2011. augusztus 31., szerda

Szilvás gombóc

Hát szóhoz sem jutok. Olyan szilvás gombócot főztem, hogy Apukám is büszke lehet rám. Első próbálkozás és remélem nem csak a bolygók együttállása miatt sikerült ennyire finomra, hanem tényleg ilyen jó a recept.
Klasszikusokért mindig az Ínyesmesterhez nyúlok vissza. Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert nagyon jól ír és egyes ételekhez kis „oktatóanyag” is tartozik. A szilvás gombócnál pl. az áll, hogy vétek elrontani fahéjas porcukorral, mind a közepébe téve, mind rászórva. Erőt vettem magamon és az első darabot cukor és fahéj nélkül ettem meg. Kicsit furcsa volt, de egészen más volt így. Íze volt a szilvának, és íze volt a krumplinak is. És az állaga, az valami fenomenális. Nem túlzok. Már akkor gyanakodtam, amikor a fotózáshoz hurcoltam a gombócos tálat és látszott, hogy minden lépésnél remegnek a gombócok. A tészta hihetetlenül puha, de nem ragad az ember szájpadlására, a morzsa pedig finom ropogós. Ez a két jelenség nagyon élvezetessé teszi a gombócevést.
Hozzávalók:
600 g krumpli
150 g liszt (ízlés szerint lehet benne teljes kiőrlésű is)
1 db tojás
1 ek mangalica zsír
10-12 db szilva (nem szükséges kimagozni, így sokkal szebb gombócok születnek)
A krumplit most idő híján nem egészben főztem, hanem felkockázva. Amikor megfőtt, leöntöttem róla a vizet és villával összetöretem. Hagytam kihűlni.
Amikor kihűlt a krumpli, megsóztam, majd hozzágyúrtam a tojást, a zsírt és a liszteket.
Egy nagy fazékban vizet forraltam, 1 l-re 1 ek sót számolva.
Nagyon lágy lett a tészta, úgyhogy úgy döntöttem, megkímélem magam a nyújtástól. Lisztes kézzel fogtam egy kis maréknyi tésztát, ellapogattam a tenyeremen. Közepébe tettem a szilvát (magostul) és betakartam a tésztával. Gombócot formáltam belőle. A tészta könnyen ragad, könnyen mozog, úgyhogy simán el lehet oszlatni a szilva körül, anélkül, hogy kiszakadna. Mire megformáztam a gombócokat (lisztezett felületen pihentek), a víz is felforrt.
A gombócokat a vízbe tettem és fedő alatt addig főztem, amíg felszínre bukkantak. Ha nem ment, kanállal óvatosan rásegítettem. Ez nagyjából 5 perc.
Amíg a gombócok főttek, egy serpenyőben kanálnyi zsírt olvasztottam és rászórtam a zsemlemorzsát. Folyton kevergetve megpirítottam.
A kifőtt gombócokat a zsemlemorzsába tettem és óvatosan beleforgattam.
Az állagáról feljebb már áradoztam, az ízével együtt. Érdemes kipróbálni fahéj és cukor nélkül is.
Szeretem a szilvás gombócot.

2011. augusztus 30., kedd

Savanyítás


Bár nem vagyok tősgyökeres vecsési (csak ott nőttem fel), mégis imádom a savanyú káposztát. Ősszel már az egész falu – bocsánat város – káposztaszagban úszik, bár ez még nem az a kellemes fajta. Pár hét elteltével azonban már az érett savanyúság illata terjeng. Szeretem. Ez biztos olyan, mint az eszkimóknak a fókaorr...
Savanyúság nélkül nem élet az élet. Savanyúság nekem kell. Az évek alatt pedig egyre több minden kerül a spájzom polcaira ebben a kategóriában is. Kísérletezek, újítgatok, tapasztalok.
A savanyúságos projekt pont a hőségre esett. Mit volt mit tenni, felkeltem hajnalban, hogy minél kevesebbet szenvedjek a gőzfürdővé változott konyhában. Előző nap elmostam az üvegeket és két részletben beszereztem a zöldségeket. (Utólag visszagondolva büszke vagyok magamra :)
Két szálon futottak a dolgok. Volt egy savanyú leves részleg és egy saját levében erjedős részleg. Olyan jól sikerült a projekt, hogy csak 29 °C fok lett a kinti 31-hez képest és reggel kilencre már végeztem is. Nemhiába, minden csak szervezés kérdése.
Most már szépen sorakoznak a színes zöldségek a spájzban. Van céklánk, almapaprikánk, karfiolunk és érik a csalamádé is. Az előbbi három ugyanazt a levet kapta, csak a fűszerezés tér el egy kicsit. A csalamádé első próbálkozás, teljesen más elkészítési mód, arra kíváncsi leszek.
Túl pár mikrobiológia gyakorlaton, fontosnak tartom a minél tisztább körülményeket a befőzés során. Tartósítószert nem szeretek használni, ezért igyekszem minden olyan technológiát alkalmazni, amivel ez elkerülhető. A konyhában az eszközökön és az üvegekben is. Az üvegeket és a fém merőkanalat sütőben szoktam sterilizálni és az eszközök elmosásához egy külön erre a célra fenntartott mosogatószivacsom van, ami a „hagyományos” ételmaradékokkal nem érintkezik. Meg hát igen bosszantó, amikor a sok munka gyümölcse kárba vész. Szóval munka közben semmi morzsa, semmi poros huzat!
A csalamádé kivételével mindenkit kigőzöltem. A kigőzölés azt jelenti, hogy a teli, lezárt befőttesüvegeket annyi vízbe tettem, hogy háromnegyedükig érjen és felforraltam. Gyöngyöző forrásnál most negyed óráig gőzöltem. Van egy nagy lábosom erre a célra, ilyenkor a fedőt is rá szoktam tenni. Amikor kikapcsolom alatta a gázt, ráteszek egy pokrócot, hogy minél lassabban hűljenek ki az üvegek. Napok alatt.
  1. A felöntőlé hozzávalói: 2,5 l víz, 3 ek só, 250 ml 15%-os ecet. A léhez mindent beleöntöttem egy lábosba és felforraltam. Ezt a forró levet öntöttem aztán a különbözőképpen előkészített zöldségekre. A zöldség mennyiségétől függően növelhető az adag.
  2. A céklához a gumókat megfőztem, aztán hideg vízbe tettem és hámozásig benne hagytam, hogy könnyebben lejöjjön a héja. Ha rászárad, nehéz lesz pucolni. Egy befőttesüveg aljára tettem egy 5cm hosszú, vékonyabb tormadarabot, és fél kávéskanál egész köményt. Belekarikáztam a céklát, közé is tettem tormát és aztán egyet a tetejére is. Felöntöttem a lével, majd szorosan lezártam és 15 percig gőzöltem. A vízben hagytam kihűlni.
  3. A karfiolt rózsáira szedtem, és leforráztam vízzel. Hagytam lecsöpögni. Az üvegek aljára tettem pár szem borsot, koriandert. Erre jött a karfiol és a felöntőlé. A lezárt üvegeket 15 percig kigőzöltem, majd a vízben hagytam kihűlni.
  4. Az almaparikát nyersen tettem el, csak a forró felöntőlé és a 15 perces gőzfürdő igyekezett sterilizálni. Pár szem bors és mustármag került a paprika mellé az üvegbe. Remélhetőleg ennyi idő alatt nem puhul meg a zöldség. Ez is a vízben hűlt ki a társaival együtt.
  5. A csalamádénak szerintem szánok egy külön posztot, mert már így is elég hosszú regényt írtam :)
A tavalyi adagokat túl sokáig hagytam a gőzben, ez most negyed órára rövidült, remélem ropogós maradt a zöldség. Én ezt az ízesítést szeretem a legjobban, és a bolti utánzat fel sem ér ezzel. Igaziból nem bonyolult, mert egy nagy adag lével egy füst alatt lerendezhető az egész. Akkor viszont már érdemes nagyobb mennyiséget készíteni, időben nem sokkal több. Szóval tessék savanyítani, még van mit!

2011. augusztus 26., péntek

Kakaós cukkinis sütemény


Cukkini dömping van, „mint az köztudomású”. Engem is elért, pedig nincs is kertem. Vettem, kaptam, kétségbeestem. Már volt rántott formában: kaporral és fokhagymával a bundájában, joghurttal leöntve. Kipróbáltam a kenyérre kenhető krém változatot, de annyira nem jött be, pedig szeretem a növényi szendvicskrémeket. A tökmagkrém kicsit segített rajta, de nem lett a szívem csücske. Már csak a süti maradt. (Na jó, tölteni meg levesnek még jó lesz egy adag. Savanyíthatnám is, ha lenne rá energiám.) Ezt a kevéske hűvöset inkább süti sütésre használom fel. A kapott cukkinivel küzdöttem kicsit, mert nagyon vastag volt már a héja. De én nyertem. Kisebbik része a sütibe ment, maradék része a mélyhűtőbe, tócsninak.
Kis keresgélés után Kicsi Vú receptje mellett döntöttem, mert kevesebb benne a cukor és olajjal készül, nem vajjal. A mennyiség 2/3-át készítettem csak el, mert szerintem egyedül fogom enni. Főleg ha elmondom, mi van benne :)
Nagyon szép süti, tetszik a sötét, fényes, repedezett teteje. Nem egy habos babos gej darab, az biztos. Inkább a kakaó íze érvényesül. Egy kis keserű csokit elbírna még szerintem, majd legközelebb.
Hozzávalók:
200 g reszelt cukkini
2 tojás
60 g gyümölcscukor
2 ek vaníliás gyümölcscukor
1 dl olaj
30 g teljes kiőrlésű liszt
120 g finomliszt
2 csapott tk sütőpor
1/3 tk szódabikarbóna
30 g kakaópor
40 ml tej
40 ml natúr joghurt
A sütőt előmelegítettem 180°C-ra (nem légkeveréses). Egy hosszúkás sütőformát kivajaztam és liszteztem.
A tojást a cukrokkal és a sóval jól elkevertem, aztán hozzáöntöttem az olajat.
Egy másik tálban összekevertem a liszteket, sütőport, szódabikarbónát és kakaót.
Egy mérőedényben összekevertem a tejet és a joghurtot.
A tojásos keverékhez apránként adtam hozzá a lisztes és a tejes keveréket felváltva. Amikor mindent összedolgoztam, belekevertem a cukkinit is. A masszát az előkészített formába öntöttem, betoltam a sütőbe és hústű-próbáig sütöttem.
Tényleg olyan, amilyennek Kicsi Vú írta. Nagyon puha, nem édes, mégis süti. Jó kakaós, bár nekem a csoki hiányzott belőle. Még azt is el tudom képzelni, hogy céklával is ilyen finom. Az biztos, hogy a cukkini eltüntetésének igen gyors módja :)
Érdemes kipróbálni.
Felétek is sok a cukkini?

2011. augusztus 23., kedd

Házi hamburger, első nekifutás


A tagnapi szörnyű meleg semmiféle ételkészítésre nem tudott rávenni, olyanra pláne nem, ami meleget csinál. Enni viszont kell. És mi volt nálunk? Zöldségek és a már jól bevált hiper-szuper grillünk. Mert nem otthon voltunk. Kigyúlt a villanykörte és a River Cottage-ben látott szarvas-burger hatása alatt megszületett a gondolat. Hamburger. Ahhoz csak húst és bucit kell venni. Meg némi csalamádét.
Első próbálkozásnak jó volt, tényleg annyi és olyan dolog került bele, amennyit csak akartunk. Persze az lesz majd az igazi, ha tudok hozzá rendes házi bucit sütni, beérik a csalamádém és elkészül a saját ketchup is.
A húspogácsát nem bonyolítottuk túl: 30 dkg húshoz kevertem fél fej apróra vágott hagymát, egy gerezd reszelt fokhagymát, sót és borsot. Picit hagytam állni, addig beizzítottuk a grillt. A nap már lemenőben volt (irtó giccses volt), úgyhogy nem sültünk meg a pogácsákkal együtt. Amikor jó lett a faszén (durva obszcén vagy bántó szó a word helyesírási funkciója szerint), négy pogácsát formáztunk, kicsit bekentük olajjal mindkét felét, hogy ne tapadjon oda a grillrácshoz. Néha megforgatva, jól átsütöttük.
Buci kettévág, mustár, húspogácsa, paradicsom, hagyma, uborka csalamádé, mustár buci. Hm. Szeretjük. A saját készítés feledtette a bolti hozzávalók kevésbé jó minőségét. A kitudja mióta a hűtőben álló ketchupot inkább kihagytuk belőle. A fűben ücsörögve majszoltuk el a fejenként két hamburgert, miközben bámultuk a bakonyi naplementét. Asszem megérdemeltük.
Biztosan jelentkezem még hamburger recepttel, mert adós vagyok a barátaimnak is egy körrel, és még egyszer nem szeretnék bolti bucira fanyalodni. De majd csak egy hűvösebb napon. Addig hideg gyümölcsleves…

2011. augusztus 21., vasárnap

Édes bundás kenyér grillezett körtével


Reggel nem sok minden fogadott a konyhában, amiből laktató reggeli készíthető. Vaj híján a szendvics kilőve, tej híján semmi kása, egy jó olajos bundás kenyérre pedig nem igazán vágytam. Készíthettem volna egy mindenfélével megrakott rántottát, de igazából valami édeset ettem volna. És akkor eszembe jutott az édes bundás kenyér. Ez is azon receptek egyike, amit egyszer régen valahonnan kijegyzeteltem, hogy majd  egyszer kipróbálom.
Tudom, vannak sós reggelizők – akik most biztosan finnyognak – és édes reggelizők. Én egyszer ezt, egyszer azt eszem, de azért inkább az édes tábor felé húzok. A sós reggelizők ehetik uzsonnára is :)
Elsőre talán furcsának hathat, de jobban belegondolva, már nem olyan ijesztő az elképzelés. Édes szöttyös kenyérszelet, a külseje kicsit ropogós. Ráadásul ez a változat kellemesen fűszeres. Sült/grillezett gyümölcscsel pedig fantasztikus.
Nem bonyolultabb, mint sós testvére, és amíg ázik a kenyér, elkészíthető a gyümölcs is. Nekem nagyon ízlett.
Vaj nem volt itthon, úgyhogy a spájzban lapuló, igen lassan fogyó pálmazsíron sütöttem ki. De ez csak előnyére vált, nem feküdte meg a gyomromat. És most először fordult elő velem, hogy benéztem egy mennyiséget a receptben. Legyen ez a reggel számlájára írva és arra, hogy próbálok bevezetni kávé nélküli napokat. Szóval a 3 dkg-t 30 dkg-nak olvastam (4 személyes adagban), de szerencsére a lapátolás egyharmadánál felülbíráltam magam és nem lett ehetetlenül édes. Hagyományos cukor helyett gyümölcscukrot használtam.
Hozzávalók 2 főre:
2 tojás
150 ml tej
½ tk őrölt kardamom
1-1 csipet szegfűszeg és fahéj
1 csapott ek vaníliás gyümölcscukor
2 nagyobb szelet kenyér (bár ez relatív)
csipet só
pár ek pálmazsír vagy 30 g vaj a sütéshez
2 körte vagy más gyümölcs
A tojást, tejet, cukrot és fűszereket egy szélesebb fenekű tálban kevertem össze, hogy a kenyérszeletek kényelmesen elférjenek benne. Aztán beletettem a kenyereket és addig hagytam, amíg jól megszívták magukat. A serpenyőben felmelegítettem a zsiradékot, majd óvatosan beletettem a kenyérszeleteket. (Nekem az egyik el is tört.) Pár percig sütöttem az egyik oldalát, aztán óvatosan átfordítottam, és a másik felét is sütöttem pár percig. Inkább lassú tűzön, hogy a közepe se maradjon nyers, de azért még szöttyös legyen. Amíg a kenyerek sültek, grillserpenyőben felszeletelt körtét sütöttem.
A kissé édesre sikerült bundás kenyérhez nagyon jól passzolt a sült gyümölcs. A kenyér kívül kicsit ropogós, belül viszont olvadós, de nem nyers. A fűszerezés a kardamom mennyisége ellenére nem erős. Bennem kellemes keleti emlékeket ébresztett. Egyszóval igen laktató és ízletes reggeli kerekedett belőle. Érdemes kipróbálni!
Ti szeretitek az édes bundás kenyeret?

2011. augusztus 20., szombat

Kakaó, hidegen, melegen, fűszeresen


Bár egyszerű a bejegyzés témája, nekem mégis megváltozott a világ, amióta megtanultam, hogyan is készül egy jó főzött kakaó. Ez az a változat, ami kevésbé cukros és a kakaó nem süllyed le az aljára, mielőtt belekortyolnánk.
A múlt heti bringatúra reggeli menüje volt a hideg bolti kakaó, vajas zsemlével. Ki ne szeretné? Amikor hazajöttem, felmerült bennem a kérdés, miért ne lehetne itthon is reprodukálni a dolgot. Úgyhogy tegnap este meg is főztem egy adagot, hogy reggelre kellemesen áthűljön. Ilyenkor nyáron nagyon jól esik.
Nálunk nagy hagyománya van a reggeli kakaózásnak. Apukám édesszájú lévén gyakran főzött. Kis adagban pedig egyszerűen csak a mikróban szokta elkészíteni.
De jó dolgom is volt, amíg otthon laktam! Kamasz koromban reggel elment a sarki lakókocsi-boltba, ahol megvette a világ legjobb kakaóscsigáját (azóta sem ettem olyat, akármilyen pékségben is kerestem) és zacskós kakaót. Télen melegen ittam, nyáron hidegen. Azóta is imádom. Nem is értem, eddig miért nem jutott eszembe, hogy behűtsem a saját főzetemet.
Hozzávalók személyenként:
2 dl tej
1 közepesen púpozott teáskanál kakaó
1 teáskanál gyümölcscukor
Ízlés szerint fűszerek pl. fahéj, chili, vanília
Pár evőkanál víz
A kakaót és a cukrot kis teflon lábaskába tettem és beleöntöttem pár evőkanál hideg vizet. Csomómentesre elkevertem. Annyi víz kell a száraz anyagokhoz, hogy folyós legyen, de érdemes apránként hozzáadni a vizet, hogy jól elkeveredjen.
Ezt az oldatot lassú tűzön felforraltam, és folyton keverve fél percig még forraltam. Ilyenkor teszem hozzá a fűszereket (vagy pl. 2 kk mogyorókrémet is lehet), ha használok. Majd szépen lassan, közben folyton kevergetve öntöm hozzá a tejet. Felforralom és kész is.
Nem mondom, hogy nem süllyed le egy kevés kakaó, de a vizes forralás célja az, hogy a kakaó vajtartalma kioldódjon. Ez tartja fenn a kakaóport.
Ha mikróban készítjük, kicsit gyorsabb. Először ugyanúgy ki kell keverni a vizes kakaót egy bögrében, felforralni (itt nagyon kell figyelni rá, hogy ki ne fusson), aztán hozzákeverni a tejet és vissza a mikróba, amíg újra fel nem forr. Ez kevesebb mosatlannal is jár, de a rituálé útközben elveszik.
Aki még nem főzött kakaót próbálja ki, aki már főzött, az pedig próbálja ki hidegen is. Le a tartós kakaóval!
Ti szeretitek a kakaót?
Megjegyzés: a főzött kakaót torokfájásnál szoktam még iszogatni terápiás céllal. Az egyetemi növényélettan gyakorlaton hallottam a kakaó gyulladáscsökkentő hatásáról. Nekem bevált.

2011. augusztus 18., csütörtök

A világ legpancsosabb lasagne-ja


Na ez az első étel, amit csak azoknak ajánlok, akik:
- nagyon unatkoznak
- temérdek idejük van
- szeretnek mosogatni
- kipihentek és
- nagy konyhájuk van, ahol két ember is kényelmesen főzőcskézhet két külön gáztűzhelynél.
Nagyon szeretek többesben főzni és tegnap úgy alakult, hogy ketten főztünk, illetve én inkább asszisztáltam és rengeteget mosogattam. Ketten három óra alatt készültünk el a lasagne-val, pedig nem lazsáltunk.
A recept nem tudom, honnan származik, úgyhogy ha valaki ráismer és sajátjának érzi, attól elnézést kérek. Ha tudnám, biztosan közölném. Valahonnan a netről…
A végén már követni sem volt erőm, mivel mit kell csinálni. Mit öntünk mihez, melyik serpenyőbe. És a vége felé már beugrott, ezt már múltkor is megfogadtuk, hogy másképp csináljuk.
Az egész ott kezdődött, hogy este nyolckor néztem bele a receptbe, amikor is konstatáltam, hogy nincs itthon minden hozzávaló. Pedig aznap már 4 helyen voltam beszerezni. Na sebaj, az ötödik beszerző körút után, fél kilenckor már neki is álltunk. Az én tisztem volt a kuktáskodás, a Zuram pedig a fakanalat forgatta.
A végére nagyon elfáradtunk, a sütést már félálomban vártuk végig. De minden fáradtságot megért, nekem nagyon ízlett. Legközelebb inkább másik receptet választok, vagy nem fogom ennyire bonyolítani. (És ha szeretném a rossz szóvicceket, most azt mondanám nem is bolognai, hanem bonyolai :)
Ha a poszt végére értek és még mindig van kedvetek nekiállni, minden elismerésem. De ezt a verziót inkább az ellenségeimnek kívánom :)
Hozzávalók egy hadseregnek:
Egy csomag lasagne tésztalap vagy 3 tojásból készült házi tészta
500 g darált hús (inkább sertés, hogy hamarabb megsüljön)
1 közepes hagyma
2 kisebb sárgarépa
1 fehérrépa (gyökér)
Fél zeller
1 konzerv darabolt paradicsom
1 kicsi paradicsompüré
Paradicsomlé
Olívaolaj
Só, bors
Oregánó, rozmaring
2 gerezd fokhagyma
Reszelt sajt
A besamelhez:
50 g vaj
50 g liszt
750 ml tej
Só, bors, szerecsendió
A zöldségeket megpucoltuk, kis lukú reszelőn lereszeltük. Kevés olajon pároltuk, aztán hozzáadtuk a paradicsomkonzervet némi vízzel, és puhára pároltuk az egészet. Amikor megpuhult minden, turmixoltuk, félretettük. (Elrettentésképpen első körben egy tányér, egy hámozó, egy kés, egy reszelő, egy fakanál, egy serpenyő, egy tál és egy turmix használódott el.)
Egy következő serpenyőben az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottuk, aztán hozzáadtuk a külön tálban sózott és borsozott darált húst. Megpároltuk, aztán hozzáadtuk a paradicsomos szószt, a paradicsompürét, a paradicsomlevet és a fűszereket. Összeforralás után kész is van. (Ebben a körben elhasználtunk egy újabb serpenyőt (illetve a régebben használtat, de azt is el kellett mosni), fakanalat, vágódeszkát, kést, tálat, konzervnyitót/paradicsomos üveget.)
Miközben készült a ragu, kinyújtottam a tésztát. Ez egy három tojásból készült házi tészta volt. Recept és készítés itt. (Nem kell megijedni, egy tojásra 100 g liszt jut. Tehát három tojáshoz 300 g liszt jár.)
A besamelhez egy teflonos lábosban felolvasztottam a vajat, majd beletettem a lisztet. Aztán apránként, folyamatosan keverve hozzáadtam a tejet. Állandóan kevergetve, kis lángon sűrűsödésig főztem. A vége előtt kicsivel sóztam és fűszereztem. (Itt csak  egy sajtreszelő, tányér, egy mérőedény, tálka, lábas és mártáskeverő koszolódott el.)
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. Egy tepsit kikentünk vajjal, az aljára került egy kis besamel. Erre fektettük a nyers tésztalapokat egy rétegben (nem kell előre megfőzni). A tésztára került a ragu, majd a reszelt sajt. A rétegezést addig folytattuk, amíg tartanak a hozzávalók. A tetejére tészta kerüljön, amit bőségesen fedjen be a besamel. Végül megszórtuk reszelt sajttal és addig sütöttük, amíg megpirult a sajt a tetején. (Itt már csak két merőkanál koszolódott.)
Sütéssel együtt majdnem három órába telt, mire elkészült. A sütés végére megpuhul a tészta is, nem kell előre főzni. Kicsit sok répa került bele, de nekem nagyon bejött. Szóval tényleg finom, csak sok meló van vele.
Gondoljátok meg :)
Van egyszerű lasagne receptetek?

2011. augusztus 17., szerda

Cukkinis tócsni


Továbbra is tart a belülről fakadó húsmentességem, úgyhogy nyers őszibaracklevest és cukkínis tócsnit ebédeltem.
A cukkini adta magát, és valami fasírt formátumban képzeltem magam elé. Már az első lépésnél elakadtam. Recept kellett volna. De hosszas keresgélés után arra jutottam, hogy maradok a saját tócsni receptemnél, csak a krumplit cukkinivel helyettesítem. Tejföl helyett pedig jó kis fokhagymás házi joghurtot teszek rá. Hát jól gondoltam.
A cukkinit ilyen formában eddig még nem fogyasztottam. Ha jól belegondolok eddig még csak salátaként, rántott vagy töltött zöldség képében került az asztalunkra. De rengeteg lehetőség rejlik még ebben a lényben.
A tócsni oldaláról is kinyílt a világ. Innentől kezdve gyakorlatilag bármilyen zöldség tócsnisítható a megfelelő fűszer kíséretében. Ma még bátortalan voltam, és ebből a változatból kimaradt a kapor, a menta, vagy a sajt.
Gyors, könnyen elkészül, és elég laktató.
Hozzávalók:
400 g cukkini
120 g liszt
2 kk só
1 tojás
2 gerezd fokhagyma
1 ek tejföl
Bors
Olívaolaj a sütéshez
A cukkinit kis lyukú reszelőn lereszeltem és összekevertem a többi hozzávalóval, úgy ahogy van. Nem pepecseltem a lecsöpögtetéssel, nem hagytam kárba veszni a levét. Kicsit állni hagytam.
Addig elkészítettem a rém bonyolult „mártást”. Natúr joghurtot összekevertem egy kis reszelt fokhagymával.
Egy serpenyőben kevés olajat forrósítottam és beletettem egy szedőkanálnyi  (ez az a fajta, ami laposabb mint a merőkanál, nem tudom, mi a hivatalos megnevezése) masszát, amit aztán szépen ellapogattam, hogy jól át tudjon sülni. A közepesnél kisebb lángon sütöttem. Takarékoskodtam a hellyel is, úgyhogy 2-3 darab készült egyszerre. Amikor az első fele átsült, megfordítottam és még egy percig sütöttem a másik felét is. Amikor elkészült, papírtörlőre szedtem.
A második adagot még kicsit utána sóztam és tettem bele pár csepp citromlevet, ami nagyon jót tett neki.
A fokhagymás joghurttal ettem.
Jó laktató húsmentes étek, ha valaki hasonló cipőben jár. Pihe-puha a tésztajellege miatt, de a cukkini kicsit ropogós benne. Arról nem is beszélve, hogy nagyon vagány zöld színe van :)
Ha szeretitek a cukkinit próbáljátok ki így is.

2011. augusztus 15., hétfő

Joghurtos körteleves gyömbérrel és szegfűszeggel


Múlt héten semmi ihletem és ingerem nem volt a főzéshez, de a 4 Balaton körül,  borzasztó étkezéssel eltöltött nap megtette hatását. Gyümölcs gyümölcscsel, zöldség, változatosság kell most. Mert hát hurrá-hurrá, életemben először körbetekertem a Balatont. Alacsony költségvetésű túra lévén maradt a parti hamburgeres-lángosos-palacsintás bódék nem túl jó választéka. Tisztelet a kivételnek. És nagy bánatomra a nyugati parti pihenő nem Max Bringatanyájára esett. Pedig nagyon készültem. Túléltem, de a második nap már nagyon hiányzott a saját főztöm :) Nem tudom, ez normális-e.
Életem egyik legrosszabb gasztronómiai élménye egy fokhagymakrémes lángos volt – mint fokhagymás tejfölös lángos. Az eddigi legjobb büfés palacsintát pedig Fonyódon ettem a kikötőben. Nagyon jó mákos és diós palacsinták voltak, frissen sütött, szinte házi tésztával és igazi dióból.
Egyik felem örül, hogy végre főzhet, másik felem ott maradt és megy még egy kört.
Mivel ma nem tudtam piacra menni, viszont nagyon kívántam egy jó hideg gyümölcslevest, szereztem két körtét és gyömbért a boltból (ilyen se gyakran fordul elő velem), hogy összeházasítsam a kissé hígra sikerült házi joghurttal. Persze bolti körte, nincs sok íze, de most beértem ennyivel is.
Ez a leves nagyon egyszerű és nagyon finom. Persze kicsit elfogult vagyok, mert nálam a körte a gyümölcsök csúcsa, na meg két napja gyümölcsleves lebeg a szemem előtt. Annyira megtetszett ez a nyers leves, hogy tervezem majd elmélyedni Gitta nyersétel blogjában, hogy kicsit bővítsem az ismereteimet e téren.
Hozzávalók 2 főre:
2 körte
2 dl joghurt
½ citrom leve
3 ek méz
1 mogyorónyi friss gyömbér
Késhegynyi őrölt szegfűszeg
A körtéket csak úgy nagyjából meghámoztam (még maradtak rajta színes héj csíkok), kivágtam a magházát és a kősejteket, feldaraboltam és beletettem a turmixba. Hozzáöntöttem a joghurtot, a mézet és beletettem a meghámozott gyömbért is. Végül beleszórtam a szegfűszeget. Nagyjából fél percig turmixoltam, majd betettem a hűtőbe pihenni.
Igazi nyári hűsítő. A gyömbér alig észrevehető benne, ha valaki ódzkodik tőle. Érdemes kipróbálni.
Szerintem bármilyen más gyümölcscsel és fűszerrel is működik. Elő a turmixgéppel és tessék kísérletezni!

2011. augusztus 10., szerda

Édes túrós mazsolás pirog


Holnap indulok tekerni. Nem volt kedvem szendvicset csinálni, úgyhogy maradtam a pirog vagy calzone gondolatánál. Nem kérdés, hogy a pirog győzött, sokkal gyorsabban elkészül. Kétfajta született: sós típusú túrós-füstölt sajtos vacsorára és édes fajta túrós-mazsolás reggelire.
Bár nem igazán értem magam. Minden épeszű ember pihen, amikor kimerült. Ha másnap indul egy hosszú hétvégére, bevásárol és szendvicseket gyárt. Pakol, készülődik. De nem, Kata még nekiáll kétfélét sütni, a harmadikról szerencsére lebeszéli magát. Ígérem, ma már csak mosogatni megyek vissza a konyhába.
A sós pirogról már készült bejegyzés. Íme az édes.
Igazából olyasmi, mint a túrós táska, csak kicsit több benne a zsíradék. Nekem nagyon bejött ez a változat is. A tészta finom puha, a vaníliás túrót mazsola és egy kis fahéj kíséri.
A sós tésztához képest csak a cukor és só aránya változik.
Hozzávalók a tésztához:
80 g teljes kiőrlésű liszt
320 g simaliszt
3 tk cukor (szerintem lehet 4 is)
½ csapott tk só
50 g vaj
2 dl víz
30 g friss élesztő
A lisztet, cukrot, sót összekevertem, majd belemorzsoltam a vajat. Az élesztőt elkevertem a vízzel és a lisztes keverékhez öntöttem. Összegyúrtam és negyed órát pihentettem. Addig elkészítettem a tölteléket.
Hozzávalók a töltelékhez:
250 g krémes túró
2 csapott ek vaníliás gyümölcscukor
1 marék mazsola
csipet őrölt fahéj
Pár ek joghurt
A mazsolát leforráztam és állni hagytam, amíg a többi hozzávalót összekevertem. A végén adtam hozzá a mazsolát.
A sütőt előmelegítettem 180°C-ra. Miután a tészta kipihente magát, 3 mm vastagra nyújtottam, majd 10 cm-es köröket szaggattam. Egy konzervdobozt szoktam használni erre a célra. A körök közepébe 1-1 teáskanálnyi tölteléket tettem. Aztán „légmentesen” lezártam a csomagokat és villával lenyomkodtam a szélüket. Sütőfóliával bélelt sütőlemezre tettem őket és pár helyen megszurkáltam. Végül a tetejüket megkentem felvert tojással.
Addig sütöttem, amíg szépen megpirultak.
Ideális reggeli édesszájúaknak. Néhány darabot a mélyhűtőbe is lehet tenni ínséges időkre. Érdemes kipróbálni.

2011. augusztus 9., kedd

Görögdinnye granita az újrahasznosítás jegyében


A héten elhatároztam, hogy nagyon keveset vásárolok, és felhasználok mindent, ami a hűtőben lapul. A hétvégén vettem 2 sárgadinnyét befőzési céllal és egy darab görögöt nassolási céllal. Tegnap este utolsó erőmorzsáimat is mozgósítottam, hogy végre befőzzem a sárgadinnyéket kompótnak. Ebből maradt egy kis mézes-vaníliás szirup, biztos, ami biztos üvegbe tettem, jó lesz az még valamire. Ma kezembe akadt egy kis darab maradék görögdinnye, és eszembe jutott Chili & Vanília sárgadinnye-granitája. Bár nem sárga, de dinnye. Akkor még nem találtam meg nála a görögdinnye-granita receptjét.
És mi is az a granita? Gyakorlatilag jégkása gyümölcsből és szirupból, citrommal és esetleges fűszerekkel Szicíliából. Finom gyümölcsös és jó hideg. Egyszerű és nagyszerű édesség, főleg, ha az embernek van elég hely a mélyhűtőjében.
Mivel a szirupfőzéssel sem volt már gondom, gyorsan össze tudtam rakni. Csak győzni kellett kivárni.
Mivel a lé már kész volt, csak visszaszámolni tudom a szükséges mennyiséget. A dinnyét sem tudom, mennyi volt pontosan.
Hozzávalók:
Nagyjából fél kiló görögdinnyebél
A sziruphoz:
1 dl víz
2 ek barna nádcukor
1 ek méz
½ citrom leve
Vaníliapor
A dinnyét magok nélkül kis kockákra vágtam, aztán leöntöttem a hideg sziruppal. Összeturmixoltam és betettem a mélyhűtőbe. Óránként kevertem rajta egyet a botmixerrel. Röpke három óra alatt kész is.
Nagyon finom, hűsítő édesség.
Szeretitek a granitát?

2011. augusztus 7., vasárnap

Ajándék ringló 1. rész-fűszeres lekvár


Pár napja kaptam egy adag ringlót. Nagyon szép és illatos ringló volt. Egyik feléből - az érettebb darabokból - egy adag fűszeres lekvár, a kevésbé érett darabokból fűszeres-ecetes savanyúság készült.
Van egy jó szilvalekvár receptem, azt használtam most is. Nagyon kényelmes kis eljárás. A gyümölcs egy napig áll az ecetes cukorban, aztán jöhet a kevergetés nélküli hosszú főzés. Nem tévedés, kavargatni tilos, mert leég! Amikor megfőtt, utána kell 20 percig keverni, hogy jó krémes legyen. Én ekkor tettem bele a fűszereket is. Ringlónál is működik, kicsit kevés lett benne a cukor, de így pl. sült húsok mellé is jó lehet. Kissé savanykás, enyhén fűszeres.
Az ecetes változat sem bonyolult, viszont kicsit szokatlan annak, aki nem evett még savanyított gyümölcsöt. Ízlés kérdése.
Először itt a lekvár.
Hozzávalók:
2 kg ringló
25 ml 15%-os ecet
25-30 dkg gyümölcscukor (lehet kicsit több is)
1 tk őrölt fahéj
½ tk őrölt szegfűszeg
1 csillagánizs
6 db 350 ml-es befőttesüveg
A ringlót kimagoztam és egy zománcos lábosba tettem, majd hozzákevertem a cukrot és az ecetet. Letakarva egy napig hagytam érni.
Másnap nagy lángon kezdtem el főzni, amikor felforrt, takarékra vettem alatta a lángot és 1 ½ órát főztem. Az első egy órában fedővel, aztán fedő nélkül. KEVERGETNI TILOS! Csak akkor ég le, ha kevergetjük, amúgy nem. Évek óta így főzöm a szilvalekvárt, tessék elhinni, tényleg működik az eljárás.
Amikor kikapcsoltam alatta a lángot, beleszórtam a fűszereket és 20 percig folyamatosan kevertem. Ezalatt kialakult a lekvár krémes állaga. Kivettem a csillagánizst belőle, aztán kifertőtlenített üvegekbe töltöttem. Pici szalicilt szórtam a tetejére és szorosan lezártam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Kicsit savanykás, de nem az az éretlen fajta. Kicsit fűszeres. Nekem nagyon ízlik.
Szeretitek a ringlót?

2011. augusztus 6., szombat

Júliusi összefoglaló


Összefoglalni sosem butaság. Főleg, ha kellemes élmények kerülnek egy csokorba. Kisebb külső behatásra arra gondoltam, a hónap végén beszámolok, mik történtek az elmúlt hónapban. Az első hónap terméséről már beszámoltam. Legyen ez rendszeres.
Először is büszkén számolok be róla, hogy túl vagyunk a 10.000. klikkelésen.
A hónap legnépszerűbb bejegyzése a joghurtos túrós gyümölcsös, egyszóval könnyű nyári süti. Második helyen meglepő módon az ecetes uborka végzett. Harmadik legnépszerűbb dolog a házi joghurt készítéséről szóló írás volt. Az elmúlt hónap talán legnagyobb konyhai felfedezése volt számomra. Remélem már nálatok is saját kezűleg készített joghurt pihen a hűtőben :).
A július első hetét nyaralással töltöttük, ezért nem készült bejegyzés, de hazaérve egy összefoglalóval próbáltam bemutatni a minket ért csehországi gasztronómiai hatásokat. A nyaralás hozadéka a knédliőrület és a rántott kvarglival való kísérletezés.
Egy kis időt tudtam szakítani a befőzésnek is. A télre ebben a hónapban ecetes uborkával, ribizli szörppel, ribizli lekvárral és az újonnan felfedezett ribizli-őszibarack kombinációból született lekvárral készültem.
A hónap befektetésének és fő ihletforrásának Jamie Oliver: Jamie főzőiskolája c. könyve tűnik. Itt olvastam először az add tovább mozgalomról is.
A hónap eseményét, vagyis az évszázad eseményét a végére hagytam. A blogom elérte célját, nyugdíjba megyek. Na jó nem. Tovább harcolok. Szóval, amikor az add tovább mozgalom beszámolójában írtam, hogy a kedves ismerősök vigyázzanak, mert észre sem veszik és belopakodok a konyhájukba, félig vicceltem. De azért reménykedtem, hogy lesz értelme a lelkes írásaimnak és az eddig kevésbé konyhatündérek is fakanalat ragadnak.
Tegnap kaptam egy váratlan hírt az első gyanútlan áldozattól. Attól a barátnőmtől, aki igen elfoglalt lévén (és hasonló kifogásokkal) nem nagyon szabadul be a konyhájába. Nem sok mindent főz, de amit „főz” az nagyon finom (legalábbis amiket eddig kóstoltam). Pl. a palacsintája, vagy a kávé híján becherovkába mártogatott babapiskótás tiramisuja. Hadd idézzem nektek:
„... de ez még semmi ahhoz képest, hogy ÉN, TEGNAP (csütörtök este, tehát hétköznap), EGYEDÜL, MEGFŐZTEM a zöldborsós-békönös tésztádat, és épp azt ebédelem most.
Igen, igen, történelmi a pillanat!”
Nagyon örültem neki. Tényleg itt a világ vége :)
Megint csak köszönöm a biztatásokat és a visszajelzéseket. Nagyon jó érzés, hogy receptjeim, fejlesztéseim útra keltek és más konyhákban is testet öltenek.
Nektek mi tetszett legjobban júliusban?

2011. augusztus 4., csütörtök

Bazsalikomos tejszínes karfiolos tészta


Mára nem terveztem meg az ebédem, szerettem volna kicsit megerőltetni magam, hogy a meglévő alapanyagokból hozzak ki valami frisset, gyorsat, zöldségeset. Mert a hús mostanában valamiért nem csúszik. Persze nem is baj.
Ezt a receptet azoknak ajánlom, akik gyorsan szeretnének ebédhez jutni és nem baj, ha nincs benne hús.
A technológiát Jamie Olivertől lestem el, az íz-kombinációt pedig már nem is emlékszem, honnan. Arra emlékeztem, hogy a bazsalikom és a karfiol szeretik egymást. Eddig friss fűszerrel még nem próbáltam, itt volt az ideje. (Mert a „kiskertem” bőségesen terem bazsalikomot.)
És mi kell még a karfiolnak? Tejföl, tejszín, és egy kis kömény a könnyebb emészthetőség kedvéért.
(Nem tudom tudjátok-e, de nem véletlen a nehezebben emészthető, puffasztó ételek, zöldségek és a kömény párosítása (pl. tojás, káposzta, karfiol, bab). A köményben, édesköményben, ánizsban található hatóanyagok szélhajtó hatásúak.)
A mennyiségeket pedig Béres Alexandra súlykontroll index táblázatából néztem ki. Na nem kell megijedni, emlékeim szerint dietetikus segíti a munkáját, és ez a mennyiség pont elég, hogy jóllakjon az ember lánya. Aktív sportolás mellett. Tehát egy irodai munkásnak, sport nélkül is elég kell, legyen. További szépsége a táblázatnak, hogy külön mennyiségek vonatkoznak hölgyekre és urakra. Teljesen jogosan.
Hozzávalók egy főre, legyen nő az illető:
50 g durumtészta (férfi 75 g)
200 g karfiol (lehet akár 250 g is, de nekem csak 20 dkg volt itthon)
2 ek tejföl (férfi 3 ek)
Nagyjából 30/50 ml tejszín (szintén maradék)
4 bazsalikom levél
Só, bors, őrölt kömény
Sajt a tetejére
A vizet feltettem forrni. Közben kimértem a tésztát és a karfiolt kis rózsákra szedtem. A bazsalikomot apróra vágtam és a tejszínnel elkevert tejfölbe szórtam. A sütőt maximális fokozaton előmelegítettem.
Amikor a víz felforrt, beleszórtam a sót, majd beletettem a tésztát és a karfiolt. Igen együtt, nem elírás. Nagyjából egyszerre puhulnak meg, és a karfiol sem fog szétfőni. Ez kb. 8-10 percet vett igénybe.
Leszűrtem a karfiolos tésztát, és visszatettem az edénybe. Hozzákevertem a tejfölös keveréket, sóztam, borsoztam és a tetejére szórtam egy csipet őrölt köményt. A tésztámat jénai fedelébe szedtem és a tetejére sajtot reszeltem.
Beraktam a sütőbe, és addig sütöttem, hogy jól ráolvadjon a sajt és a tészta kicsit felvegyen a szöttyből. Ez kb. 15 percig tartott.
Összességében fél óra alatt igen ízletes ebédhez jutottam. A tészta al dente, a karfiol még éppen roppanós és mindketten ebben a bazsalikomos tejszínes, kissé savanykás krémben úsznak. Pazar. Pedig rém egyszerűek a hozzávalók. Érdemes kipróbálni.

2011. augusztus 2., kedd

Brutális csoki torta


Csoki torta anti-fogyókúrázóknak, magányos estékre, vigasztalásnak, engesztelésnek, esetleg bárkit levenni a lábáról. Hiszti ellen, soványság ellen, születésnapra, vagy csoki függőknek, legyen az illető nő vagy férfi.
Nagyon durva, nagyon tömény, nagyon finom.
Eddig csak születésnapra csináltam, mert a barátaimat nagyon szeretem halálra etetni tömény csoki tortákkal, de most az erősen megnövekedett hiszti-faktor elviseléséért, engesztelésül készült. Hát nem vagyok rá büszke. De a tortára igen.
Elég egyszerűen elkészül, ráadásul nem is tartottam be a kiírt időket, és így is sikerült jó minőségben előállítani. Készüljünk fel egy ropogós, omlós tésztára és egy selymes és nagyon csokis felső részre. Gyakorlatilag két tábla meglágyított csokoládé pihen a tetején. Az évek alatt eddig ez lett a legjobban sikerült tésztám. A recept alapja Jamie Oliver A pucér szakács c. könyvében lapul.
Hozzávalók a tésztához:
125 g vaj
65 g gyümölcscukor
1 ek vaníliás gyümölcscukor

250 g liszt
2 tojás sárgája
2 ek tej
A linzer tészta akkor lesz igazán omlós és finom, ha minden hozzávaló hideg és minél kevesebbet dolgozunk vele kézzel. Ha nincs robotgépünk, akkor a gyúrás előtt érdemes hideg vízzel kezet mosni, hogy ne meleg kézzel nyúljunk a tésztához. Mert melegben megolvad a vaj, felszívja a liszt és nyúlós tésztát kapunk. Ugrott az omlósság. Ha viszont sikerül hideg hozzávalókból, gyorsan, hideg kézzel, hideg konyhában összerakni, biztos a siker.
Én egyszerűen ― a tej kivételével ― minden hozzávalót a késes betéttel ellátott robotgépbe tettem. Addig kevertettem, amíg morzsás nem lett. Nem volt egy perc. Akkor beleöntöttem a tejet és még fél percig dolgoztattam.
A kész tésztát alufóliára szedtem, betakartam vele és kicsit lelapogattam, hogy minél nagyobb felületen érje majd a hideg. Betettem a mélyhűtőbe 20 percre.
Amikor kivettem, már picit fagyos volt és jól morzsálódott. De nem szabad hagyni, hogy kőkeményre fagyjon. A tésztát egy tortaformába morzsoltam (még nincs piteformám), majd kanál hátával szétterítettem, lelapogattam. Egy kis peremet is csináltam neki. Nagyjából fél órára betettem a (sima) hűtőbe.
Közben a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
Amikor a tésztát kivettem a hűtőből, kicsit megszurkáltam, majd betettem a sütőbe, amíg kis színt kapott. Ez nagyjából 20 perc volt. De attól függ, milyen vastag a tészta. Negyed óra sütés után érdemes nyomon követni a tészta sorsát, nehogy megégjen.
Közben elkészítettem a csoki tölteléket.
Hozzávalók a töltelékhez:
150 ml tejszín
1 ek barna nádcukor
225 g étcsokoládé
60 g vaj
Kakaó a torta tetejére
A tejszínt a cukorral és a sóval felforraltam, majd lehúztam a tűzről és beletörtem a csokit, beledaraboltam a vajat. Simára, fényesre kevertem és kicsit hagytam hűlni.
A csokis tölteléket a kihűlt tortalapra öntöttem, és betettem egy órára a hűtőbe. Tálalás előtt kicsit megszórtam kakaóporral, csak úgy módjával.
Alig győztük kivárni. Persze megvár, nem fogy el olyan gyorsan. Nagyon tömény. Nem lehet egyszerre sokat enni belőle, ami igen sajnálatos. Ki kell próbálni!
Szeretitek a csokit?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...