A hosszúra nyúlt hétvégét Ábrahámhegy és Badacsony között töltöttük. Nagyon szeretem ezt a vidéket. Amellett, hogy lenyűgöz a különleges alakú hegyek látványa, kellemes emlékek is fűződnek a tájhoz. Újabban tavasszal és ősszel eljövünk ide kikapcsolódni, bejárni, jobban megismerni a vidéket. Most, hogy már van blogom, ahol beszámolhatok a gasztronómiai élményeimről, egészen más szemmel (ízlelőbimbókkal) fogyasztottam az ételeket és ittam a borokat. Legyen ez egy rövid összefoglalása az ehető és iható élményeknek.
Első napi tervezett vacsoránk egy otthon elkészített és leutaztatott őzpörkölt lett volna. Miután előző este véletlenül egy nyulat és egy fácánt sikerült kiolvasztanom, a pörköltfőzés már a helyszínen történt. Én nem nyúltam bele. Szerintem a pörköltfőzés, nagy tételben férfidolog, pláne ha vadhúsról van szó. Párom már igen jártas a vadak elkészítésében és ez most is megmutatkozott. Ha ételről és főzésről van szó, nem vagyok elfogult a szeretteimmel kapcsolatban. Tehát minden kritikámat bevetve azt mondom, isteni jó lett. Köretként nagyon szimpla köményes főtt krumpli illett volna hozzá. Mi a köménytelen változattal is megelégedtünk. Fűszer csak mértékkel került a pörköltbe és teljesen jól érvényesült a vad íz, nem tolakodott. Recept hamarosan.
Szegény Bambi nehogy azt higgye, hogy a róka ette meg, jófajta Badacsonyi Olaszrizlinggel (2008), Szürkebaráttal (2008) és Ottonel Muskotállyal (2009) öblítettük le. Ezeket a kézműves borokat egy ismerős helyen, a badacsonyi Németh Pincészetnél vásároltuk. Egy kis kóstoló után bemutatták egyik újdonságukat is: a bort csokoládépohárban. Nekem valahogy nem illik össze a csokoládé a fehérborral, de az ötlet nagyon tetszett.
Másnapi túránkat a környék tanúhegyeire terveztük, célállomásként a káptalantóti Istvándy Pincészetet lőttük be. Miután körbejártuk a Pálos kolostorromot, ragyogó napsütésben, de a kellemesnél kicsit nagyobb szélben néztünk körbe a Tóti hegyről. Az ott lévő erdők állapota elég siralmas, nagyon sok a szemét, pedig védett területek. De a kilátás a hegyről mindenért kárpótolja az embert. És persze az Istvándy pincészet hangulata, terasza és tócsija. Azt kell mondjam profizmus árad az egész helyből, miközben nagyon otthonos, természetes a légkör, és közvetlenek a családtagok. A család a borkészítés mellett mangalica, szürke marha és racka tartásával is foglalkozik. Feldolgozott termékeiket a környék piacain és a tapolcai húsboltjukban, közvetlenül a vevőnek értékesítik. Ez nagyon szimpatikus nekem.
Elsősorban a félszáraz Badacsonyi Kéknyelűért (2009) mentünk. A tágas, hangulatos teraszról, pokrócokba burkolózva gyönyörködtünk a Balaton látványában és a környező tájban.
Megéhezvén Tóti Tócsit rendeltünk. Rendkívül egyszerű étel és éppen ebben rejlik nagyszerűsége is. Tócsink (máshol tócsni, lapcsánka, pampuska) reszelt, nyers burgonyából, lisztből és tojásból kikevert tészta, amit forró olajban sütnek ki. Esetünkben tetejére tejföl és mangalica szalonnából kisütött pörc került. Bőséges adag, igen laktató volt.
Nagyon kellemes élmény volt, melegebb időben még kellemesebb lehet. Remélem sikerül majd nyáron is tesztelni.
Bár hiányzott a főzés, nem maradtam gasztronómiai élmények nélkül. Jól esett a pihenés, és be kellett látnom, néha jó, ha mások főznek rám és kimozdulhatok a konyhából.
Ugye Ti is kimozdultok néha a konyhából?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése