2011. március 17., csütörtök

VKF! 41. Mézes-sörös csirkemell

A múltkori VKF-ről lecsúsztam és a blogom is elég friss volt még. Én meg bátortalan és időhiányos, úgyhogy abból a körből kimaradtam. Viszont úgy döntöttem, a mostani fordulót megpróbálom teljesíteni és valami újítással előállni. Mézi, a 41. VKF! háziasszonya (logikus módon) mézes, nem szokványos recepteket vár. A VKF! kezdeményezésről itt lehet olvasni. A mostaniról pedig itt.
Valahogy elsőre beugrott egy mézes alkoholban pácolt élőlény. Bort kortyolgatván mégis a sör mellett döntöttem. Gyorsan rá is kerestem, van-e ilyen recept. Rosszabbra számítottam, alig volt valami. Ez jó kezdetnek tűnt. A „nagyok” oldalait olvasgatva próbáltam ötleteket meríteni és végül összeállt a kép a fejemben. Csirkemell, méz, fűszerek, és citromos sör, hogy könnyed legyen.
Hozzávalók:
1 db csirkemellfilé
2 ek méz
2 dl citromos Gösser (a maradék a szakácsot illeti :)
½ kk friss kakukkfű
1 kis ág rozmaring
só, bors
olívaolaj a sütéshez
Először lassú tűzön felolvasztottam a mézet és beletettem a kakukkfüvet és a rozmaringot. Pár percig főztem, hogy a méz kicsit átvegye a fűszerek aromáját. Majd kikapcsoltam alatta a gázt és állni hagytam, amíg előkészítettem a húst. A csirkemellet megmostam, megtisztítottam és felszeleteltem, végül egy picit kiklopfoltam, de csak úgy finoman, hogy ne legyen hártyavékony. A szeleteket besóztam és borsoztam, majd mindkét felüket megkentem a fűszeres mézzel. Jól záródó edénybe tettem és leöntöttem a sörrel. Lezárva 1 napig érleltem. Másnap kevés olajon, grillserpenyőben kisütöttem a szeleteket. A maradék pácléből pedig mártást készítettem.
A mártáshoz egy kevés páclevet és egy evőkanál lisztet csomómentesen elkevertem és feltettem főni. Majd ahogy sűrűsödött, folyamatosan öntöttem hozzá a maradék levet. Egy kicsit öntöttem a serpenyőben maradt sült hús levéből is, hogy ne legyen olyan fakó. Reszeltem bele egy csipet citromhéjat, kicsit megsóztam és állandóan kevergetve besűrítettem.
Nagyon kíváncsi voltam a végeredményre. A hús nagyon megpuhult a pácban (én inkább a száraz húsokat szeretem), és inkább csak hordozója lett az ízeknek. Jól érződött a fűszeres méz és a citromos aroma. A sör csak annyira érződött, mint amennyire a citromos Gösserben lehet érezni. Olyan kis könnyed dolog kerekedett belőle. A mártás viszont annál karakteresebb lett. Mézes-karamelles, rozmaringos, enyhén citromos.
Most már bevallhatom, nem nagyon szoktak sikerülni a saját szülemények, de mivel ennek voltak már előzményei, bíztam a jó végeredményben. Azért azt elraktározom, hogy a méz igen szereti a rozmaringot.
Ajánlom kipróbálásra.
Ettetek már mézes-sörös csirkét?

2 megjegyzés:

  1. Szia Kata! A maradék sör elfogyasztásával tuti nem lesz gondom, egyik kedvenc söröm :)
    Néz be hozzám, vár egy kis meglepi.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...