A tegnapi bejegyzésben már említettem a krumplis zsömlét . Ma akkor megosztom, milyen is az a hirtelen felindulásból elkövetett krumplis zsömle.
Kenyérsütési idő volt, maradt egy kis krumplipüré és a főtt krumpli leve. Nigella egyik könyvében olvastam, hogy víz helyett használhatjuk a krumpli főzőlevét is. Belegondolva logikus, hogy szegény élesztőnek nem kell annyit melózni, hogy kajához jusson (a főzőlé tele lesz keményítővel). Szóval a krumpli-főzőlével jobban megkel a tészta, könnyedebb lesz a kenyér. (Én be szoktam spájzolni a mélyhűtőbe, amikor darabolt krumplit főzök.) Ez a zsömlével sem lett másképp. Puha, levegős, és nagyon finom. Egy kis borsikafűvel nem mindennapi vaj alá való lett belőle.
Hozzávalók 9 zsömléhez
200 g finomliszt
200 g rétesliszt
100 g teljes kiőrlésű liszt
15 g friss élesztő
1 dl tej
1 tk cukor
2 dl krumpli főzőlé
1 ek só
legfeljebb 100 g maradék krumplipüré
1 csipet borsikafű
Először az élesztőt felfuttattam a langyos, cukros tejben. Közben kimértem a hozzávalókat. Amikor feljött az élesztő, a többi résztvevőhöz öntöttem. A gyúrást és kelesztést a kenyérsütő gépre bíztam. Ilyen szerkezet híján 10 percig érdemes gyúrni, ha kicsit ragacsos, lisztezett deszkán gyúrjuk. A gyúrás után pihenjünk egy órát a tésztával együtt (még jobb letakarva, langyos helyen :).
Amikor megkelt, lisztezett deszkán kicsit összegyúrtam, hogy kimenjen belőle a levegő, majd lisztes kézzel 9 zsömlét formáltam. Sütőlapon, előmelegített sütőben 220 °C-on 15―20 percig sütöttem. Megint elfelejtettem alá vizet tenni, szóval érdemes egy fémtálban forró vizet tenni a sütő aljába, amíg sül a zsemlénk.
Puha, lágy, levegős lett. Kissé édeskés, ami mellett jól elfér a borsikafű. Érdemes kipróbálni, amikor marad egy kis krumplipüré.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése