Remélem csak nekem volt ilyen pocsék napom és mindenki más pocsék napját én kaptam meg. Kevés dolog tud felbosszantani, de ma rám talált egy, aminek sikerült. Nem részletezem, mert ez egy gasztroblog és nem egy egészségüggyel foglalkozó panaszláda. A nap második felét ott rontottam el, hogy ilyen lelkülettel álltam neki egy pancsos sütinek. Legközelebb csak jógaóra után állok neki vagy cukrászdából hozom.
A „tehermentesítsük a mélyhűtőt” projekt keretében a szilveszterről maradt epret próbáltam felhasználni. Mindez azzal a kívánsággal párosult, hogy legyen krém az eper alatt és legyen rajta zselé, valami piskóta ágyon. Hát legyen. Nem olyan pancsos, mint írom, csak zaklatott lélekkel. Igazából már nem így csinálnám, és akkor már nem is olyan bonyolult. Először érdemes elkészíteni a piskótát, és amíg az sül, a többit összerakni.
Hozzávalók a piskótához:
4 tojás
120 g cukor (vagy 90 g gyümölcscukor)
100 g liszt
1 kk sütőpor
2 lapos ek kakaó
só
vaj a forma kikenéséhez
3 ek eperlekvár
Először kivajaztam és liszteztem egy kis tepsi (kb. 20 x 15 cm) alját. (De csak az alját, hogy a süti ne púposodjon fel sülés közben.) Aztán begyújtottam a sütőt és előmelegítettem 180 °C-ra. Kimértem a lisztet és összekevertem a kakaóval és a sütőporral. Majd a tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat a cukorral habosra kevertem, közben a robotgép egy kis sóval felverte a tojásfehérjéket. A lisztes keveréket és a felvert fehérjéket óvatosan, kanalanként a cukros tojásba forgattam. Ez azt jelenti, hogy inkább fent-lent tengelyen kevertem, és nem jobbra-balra körözve. Ahogy egy régi szakácskönyv írta, O alakú széles mozdulatokkal. Szóval, mikor már összekevertem mindent mindennel, a tepsibe simítottam a tésztát és betoltam a sütőbe 25 percre. A sütési idő a formától függ. Ha kisebb formát használunk, vastagabb lesz és lassabban sül át. Közben nem szabadna nyitogatni a sütő ajtaját, mert összeesik, de a sütőporral nem bíztam a véletlenre. Amikor kisült a piskóta, rácson hagytam kihűlni. Amikor kihűlt, megkentem az eperlekvárral. Ami előző életében eperszörp volt, csak nagyon besűrűsödött az évek folyamán. Amíg sült a tészta, elkészítettem a krémet.
Hozzávalók a krémhez:
250 g túró (a krémesebb német típusú)
5 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
½ citrom reszelt héja
A tetejére:
30 dkg eper
0,5 dl eperszörp
3 dl víz
1 cs zselatinpor
A túrót összekevertem a cukrokkal és a reszelt citromhéjjal. Az eredeti receptben tejszín is szerepel habbá verve, de szerintem anélkül jobb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem vagyunk jóban a habtejszín és én. Legközelebb ki is fogom hagyni. A receptben szerepel még zselatin, amit a túróba kell keverni. Sajnos ez nem túl hatékony konstrukció, mert a hideg túró és a meleg zselatin találkozási pontján megdermed a zselatin, és csomókban lehet majd ráharapni a krémben. De biztosan van rá megoldás, majd kiderítem.
A krémet a kihűlt eperlekvárral megkent tésztára simítottam és betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a szörpös zselét. Ezt a használati utasítás szerint készítettem el. Folyadéknak a felhígított eperszörpöt használtam és ezt főztem fel. Amíg hűlt a zselatin (5-8 perc), a felezett epreket a sütire rendezgettem. Utána nyakon öntöttem a zselatinnal és visszatettem a hűtőbe dermedni.
Az epret leszámítva finomra sikerült. Eperszezonban, szabadföldi példányokkal biztosan százszor jobb. Könnyed, tavaszi-nyári sütemény. Szezonban biztosan még egyszer nekifutok majd. De azért jó volt egy kis tavaszvárónak.
A nap tanulsága pedig az, hogy a sütéshez is nyugodt, békés lelkülettel szabad csak nekiállni, különben olyan is lesz a végeredmény. Koncentrálni kell. Itt és most lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése