Zabpelyhes süti

Ez a recept egy kedves barátom anyukájától származik. A kedves barátom szerint lovaknak való. Rajta kívül viszont mindenki szereti. Amikor találkozom régi évfolyamtársaimmal, első „hogy vagy?” kérdésüket rögtön követi a második: van-e nálam zabpelyhes süti. Ez az a süti, amit mindig előhúztam a hátizsákomból a nehéz napokon. Amikor már minden csúcs-csoki és minden finom falat elfogyott. Sőt egyszer a morzsáiból tejjel összefőzve igen ízletes ital is készült. De én ebből már kimaradtam.

Gyorsan elkészül. Nehezen lehet elrontani (hacsak le nem égetjük), rostokban gazdag és jól lehet variálni. Egyetlen bajom vele, hogy a mennyiségek nem grammban, hanem dl-ben vannak megadva, és ez igen bosszantja a precíz énemet.

Hozzávalók:

15 dkg vaj

1,5 dl teljes kiőrlésű liszt

1 dl simaliszt

3 dl cukor (2 dl gyümölcscukor)

1 db tojás

1 kk sütőpor

1 cs vaníliás cukor vagy 1 ek házi

4 dl zabpehely

fahéj, őrölt szegfűszeg ízlés szerint (én a garam masala nevű fűszerkeveréket szoktam használni)

2 női marék dió, mogyoró vagy mandula apróra vágva, esetleg keverten

5-5 szem aszalt szilva, barack apróra vágva

esetleg egy kis aszalt áfonya

1 db Katica tortabevonó (mi más :) és 1 ek vaj

Először a vajat kikevertem a cukorral, aztán hozzákevertem a tojást, végül az összes többi hozzávalót belegyúrtam. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A masszából teáskanálnyi kupacokat tettem egy sütőlapra. Hét–tíz percig sütöttem őket, amíg a szélük aranybarna lett. Amikor kisül, kicsit puha. Talán túl puhának tűnik, de nem kell megijedni, elmúlik. Közben a vajat megolvasztottam, beletördeltem a tortabevonót és takaréklángon megolvasztottam. A kisült sütiket a bevonóba mártottam, majd hagytam megdermedni.

Finom csemege, nem hosszú életű. A bele valók bátran variálhatók. Dió, mandula, mogyoró, aszalt gyümölcsök bármelyike, mazsola, étcsoki. El tudok képzelni egy kókuszos, déligyümölcsös variációt is, vagy csak egy diós csokisat. Egyszóval érdemes kipróbálni.

Jó kreatívkodást!