2011. március 31., csütörtök

Trendi tökfőzelék

Így hónap végén már igyekeztem a mélyhűtőből és a spájzból összehozni az ebédeket. Nagyon büszke vagyok magamra, sikerült. Egy igazi klasszikus mára. Tökfőzelék fasírttal.
Egy régebbi bejegyzésemben (Marhahúsleves nem lehet meggyszósz nélkül II.) már említettem találkozásomat a megreformált főzelékekkel. Hozzá kell tennem, nem vagyok nagy főzelékes. Eddig elkészíteni sem szerettem. De ma külön öröm volt, mert a meggyszósz és társai már bebizonyították, hogy a főzelék finom is tud lenni, ha odafigyelek. A szokásos dolgokon kívül felhasználtam némi zöldség alaplevet és tökmagolajat (csak úgy rokonsági alapon). A pontos mennyiségeket nem tudom, mert kivételesen mindent érzésre tettem bele (úgy látszik öregszem).
Hozzávalók (nagyjából) 2 személyre:
250 g tök
3―4 ek tejföl
kb. 1 dl zöldség alaplé
2 ek tökmagolaj
1 ek liszt
¼ közepes hagyma
só, citromlé, kapor
Először felforrósítottam az olajat és rászórtam a lisztet. Egy picit pirítottam, majd lehúztam a tűzről és apránként hozzáöntöttem az alaplevet. Közben folyamatosan kevertem, hogy csomómentes maradjon. Amikor visszatettem a tűzre, beletettem a tejfölt, kaprot és a cikk hagymát. Jól elkevertem, aztán beletettem a tököt és megsóztam. Nagyjából 20 percig főztem takaréklángon, amíg a tök és a liszt is megfőtt. Amikor elkészült, kiszedtem a hagymát, de a két felső levelet a főzelékben hagytam. A főzelék 1/3-át kivettem, összeturmixoltam (a hagymalevelekkel együtt), aztán visszakevertem a darabos részhez. Öt―hét csepp citromlével savanyítottam. Hát ennyi.
Nekem nagyon bejött, hogy nem liszt-ízű, hanem lehet benne érezni a tököt. A pürésített rész miatt intenzívebb az íze. A tökmagolajtól kicsit zöld lett, de ez nem vált hátrányára. Ízben nekem összejött, mégiscsak rokonok.
Szeretitek a tökfőzeléket?

2011. március 29., kedd

Csokis narancsos keksz

A tegnapi silányabbra sikerült bejegyzés egyik fő oka egy dilemma. Beigazolódni látszik, hogy az embernek nem lehet egyszerre két, egymástól független hobbija. Na megvan a második. Töredelmesen bevallom, tegnap a fűzés a főzés rovására ment. De erről több szó nem fog esni ígérem, legfeljebb indítok egy gyöngyfűzős blogot is.
Na de vissza a mai sütihez. Már említettem, hogy a hétvégi polipkodásom alkalmával két kezem a citromos-levendulás keksszel volt elfoglalva. Kicsit fura volt, hogy savanyú. Némi csiszolásra szorult. De visszatérve az alapjaihoz, nagyon jó kis kekszeket lehet kihozni belőle. A citrom és levendula helyett inkább csokit és narancsszörpöt tettem bele. Legközelebb narancshéjat is fogok bele tenni. Fotózás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb darabot kapok lencsevégre. Ez olyan észrevétlenül elfogyós süti. De aggodalomra semmi ok, mert fél óra alatt elkészül.
A recept alapja egyik kedvenc külföldi blogomról származik (Happy Home Baking). A technológiát viszont Limarától lestem el. Ő késes robotgépbe dobálta be a hozzávalókat. Döbbenetes volt, amikor kipróbáltam. Két pislogás alatt összeáll így a tészta. Hihetetlen. És persze kicsit a magam formájára alakítottam a receptet, teljes kiőrlésű liszt és gyümölcscukor.
Hozzávalók 28―30 db kekszhez:
115 g teljes kiőrlésű liszt
3 ek keményítő
25 g gyümölcscukor
pici só
½ tábla étcsoki apróra vágva
100 g vaj
2 ek narancsszörp
reszelt narancshéj
A csokit érdemes külön felaprítani, mert a robotgép csak taszigálja és farigcsálja, ami miatt később nehéz lesz felvágni a tésztát. A késes robotgépbe szórtam az összes hozzávalót és addig dolgoztattam, amíg össze nem állt a tészta. Rögtön kikapcsoltam, kivettem a tésztát és hideg kézzel, nagyjából 30 cm hosszú rudat hengergettem belőle. (Ha valakinek nincs késes robotgépe, kézzel is meg tudja gyúrni. A lényeg, hogy gyorsan, rövid ideig (épp csak, amíg összeáll) és hideg kézzel, hideg hozzávalókkal. Különben a vaj megolvad, beszívja a liszt és ragacsos lesz a tészta.) Alufóliába csomagoltam és 2 órát pihentettem a hűtőben. Erre azért van szükség, hogy a vaj jól lehűljön és a tésztát könnyű legyen felkarikázni. Szerintem mélyhűtőben is ki lehet kísérletezni a megfelelő időt, ha sietünk.
Amikor jól áthűlt, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tésztából 1/2 cm-es szeleteket vágtam és sütőlapra fektettem. A tetejüket megszórtam egy kis barnacukorral és nagyjából 15 percig sütöttem. Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni.
Jól záródó dobozba tettem, hogy nehéz legyen hozzáférni. Így remélhetőleg tovább fog tartani. Az az érzésem, hogy lesznek még ebből variációim.
Szeretitek a házi kekszet?

2011. március 28., hétfő

Márványsajtos pappardelle házi tésztából


Ez a tészta még régebben készült, de gondoltam a sütiszériát megszakítva, valami kevésbé hizlaló (bár ez sem igaz) ebédfélét osztok meg. Böjt alatt fogyasztható és nagyon laktató.
Megint házi tészta. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Tényleg érdemes egyszer kipróbálni. Főzéssel együtt annyi időt vesz igénybe, mint a bolti kifőzése. És sokkal finomabb.
Tészta hozzávalói 2 személyre:
1 db tojás
10 dkg rétesliszt
½ kk só
A tojást és a sóval elkevert lisztet összegyúrtam. Nem kell hozzá vizet önteni. Addig gyúrtam (5―8 perc), amíg sima, selymes lett a felszíne. Becsomagoltam folpakba és egy órára a hűtőbe tettem pihenni. Amikor kivettem, kicsit lelapogattam a sodrófával és kétszer áttekertem a tésztanyújtó legnagyobb résén. Behajtogattam a két hosszú szélét és megint áthajtottam kétszer, így már egészen szabályos oldalú csíkokat kaptam. Szépen lassan csökkentettem a rést, mindegyiken kétszer tekertem át. Az utolsó előtti fokozat volt a végső, így nagyjából 1,5 mm vastag lett a tészta. Ennyi. Gyorsan megvan.
A pappardelle attól az ami, hogy 2―2,5 cm szélesek a csíkok. A kinyújtott tésztákat nagyjából 2 cm szélesre vágtam. Bő, sós, olívaolajos, lobogó vízben főztem 3―4 percig. Igyekeztem nem szétfőzni. Gyorsabban kifő, mint a bolti mostohatestvére, így gyúrással, nyújtással együtt kb. ugyanannyi idő, mint ha boltit főznénk ki.
Miközben főtt a tészta elkészítettem a rokfortos öntetet.
Hozzávalók:
70 g márványsajt
1 dl tejszín
só, bors, oregánó, bazsalikom
egy kis vaj a kifőtt tésztához
A sajtot villával összetörtem és összekevertem a tejszínnel, sóztam, fűszereztem. A kifőtt, leszűrt tésztát elkevertem a vajjal és egy tűzálló tálba tettem. Majd leöntöttem a sajtos mártással. Forró sütőben körülbelül negyed óráig sütöttem, hogy egy kis színe legyen.
Én szeretem ezt a fajta sajtos tésztát. Nagyon gyorsan elkészül. Karakteres, és egyszerű. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a házi tésztát?

2011. március 27., vasárnap

Vasárnapi lusta kalács


 Ezt a kalácsot a vasárnap reggeli, ágyban szürcsölgetett tejeskávé mellé álmodtam meg. Előző este egy fonott kalács fonatait töltöttem meg saját fahéjas szilvalekvárommal és úgy sütöttem ki. Az elképzelés szép volt, de az óraátállítás miatt sajnos nem sikerült kiviteleznem az ágyban, nyugodtan fogyasztást. Sőt a nyugodt sütést sem. Miközben hat kézzel sütöttem kalácsot, gyúrtam bagettet és kevertem citromos sütit, a mosógép úgy döntött, kiereszti magából a vizet. De nem a megszokott módon. Nem ott, ahol kellene neki. Maradék hetedik és nyolcadik kezemmel vizet lapátoltam a fürdőszobában, hogy el ne áztassam az alsó szomszédot. Végül minden megoldódott, de nem voltam túl kipihent. Egy nyugodt reggeli azért jól esett volna. De büszke vagyok az első kalácsomra.
Hozzávalók egy kalácshoz:
275 g finomliszt
100 g teljes kiőrlésű liszt
½ ek gyümölcscukor
½ tk só
125 ml langyos tej
1 tojás + 1 tojás a kenéshez
2 dkg friss élesztő
5 dkg puha vaj
½ citrom reszelt héja
3x4 tk kenhető, de nem folyós lekvár
Először összekevertem a lisztet, cukrot, sót. Egy másik tálkában elkevertem a tejet és az élesztőt. A keveréket a vajjal és a tojással a liszthez öntöttem és 5 percig gyúrtam. Letakarva, langyos helyen egy órát pihentettem.
Miután megkelt, három egyforma részére osztottam és nagyjából 40 x 10 cm-es, hosszúkás formákat nyújtottam. A formák közepére lekvárcsíkokat húztam és hosszú felüktől indulva mindegyikek feltekertem. A három hengert hármas fonással összefontam. Óvatosan, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem és 30 percig pihentettem. Közben a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Amikor kipihente magát, megkentem a felvert tojással és nagyjából 40 percig sütöttem.
Én amúgy is szeretem a kalácsot lekvárral, de így még jobb. Szerintem nem macerás. Nagyon finom és nagyon mutatós. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a fonott kalácsot?

2011. március 26., szombat

Diókrémes süti

Tegnap már ettünk volna egy kis krémes sütit piskóta alappal. Piskótával még csak néhányszor próbálkoztam, de úgy igazán még sosem ástam bele magam a témába. Úgy látszik ez most egy ilyen hét. Mindenből az első…
Fel is lapoztam Lajos Mari-Hemző Károly 99 házi sütemény c. könyvét a „hogyan süssünk piskótát” fejezetnél. Nem titkolom, nagyon izgultam, hogy sikerüljön. Már csak azért is, mert ezek voltak az utolsó tojások és boltok már nem nagyon voltak nyitva akkor. Diós piskótatészta és diós, kissé pancsos krém. Mióta saját főzött krémeket készítek, nem nagyon vagyok oda a vajas, gej sütikrémekért. Ebből is majdnem kihagytam a vajat, de aztán kis rábeszéléssel mégiscsak tettem bele. De csak úgy módjával. Az állaga végett. Tegnap még el voltam telve a sok kóstolástól, de ma már nekem is ízlett. Nem bonyolult, csak sok mosatlant termel. Ha valaki „rendes" cukrot használ, akkor az itt leírt cukormennyiségeket szorozza meg 1,4-del.
Hozzávalók a diós piskótához:
60 g finomliszt
50 g darált dió
5 tojás
30+30 g gyümölcscukor
2 ek barna porcukor nádcukorból
Nekem már rögtön az elején sikerült elrontanom. Egy 30x40 cm-es tepsit érdemes hozzá sütőpapírral kibélelni. Én benéztem, és eggyel kisebbet készítettem ki. Minek következtében a tészta túl vastag volt és a közepe nyers maradt. De ahol megsült, ott nagyon szuper lett az állaga. Tehát kibélelünk egy 30x40 cm-es tepsit sütőpapírral!
A sütőt előmelegítettem 240 °C-ra.
A lisztet elkevertem a dióval és a sóval.
A tojások fehérjét robotgéppel kemény habbá vertem, majd apránként hozzáadtam a cukrot (30 g) és kemény, fényes habbá vertem. Közben a sárgákat kikevertem a cukor másik felével.
A felvert hab 1/3-át lazán beleforgattam a krémbe. Nagy, levegős mozdulatokkal, fentről lefelé érdemes forgatni. Lukas fakanál a legalkalmasabb erre a célra. Aztán rászórtam a lisztes keveréket és a maradék habot a tetejére halmoztam. Az egészet a fent leírt módon, lazán összedolgoztam. A masszát a tepsibe simítottam és 10 percig sütöttem.
Amíg a tészta sült, előkészítettem a pihentető eszközöket. Egy konyharuhát rácsra terítettem és megszórtam a porcukorral. Egy másik konyharuhát pedig benedvesítettem.
Amikor a tészta megsült, rögtön, egy mozdulattal a rácsra borítottam. Lehámoztam róla a sütőpapírt és lefedtem a nedves konyharuhával. Erre azért van szükség, hogy ne száradjon ki a tészta, fel lehessen majd tekerni.
Hozzávalók a töltelékhez:
1+1 dl tej
100 g gyümölcscukor
1 ek vaníliás cukor
20 g karamelles vagy vaníliás pudingpor (bio)
100 g vaj
½ dl víz
35 g gyümölcscukor
100 g darált dió
2 ek rum
tejszínhab
A töltelékhez elkészítettem egy krémes alapot és külön egy diós masszát. Amikor mindkettő kihűlt, csak akkor kevertem össze őket és úgy kentem a tésztára.
A tejet (1 dl) felforraltam a cukorral (100 g) és a vaníliás cukorral. Közben a pudingport kikevertem a másik 1 dl tejjel. Amikor a tej felforrt, hozzáöntöttem a pudingot és addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. A krémet behűtöttem, és utána adtam hozzá a habosra kevert vajat.
A diós töltelékhez felforraltam ½ dl vizet a cukorral (35 g) és belekevertem a diót. Ha túl sűrű, lehet hozzá még egy kis vizet önteni. Egy percig főztem. Amikor kicsit kihűlt, belekevertem a rumot, végül a diós masszát a krémbe kevertem. És kész is. Én kissé nehezen láttam át elsőre, de gyorsabb megcsinálni, mint elolvasni.
A tésztám kicsit hiányos lett, úgyhogy kénytelen voltam a használható részekkel kimozaikolni egy jénait és erre öntöttem a krémet. Egy éjszakát a hűtőben pihentettem. Ha viszont a kedves olvasó a megfelelő méretű tepsiben süti ki a piskótát, akkor a megkent krémmel fel tudja tekerni. Remélem legközelebb nekem is sikerül.
A tésztája elképesztően könnyed, a krém pedig nagyon dós. Aki szereti a vajas krémeket, annak pláne nagyon fog ízleni. Kissé pancsos, de megéri a fáradtságot.
Kata vagyok. Van egy tepsid?

2011. március 25., péntek

Első chilis bab és tortilla


Látszik, hogy nem vagyok agglegény és koleszos sem voltam. Ma nekifutottam életem első chilis babjának. Nehezítő körülmény volt, hogy csak egy szabály van a készítésénél: legyen benne bab és csípjen. Másik nehézség az volt, hogy emlékeim szerint még sosem ettem. Gondoltam csinálok hozzá egy kis tortillat is, ezt Max-nál néztem ki. Miután átolvastam pár receptet, a babbal mentem a saját fejem után. Gyorsan megvan, elég egyszerű. Fura volt konzervekből főzni.
Hozzávalók 2―3 személyre:
250 g darált hús
1 konzerv vörösbab
1 konzerv darabolt vagy egész paradicsom
1/3 doboz konzerv kukorica
2 db közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 ek zsír
2 kk őrölt chili
1 db szárított chili
½ kk római kömény
1 kk szurokfű
só, bors
Először meggyúrtam a tortillatésztát és a hűtőben pihentettem egy órát. Az egyik hagymát apróra vágtam és megpirítottam a zsíron. Hozzáadtam a fűszereket, a fokhagymát és egy picit tovább pirítottam. Aztán hozzáadtam a húst, sóztam, borsoztam és barnulásig sütöttem. Rádobtam a paradicsomot, a babot, a kukoricát levük nélkül és a szárított chilit vékonyan felkarikázva. Takaréklángon, fedő alatt nagyjából fél óráig főztem. A másik hagymát szálára vágtam és így kevertem a babhoz. Tovább főztem, amíg a hagyma megpuhult. Közben megsütöttem a tortillakat.
Kicsit fura volt úgy főzni, hogy nem tudom, milyennek kellene lennie. De mindegy is, a szabály az, hogy nincs szabály. Csak jó legyen és csípjen. Ideje felvenni a repertoárba.
Ti szeretitek a chilis babot?

2011. március 24., csütörtök

Túrógombóc könnyedén

(Aki csakis a zsemlemorzsás, tejfölös változatot szereti és minden más fajtáját elítéli, az inkább úgy olvassa tovább, mint ha nem is túrógombócról beszélnék, csak egy könnyű kis második fogásról.)
A tegnapi túrós csuszából kimaradt egy kis túró, úgyhogy arra gondoltam, legyen belőle túrógombóc. Valamilyen isteni lény vezethette kezeimet, mert a könyvespolcról nem Horváth Ilona szakácskönyvét vettem le (mint szoktam), hogy kinézzem a pontos arányokat, hanem az Ínyesmestert. Fellapozván a könyvet a megfelelő oldalon, döbbenten tapasztaltam, hogy Ő nem csak úgy összedobja a tojásból, darából és túróból álló masszát, mint Ilonánk. Veszi a fáradtságot és felveri a tojás fehérjét, megcukrozza és vajjal dúsítja. Fantasztikus. Eddig is nagyon szerettem olvasgatni ezt a könyvet, de azt hiszem, most nekiállok, hogy esténként, krimi helyett olvassam. (Nem mintha olvasnék krimit.)
Plusz gondoltam egy nagyot és kicsit alakítottam rajta. Pici citromhéjat is tettem bele és nem zsemlemorzsába, hanem darált mandulába forgattam a kifőtt gombócokat. Hát hű. Eszméletlen jó lett. Nem az a menzás cucc. Elegáns és könnyed.
Hozzávalók két személyre:
25 g vaj
2 tojás, sárgája és fehérje különválasztva
250 g túró
50 g dara
1 ek cukor
pici reszelt citromhéj (lehetőleg bio)
2-3 marék mandula darálva és 1 ek vaníliás gyümölcscukorral elkeverve
lekvár, vaníliás gyümölcscukor a tetejére
A vajat a tojások sárgájával és a cukorral jól kikevertem. Majd hozzáadtam a krumplinyomón átpasszírozott túrót, a darát és belereszeltem egy pici citromhéjat. Jól eldolgoztam. Végül óvatosan hozzákevertem a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Egy óráig letakarva a hűtőben pihentettem.
Amikor kipihente magát, sós vizet forraltam. A masszából nagyjából 1 púpos teáskanálnyi adagokat vettem és lisztes kézzel gombóccá formáltam őket. A gombócokat a lobogó vízbe dobtam. Nagyjából öt percig főztem közepesnél kisebb lángon. Ezután szűrőkanállal kiszedtem őket és a cukros mandulába forgattam.
A második meglepetés ekkor ért. Az Ilona féle gombócok főzés közben megdagadnak, de amikor kiveszem őket a vízből, visszazsugorodnak eredeti kis méretükre. De ezek! Megdagadtak és úgy maradtak.
És most jön az utolsó döbbenet. Az állaguk és az ízük. Azt gondolom ezért a fantasztikus állagért a recept a felelős. (Az íz az én szerény érdemem.) Nehéz szavakba önteni azt a könnyedséget. Egyértelműen a felvert tojásfehérje miatt van. Szóval könnyű, de mégis laktató. Kicsit citromos, de határozottan jelen van a túró. Én kipróbáltam ősrégi, besűrűsödött eperszörppel, és vaníliás gyümölcscukorral megszórva is. Hú de jó volt. Érdemes kipróbálni.
Aki nem szereti a túrógombócot, az tegyen egy próbát ezzel. Egy sovány túróval, teljes kiőrlésű darával, gyümölcscukorral készült változat pedig az alakjukért aggódóknak is megengedett.
Szeretitek a túrógombócot?

2011. március 23., szerda

Túrós csusza, nekem

A családi legenda szerint gyerekkoromban a sajton kívül semmi tejterméket nem ettem meg. Legfeljebb a rakott krumpli tetejéről a megsült, sajtos tejfölt. Na meg a vaníliás krémtúrót és túrórudit, de azt kétpofára. Rémes módon a mai napig nem szívesen eszem tejfölt, joghurtot magában, kefirt egyáltalán nem és a túróból is csak a német, krémes fajtát. Igazából én sem értem, miért ez a tiltakozás. Szerencsére változom. A joghurt már lecsúszik natúr is, mióta megjártam Iránt. Ott kénytelen voltam megenni, de nagyon illett az ottani ételekbe, éghajlatra. Megkedveltem. A darabos túró továbbra sem megy, legfeljebb sok fűszerrel kikeverve.
De el kellett jönni a napnak, amikor nem kerülhettem ki a túrós csuszát. Egye kukac, teszek egy próbát. Párom nagyon szereti, és nem lehetek olyan szívtelen, hogy nem főzök, csak azért mert én nem szeretem. Bár egyszer egy kedves barátnőmnél ettem már, ő vörösboros pörkölt mellé tálalta. Az nagyon jó volt.
Nyitottan, a kellemes emlékeket szemem előtt tartva, bátran nekifutottam. Törekedtem a jó alapanyagok felhasználására. Először is házi tésztát készítettem. Úgy éreztem ez elengedhetetlen. A házi tésztakészítésnek addig nem nagyon álltam neki, amíg nem volt tésztanyújtóm. Párszor megpróbáltam sodrófával kinyújtani, de nagyon fárasztó volt és nem is lett olyan vékony. Amióta viszont szereztem tésztanyújtót, pikk-pakk össze tudom dobni és nagyon finom. Lassan kezdek belejönni és egyre szebb tésztákat gyártok. Szóval érdemes befektetni egy tésztanyújtó gépbe vagy elkérni a felmenőktől, ha már nem használják. Az alaptésztát pedig bátran variálhatjuk, pl. lehet céklás, spenótos vagy fűszeres is. Ha egyszerre csinálunk nagyobb mennyiséget, kiszáríthatjuk, úgy is eláll pár hónapig. De azért frissen a legfinomabb.
Hozzávalók 3 személyre:
házi tészta 2 tojásból
nagyjából 150 g túró
½ doboz nagy tejföl
füstölt szalonna
A tésztához:
2 tojás
200 g rétesliszt
1 kk só
A tojást és a sóval elkevert lisztet összegyúrtam. Nem kell hozzá vizet önteni. Addig gyúrtam (5―8 perc), amíg sima, selymes lett a felszíne. Ilyenkor nagyon szeretem az állagát, nagyon szép. Becsomagoltam folpakba és egy órára a hűtőbe tettem pihenni. Amikor kivettem, kicsit lelapogattam a sodrófával és kétszer áttekertem a tésztanyújtó legnagyobb résén. Behajtogattam a két hosszú szélét és megint áthajtottam kétszer, így már egészen szabályos oldalú csíkokat kaptam. Szépen lassan csökkentettem a rést, mindegyiken kétszer tekertem át. Az utolsó előtti fokozat volt a végső, így nagyjából 1,5 mm vastag lett a tészta. Ennyi. Gyorsan megvan. Főzéssel együtt annyi időt vesz igénybe, mint a bolti kifőzése. És sokkal finomabb.
A múlt héten beszerzett, akácon füstölt (ezért külön kedves számomra :) szalonnát felkockáztam és kisütöttem a zsírját.
A tésztát vékonyra nyújtottam, és pizza vágóval nagyobb kockákra vágtam, majd bő, sós vízben 3―4 perc alatt kifőztem. A Bűvös Szakács szerint 10 dkg tésztát 1 liter vízben érdemes kifőzni, amibe 10 g sót teszünk. Ez nagyjából egy csapott evőkanálnyi. Az adagokat a tészta mennyiségének megfelelően emeljük.
A leszűrt tésztát a kisült zsír egy részében megforgattam, majd belekevertem a túrót és a tejfölt. Tálaláskor tettem rá még egy kis tejfölt, a tetejére szalonnapörcöket szórtam és meglocsoltam 1―2 teáskanál zsírral.
 
És nem menekülhettem. Nincs több kifogás, megettem. Ízlett. Így is el lehet készíteni. Biztosan az is benne van, hogy amióta magamra főzök, több mindent megeszek, amit azelőtt, otthon a tányér szélére pöcköltem. Régen a túrós tésztából csak a szalonnapörcöt szerettem. Érthető, Lusta Dick is „…szalonnával, sok szalonnával…” kérte a joghurtot :). Most már a szalonna alatti részt is szívesen eszem. De csak ha csusza.
Másnak ez egy egyszerű, mindennapi étel. Nekem egy esemény volt. Megszerettem.
Szeretitek a túrós csuszát?

2011. március 22., kedd

Császárzsömle, királyság


Őszintén szólva kicsit kétségbe estem, hogy miről fogok ma írni, mert annyira előrelátó voltam az elmúlt napokban, hogy ma nem kellett főznöm, és még a süti is kitartott. De szerencsére a kenyér elfogyott. Nézegettem egy kenyeres könyvet és végül a ciabatta és a császárzsömle között vacilláltam. Aztán végül a zsömle mellett döntöttem, mert hamarabb elkészül. Meglepően hamar. Kicsit tartottam is tőle, hogy nem kell felfuttatni az élesztőt, nem kell keleszteni a tésztát, csak a megformázott zsömléket és azokat is csak rövid ideig. Feleslegesen aggódtam, nagyon jó lett és kb. egy óra alatt elkészült mindennel együtt. Én szokás szerint többféle lisztből sütöttem, de lehet egyszerűen csak finomlisztből is.
Hozzávalók 10-12 zsömléhez:
500 g liszt
20 g friss élesztő
250 ml langyos tej
1 tk méz
1 tojás sárgája és fehérje különválasztva
1 lapos ek só
Először kimértem a liszteket és összekevertem a sóval. Közben meglangyosítottam a tejet, majd belekevertem az élesztőt és a mézet. A liszthez először hozzáadtam a tojás fehérjét, majd a tejes keveréket és miután összegyúrtam, 8 percig dagasztottam. Majd a tésztát 12 részre osztottam, és ahogy azt Limaránál láttam, megformáztam  őket. A sütőlapon pihenő zsömlék tetejét egy éles késsel, határozott mozdulatokkal bevágtam. Fél óráig, letakarva, meleg helyen kelesztettem. Amikor megkeltek, kis vízzel elkevert tojássárgájával kentem meg a tetejüket. Közben a sütőt 200 °C-ra előmelegítettem, és betettem egy félig forró vízzel telt tepsit a sütő aljára. A zsömléket 20 percig sütöttem. Miután kivettem, rácson hagytam kihűlni.
Az ízén túl az a nagyszerű benne, hogy egy óra alatt elkészül. És nagyon szép.
Érdemes kipróbálni. De ne számítsunk a bolti ízre. Annál százszor jobb. (Bár ez a házilag készült péksüteményekre mind igaz.)
Szeretitek a császárzsömlét?

2011. március 21., hétfő

Sült zöldséges barnarizs


Ezt a gazdag rizsételt akkor szoktam főzni, amikor már elegem van a húsból, de szeretnék valami tartalmasat enni. Semmi különleges alapanyagra nincs szükség hozzá. Na jó csak egy kis szójaszószra, de a többi hozzávaló könnyen beszerezhető. Miután megfő a barnarizs, már gyorsan össze lehet dobni. Aki még nem evett barnarizst, annak érdemes kipróbálni, mert amellett, hogy sokkal jobb a szervezetnek, még íze is van, fehér társával ellentétben. Tartalmas köretnek is jó, de önálló főételként is megállja a helyét. Íme a recept, ami most böjt idején is feldobhatja a menüt. Béres Alexandra egyik könyvéből származik (én kicsit több zöldséggel készítem, ezt a változatot osztom meg), és azon kevés receptek egyike, ami beleillik az idény-zöldségevés törekvésembe.
Hozzávalók 4 személyre:
2/3 csésze (kb. 1,7 dl) barnarizs
1/2 csésze (kb. 0,6 dl) zöldborsó
2 ek olaj
1 gerezd fokhagyma
3 ek világos szójaszósz
6 szem gomba
1/2 szál póréhagyma
4 tojás
1 közepes sárgarépa
só, bors
A barnarizst bő, sós vízben, egy babérlevéllel megfőztem. Többféleképpen lehet főzni a barnarizst, én úgy szoktam kifőzni, mint a tésztát, csak kevesebb vízzel. Sokáig kell főzni, kb. ¾ órát, lassú tűzön. Néha érdemes ránézni, hogy elég víz van-e rajta. Amikor megfőtt, leszűrtem.
Miközben főtt a rizs, előkészítettem a zöldségeket. Ha mirelit zöldborsóból készítjük, érdemes kicsit előfőzni. A fokhagymát apróra vágtam. A gombákat megpucoltam és keresztben vágtam szeletekre. A sárgarépát karikákra vágtam. A zöldségeket vékonyra vágtam, hogy könnyen megsüljenek és külön kis adagokban hagytam, hogy a főzés közben jól elkülönülten kéznél legyenek. A tojásokat felvertem.
Először nagy lángon felmelegítettem a wokot és beleöntöttem az olajat. Majd beletettem a répát és két percig, állandóan kevergetve megsütöttem, aztán hozzáadtam a pórét és a fokhagymát és egy percig sütöttem. Utána beletettem a gombát és a zöldborsót és újabb egy percig, kevergetve sütöttem. Amikor megsültek a zöldségek a wok szélére tereltem őket és a felvert tojásokat középre öntöttem. Hozzáöntöttem a szójaszószt és folyton keverve megsütöttem. Amikor elkészült visszatereltem a zöldségeket, beleöntöttem a leszűrt rizst és meglocsoltam még egy kis szójaszósszal. Sóztam, borsoztam és pár percig együtt pirítottam az egészet.
Hát leírni tovább tartott, mint elkészíteni. Nem bonyolult. Szerintem logikus, hogy a zöldségeket nagyjából keménységi sorrendben sütjük össze. Én nagyon szeretem. A rizsnek van íze, a zöldségek finom roppanósak, így marad bennük még némi tápanyag és vitamin is. Keleties húsok mellé jó köret, vagy csak úgy magában is laktató. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a sült rizst?

2011. március 20., vasárnap

Krumplis zsömle hirtelen felindulásból


A tegnapi bejegyzésben már említettem a krumplis zsömlét . Ma akkor megosztom, milyen is az a hirtelen felindulásból elkövetett krumplis zsömle.
Kenyérsütési idő volt, maradt egy kis krumplipüré és a főtt krumpli leve. Nigella egyik könyvében olvastam, hogy víz helyett használhatjuk a krumpli főzőlevét is. Belegondolva logikus, hogy szegény élesztőnek nem kell annyit melózni, hogy kajához jusson (a főzőlé tele lesz keményítővel). Szóval a krumpli-főzőlével jobban megkel a tészta, könnyedebb lesz a kenyér. (Én be szoktam spájzolni a mélyhűtőbe, amikor darabolt krumplit főzök.) Ez a zsömlével sem lett másképp. Puha, levegős, és nagyon finom. Egy kis borsikafűvel nem mindennapi vaj alá való lett belőle.
Hozzávalók 9 zsömléhez
200 g finomliszt
200 g rétesliszt
100 g teljes kiőrlésű liszt
15 g friss élesztő
1 dl tej
1 tk cukor
2 dl krumpli főzőlé
1 ek só
legfeljebb 100 g maradék krumplipüré
1 csipet borsikafű
Először az élesztőt felfuttattam a langyos, cukros tejben. Közben kimértem a hozzávalókat. Amikor feljött az élesztő, a többi résztvevőhöz öntöttem.  A gyúrást és kelesztést a kenyérsütő gépre bíztam. Ilyen szerkezet híján 10 percig érdemes gyúrni, ha kicsit ragacsos, lisztezett deszkán gyúrjuk. A gyúrás után pihenjünk egy órát a tésztával együtt (még jobb letakarva, langyos helyen :).
Amikor megkelt, lisztezett deszkán kicsit összegyúrtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd lisztes kézzel 9 zsömlét formáltam. Sütőlapon, előmelegített sütőben 220 °C-on 15―20 percig sütöttem. Megint elfelejtettem alá vizet tenni, szóval érdemes egy fémtálban forró vizet tenni a sütő aljába, amíg sül a zsemlénk.
Puha, lágy, levegős lett. Kissé édeskés, ami mellett jól elfér a borsikafű. Érdemes kipróbálni, amikor marad egy kis krumplipüré.

2011. március 19., szombat

Vegyes télutó zöldség-nass


Már napok óta szemezek Jamie Természetesen c. szakácskönyvében lévő téli salátájával. Tulajdonképpen nem is igazán saláta, csak zöldségek egyvelege egy karakteres, forró mártogatóssal. Vettem retkeket, zellert, zellerszárat, céklát, újrépát, édesköményt. És annyira fellelkesültem, hogy nekiálltam a mártogatósnak. Alapja a szardínia, de ez csak a vége felé kezdett leesni. Én ugyanis nem szeretem a halat, csak nagyon kevés formában. Azért adtam a mártásnak egy esélyt, hátha ízleni fog. Hát nem jött be. Jamie öntetei közül nem ez az első, úgyhogy meg sem néztem találok-e valamelyik könyvében valami mást.
Úgyhogy azzal a lendülettel vettem is a délelőtt kijegyzetelt salátaöntetek c. oldalt a jegyzetfüzetkémből (Vendéglő az Ínyenc Bloggerhez salátaöntetes összefoglalójából) és nekiálltam csemegézni. Ezek már sokkal inkább ínyemre voltak. A választás végül az ezersziget öntetre esett. A szépen megpucolt zöldségeimet ebbe a remek öntetbe mártogattam, miközben vajjal megkent, csírával megrakott krumplis zsemlémet majszoltam. Hmmmm. Már régóta vártam erre. Nagyon elfáradtam az elmúlt két napban, és erre csak most döbbentem rá, miközben nyugodtan ültem és ráérősen ettem. Egyszóval salátázni jó. Ráérősen szószba tunkolni a jelölteket és elmerengeni az élet dolgain.
A zöldség szabadon választott, idénytől függ. Most répa, sörretek, hónapos retek, zeller, zellerzöld, édeskömény és cékla voltak soron.
Az ezersziget öntethez:
1 dl tejföl
3 ek majonéz
1 ek ketchup
só, bors, cukor
citromlé
1 lereszelt csemegeuborka
1 kk reszelt hagyma
szurokfű
A hozzávalókat összekevertem és kis ideig állni hagytam, hogy összeérjen. Ebbe mártogattam a zöldségeket. Abbahagyni csak azért tudtam, mert már nem fért belém több. Nem baj, maradt holnapra is.
Szeretitek a mártogatós salátát?

2011. március 18., péntek

Kakaós süti levében kisütve

Ez a süti arra a szörnyű esetre való, amikor valamilyen hiba folytán nincs otthon csokoládé és mégis csokis sütit akarnánk sütni. Ma én is így jártam. Csoki nincs, leszaladni érte nincs idő. Lapozgattam az egyik kedvenc süteményes könyvemet (Nagy Süteménykönyv) és rátaláltam a megoldásra. Gyorsan összerakható, egyszerűen elkészíthető. Nem szokványos. Bár én kissé módosítottam rajta. A lényege az, hogy van egy könnyű, kakaós tésztánk és egy öntetünk hozzá. A turpisság a dologban, hogy a süti az öntetben sül ki és az öntet, miközben helyet változtat a sütés alatt, besűrűsödik, pont jó állagúra. Én azért legközelebb felturbóznám egy kis csokival, biztos, ami biztos. (Eljött a legközelebb, ki is cseréltem a fotókat és a változtatásokat dőlt betűvel jelzem, mindenkinek jobb így :)
Hozzávalók:
A tésztához:
½ bögre teljeskiőrlésű liszt
½ bögre finomliszt
1 tk sütőpor
¼ bögre kakaópor
½ bögre gyümölcscukor
½ bögre tej
50 g felolvasztott vaj
1 tojás
1/2 tábla étcsoki kis kockákra vágva
Az öntethez:
¼ bögre kakaó
1/4 bögre gyümölcscukor (szerintem ez kicsit sok)
1 bögre tej
¼ bögre víz
1/2 tábla étcsoki
Csoki vagy vaníliafagyi a tálaláshoz (el is maradhat)
A tésztához összekevertem a hozzávalókat, jól eldolgoztam. A masszát egy kivajazott formába simítottam.
Az öntethez egy láboskában összekevertem a cukrot és a kakaót, majd elkevertem a vízzel, hogy sima legyen és felforraltam. Amikor felforrt, fél percig még hagytam fortyogni, beletettem a csokit, de kisebbre vettem alatta a lángot. Ekkor oldódik ki igazán a kakaó vajtartalma. Amikor a csoki is elolvadt, apránként hozzáöntöttem a tejet  és az egészet felforraltam. Közben begyújtottam a sütőt. Végül a forró levet a formában pihenő masszára öntöttem.
A recept csak annyit ír, hogy 40 percig sütjük, hőfokról nincs adat. Én túl óvatos voltam, úgyhogy szerintem nagyjából 180°C-on (sima mezei sütő esetén) érdemes sütni.  Másodszor 50 percig sütöttem 180°C-on. Akkor jó, ha már a tésztába bökött fogpiszkálóra nem ragad tészta, amikor kihúzzuk (hústű próba). Bár én ezzel is megjártam, mert igaz, hogy nem ragadt rá tészta, de nem is sült át rendesen, vissza kellett tennem még egy kicsit. (Másodszorra már jó volt a hőfok és az idő is.)
Sütés közben az öntet levándorol a tészta alá és a tészta közben megsül. Furcsa, de nagyon tetszik. Nem szép, de életmentő volt.
Ajánlom kipróbálásra ezt a csodás sütit.
Hallottatok már lében sült süteményről?

2011. március 17., csütörtök

VKF! 41. Mézes-sörös csirkemell

A múltkori VKF-ről lecsúsztam és a blogom is elég friss volt még. Én meg bátortalan és időhiányos, úgyhogy abból a körből kimaradtam. Viszont úgy döntöttem, a mostani fordulót megpróbálom teljesíteni és valami újítással előállni. Mézi, a 41. VKF! háziasszonya (logikus módon) mézes, nem szokványos recepteket vár. A VKF! kezdeményezésről itt lehet olvasni. A mostaniról pedig itt.
Valahogy elsőre beugrott egy mézes alkoholban pácolt élőlény. Bort kortyolgatván mégis a sör mellett döntöttem. Gyorsan rá is kerestem, van-e ilyen recept. Rosszabbra számítottam, alig volt valami. Ez jó kezdetnek tűnt. A „nagyok” oldalait olvasgatva próbáltam ötleteket meríteni és végül összeállt a kép a fejemben. Csirkemell, méz, fűszerek, és citromos sör, hogy könnyed legyen.
Hozzávalók:
1 db csirkemellfilé
2 ek méz
2 dl citromos Gösser (a maradék a szakácsot illeti :)
½ kk friss kakukkfű
1 kis ág rozmaring
só, bors
olívaolaj a sütéshez
Először lassú tűzön felolvasztottam a mézet és beletettem a kakukkfüvet és a rozmaringot. Pár percig főztem, hogy a méz kicsit átvegye a fűszerek aromáját. Majd kikapcsoltam alatta a gázt és állni hagytam, amíg előkészítettem a húst. A csirkemellet megmostam, megtisztítottam és felszeleteltem, végül egy picit kiklopfoltam, de csak úgy finoman, hogy ne legyen hártyavékony. A szeleteket besóztam és borsoztam, majd mindkét felüket megkentem a fűszeres mézzel. Jól záródó edénybe tettem és leöntöttem a sörrel. Lezárva 1 napig érleltem. Másnap kevés olajon, grillserpenyőben kisütöttem a szeleteket. A maradék pácléből pedig mártást készítettem.
A mártáshoz egy kevés páclevet és egy evőkanál lisztet csomómentesen elkevertem és feltettem főni. Majd ahogy sűrűsödött, folyamatosan öntöttem hozzá a maradék levet. Egy kicsit öntöttem a serpenyőben maradt sült hús levéből is, hogy ne legyen olyan fakó. Reszeltem bele egy csipet citromhéjat, kicsit megsóztam és állandóan kevergetve besűrítettem.
Nagyon kíváncsi voltam a végeredményre. A hús nagyon megpuhult a pácban (én inkább a száraz húsokat szeretem), és inkább csak hordozója lett az ízeknek. Jól érződött a fűszeres méz és a citromos aroma. A sör csak annyira érződött, mint amennyire a citromos Gösserben lehet érezni. Olyan kis könnyed dolog kerekedett belőle. A mártás viszont annál karakteresebb lett. Mézes-karamelles, rozmaringos, enyhén citromos.
Most már bevallhatom, nem nagyon szoktak sikerülni a saját szülemények, de mivel ennek voltak már előzményei, bíztam a jó végeredményben. Azért azt elraktározom, hogy a méz igen szereti a rozmaringot.
Ajánlom kipróbálásra.
Ettetek már mézes-sörös csirkét?

2011. március 16., szerda

Zöldségalaplé


A hétvégén végre kikerült több kiló őz a mélyhűtőből, úgyhogy ma bőszen nekifogtam az alaplé bespájzolásának.
Mióta kipróbáltam az alaplével főzést, nem igazán használok leveskockát. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint ezek a mű ízű kockák. Minden amellett szól, hogy inkább ezt használjuk. Eredeti zöldségekből készül, tudjuk, mi van benne, és kevesebb macera van vele, mint egy rendes levessel. Szóval szívből ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, ha van elég hely a mélyhűtőjében. Kezdő háziasszonyok is bátran nekifuthatnak, elronthatatlan.
Én Jamie Oliver Pucér szakácsából vettem a receptet, bár kicsit több sót teszek bele, mint amennyit ő ír. Hogy őszinte legyek nála leragadtam és még nem néztem szét az alaplé recept piacon. Nekem ez bevált. Most már édesköménygumót is könnyű beszerezni a piacon vagy nagyobb szupermarketekben. A többi hozzávalóval együtt mindig kapható. A fűszernövényeket kert híján a piacon szoktam venni és a mélyhűtőben tárolom.
Hozzávalók 2,5 l alapléhez
1 ek olívaolaj
2 közepes fej vöröshagyma
2 nagy, durvára vágott sárgarépa
2 nagy, durvára vágott póréhagyma
fél durvára vágott zellergumó szárral és levéllel együtt
fél durvára vágott édesköménygumó
fél fej gerezdekre vágott fokhagyma
4 l víz
2 ág kakukkfű
1 ág rozmaring
3 babérlevél
1 szárított chili paprika
4 szem bors
2 ek só
esetleg egy marék szárított gomba
Először felforrósítottam az olívaolajat és rádobtam a zöldségeket. Öt percig fonnyasztottam őket kis lángon, fedő alatt. Utána felöntöttem a vízzel, és amikor felforrt, beletettem a sót és a fűszereket. Szép lassan, két órán keresztül főztem. Néha leszedtem a habját. Amikor elkészült és kihűlt, leszűrtem és kis dobozkákban, fél literes kiszerelésekben betettem a mélyhűtőbe.
Ezt a változatot főleg krémlevesekhez és főzelékekhez szoktam használni. Nem sós, de igen jó ízt ad az ételnek. Tényleg ajánlom mindenkinek.
Ti szoktatok alaplevet készíteni?

2011. március 15., kedd

Tócsni tócsnival

Még mindig a badacsonyi borok és a tóti tócsi hatása alatt vagyok. Ma olyan szépen sütött a nap, hogy úgy döntöttünk folytatjuk azt, ami a hétvégén olyan mély nyomokat hagyott bennünk. Így kicsit könnyebb volt átvészelni az első, nagyvárosi, tavaszi napot. Méltó levezetése volt ez az elmúlt napoknak. Mivel amúgy sem vásároltam be előre a mai napra, „kapóra jött” a hétvégi gasztronómiai élmény. Szóval tócsni. Az alap receptet az Istvándy Pincészet illetékeseitől még a helyszínen tudakoltuk meg. Ezt követtem én is. Vacsorának, vagy egy lusta ebédnek is beillik. De azt is el tudom képzelni, hogy egy baráti összejövetel éhes gyomrait megtöltse. Tejföllel, sajttal vagy szalonnapörccel, melegen fogyasztandó. A sört és a bort egyaránt szereti. Nem gondoltam volna, hogy olyan szép emlékek kötnek majd hozzá…
Az a bizonyos terasz...
Hozzávalók 3 adaghoz (6 db tócsnihoz):
½ kg krumpli
15 dkg liszt
2­-3 ek tejföl
1 db tojás
2 gerezd fokhagyma
2 kk só
bors
kb. 2 púpos ek mangalicazsír a sütéshez
tejföl, sajt, szalonnapörc feltétnek
A meghámozott, megmosott krumplikat kislukú reszelőn lereszeltem. (Na jó nem én, hanem a robotgép.) Majd összekevertem az áttört fokhagymával, tojással, tejföllel, liszttel, sóval és borssal. Kicsit hagytam állni és közben felolvasztottam a zsírt.
Mivel nem volt itthon szalonna, amiből pörcöt csináljak, úgy döntöttem mangalicazsírban fogom kisütni a tésztát, hogy mégis legyen valami jellege. Ez nagyon jó ötlet volt. Genetikai összetételemnél fogva nehezen emésztem a zsiradékot. Olajakat, zsírokat egyaránt. A mangalicazsírban kisütött tócsni viszont meg sem kottyant. Most már tényleg elhiszem, hogy rém egészséges.
Szóval mikor már felolvadt a zsír, megfogtam egy adag/marék tésztát és kilapogattam a vizes tenyeremen, majd óvatosan a forró zsírba csúsztattam. Elég lágy az állaga, óvatosan kell vele bánni. Ha nem sikerül elég laposan a zsírba tenni, semmi gond, a zsiradékban kanál hátával még szét lehet lapogatni. Nagyjából picit vékonyabb, mint 1 cm legyen. Közepes lángon mindkét oldalát barnára sütöttem. A zsírból kivéve papírtőrlőn hagytam pár percig, hogy a felesleges zsír leitatódjon róluk. De nem túl sokáig, mert melegen jó igazán.
Mi tejföllel és sajttal ettük. Na meg a zsákmányborral. Nagyon finom és gyorsan elkészül. A konyha ilyenkor zsírszagban úszik, de nekem ez kellemesebb, mint az égett olajszag. A tésztába kevert tejföltől lágyabb lesz a tócsni, a fokhagyma kellemesen érvényesül, nem tolakodó. Érdemes kipróbálni.
Ti hogy ismeritek a tócsnit?

2011. március 14., hétfő

Barangolás a Badacsonyi borvidéken

A hosszúra nyúlt hétvégét Ábrahámhegy és Badacsony között töltöttük. Nagyon szeretem ezt a vidéket. Amellett, hogy lenyűgöz a különleges alakú hegyek látványa, kellemes emlékek is fűződnek a tájhoz. Újabban tavasszal és ősszel eljövünk ide kikapcsolódni, bejárni, jobban megismerni a vidéket. Most, hogy már van blogom, ahol beszámolhatok a gasztronómiai élményeimről, egészen más szemmel (ízlelőbimbókkal) fogyasztottam az ételeket és ittam a borokat. Legyen ez egy rövid összefoglalása az ehető és iható élményeknek.
Első napi tervezett vacsoránk egy otthon elkészített és leutaztatott őzpörkölt lett volna. Miután előző este véletlenül egy nyulat és egy fácánt sikerült kiolvasztanom, a pörköltfőzés már a helyszínen történt. Én nem nyúltam bele. Szerintem a pörköltfőzés, nagy tételben férfidolog, pláne ha vadhúsról van szó. Párom már igen jártas a vadak elkészítésében és ez most is megmutatkozott. Ha ételről és főzésről van szó, nem vagyok elfogult a szeretteimmel kapcsolatban. Tehát minden kritikámat bevetve azt mondom, isteni jó lett. Köretként nagyon szimpla köményes főtt krumpli illett volna hozzá. Mi a köménytelen változattal is megelégedtünk. Fűszer csak mértékkel került a pörköltbe és teljesen jól érvényesült a vad íz, nem tolakodott. Recept hamarosan.
Szegény Bambi nehogy azt higgye, hogy a róka ette meg, jófajta Badacsonyi Olaszrizlinggel (2008), Szürkebaráttal (2008) és Ottonel Muskotállyal (2009) öblítettük le. Ezeket a kézműves borokat egy ismerős helyen, a badacsonyi Németh Pincészetnél vásároltuk. Egy kis kóstoló után bemutatták egyik újdonságukat is: a bort csokoládépohárban. Nekem valahogy nem illik össze a csokoládé a fehérborral, de az ötlet nagyon tetszett.
Másnapi túránkat a környék tanúhegyeire terveztük, célállomásként a káptalantóti Istvándy Pincészetet lőttük be. Miután körbejártuk a Pálos kolostorromot, ragyogó napsütésben, de a kellemesnél kicsit nagyobb szélben néztünk körbe a Tóti hegyről. Az ott lévő erdők állapota elég siralmas, nagyon sok a szemét, pedig védett területek. De a kilátás a hegyről mindenért kárpótolja az embert. És persze az Istvándy pincészet hangulata, terasza és tócsija. Azt kell mondjam profizmus árad az egész helyből, miközben nagyon otthonos, természetes a légkör, és közvetlenek a családtagok. A család a borkészítés mellett mangalica, szürke marha és racka tartásával is foglalkozik. Feldolgozott termékeiket a környék piacain és a tapolcai húsboltjukban, közvetlenül a vevőnek értékesítik. Ez nagyon szimpatikus nekem.
Elsősorban a félszáraz Badacsonyi Kéknyelűért (2009) mentünk. A tágas, hangulatos teraszról, pokrócokba burkolózva gyönyörködtünk a Balaton látványában és a környező tájban.
Megéhezvén Tóti Tócsit rendeltünk. Rendkívül egyszerű étel és éppen ebben rejlik nagyszerűsége is. Tócsink (máshol tócsni, lapcsánka, pampuska) reszelt, nyers burgonyából, lisztből és tojásból kikevert tészta, amit forró olajban sütnek ki. Esetünkben tetejére tejföl és mangalica szalonnából kisütött pörc került. Bőséges adag, igen laktató volt.
Nagyon kellemes élmény volt, melegebb időben még kellemesebb lehet. Remélem sikerül majd nyáron is tesztelni.
Bár hiányzott a főzés, nem maradtam gasztronómiai élmények nélkül. Jól esett a pihenés, és be kellett látnom, néha jó, ha mások főznek rám és kimozdulhatok a konyhából.
Ugye Ti is kimozdultok néha a konyhából?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...