finom puha, omlós maradt, ropog a szalonnapörc, uralkodik a juhtúró. Egy korsó jó sör és más nem is kell a boldogsághoz.

Füstölt hússal töltött krumpli gombóc (Bramborové knedlíky plněné uzeným masem)

Nem is olyan régen került hasonló finomság a Pivo sörvendéglő étlapjára. Ez juttatta eszembe, hogy legutóbb ettem ilyet a cseheknél, és ki is akartam próbálni. Pofátlanul egyszerű. A maradék húsvéti sonka pedig éppen kapóra jött, hogy megpróbálhassuk itthon is elkészíteni. Különösen jó benne, hogy a dara miatt a tészta nem tapad az ember szájpadlására. A receptet itt találtam (angolul is elérhető), sok más finomsággal együtt.

Hozzávalók 4-6 személyre:

A tésztához:

200 g apróra vágott füstölt tarja, vagy sonka

900 g héjában főtt, majd áttört krumpli (lehetőleg főzéshez való, sárga)

180 g teljes kiőrlésű liszt, de lehet sima finomliszt is

80 g búzadara

1 tojás

1 tk só

A koronához:

2 hagyma

kb. 50 g zsír vagy olaj a hagyma kisütéséhez

A tészta hozzávalóit összekevertem és lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával fél cm vastagra nyújtottam.

Feltettem egy nagy fazék vizet forrni.

Négyzeteket vágtam a tésztából (lisztezett pizza vágóval): a recept 5x5 cm-es négyzeteket ír, szerintem a 7x7 cm-esekkel könnyebb dolgozni. Minden négyzet közepébe tettem egy adag húst, majd összenyomtam és gombóccá görgettem. (Jó tanács: jó, ha munka közben lisztes a kezünk, mert a tészta elég lágy, kissé ragad.) Végül a gombócokat forró, sós vízben kb. 10 percig főztem, mérettől függően. Miután felúsznak a víz tetejére, kicsit még dagadnak, ezután már érdemes egyet kettévágni és lemeózni, hogy azért mégse főzzük túl.

Végül olajban megsütöttem (mármint a Zuram) a vékonyan felkarikázott hagymát.

A gombócokat párolt lilakáposztával és sült hagymával tálaltam.

Igen laktató, és egyszerűsége ellenére nagyon-nagyon finom. Egy kis pilzeni típusú sörrel érdemes lekísérni.

Krumplifőzelék

Meglepődve vettem észre, hogy eddig visszatartottam a krumplifőzelék receptjét. Végtelenül egyszerű. Annyira, hogy elgondolkodtam, tényleg feltegyem-e. De hát nem csak gasztro, hanem blog is, és ez is előfordult a konyhában. Amúgy abszolút egyetértek Apukám nézetével, miszerint jó főzeléket készíteni a legnehezebb dolog. Senki nem szereti a nyers lisztgalacsinokat, meg a sótlan esetleg elsózott , folyós vagy kőkemény főzeléket. Úgyhogy ne csináljatok ilyet :)

A második dolog volt, amit megtanultam elkészíteni, és azóta is ugyanúgy készítem. Hetekig el tudnék élni rajta. Ez amolyan tejfölös, babérleveles, borsikafüves fajta, ami fasírttal az igazi. Természetesen sokat számít a krumpli minősége, fajtája is. Szerintem a sárga, lisztesebb fajta a legjobb erre a célra (azt hiszem Ella a fajtaneve).

Hozzávalók 2 személyre:

½ kg krumpli

1-2 db babérlevél

1 kis doboz tejföl

1 ek liszt

borsikafű

A krumplit meghámoztam, karikára vágtam és annyi sós vízzel tettem fel főni, amennyi éppen ellepi. (Lehet leveskockás vagy vegetás vízben is.) Beletettem a babérlevelet és megfőztem. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel és borsikafűvel elkevert tejfölt. Felforraltam, és picit főztem, amíg a liszt is megfőtt. És kész is. Érdemes kivenni belőle a babérlevelet, mert az állás alatt a babérlevél körül megkeseredik a habarás. (Meg nem túl kellemes dolog ráharapni sem.)

Igazi, „semminincsitthonmitfőzzek” kaja.

Pogácsa a falról

Nem, nem hanyagolom el a blogot, csak némi változás állt be az életemben. HTB-ből elfoglalt, dolgozó nővé változtam, ami igen nagy szervezést igényel, ha továbbra is ennyit akarok főzni. Most már átérzem, miért vesznek sokan félkész kaját, miért nem főznek. Francnak van kedve 8 óra munka meg egy óra utazás után még nekiállni főzni. Na majd meglátjuk. Szóval, ha ritkábban jelentkezem, az ezért van. De azért igyekszem felkutatni a gyorsan elkészíthető, de viszonylag normális kajákat.

És a pogácsa? Hát az úgy történt, hogy megint maradt egy adag krumplipüré és gondoltam, sütök belőle pogácsát, de olyan élesztős fajtát. Átlapoztam a szakirodalmat, de nem találtam ilyet. Kétségbeesésem fásult bámulásba fordult, amikor megakadt a szemem a konyhaasztallal szemben lévő receptes tablón. Ezen a „képen” kézzel írt receptek vannak, a Nagyim, Anyukám és az én receptjeim. És itt fedeztem fel, hogy Nagymamámnak van ott egy élesztős krumplis pogácsa receptje. Kicsit átalakítottam, szokás szerint egy kis teljes kiőrlésű liszttel, mangalica zsírral stb. A mennyiségeket fel lehet szorozni a krumpli vagy krumplipüré mennyiségének megfelelően.

Hozzávalók:

15 dkg főtt krumpli vagy krumplipüré

50 dkg liszt (abból 100 g teljes kiőrlésű)

10 dkg zsír (mangalica)

15 g friss élesztő

Kb. 150 ml tej

1 ek só

1 db tojás

reszelt sajt a tetejére

Az élesztőt elkevertem a tejben. Kimértem a lisztet, hozzáadtam a zsírt, krumplit, sót és a felvert tojás felét, majd az élesztős tejet. Összegyúrtam és hagytam 1 órát kelni. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra, kiszaggattam a pogácsákat és tetejüket megkentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal. Nagyjából fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Jól fogy, de ha mégis maradna pár darab, az sem szárad ki olyan gyorsan. De kár tartogatni…

Gnocchi, rég volt

Nemrég jutott eszembe, hogy milyen régen készítettem már. Bár ha így visszagondolok, igazából most csinálom másodszor, 10 év után… Kicsit pepecselős, de én szeretem a pepecselést :)

A recept szinte első a receptes könyvemben (úgyhogy tényleg régen volt) és akkor még nem írtam mellé, honnan származik. Igazából pontos útmutatást nem is lehet adni, mert a tészta végkimenetele nagyban fog függeni a krumplitól (fajta, „évjárat”, állapot). Dolce Vita oldalán bővebben is olvashattok az eredetéről, készítéséről.

Rengeteg lehetőség rejlik benne. Végtelenül variálható: friss fűszernövényekkel, spenóttal, sütőtökkel, céklával, stb.

Én Jamie féle villámgyors paradicsomszósszal öntöttem nyakon, a Zuram amolyan magyarosan: tejföllel és sajttal ette.

Hozzávalók:

½ kg krumpli (lehetőleg lisztesebb fajta)

100 g liszt, amiből 3 ek durumliszt, 4-5 ek pedig teljes kiőrlésű liszt (ez utóbbi ízlés kérdése)

1 tojás sárgája

só, bors, szerecsendió

+ ½ csokor petrezselyem

Sok-sok liszt a szaggatáshoz

A krumplit megfőztem és a vízben hagytam kihűlni. Megpucoltam, és áttörtem krumplinyomóval. Hozzákevertem a lisztet, a tojássárgáját, végül sóztam, borsoztam és szórtam bele egy csipetnyi őrölt szerecsendiót. Az apróra vágott petrezselymet a végén gyúrtam bele.

Feltettem egy nagy fazék vizet forrni. Amíg melegedett a víz, kiszaggattam a nudlikat. Lisztes kézzel, lisztes deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, aztán hosszú hengereket formáltam belőle. Ezt 2-3 cm-es darabokra vágtam és lelapítottam villával. Adtam egy kicsit a külsőségekre is. (Mivel már nagyon éhes voltam, kissé nagyra sikerültek a gnocchik. De ez már csak ilyen, én kókuszgolyó-effektusnak hívom: ahogy fogy a türelem, egyre nagyobbak a golyók.)

Amikor felforrt a víz, beletettem a sót és még mindig lisztes kézzel a vízfürdőbe dobtam a gombócokat. Amikor feljönnek, akkor már jó. Szűrőkanállal tálba szedtem őket és összekevertem egy kis olívaolajjal.

Nem bonyolult, de érdemes előkotorni a nagyi kötényét, mert igen lisztes tevékenység. Olvadós, omlós, nem ragacsos, könnyen csúszik. A petrezselyem nagyon megdobja az ízét.

Kár volt így elhanyagolnom ezt a remek ételt.

Olaszosan vagy magyarosan, de tessék kipróbálni.

Nudli, született: Burgonyasodralék

Nudli bármikor, bárhogyan, bármennyi. Zsemlemorzsával soha, inkább mákkal, dióval, lekvárral, vagy éppen pici zsíron pirítva tejföllel és sajttal.

Végtelenül egyszerű. Legidőigényesebb része a krumpli főzése. De maradék krumpliból vagy krumplipüréből pillanatok alatt megvan.

Hozzávalók:

50 dkg főtt, áttört krumpli

25-30 dkg liszt (nálam az 1/3-a teljes kiőrlésű)

1 tojás sárgája

1-2 ek zsír

Feltettem egy fazék vizet forrni. Közben összegyúrtam a tésztát, majd lisztezett deszkán kb. kisujj vastagságúra nyújtottam. Nagyjából 1 cm széles, 3-4 cm hosszú csíkokat vágtam és megsodortam őket. Mire ez a művelet megvan, a víz is felforr. A sós lobogó vízben nagyjából 5 percig főztem.

A sós változatnál még kis zsíron vagy vajon szoktam megpirítani a nudlit, erre jöhet a tejföl és a sajt.

Hajdinás egytál valami (Valašsky kontrabáš)

(A kép csak illusztráció :) 

Még mindig a tavaszi selejtezés adja a főztjeim alapját. A spájz magos dobozkáját is leltárba vettem, ahol ráakadtam egy adag hajdinára. Eszembe jutott, hogy ezt még a nyári cseh túra után vettem, mert szerettem volna reprodukálni a valach-földön megismert hajdinás ebédet. Itt már írtam róla egy kicsit.

Azért volt fontos lépés az életemben, mert nem szeretem a pohánkát, ez a kaja viszont nagyon ízlett. Egy receptet találtam csehül, ami hasonlított hozzá, aztán a csodás gugli fordítóval kihámoztam a lényeget.

Tegnap este nekiálltam, de annyira beteltem a tömény és szokatlan szagokkal (illatokkal), hogy nem volt kedvem megenni. Szinte biztos voltam benne, hogy nagy részét a kukamanó fogja megenni (és nagyon utálok kaját kidobni).

A stratégia az volt, hogy ma jól kiéheztetem magam. Nem reggeliztem (nem is nagyon kívántam). A délután közepén már megkordult a gyomrom, hogy akármilyen rossz is az a cucc, az éhséget elveszi, szóval hajrá.

Igen kellemes meglepetés volt. Az idő megszépítette a hajdina „jellegzetes” ízét. Kétszer szedtem. A kuka manón ma is éhen marad…

Hozzávalók:

200 g hajdina

400 g krumpli

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g füstölt hús

1 tk majoranna

2 ek zsír

1 babérlevél

só, bors

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós babérleveles vízben feltettem főni.

A füstölt húst és a hagymát felkockáztam, a fokhagymát vékonyan felszeleteltem.

A hajdinát átválogattam, megmostam és forró vízzel leöblítettem. Szűrőn hagytam száradni egy kicsit, majd száraz serpenyőben enyhén megpirítottam. Kétszeres mennyiségű vízzel (kb. 6 dl) és a hagyma, fokhagyma felével, és majorannával fűszerezve feltettem főni.

Amikor a hajdina is megfőtt (felszívta az összes vizet és puha), lábasban felolvasztottam a zsírt, és a húst meg a hagymát megpirítottam benne. Rádobtam a hajdinát, a krumplit és óvatosan összekevertem, hogy a krumpli ne törjön össze. Borsoztam. Sózni már nem kellett, mert a füstölt sonkából nagyon sok só kijött.

Másnapra értek össze igazán az ízek. A hajdina „jellegzetes” íze megszelídült és élvezhetővé vált. Inkább téli kaja.

Szóval a hajdina mégiscsak ehető :)

Sztrapacska juhtúróval, házi sonkával és savanyú káposztával

Végre nyugalmasabb időszak következik, aminek boldog első napjait töltöm. Ezer mindenfélét szeretnék elkészíteni, tele vagyok ötletekkel, „megrendelésekkel”. A nagy sürgés forgás közepette (ja nekem ez a pihenés) viszont elfelejtettem magamnak ebédet főzni. Kicsit későn kaptam észbe, mert már nagyon éhes voltam, és fenyegetett az a veszély, hogy melegszendvicset ebédeljek. De hősiesen ellenálltam a kísértésnek, győzött a főzés. Akkor viszont legyen gyors, meg finom, meg egyszerű, amihez minden van itthon és az sem lenne baj, ha nem hasonlítana a héten eddig fogyasztott ebédekhez. Juhtúró, házi sonka…gondol, gondol…sztrapacska!

De rég ettem! És Anyukám milyen finoman csinálja! Hol savanyú káposztával, hol juhtúróval. Én most a juhtúrós mellett döntöttem, mert hagyma már nem volt itthon, amin megfuttathatnám a káposztát, így azt nyersen eszegettem a sztrapacska mellé.

Hozzávalók 2 főre:

300 g krumpli (héjastól)

120 g liszt

1 ek tejföl

1 tojás

só, bors

juhtúró, tejföl, füstölt sonka

Feltettem egy liter vizet forrni.

Közben a krumplit meghámoztam és apró lukú reszelőn lereszeltem. Hozzáadtam a lisztet, tejfölt, tojást és picit sóztam, borsoztam.

A sonkát apró kockákra vágtam és egy kis füstölt szalonna zsíron megpirítottam.

Amikor a víz felforrt, beletettem 1 lapos ek sót, és nokedli szaggatón beleszaggattam a tésztát. Elvileg 10 percig kell főzni, nekem kicsit hamarabb megfőtt. A galuskákat a sonkára szedtem és a serpenyőben nagy lángon még 1 percig kevergetve pirítottam. Tányérra tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót és meglocsoltam tejföllel. A rost miatt egy kis savanyú káposztát eszegettem mellé.

Mértem az időt: 20 perc a krumplihámozástól a tányérrakerülésig mosogatással együtt.

Gyors, omlós, íz kavalkád. Azért egy kis sört még elbírtam volna mellé :)

Egy jó sztrapacska vacsorára?

Borscs

Megint leves. Viszont ez nem akármilyen leves. Úgy nagyjából 7-8 éve érik bennem a gondolat, hogy főzzek egy jó kis borscsot. Ma jött el az ideje. Enni ettem már többször is. Párszor Lengyelországban, illetve legkedvencebb főnököm is hozott nekem egyszer az eredeti receptúra alapján készült levesből. Hát nem tudok betelni vele.

Utánanéztem, több receptet elolvastam, aztán a húsnélküli változat mellett döntöttem. A receptet a Kelet-Európai szakácskönyvből kölcsönöztem. Nem teljesen ugyanazt főztem, de az élmény és a végeredmény megmaradt. Egy fantasztikus színű, tápláló és igen ízletes leves.

Az eredeti hozzávalókon (cékla, répa, káposzta, krumpli) kívül került még bele egy kis szárzeller, a húsleves helyett pedig egy adag füstölt sonka főzőleve.

Hozzávalók 6-8 személyre:

300 g cékla

200 g káposzta

200 g krumpli

200 g leves zöldség (paszternák, sárgarépa, zeller, karalábé)

pár zellerszár

1 hagyma

2 fokhagyma

2 ek sűrített paradicsom

só, bors, babérlevél, ecet, tejföl

500 ml füstöltsonkalé

750 ml víz

30 g füstölt szalonna zsír

A zöldségeket kockára vágtam, a hagymát apróbbra, a szárzellert karikára (vagyis inkább félkörre). A zsírt megolvasztottam és rádobtam a hagymát, céklát, leveszöldséget, szárzellert. Félig lefedve pár percig pároltam, majd beletettem a reszelt fokhagymát, babérlevelet, paradicsompürét, és felöntöttem a füstölt lével és vízzel. Nagyjából negyed órát főztem. Sima húsleves is tökéletesen jó felöntő lének.

Közben kockára vágtam a krumplit és vékony csíkokra szeltem a káposztát. Ezt is a levesbe tettem. Sóztam, borsoztam és a könnyebb emészthetőség kedvéért néhány szem köményt is szórtam bele, majd lassú tűzön addig főztem, amíg minden megpuhult (ez főleg a céklára vonatkozik).

Tálaláskor pár csepp ecetet és egy kanál tejfölt is tettem rá.

A füstölt íz igen jót tesz neki, és nem érződik a hús hiánya. A cékla kicsit furcsa lehet, mert nem szoktuk meg a levesben, de a savanykás íze mindent feledtet. Igazi téli leves.

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával

Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.

Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.

Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.

Hozzávalók per fő:

10 dkg pecsenyemáj

1 kis édes alma

1 ek vékony szálakra vágott zeller

1 női marék dió

1 szelet frikandó sonka

1 kis lilahagyma

1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)

A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.

Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.

A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.

A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.

A sonkát is szálakra vágtam.

A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.

Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.

A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.

Jó választás volt.

A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.

Fokhagymaleves, česnečka

Remélem, még nem unjátok a cseh gasztro-mániámat. Ne aggódjatok, lassan lecseng. Ez most egy leves. Marketingértékét nagyban növeli, hogy nem készült róla fotó. Azonnal elfogyott. Talán még kevés is volt. Nem maradt mit fotózni :)

Rendkívül egyszerű, nagyon kevés hozzávalóból készül, mégis igen ízletes. Nem egy nagy vasziszdasz. Készülhet leveskockával vagy zöldségalaplével, esetleg krumpli főzőlevével is.

Recept innen.

Hozzávalók:

1 l víz és leveskocka

vagy 1 l zöldségalaplé

4 gerezd fokhagyma

½ kk majoranna

kevés őrölt gyömbér

½ kk egész kömény

250 g burgonya

bors

1 tk zsír

1-2 szikkadt zsömle, esetleg reszelt sajt

A vizet felforraltam, közben meghámoztam a krumplit és kisebb kockákra vágtam. A fokhagymát is megpucoltam és apróra vágtam.

Amikor a víz felforrt, beletettem a leveskockát (néha én is bűnözök) és minden hozzávalót.

Fedő alatt addig főztem takaréklángon, amíg a krumpli megpuhult. Közben megpirítottam a zsemlekockákat.

Elég egyszerű és ahhoz képest nagyon finom. Tessék kipróbálni!

Hermelín v bramboráku, avagy hermelin bundában

Ahoj!

Ismét itthon. Ismét cseh behatás a konyhában. A hosszúra nyúlt hétvégét újra a cseheknél töltöttük.

Ezúttal egy sajtos tócsnis receptet hoztam. Az egyik étteremben ettem a fent nevezett fogást, az ismeretlen eredetű húsmentes napokra való tekintettel.

Na de mi is az a hermelín? Nem az az aranyos állat (bár ahogy összeraktam van hozzá köze), hanem sajt. A camembert-hez hasonló külső, de annál lágyabb, jobban kezelhető belsőt takar. Íze nem markáns mégis jellegzetes. Ennél fogva sokféleképpen felhasználható. Talán ez a második leggyakrabban elkészített sajtféle a kvargli után (de ez csak az én meglátásom).

A hermelín gyakori sörkorcsolya hagymás, borsos pácban, de rántva sem ritka. Ez a tócsniba csomagolt változat a krumplis különlegességekhez tartozik.

Mivel a technológia nem állt rendelkezésre csak az alapanyag, és előbb készítettük el, mint utána olvastunk volna, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Azóta kiderült, hogyan is készítik valójában. A cseh nyelvet az igen vicces gugli fordítóval fejtettem meg, nagy könnyes nevetések közepette.

Mindenkinek okulásul leírom én hogyan oldottam meg és ők hogyan csinálják :)

Hozzávalók 2 személyre:

2 kis Tihany camembert

Egy adag tócsni tészta innen

Olaj a sütéshez

A sajtot kivettem a papírdobozból és betettem a mélyhűtőbe, amíg kikevertem a tócsnit. (Igazából fél adag is elég hozzá, csak egy tojást nehéz felezni, meg pazarlás is.)

Aztán egyszerű módon kezembe vettem a kicsomagolt sajtot és bebugyoláltam annyi krumplis masszával, ami jól befedi. Óvatosan a forró olajba csúsztattam. Nagyjából 5 percig sütöttem nagy lángon és megfordítottam. Ezt a felét is sütöttem nagyjából öt percig. Fotózás, majd a félbevágás után teljes pánik. A közepe kicsit nyers maradt és a sajt sem olvadt meg belül. És akkor jött a Zuram, aki mindent megszerel, még a félbevágott hermelínt is. Befoltozta, majd türelmesen forgatva jól átsütötte mindkét felén.

Ez volt az a rész, amiből okulhattok és ne így csináljátok. A cseh leírások szerint kétféle módon is készülhet. Az egyik, hogy kiterítenek a serpenyő aljára egy adag tésztát, kb. fél cm vastagon és elkezdik sütni. Amikor van egy kis színe, de még nem teljesen jó, rárakják a sajtot és befedik még egy adag tésztával. Arany barnára sütik, majd megfordítják és a másik felét is átsütik. A másik változatban szintén kiterített tésztával kezdenek, de amikor kicsit megsült, a rárakott sajtot a félbehajtott tócsnival takarják be és úgy sütik át mindkét oldalát. Ilyenkor a középső része még össze tud sülni. Így én is meg tudtam volna csinálni :)

A krumplis bunda finom, ropogós, a sajt belül folyós. Nagyon finom és igen laktató.

(Legközelebb a cseh háziasszonyok receptjét is kipróbálom majd.)

Mai tanulság: ismeretlen étel elkészítésének előbb járj utána, aztán fogj hozzá...