Piacváltás

Nem szeretném nyilvánosan szidni a Lehelt (Lehel Csarnok), de kénytelen voltam leszokni az ottani vásárlásról. A keleti fűszeres az egyetlen ok, amiért beteszem oda a lában. Tudom: nem kötelező odajárni, van más választásom is. Így történt, hogy egy szép késő nyári napon (péntek reggel) elmentem, hogy felfedezzem a Hunyadi téri piacot. Nem is értem, miért halogattam idáig…

• időben kb. ugyanannyi volt, mint elslattyogni a lehelre, csak egy megálló erejéig villamosra kellett szállni
• kis őstermelői piac, kevebb ember, de valahogy a közönség is más: nem tolakodtak elém időhiányban szenvedő nyugdíjasok és a lábamon egyetlen gurulós bevásárlószerkezetet sem húztak végig ottlétem alatt
• kevés árus, és nem mindenki ugyanazt a nagybani cuccot árulta: teljesen ledöbbentem, hogy mennyiféle paradicsom, paprika, gyümölcsök, zöldbab, fűszernövények stb. volt, de az egyik pultnál a bácsi pl. csak kukoricát árult
• ott tartózkodásom ideje alatt egy vevőjelöltre sem szóltak rá, hogy ne fogdossa össze a gyümölcsöt, lehetett válogatni, és megkérdezték, a baracknál vagy a szilvánál, mihez lesz, puhábbat adjanak-e vagy keményebbet
• az áru nem hibátlan, de ettől szép, és: sok helyen lehet kóstolni! (én ettől a gesztustól úgy összezavarodtam, hogy nem is mertem kóstolni :)
• az árak nincsenek elszállva (pl. 1 kg sárga koktélparadicsom 600 Ft volt)
•  láttam házi szörpöket (az üveget vissza kell vinni), lekvárokat, mézet igen jó áron, sajtot, túrót, ott nem láttam árat, ami miatt gyanút fogtam, de lehetett (volna) kóstolni

Egyszóval igen jó benyomást tett rám az első találkozás, így kéne zajlania minden piacos vásárlásnak. Nem kell nekem "kézműves", meg "bio", meg zenélős, csak szeretnék emberi módon, kellemes légkörben vásárolni. Nagy örömömben sok mindent megvettem, de nem ért csalódás: a gyümölcsöknek olyan ízük volt, mint amilyennek egy körtének, baracknak, szilvának lennie kell. A zöldségekkel sem volt semmi probléma: a kukorica édes, ropogós, a patiszon, paprika, paradicsomok jó ízűek voltak. Egy dolgot felejtettem csak el: benézni a csarnok részbe. De azt majd legközelebb...

Boldog új év :)

Kicsit megkésve, de boldog új évet kívánok nektek.

A mai egy kissé rendhagyó beszámoló lesz egy kellemes meglepetésről.

Történt ugyanis, hogy pár napja egy évvel öregebb lettem. Mostanában (mint az a bejegyzésekből is látszik) nagyon el vagyok havazva, de azért egy baráti összejövetelt szerettem volna tartani. Idő közben technikai okok miatt átszerveződött a buli, amitől már egyre inkább furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Azt tudtam, hogy valami szerveződik a hátam mögött, de erre nem számítottam.

Meglepetés lakomát kaptam. Méghozzá a blogomon megjelent ételekből.

A konyhatündérek fél napon át serénykedtek a konyhában, hogy megörvendeztessenek és jóllakassanak egy konyhájából kirekesztett, zsíros kenyéren tengődő gasztrobloggert. Sikerült :)

Készült zöldborsókrém és törökös húsrudacska, juhtúróval töltött rántott gomba, alma-répa saláta sonkával és sajttal, végül, de nem utolsó sorban a húsos palacsinta.

Dicséret következik: nagyon finom volt minden, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Úgy sikerült minden, ahogy az nekem is sikerülni szokott. Nagyon jó érzés és nagyon büszke vagyok a lányokra.

Mégegyszer köszönöm :)

És legyen tele ilyen jó dolgokkal az új évetek! :)

Házi hamburger, első nekifutás

A tagnapi szörnyű meleg semmiféle ételkészítésre nem tudott rávenni, olyanra pláne nem, ami meleget csinál. Enni viszont kell. És mi volt nálunk? Zöldségek és a már jól bevált hiper-szuper grillünk. Mert nem otthon voltunk. Kigyúlt a villanykörte és a River Cottage-ben látott szarvas-burger hatása alatt megszületett a gondolat. Hamburger. Ahhoz csak húst és bucit kell venni. Meg némi csalamádét.

Első próbálkozásnak jó volt, tényleg annyi és olyan dolog került bele, amennyit csak akartunk. Persze az lesz majd az igazi, ha tudok hozzá rendes házi bucit sütni, beérik a csalamádém és elkészül a saját ketchup is.

A húspogácsát nem bonyolítottuk túl: 30 dkg húshoz kevertem fél fej apróra vágott hagymát, egy gerezd reszelt fokhagymát, sót és borsot. Picit hagytam állni, addig beizzítottuk a grillt. A nap már lemenőben volt (irtó giccses volt), úgyhogy nem sültünk meg a pogácsákkal együtt. Amikor jó lett a faszén (durva obszcén vagy bántó szó a word helyesírási funkciója szerint), négy pogácsát formáztunk, kicsit bekentük olajjal mindkét felét, hogy ne tapadjon oda a grillrácshoz. Néha megforgatva, jól átsütöttük.

Buci kettévág, mustár, húspogácsa, paradicsom, hagyma, uborka csalamádé, mustár buci. Hm. Szeretjük. A saját készítés feledtette a bolti hozzávalók kevésbé jó minőségét. A kitudja mióta a hűtőben álló ketchupot inkább kihagytuk belőle. A fűben ücsörögve majszoltuk el a fejenként két hamburgert, miközben bámultuk a bakonyi naplementét. Asszem megérdemeltük.

Biztosan jelentkezem még hamburger recepttel, mert adós vagyok a barátaimnak is egy körrel, és még egyszer nem szeretnék bolti bucira fanyalodni. De majd csak egy hűvösebb napon. Addig hideg gyümölcsleves…

Rakott cukkíni és egyéb finomságok

Azt hiszem ez egy csodálatos korszak kezdete. A sors úgy hozta, hogy egy darabig sokszor fog Vácra vinni az utam. Ami azt jelenti, hogy elég gyakori vendég leszek a Desszert Szalonban. Hazafelé a vonathoz bandukolva kérdés nélkül vettem célba az objektumot, hogy hozzak haza valami kis finomságot. Valami nagyon csokisat kértem. Megkaptam. Aki éhes és nincs a közelében semmi ehető, az ne klikkeljen a linkre. Akinek viszont tele a gyomra vagy baj van a nyálelválasztásával, az bátran megnézheti, mit is vettem. Persze fotó nem készült, mert nem bírtuk ki, egyből megettük. Igazságosan megfelezve őket, hogy mindenkinek jusson az isteni költeményekből. Marica grófnő és Dobos desszert. Szóhoz sem jutok. Szavakba nem tudom önteni. Kóstoljátok meg, ha arra jártok.

A hetem meg valahogy úgy alakult, hogy nem nagyon tettem be a lábam a konyhába. Elég sokáig kitartott a hétvégi, szülői élelmiszercsomag, úgyhogy csak egyszer sütöttem egy kis rakott cukkínit. Ráadásul valahogy nem is kívántam a húst, ezért esett a választás erre a receptre.

A recept alapja Béres Alexandra egyik könyvéből származik. Elvileg előétel vagy köret, de nálam fő fogásként is megállja a helyét egy kis bulgurral. Kicsit ellentmondok magamnak, miszerint igyekszem idénydolgokat felhasználni, de most úgy éreztem muszáj elkészítenem. Végülis csak a cukkíni és a paradicsom hibádzott. De azzal nyugtattam magam, hogy a kiírás szerint legalább a paradicsom magyar volt. Gyomornak könnyű étel, bár ha a füstölt sajt tényleg látott füstöt, akkor nem olyan szelíd. A mennyiségeket kivételesen csak sacc per kb. tudom.

Hozzávalók:

1 ½ saláta cukkíni (most ez volt)

4 kicsi paradicsom

1 fej lilahagyma

pár szál kapor

só, bors

1 doboz natúr joghurt

1 db tojás

10 dkg füstölt sajt, fele szeletben, fele reszelve

olíva olaj

A cukkínit és a paradicsomot felkarikáztam. A hagymát apró kockákra vágtam a remek kis ikejás hagymaaprítómmal. A kaprot apróra vágtam. A tojást és a reszelt sajtot elkevertem a joghurtban. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy jénait kikentem olíva olajjal.

Először leraktam a cukkíni felét, rá a paradicsom felét, és 6―8 szelet sajtot majd az egészet megszórtam a hagyma és a kapor felével. Sóztam, borsoztam. Erre raktam a maradék cukkínit, paradicsomot, hagymát és kaprot. Sóztam, borsoztam. Végül nyakon öntöttem a joghurtos keverékkel. Nagyjából 20 percig sütöttem.

Kicsit sok levet ereszt, úgyhogy arra gondoltam, legközelebb valahogy melléteszem a bulgurt, hogy felszívja ezt a levet és ebben főjön meg.

Finom, illatos, fűszeres. Zöldség áradat, ízekkel. Gyors vacsora vagy tartalmas köret. Érdemes kipróbálni.

Ti mit esztek húsmentes napokon?

Barangolás a Badacsonyi borvidéken

A hosszúra nyúlt hétvégét Ábrahámhegy és Badacsony között töltöttük. Nagyon szeretem ezt a vidéket. Amellett, hogy lenyűgöz a különleges alakú hegyek látványa, kellemes emlékek is fűződnek a tájhoz. Újabban tavasszal és ősszel eljövünk ide kikapcsolódni, bejárni, jobban megismerni a vidéket. Most, hogy már van blogom, ahol beszámolhatok a gasztronómiai élményeimről, egészen más szemmel (ízlelőbimbókkal) fogyasztottam az ételeket és ittam a borokat. Legyen ez egy rövid összefoglalása az ehető és iható élményeknek.

Első napi tervezett vacsoránk egy otthon elkészített és leutaztatott őzpörkölt lett volna. Miután előző este véletlenül egy nyulat és egy fácánt sikerült kiolvasztanom, a pörköltfőzés már a helyszínen történt. Én nem nyúltam bele. Szerintem a pörköltfőzés, nagy tételben férfidolog, pláne ha vadhúsról van szó. Párom már igen jártas a vadak elkészítésében és ez most is megmutatkozott. Ha ételről és főzésről van szó, nem vagyok elfogult a szeretteimmel kapcsolatban. Tehát minden kritikámat bevetve azt mondom, isteni jó lett. Köretként nagyon szimpla köményes főtt krumpli illett volna hozzá. Mi a köménytelen változattal is megelégedtünk. Fűszer csak mértékkel került a pörköltbe és teljesen jól érvényesült a vad íz, nem tolakodott. Recept hamarosan.

Szegény Bambi nehogy azt higgye, hogy a róka ette meg, jófajta Badacsonyi Olaszrizlinggel (2008), Szürkebaráttal (2008) és Ottonel Muskotállyal (2009) öblítettük le. Ezeket a kézműves borokat egy ismerős helyen, a badacsonyi Németh Pincészetnél vásároltuk. Egy kis kóstoló után bemutatták egyik újdonságukat is: a bort csokoládépohárban. Nekem valahogy nem illik össze a csokoládé a fehérborral, de az ötlet nagyon tetszett.

Másnapi túránkat a környék tanúhegyeire terveztük, célállomásként a káptalantóti Istvándy Pincészetet lőttük be. Miután körbejártuk a Pálos kolostorromot, ragyogó napsütésben, de a kellemesnél kicsit nagyobb szélben néztünk körbe a Tóti hegyről. Az ott lévő erdők állapota elég siralmas, nagyon sok a szemét, pedig védett területek. De a kilátás a hegyről mindenért kárpótolja az embert. És persze az Istvándy pincészet hangulata, terasza és tócsija. Azt kell mondjam profizmus árad az egész helyből, miközben nagyon otthonos, természetes a légkör, és közvetlenek a családtagok. A család a borkészítés mellett mangalica, szürke marha és racka tartásával is foglalkozik. Feldolgozott termékeiket a környék piacain és a tapolcai húsboltjukban, közvetlenül a vevőnek értékesítik. Ez nagyon szimpatikus nekem.

Elsősorban a félszáraz Badacsonyi Kéknyelűért (2009) mentünk. A tágas, hangulatos teraszról, pokrócokba burkolózva gyönyörködtünk a Balaton látványában és a környező tájban.

Megéhezvén Tóti Tócsit rendeltünk. Rendkívül egyszerű étel és éppen ebben rejlik nagyszerűsége is. Tócsink (máshol tócsni, lapcsánka, pampuska) reszelt, nyers burgonyából, lisztből és tojásból kikevert tészta, amit forró olajban sütnek ki. Esetünkben tetejére tejföl és mangalica szalonnából kisütött pörc került. Bőséges adag, igen laktató volt.

Nagyon kellemes élmény volt, melegebb időben még kellemesebb lehet. Remélem sikerül majd nyáron is tesztelni.

Bár hiányzott a főzés, nem maradtam gasztronómiai élmények nélkül. Jól esett a pihenés, és be kellett látnom, néha jó, ha mások főznek rám és kimozdulhatok a konyhából.

Ugye Ti is kimozdultok néha a konyhából?

A hónap vége

Szóval eltelt egy hónap és gondoltam röviden beszámolok, mi is történ ez alatt a blogon.

Először is megköszönöm a több, mint 700 klikkelést. (A több, mint rész valószínűleg én voltam.)

Legtöbbet az alap kenyér receptemet olvastátok, második helyen a maradék tojásfehérjéből készült süti áll, harmadik a pizza. Kicsit meglepődtem, hogy a csíráztatós beszámoló ennyire népszerű volt, mert lenyomta az ötödik helyen álló csokis-kakaós sütit is. Remélem sikerült kedvet csinálnom a csíráztatáshoz. Nagyon örülnék ha minél többen kipróbálnátok.  És akkor már nem éltem hiába :)
A hónap gasztronómiai élményei voltak az Orbán pincészet kóstolója, az Enni Jó Lekvárok almás hagymalekvárja és a szüleim sült húsa.

Egyúttal köszönöm a biztatásokat és a visszajelzéseket. Nagyon jó érzés, hogy receptjeim, fejlesztéseim útra keltek és más konyhákban is testet öltenek.

További jó sütés-főzést!

Kata a spájzból

Hát akkor belevágok…

Fiatal, városba szorult harmincas megosztaná…

Szeretek főzni, szeretem, ha másoknak főzhetek, és ennek ők is örülnek.

Sajnos nem rendelkezem a konyhában pörgő nagymamával, aki átadhatná tudását, így kénytelen voltam mások nagymamáit parazitálni és a régi szakácskönyveket olvasgatni receptek és ősi trükkök után kutatva. Amikor kezdő sütifan-ként azt olvastam a receptekben, hogy „a hozzávalókat rétestészta keménységűre gyúrjuk”, vagy „megfelelő lángon készre sütjük” mérgesen csaptam be a szakácskönyvet. Honnan kéne tudnom ezeket? De muszáj megfejtenem, ha jókat akarok enni. Hát nekiálltam.

Otthon édesapámé a konyha, én általában csak akkor jutottam be, ha más dolga volt. Együtt nem nagyon sütöttünk, mert más a stílusunk, mentalitásunk, de azért sokat tanultam tőle. Aztán pár éve kirepültem és saját konyhám lett. Nem túl nagy, de az enyém. Kinyílt a világ. Sütöttem, főztem először a hozott minta alapján, aztán az elfogyott, és elkezdtem szakácskönyveket gyűjteni, gasztroblogokat böngészni. Amikor már nagyon nekibátorodtam a befőttek és lekvárok is felszaporodtak a kamrámban – egyre többféle kísérleti példánnyal. És most itt vagyok, és szívesen megosztom mindezt.

Mire számíthat az olvasó? Igyekszem „egészségesen” enni, főzni, szeretem a reform cuccokat, de azért csak mértékkel. Öt évig voltam vegetáriánus (így éltem ki kamaszkoromat) ami azért nyomott hagyott bennem. Ha tudok biót használok, amikor nem, akkor is hazai alapanyagokat veszek (legalábbis remélem), és újabban arra is törekszem, hogy olyan idénynövény kerüljön az asztalra, ami az éghajlatunkon megterem. Kenyerünket én sütöm és néha sajtot, túrót is házilag készítek.

Álmom egy saját bio kert, kemencével és egy nagy konyha, kamrával. De az már egy másik történet…

Nézzetek be a spájzba!