Füstölt hússal töltött krumpli gombóc (Bramborové knedlíky plněné uzeným masem)

Nem is olyan régen került hasonló finomság a Pivo sörvendéglő étlapjára. Ez juttatta eszembe, hogy legutóbb ettem ilyet a cseheknél, és ki is akartam próbálni. Pofátlanul egyszerű. A maradék húsvéti sonka pedig éppen kapóra jött, hogy megpróbálhassuk itthon is elkészíteni. Különösen jó benne, hogy a dara miatt a tészta nem tapad az ember szájpadlására. A receptet itt találtam (angolul is elérhető), sok más finomsággal együtt.

Hozzávalók 4-6 személyre:

A tésztához:

200 g apróra vágott füstölt tarja, vagy sonka

900 g héjában főtt, majd áttört krumpli (lehetőleg főzéshez való, sárga)

180 g teljes kiőrlésű liszt, de lehet sima finomliszt is

80 g búzadara

1 tojás

1 tk só

A koronához:

2 hagyma

kb. 50 g zsír vagy olaj a hagyma kisütéséhez

A tészta hozzávalóit összekevertem és lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával fél cm vastagra nyújtottam.

Feltettem egy nagy fazék vizet forrni.

Négyzeteket vágtam a tésztából (lisztezett pizza vágóval): a recept 5x5 cm-es négyzeteket ír, szerintem a 7x7 cm-esekkel könnyebb dolgozni. Minden négyzet közepébe tettem egy adag húst, majd összenyomtam és gombóccá görgettem. (Jó tanács: jó, ha munka közben lisztes a kezünk, mert a tészta elég lágy, kissé ragad.) Végül a gombócokat forró, sós vízben kb. 10 percig főztem, mérettől függően. Miután felúsznak a víz tetejére, kicsit még dagadnak, ezután már érdemes egyet kettévágni és lemeózni, hogy azért mégse főzzük túl.

Végül olajban megsütöttem (mármint a Zuram) a vékonyan felkarikázott hagymát.

A gombócokat párolt lilakáposztával és sült hagymával tálaltam.

Igen laktató, és egyszerűsége ellenére nagyon-nagyon finom. Egy kis pilzeni típusú sörrel érdemes lekísérni.

Pácolt oldalas

Megint egy „…és ilyet mikor csinálsz?” recept. A Zuram találta itt. Nem volt kérdés, minél előbb ki kell próbálni. Az eredetit még nem kóstoltam a cseheknél, de az összetevők alapján ígéretesnek tűnt.

A négynapos hétvégéről hazafelé jövet vettünk egy adag oldalast (ilyenkor nem szidom a multikat). Hazaérkezés, pácolás, mosás és végtelennek tűnő sütés. A krumplipürét már félálomban főztem mellé. Na nem kell megijedni, nagyon egyszerű cucc, csak nem este kell neki állni, négy átdolgozott nap és 4 óra utazás után :)

Kezdő konyhatündérek is nyugodtan álljanak neki, férfiakat lábukról levevő projekt részeként is abszolút el tudom képzelni. Hajrá hölgyek!

Hozzávalók 2 személyre:

500 g oldalas (ez darabolt volt)

só

50 ml paradicsompüré, vagy ketchup

25 g friss gyömbér apróra vágva

2-3 ek napraforgóolaj

2-3 gerezd fokhagyma áttörve

1 db chili apróra vágva

2 ek szójaszósz

3 ek cukor

citromlé

A húst megmostam, (ha egyben van, a csontok mentén egységekre vágjuk) és lesóztam. Amíg állt, elkészítettem a pácot. Az összes hozzávalót összekevertem (nekem most csak por gyömbérem volt, 1 kk került bele), aztán beleforgattam a húst. Kettőtől sok óráig lehet pácolni, a miénk most idő szűkében csak két és fél órát állt a hűtőben. Legközelebb 1 éjszakán át hagyom majd érni a húst.

A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem. A húst vékonyan kizsírozott jénaiba tettem, megkentem egy kis páccal és fóliával lefedve (jó a jénai teteje is, csak nekem nincs) 1 órán keresztül sütöttem. Fólia nélkül még fél órát sütöttem. (Az eredeti recept 2 órás alacsony hőfokon történő lassú sütést ír elő fólia nélkül.)

Szokatlan módon édes és csípős. Valóban kívánkozik hozzá a sör.

Hajdinás egytál valami (Valašsky kontrabáš)

(A kép csak illusztráció :) 

Még mindig a tavaszi selejtezés adja a főztjeim alapját. A spájz magos dobozkáját is leltárba vettem, ahol ráakadtam egy adag hajdinára. Eszembe jutott, hogy ezt még a nyári cseh túra után vettem, mert szerettem volna reprodukálni a valach-földön megismert hajdinás ebédet. Itt már írtam róla egy kicsit.

Azért volt fontos lépés az életemben, mert nem szeretem a pohánkát, ez a kaja viszont nagyon ízlett. Egy receptet találtam csehül, ami hasonlított hozzá, aztán a csodás gugli fordítóval kihámoztam a lényeget.

Tegnap este nekiálltam, de annyira beteltem a tömény és szokatlan szagokkal (illatokkal), hogy nem volt kedvem megenni. Szinte biztos voltam benne, hogy nagy részét a kukamanó fogja megenni (és nagyon utálok kaját kidobni).

A stratégia az volt, hogy ma jól kiéheztetem magam. Nem reggeliztem (nem is nagyon kívántam). A délután közepén már megkordult a gyomrom, hogy akármilyen rossz is az a cucc, az éhséget elveszi, szóval hajrá.

Igen kellemes meglepetés volt. Az idő megszépítette a hajdina „jellegzetes” ízét. Kétszer szedtem. A kuka manón ma is éhen marad…

Hozzávalók:

200 g hajdina

400 g krumpli

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g füstölt hús

1 tk majoranna

2 ek zsír

1 babérlevél

só, bors

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós babérleveles vízben feltettem főni.

A füstölt húst és a hagymát felkockáztam, a fokhagymát vékonyan felszeleteltem.

A hajdinát átválogattam, megmostam és forró vízzel leöblítettem. Szűrőn hagytam száradni egy kicsit, majd száraz serpenyőben enyhén megpirítottam. Kétszeres mennyiségű vízzel (kb. 6 dl) és a hagyma, fokhagyma felével, és majorannával fűszerezve feltettem főni.

Amikor a hajdina is megfőtt (felszívta az összes vizet és puha), lábasban felolvasztottam a zsírt, és a húst meg a hagymát megpirítottam benne. Rádobtam a hajdinát, a krumplit és óvatosan összekevertem, hogy a krumpli ne törjön össze. Borsoztam. Sózni már nem kellett, mert a füstölt sonkából nagyon sok só kijött.

Másnapra értek össze igazán az ízek. A hajdina „jellegzetes” íze megszelídült és élvezhetővé vált. Inkább téli kaja.

Szóval a hajdina mégiscsak ehető :)

Pácolt hermelin (nakladni hermelin)

Ahogy körülnéztem mostanában, egyre többen vannak rákattanva a cseh konyhára, sörökre, fílingre. És ez igen örvendetes.

A nyári cseh túra óta töretlenül lelkesedünk mi is. A spájzban volt már hermelin tócsniban, most sörkorcsolyaként is szerettük volna kipróbálni. Így most pácban ázik.

Megnéztem sok cseh videót, és igen különböző elkészítési módokat találtam. Ami fix, az a hagyma, rengeteg hagyma, fokhagyma, paprika, babér, olaj. A többi már csak ízlés kérdése, úgymint rozmaring, szurokfű vagy a boróka.

Végre letelt a két hét érés és nekieshettünk az üvegeknek. Sör mellé, korcsolyának természetesen.

Nagy felfedezésünkről már írtam, miszerint a kicsi kerek Tihany camembert-t Csehországban gyártják, ugyanabban a gyárban, ahol a hermelint. Gyanítjuk, ez sem teljesen camembert…

Kicsit kalandos volt a készítés. Elkezdtem egy recept szerint, útközben rájöttem, nem teszek bele annyiféle fűszert. Aztán érés közben, az első hét végén mintát vettünk és megállapítottuk, hogy félbe kellene vágni a sajtokat, hogy jobban pácolódjanak. A só, meg a pirospaprika is hiányoztak kicsit. Így az utopeneces üvegekbe bepasszintott sajtokat kibányásztam, és nyakig olajos kézzel félbevágtam. Sóztam, paprikáztam, aztán visszarétegeztem az üvegbe. Így már teljesebb lett. Hát így született meg az első pácolt hermelin.

Hozzávalók (közel végleges változat):

½ fej hagyma/sajt

1 gerezd fokhagyma/sajt

2 babérlevél/üveg

3-4 csípős gyufapaprika/üveg

5 szem bors/üveg

pirospaprika

só

olaj

A hagymát, fokhagymát, gyufapaprikát felkarikáztam. A sajtokat félbe vágtam, picit megsóztam és mindegyiket megszórtam 1/2 lapos kk pirospaprikával (láttam olyat is, hogy valaki erős pistával kente meg a sajtok felszínét).

Rétegezés: kicsi olaj, hagyma, fokhagyma, fűszerek, sajt, olajjal felönt, hagyma, fokhagyma, fűszerek, sajt, és így tovább, amíg az üveg megtelik.

Két hét állás a hűtőben, akkor lett az igazi. Addigra a hagyma egy kicsit veszített az erejéből.

Nem valami diétás: zsíros sajt olajban tocsogva, ami friss kenyeret és sört kíván maga után. Nem egy randi kaja :)

Még kicsit fejlesztésre szorul. Most olívaolajjal engedtem fel, de túl erős az íze. Szóba jöhet még a sima napraforgó, a repce, vagy esetleg a kukorica is. Majd jelentek, melyik vált be igazán.

És ha már annyit beszéltem róla, itt az állat.

Fokhagymaleves, česnečka

Remélem, még nem unjátok a cseh gasztro-mániámat. Ne aggódjatok, lassan lecseng. Ez most egy leves. Marketingértékét nagyban növeli, hogy nem készült róla fotó. Azonnal elfogyott. Talán még kevés is volt. Nem maradt mit fotózni :)

Rendkívül egyszerű, nagyon kevés hozzávalóból készül, mégis igen ízletes. Nem egy nagy vasziszdasz. Készülhet leveskockával vagy zöldségalaplével, esetleg krumpli főzőlevével is.

Recept innen.

Hozzávalók:

1 l víz és leveskocka

vagy 1 l zöldségalaplé

4 gerezd fokhagyma

½ kk majoranna

kevés őrölt gyömbér

½ kk egész kömény

250 g burgonya

bors

1 tk zsír

1-2 szikkadt zsömle, esetleg reszelt sajt

A vizet felforraltam, közben meghámoztam a krumplit és kisebb kockákra vágtam. A fokhagymát is megpucoltam és apróra vágtam.

Amikor a víz felforrt, beletettem a leveskockát (néha én is bűnözök) és minden hozzávalót.

Fedő alatt addig főztem takaréklángon, amíg a krumpli megpuhult. Közben megpirítottam a zsemlekockákat.

Elég egyszerű és ahhoz képest nagyon finom. Tessék kipróbálni!

Niva sajt vajjal

Igen, már megint sajt. Mivel a hűtő tele van cseh sajtokkal, és különben is, előző életemben egér lehettem, mert imádom a sajtot.

Hívhatnám márványsajtos vajkrémnek is, de nem az. A főszerep a sajté, a vaj csak katalizálja az ízeket.

Sörkorcsolyának szokás adni: egy adag niva sajt, egy adag (kicsivel kevesebb) vaj és pár szelet savanykás kenyér. Villa, kés és mehet is a keverés. Az Ínyesmesterben olvastam, hogy régen volt rá példa, hogy a kőrözöttet nem összekeverve hozták ki, hanem a kedves vendég magának keverhette ki a kenyérrevalóját. Na ez is ilyen. Persze lehet otthon flancolni robotgéppel, meg minden, de egy sörözőbe ritkán visz magával ilyeneket az ember.

Nagyon hangulatos. Megint azt kell mondjam, a csehek tudnak élni. Tudnak enni és olyan szerencsések, hogy jó sörre is igényük van. Tudom, nekem lassan már az ég is kékebb Csehországban, de nem tudok napirendre térni a felett, hogy kint milyen jókat és minőségit lehet enni-inni kevesebb pénzért.

És akkor itt utalnék vissza az előző bejegyzésre, miért írtam a kis Tihany camembert a receptbe. Miután hazahoztunk pár doboz hermelint, de nem akartuk egyből felhasználni, más sajtot kerestünk a boltban. Amikor hazavittük, láttuk, hogy ugyanabban a cseh gyárban készült, mint amit kintről hoztunk. A doboza is ugyanolyan. Döbbenetes nem? Ti meg szoktátok nézni, honnan származnak a tejtermékek? Eszetekbe jutna kételkedni, hogy a Tihany névre keresztelt sajtot nem itthon gyártják? És mindezt honnan tudja meg a kedves vásárló? A dobozon feltűntetnek egy oválist, benne legfelül a származási ország betűkódja, alatta a gyár kódja. PL, CZ, D, SK. Többségében. Aminek nagyon örülök, mert finomabb, de szívesebben ennék hazait. Ha ehető lenne, vagy elérhető lenne az ehető.

De bánatomat inkább egy újabb adag vajas nivába fojtom, meg egy finom szűretlen sörbe.

A történet más penészes sajtokkal is működik, ami éppen kapható. Nagyon finom, borzasztóan egyszerű. Próbáljátok ki!

Hermelín v bramboráku, avagy hermelin bundában

Ahoj!

Ismét itthon. Ismét cseh behatás a konyhában. A hosszúra nyúlt hétvégét újra a cseheknél töltöttük.

Ezúttal egy sajtos tócsnis receptet hoztam. Az egyik étteremben ettem a fent nevezett fogást, az ismeretlen eredetű húsmentes napokra való tekintettel.

Na de mi is az a hermelín? Nem az az aranyos állat (bár ahogy összeraktam van hozzá köze), hanem sajt. A camembert-hez hasonló külső, de annál lágyabb, jobban kezelhető belsőt takar. Íze nem markáns mégis jellegzetes. Ennél fogva sokféleképpen felhasználható. Talán ez a második leggyakrabban elkészített sajtféle a kvargli után (de ez csak az én meglátásom).

A hermelín gyakori sörkorcsolya hagymás, borsos pácban, de rántva sem ritka. Ez a tócsniba csomagolt változat a krumplis különlegességekhez tartozik.

Mivel a technológia nem állt rendelkezésre csak az alapanyag, és előbb készítettük el, mint utána olvastunk volna, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Azóta kiderült, hogyan is készítik valójában. A cseh nyelvet az igen vicces gugli fordítóval fejtettem meg, nagy könnyes nevetések közepette.

Mindenkinek okulásul leírom én hogyan oldottam meg és ők hogyan csinálják :)

Hozzávalók 2 személyre:

2 kis Tihany camembert

Egy adag tócsni tészta innen

Olaj a sütéshez

A sajtot kivettem a papírdobozból és betettem a mélyhűtőbe, amíg kikevertem a tócsnit. (Igazából fél adag is elég hozzá, csak egy tojást nehéz felezni, meg pazarlás is.)

Aztán egyszerű módon kezembe vettem a kicsomagolt sajtot és bebugyoláltam annyi krumplis masszával, ami jól befedi. Óvatosan a forró olajba csúsztattam. Nagyjából 5 percig sütöttem nagy lángon és megfordítottam. Ezt a felét is sütöttem nagyjából öt percig. Fotózás, majd a félbevágás után teljes pánik. A közepe kicsit nyers maradt és a sajt sem olvadt meg belül. És akkor jött a Zuram, aki mindent megszerel, még a félbevágott hermelínt is. Befoltozta, majd türelmesen forgatva jól átsütötte mindkét felén.

Ez volt az a rész, amiből okulhattok és ne így csináljátok. A cseh leírások szerint kétféle módon is készülhet. Az egyik, hogy kiterítenek a serpenyő aljára egy adag tésztát, kb. fél cm vastagon és elkezdik sütni. Amikor van egy kis színe, de még nem teljesen jó, rárakják a sajtot és befedik még egy adag tésztával. Arany barnára sütik, majd megfordítják és a másik felét is átsütik. A másik változatban szintén kiterített tésztával kezdenek, de amikor kicsit megsült, a rárakott sajtot a félbehajtott tócsnival takarják be és úgy sütik át mindkét oldalát. Ilyenkor a középső része még össze tud sülni. Így én is meg tudtam volna csinálni :)

A krumplis bunda finom, ropogós, a sajt belül folyós. Nagyon finom és igen laktató.

(Legközelebb a cseh háziasszonyok receptjét is kipróbálom majd.)

Mai tanulság: ismeretlen étel elkészítésének előbb járj utána, aztán fogj hozzá...

Knédli, avagy a csehek tudnak valamit

A héten eljött az idő, hogy elkészítsem életem első knédlijét.

A Zuram valamelyik nap dúlva-fúlva jött haza, mert már megint nem tudott kényelmesen enni a „nudli bárban”. Megint az orra elől vitték el az utolsó adag párolt káposztát illetve sült húst, úgyhogy másodszorra is meghiúsult a szöttyös-sűlthúsos-pároltkáposztás knédlit projekt.

Ez így nem állapot ― gondoltam magamban. Szegény ember nem maradhat knédli nélkül. Így hát vettem egy jó adag karajt, káposztát és előkerestem a gondosan kijegyzetelt knédli receptet Maxtól. Bíztam benne, hogy ki tudom majd magyarázni, mi is lesz az ebéd, mert meglepetésnek szántam. A káposztát jól elrejtettem és a húsnál sem került szóba, mi lesz belőle. Megúsztam. Már csak a pénteki napot kellett kivárni. Nagyon izgultam. Főleg a knédli miatt. (Bár párolt káposztából is, ez még csak a második próbálkozás volt.) A párolt káposztáról majd máskor. Most a knédlivel dicsekszem. (Meg más tollával…)

Szóval több receptem is van, amik mellé gyűjtögettem még párat a bloggertársaktól. Első körben Max receptjét választottam ki. Szeretem a receptjeit. Egy az egyben átvettem, bár csak fél adagot csináltam. Így is két kis kenyérke lett belőle. A technológiát viszont egy másik receptből kölcsönöztem, ott egyben párolják a knédlit. Szerintem a tökéletes alakhoz, állaghoz a Csehországból beszerzett knédli pároló betét is hozzájárult.

Ja. És mi is az a knédli? Cseh és szlovák nemzeti eledel, gyakorlatilag párolt kenyér héj nélkül. Na jó ez kicsit durva általánosítás. A lényeg, hogy kissé olajos a kenyértészta, amit vízben is ki lehet főzni, de legjobb gőzben szaunáztatni. Megkelve pihe-puha, szaftos ételekhez remek itatós. Rengeteg változata van. Gondolom ahány ház, annyi knédli. Apukám párszor csinált már, akkor is odavoltam érte. De a nyári cseh kirándulás óta különösen kedvelem.

Hozzávalók Max receptje alapján:

100 g rétesliszt

200 g simaliszt

1 tojás

10 g só

10 g cukor

½ tk pálinka

½ ek olaj

10 g friss élesztő

150 g víz

A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem és megdagasztattam, kelesztettem vele. (Mariska végre kapott egy új tartályt :)

Kissé lágy a tészta (meg is ijedtem), de lisztes kézzel kezelhető. Kicsit átgyúrtam, és két kis kenyeret formáltam belőle. Lisztes konyharuhára tettem úgy, hogy a két tészta közé is jusson az anyagból, nehogy összeragadjanak. Megint pihentek fél órát.

Pár perccel a kelesztő-idő lejárta előtt beletettem a párolóbetétet egy lábosba, és annyi vizet öntöttem bele, hogy a betét aljáig érjen, de ne lepje el.

Az egyik tésztát betettem a hűtőbe, a másikat pedig a gőzfürdőbe. Takaréklángon, fedővel a tetején kerek 30 percet gőzöltem.

Óvatosan kivettem és deszkára tettem. Felszeleteltem, és rögtön ettük is, mert melegen a legjobb.

Szerintem nem nehéz, és tényleg egy élmény az elkészítése. A fogyasztása meg pláne. Felhasználása sokoldalú. Szöttyös húsokhoz vagy forró lekvárral, mákkal, dióval édesen egyaránt fogyasztható.

Sőt, ma pl. a megmaradt szeleteket zsíron, grillserpenyőben sütöttem át, úgy pirítós módjára. Naggyon finom.

Tessék megkóstolni!

Rántott kvargli

Az ötletet a nyaralás alatt merítettük. Illetve kötelezve éreztem magam, hogy kipróbáljam.

A Morvaországi nyaralásunkhoz nem volt „hagyományos” útikönyvünk, csak a „Sörmentén Csehországban” (ó jaj :). Ebben a nagyon praktikus könyvecskében benne vannak a legfontosabb sörfőzdék és sörárusító helyek, a legfontosabb látnivalókkal együtt. A szerző stílusa nagyon tetszik nekem, az is, ahogyan a sörivással egybekötött gasztronómiai élményeiről beszámol. Az egyik fejezetben egyebek mellett arra a fontos észrevételére hívja fel a figyelmet, hogy rántva nem csak a camembert és a trappista fogyasztható. Csehországban az éttermekben nem ritkaság a rántott kvargli. A szerző bátorítja az olvasót, ne legyen rest, próbálja ki.

Ez a méltán híres sajt Olmütz környékéről származik, bár napjainkban már csak a lošticei sajtgyár működik. Ennek ellenére ezt az erdetvédett sajtot még mindig olmützti kvarglinak hívják, a csehek ololoucké tvarůžky-nak nevezik. Ez a pogácsasajt aludttej túrójából készül és rúzsflórával érlelik. Alacsony zsírtartalmú, igen pikáns illatú, kissé sós, markáns ízű dolog. Nálunk is lehet kapni, de a cseheknél többféle kiszerelésben kapható. Mi természetesen a nagyobb fajtát hoztuk.

Tehát megfogadván a szerző tanácsát, nehogy rossz maradjon a lelkiismeretem, elhatároztam, hogy mindenképpen kipróbálom a rántott változatot.

Már csak a megfelelő alkalomra vártam.

Ugyanúgy készült, mint a hagyományos rántott sajt, dupla panírral. Azaz liszt-tojás-liszt-tojás-zsemlemorzsa. Teljes kiőrlésű lisztet és a saját sütésű kenyeremből készült zsemlemorzsát használtam.

A sajtot most nem kellett benedvesíteni, mert a kis korongok felületére jól rátapadt a liszt. Forró olajban, hirtelen sütöttem ki.

Persze sütés előtt minden ablakot kinyitottam és próbáltam elszeparálni a konyhát (nincs rajta ajtó, így könnyen kimegy minden szag és illat). Elszívó maxra.

Az óvintézkedések ellenére már a gangon is érezni lehetett a szagát. Igen szaga van, illatnak nem nevezném. Az íze viszont annál zseniálisabb. Pláne tartármártással. Másik nagyon jó tulajdonsága, hogy a zsírra igen érzékeny gyomrom is barátságosan fogadta.

Szóval ne tessék elrettenni a „pikáns” illattól, lehet rántani, salátába tenni, vagy csak úgy sör mellé, hagymával eszegetni.

Ezúton is köszönet a Szerző Úrnak, aki nagy hatással volt kis konyhám életére. Kár lett volna kihagyni ezt az élményt.

Kóstoltatok már kvarglit?