A nagy vízválasztó-csobbanás a házi ízesített vizekbe

Egyfolytában azt az impulzust kapjuk, hogy inni kell. Folyamatosan. Naponta 3-4 litert. Mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, mekkora, mit csinálsz egész nap. Igyál akkor is, ha nem vagy szomjas, mert akkor már késő. Érdekes nézőpontok ezek. Én inkább a szervezetemre hallgatok és akkor iszom, amikor szomjas vagyok. Figyelek rá. És azt is tudom, hogy a víz önmagában kevés, nem árt ha viszünk be mellé ásványi sókat is (hmmm egy jó leves). Erre is jók a házilag ízesített vizek. Én végtelenül bátor vagyok: csapvizet iszom Pesten, de sajnos egyre kevésbé finom, hiába pihentetem (klórmentesítés). Múlt héten kaptam rebarbarát és valahogy szóba kerültek az ízesített vizek. Gondoltam egyet és én is kipróbáltam, hátha hozzáad valamit az élvezeti értékéhez. Először csak limonádéval próbálkoztam, amit felturbóztam egy kis reszelt bio narancshéjjal, majd belekarikáztam pár szelet rebarbarát is. Az íz kavalkád és a plusz meggyszerű savanyúság igen nagyot dobott a folyadékfogyasztásomon és futás után különösen jól esett. Íme a ”recept”:

·         limonádé ízlés szerint

·         bio narancs héja reszelve szintén ízlés szerint (nekem 1 literhez 1/8 narancs héja elég volt)

·         rebarbara szeletek szintén ízlés szerint (1-2 cm darabka vékonyan felszeletelve, hogy jobban kioldódjanak az ízek)

A bio narancsot még télen vettem, akkor levet facsartam belőle, de a héját zacskóba zárva betettem a mélyhűtőbe. Így bármikor fel tudom használni, nem kell külön ezért kezeletlen héjú narancsot beszerezni.

Ha valaki savanyú vízre vágyik és már unja a citromot, nyugodtan kipróbálhatja a rebarbarás vizet. Nekem egy új világ tárult fel ezzel az élménnyel, már csak egy szuper kancsó vagy kulacs kellene hozzá, hogy ne a fogammal kelljen kiszűrni a gyümölcsdarabokat. Van ötletetek? Ti szoktatok ízesített vizet készíteni?

Hűsítő uborkás limonádé

Nem tudom nem észrevenni, hogy a limonádé ismét divat lett. Különlegesség számba megy a „házi” típusú, és nagyon nem értem, miért kerül csilliárdokba, pedig semmi extra. Szerencsére vannak kreatívabb megoldások is, ami már szimpatikusabb egy fokkal. Ide tartozik az uborkás változat is. Én előtte még sosem ittam, de annyira tolják, hogy gondoltam kipróbálom tényleg házi változatban, töredék áron. Ilyen melegben különösen jó az uborka, citrom hűsítő hatása.

Egy szimpatikus receptet találtam Szárnyas Ízvadásznál, és bátortalanul fél adagnak futottam neki első körben, amiből 1 liter született. Kicsit változtattam az elkészítési módon.

Hozzávalók:

½ kígyóuborka

1 ág bazsalikom

½ citrom

½ narancs

3 ek gyümölcscukor (ez csak tájékoztató adat :)

1 liter meleg víz

a poharakba: jégkocka, citrom, uborka, narancs, bazsalikomlevél díszítésnek

A bazsalikom letépkedett leveleit mozsárba tettem és a cukorral összezúztam. A kígyóuborkát almareszelőn lereszeltem és egy nagy befőttes üvegbe tettem, majd rászórtam a cukros bazsalikomot, végül nyakon öntöttem jó meleg vízzel. Amikor kihűlt, átszűrtem egy kancsóba, belefacsartam a citrom- és narancslevet. Díszítésnek mehet a pohárba 1-2 karika uborka, citrom vagy narancs, pár levél bazsalikom. Na meg a jégkocka.

Meglepően finom, pedig nem igazán bíztam benne. Azóta kánikula idején rajta van az itallapunkon. Érdemes kipróbálni. Csak úgy kalandvágyból.

Répatorta

Ma pihenőnapot rendeltem el magamnak, hogy kicsit szusszanjak az elmúlt pár hét után. Természetesen ilyenkor sem tudok nyugton ülni, viszont minden olyan dolgot meg tudok csinálni, amire hétköznap nem jut idő. Mint pl. kicsit sétálni a napon, vagy répatortát sütni, ami éppen eléggé kizökkent a zúzós hétköznapokból. És végre tudtam természetes fényben fotózni. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára.

Az előtörténet most kicsit messzebbről indul. Január elején kaptam egy szuper kis zöldségprést. Pár használat után viszont rájöttem, hogy nagyon nagy pazarlás kidobni a visszamaradt zöldségpépet. Mivel a gép nem centrifugálja szárazra a lereszelt zöldséget, utána még simán felhasználható bármibe. Az így megmaradt répát szépen gyűjtögettem a mélyhűtőben. Már csak egy jó recept kellett. Na azt nem találtam. Végül két receptet ötvöztem. Kicsit répásabb lett a kelleténél, de ide már a szolidabb változat került.

Hozzávalók:

150-200 g sárgarépa finomra reszelve

250 g barnacukor

3 db tojás

só

1 narancs reszelt héja

100 g darált mandula

150 g liszt

1 púpozott kk sütőpor

½ kk fahéj

½ dl olaj

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy kerek tortaformát kikentem vajjal és beliszteztem. Egy 18 cm-es formát használtam.

A tojásokat habosra kevertem a cukorral. Összekevertem a narancshéjat, mandulát, lisztet, sütőport, fahéjat és sót. A lisztes keveréket és az olajat a tojásos keverékhez adtam, végül beledolgoztam a répát is. Jól elkevertem és a formába simítottam. Nagyjából egy órán keresztül sütöttem, de 50 perc után már nagyon rajta tartottam a szemem.

Nekem nagyon tetszett, kicsit hasonlít a sütőtökös muffinhoz. De azért legközelebb kevesebb répát használok majd hozzá. Cukros, reszelt narancshéjas tejföllel öntöttem nyakon.