Quinoával töltött zöldséges zöldségek

Vegetáriánus múltamból fakadóan nyitott vagyok a húsmentes kajákra, pláne, ha a rizstől eltérő gabona is kerül bele. Mert valljuk be, a húsevők (tisztelet a kivételnek) nem sok gabonát, (/pszeudogabonát) esznek. Pedig annyiféléből válogathatnánk. Igen, én is közéjük tartozom néha, mert meg-megfeledkezem róla, hogy a rizsen túl is van élet. Ehető a zab, a köles, a bulgur, a hajdina, vagy éppen a quinoa is. Persze az a legfontosabb, hogy el is tudjuk készíteni.

Például próbálkoztam már párszor a kölessel, de sosem ízlett igazán, aztán a maradékot a kamrában a molyok ették meg. Pár hete olvastam viszont, hogy mind a kölest, mind a quinoát érdemes forró vízzel átmosni főzés előtt, hogy a keserűanyagot lemossuk róla. A quinoáról már sok jót olvastam, úgyhogy mélyen a pénztárcámba nyúltam és vettem egy csomaggal, hogy kipróbáljam. Működött a forró vizes lemosásos módszer, már csak azt kellett kitalálnom, mibe tegyem. Mivel elég tömény, elhatároztam, hogy néhány zöldséggel, keleties fűszerekkel zöldségbe töltöm. Az ihletet Kicsi Vú-tól kaptam. Cukkinit, és kápia paprikát töltöttem. A töltelék összefogása pedig szintén vega trükk: őrölt lenmag vízzel keverve. Nekem a paprikás ízlett jobban, de mindkét változat egyaránt megállta a helyét, és abszolút nem hiányzott a hús az ebédből.

Hozzávalók 2 személyre:

1 közepes cukkini vagy két kápia parika

1 dl quinoa

1 kápiaparika vagy egy fél kaliforniai

2-3 szem gomba

1 kis fej hagyma

1 kk római kömény

1 csipet fahéj

chili ízlés szerint

1 ek őrölt vagy mozsárban összetört lenmag

2 ek víz

só, bors, olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

A quinoát forró vízzel átmostam egy tálban fakanál segítségével, majd leszűrtem. Ezután nagyjából kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főztem. Ha főzés közben elfogyna a víz, nyugodtan lehet pótolni, a lényeg, hogy ne maradjon kemény a quinoa.

Közben a cukkinit félbevágtam és a belsejét egy kiskanállal kivájtam, hogy maradjon minimum fél cm pereme. A kápiákat félbe vágtam és kicsumáztam. A szárat rajta hagytam, mert úgy sokkal mutatósabb. A zöldség „csónakokat” kicsit besóztam.

A hagymát apróra, a cukkini belsejét, a kápiát és a gombát kockára vágtam. Az olajon megdinszteltem a hagymát, majd ment rá a paprika és pár percig pirítottam. Azután hozzáadtam a gombát, ez nagyjából öt percig puhult, végül ment bele a cukkini is. Sóztam, borsoztam, és rászórtam a fűszereket is. (A fűszerezésnél nem szeretek nagyon pontos mennyiségeket adni, mert annak vagyok a híve, hogy mindenki kóstolgasson, és csak annyira fűszerezzen, amennyire neki ízlik. Mert nem vagyunk egyformák)…Végül az őrölt lenmagot határozott mozdulatokkal elkevertem a vízzel és gyorsan hozzákevertem a töltelékhez, hogy onnan szívja fel a vizet és összetartsa a masszát.

Amikor a quinoa megfőtt, ezt is a zöldségkeverékhez adtam és még utoljára ellenőriztem az ízeket. A masszát a zöldségekbe töltöttem és sütőpapírral bélelt sütőlemezen nagyjából 20 percig sütöttem.

A chili szokás szerint túlszaladt, de ezt leszámítva teljesen meg voltam vele elégedve. A római köménytől és fahéjtól kapott némi keleties beütést. A quinoa finom, a zöldségektől pedig sok féle íz keveredik. Tényleg nem hiányzott a hús az ebédből :)

Spenótos húsos árparizottó

Na hát akkor jöjjön egy jó kis téli recept így Húsvét után. Szükség lehet még némi fűtésre, energiára.

Ezt az árparizottó receptet a tv-ben láttam először, és már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam. Spenót még nincs, de elcsábultam, és vettem plázás import bébi spenótot. Ez van, ha az ember lánya elfoglalt…Eredeti recept angolul itt.

Hozzávalók 4 személyre:

3 ek olívaolaj

1 kis fej hagyma

150 g darált hús

200 g árpagyöngy

120 g spenót

½ pohár fehérbor

1 l leves

1 marék petrezselyem

só, bors

Az árpát szűrőbe tettem és jól megmostam. Amíg lecsöpögött a felesleges víz, felvágtam a hagymát. Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd rádobtam a hagymát és üvegesre pirítottam. Hozzáadtam a húst, és addig pirítottam, amíg a leve elfőtt, a hagyma puha, a hús pedig barna lett. Közben felforrósítottam a levest (lehet csalni zöldségleveskockával, ha nincs a mélyhűtőben alaplé). Most kellene beletenni a spenótot és az árpát. Én így is tettem, de nagyon szétfőtt a spenót. Szerintem elég az utolsó negyed órában hozzátenni. Így talán a színe is élénkebb marad. Szóval árpa a húson, mehet bele fél pohár fehérbor. Amikor ez elpárolgott, hozzáöntöttem egy merőkanálnyi forró levest és fedő alatt, kis lángon főztem, amíg a gabona magába szívta az összes levest. És ezt így folytattam apránként, amíg a leves el nem fogyott. A végén sóztam, borsoztam. (Ha lett volna itthon petrezselyem megszórtam volna.)

Igen tápláló egytálétel. Mert van élet a rizsen túl is…

Bárányfelhőleves

Gyermekkorom definíciója szerint bárányfelhőlevesnek nevezünk minden olyan levest, amiben grízgaluska úszik. Eredetét tekintve a porlevesek csoportjába tartozott. Rengeteget kempingeztünk gyerekkoromban és javarészt konzerveken és zacskós levesen éltünk, amit borzasztóan szerettem. Mindközül legjobban a grízgombóc leves csúszott. Sajnos otthon sosem próbáltuk meg rekonstruálni ezt a remek levesbetétet (vagy nem voltunk elég kitartóak).

A tegnapi esküvői lakoma után nagyjából ma délutánra éheztem meg először, és akkor is inkább egy jó kis levesre vágytam. A mélyhűtőből kiolvasztottam egy húslevesnek vélt csomagot. Főztem volna hozzá a jó kis házi cérnametéltet, de nem főztem, mert megették a molyok. Semmi más nem kellett nekik a szekrényből, csak a házi tészta. Azért ezt megtiszteltetésnek veszem. Akkor támadt az a remek ötlete a Zuramnak, hogy csináljak hozzá grízgaluskát. Telefonos segítséggel elkértük a receptet, és második próbálkozásra már el is értük a kívánt minőséget. Ehhez kell majd az évek meg a rutin. Húsz év múlva már bekötött szemmel is menni fog…

A recept Erzsi nénitől származik, ezúton is nagyon hálás vagyok érte :)

Hozzávalók:

1 db tojás

3-3 és ½ ek búzadara, ez a tojás méretétől függ

A tojást és a grízt habverővel összekevertem (palacsintatésztánál sűrűbb kell legyen, de azért folyékony) és 20 percig állni hagytam. Addigra a gríz megszívta magát. Kiskanállal felhőket szaggattam a forró levesbe és fedő alatt lassú tűzön megfőztem. Az első kísérletnél feláldoztam egy leveskockát, abból főztem levest és abba szaggattam az akkor még nem jól eltalált állagú galuskákat. A második már tökéletes lett. Nem esett szét, nem lett kemény, olyan lett, amilyennek lennie kell. Igazi, otthon készült bárányfelhőlevesbe való.

Ki főz nekem grízes tésztát?

Elég „nehéz” gyermekkorom volt. Egyke lévén minden földi jót megkaptam, amit egy egyke megkaphat (és a nyolcvanas-kilencvenes évek megenged neki), de volt pár dolog, amit nem kaptam meg, és ezért nagyon vártam, hogy felnőtt lehessek.

Már akkor is elég finnyás voltam és utáltam az iskolai menzát, inkább otthon ettem, mert volt ebéd. Viszont két dolgot csak a menzai menüben ettem meg: a paradicsomlevest és a grízes tésztát. Mivel a grízes tészta nem étel, ez otthon sosem készült, a paradicsomleves pedig akárhogy próbálkoztunk, sosem lett olyan, mint a suliban. (A mai napig nem tudtam megfejteni a rejtélyt.)

Most már, hogy felnőtt lettem (vagy legalábbis annak látszom) és van saját konyhám, tonnaszámra főzhetek magamnak grízes tésztát. Amúgy nem tudom, van-e még valaki rajtam kívül, aki ezt ételnek tartja és szereti is.

Szóval, ha ti is szeretitek, de senki nem kényeztet titeket vele, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, itt az idő, hogy csináljatok magatoknak. Íme a rettentően bonyolult recept.

Hozzávalók 2 főre:

1 tojásból friss házi tészta (vagy fejenként 50-75 g száraztészta, hosszú metélt)

2 tk kemény vaj

4 ek búzadara

4 ek forró víz

baracklekvár

A tésztát sós vízben (1 liter vízben 1 csapott ek só) kifőztem. Közben a búzadarát megpirítottam a felolvasztott vajon, majd amikor megpirult, kikapcsoltam alatta a lángot és felöntöttem 4 ek vízzel. Lefedve állni hagytam pár percig. Amikor a gríz az összes vizet magába szívta, belekevertem a leszűrt tésztát. Jól összekevertem, hogy a dara mindenhol befedje.

Klasszikus, jó édes sárgabaracklekvárral az igazi, de sült gyümölcscsel sem utolsó.

Ti szeretitek a grízes tésztát?

Müzli saját kezűleg

Régóta váratott már magára a házilag előállított müzli. Bevallom eddig mindig boltit vettem, de pár hónapja azzal a céllal vásároltam gabona pelyheket, hogy összeállítsam saját, házi keverékemet. Sokszor olvastam már más blogokon, és legyintve rájuk hagytam, hogy hát persze hogy sokkal finomabb, mint a bolti. Hiszi a piszi.

Nem bíztam a véletlenre, Jamie (Jamie főzőiskolája c. könyvben) granoláját gondoltam kipróbálni. Azt már korábban is olvastam egy makrobiotikáról szóló könyvben, hogy a gabonapelyhet a könnyebb emészthetőség kedvéért érdemes hőkezelésnek kitenni. Ha tehát nyers müzlink van, azt érdemes megfőzni, úgy mint egy kásákat.

Jamie receptje a sütőben sütést írja elő, én viszont ebben a melegben nem akartam beindítani a sütőt, úgyhogy egy serpenyőben „futattam” meg a száraz keveréket. A mézet nem akartam kitenni hőkezelésnek, ezért azt már csak a tejjel együtt, közvetlen fogyasztás előtt teszem bele. Az olajat nem tartottam szükségesnek a serpenyős változatnál. Télen majd kipróbálom az eredeti tepsis variációt is és beszámolok, milyen lett.

Hozzávalók:

200 g gabonapehely (nálam 1:1:1:1 arányban árpa, búza, rozs, zab)

150 g vegyes aszalt gyümölcs (nálam most mazsola, áfonya, narancshéj)

150 g vegyes mag (nálam most mogyoró és mandula vegyesen)

50 g apró vegyes mag (nálam most szezámmag és lenmag vegyesen)

50 g kókuszreszelék

1 kk őrölt fahéj

Az aszalt gyümölcsöket és a mandulát, mogyorót apróra vágtam. Az aszalt gyümölcsök kivételével az összes hozzávalót összekevertem és egy serpenyőben, gyakran kevergetve, közepesnél kisebb lángon 15 percig pirítottam.

Amikor kihűlt, hozzákevertem a gyümölcsöket is és jól záródó üvegbe tettem.

Tényleg sokkal jobb, mint a bolti. Egyrészt mert eská, másrészt mert a fahéj baromira feldobja a kissé megpirult ropogós pelyheket és magokat. Ráadásul azt teszünk bele, amit akarunk (vagy ami van éppen otthon) és ily módon olyat is eszünk, amit egyébként nem gyakran. Jó módja ez a gabona- és magevésnek, ha másképp nem megy.

Készítsd el és add tovább!

Müzli szelet házilag

Lassan tényleg élelmiszer boltot nyithatnék a saját készítésű cuccaimnak. Müzli szelet biztosan lesz benne. Rengeteg féle. A cerbona és a mindenféle bio óriás szeletek pedig elbújhatnak mellette.

Karácsonyra kaptam egy Gordon Ramsay szakácskönyvet, egy olyan könnyedén flancolós főzőset. Még nem sok minden készült belőle, mert egyenlőre csak ismerkedünk és bátorságot gyűjtök. Van benne egy gyerek részleg, ahol ez az édesség is szerepel. Már régóta el akartam készíteni.

A spájzban felhalmozódott pár csomag ajándékba kapott aszalt gyümölcs, meg jó lesz az még valamire kimért magocskák. Először arra gondoltam, három félét csinálok, aztán arra jutottam, hogy inkább csak egy félét, amibe több mindent beledobálok.

A készítés során volt egy pont, amikor biztos voltam a kudarcban, de szerencsére nem lett igazam. Titkon azért reméltem, hogy Gordon nem ad ki hülyeségeket. Tanulság is volt a történetben: ha azt írják, béleld ki a sütőformát, tényleg béleld ki, mert különben a végeredményt kiskanállal tudod csak kikaparni az aljáról. Szerencsére két formában sütöttem, úgyhogy a másik fele szeletelhető és gusztán tálalható lett.

Az eredeti receptet természetesen variáltam…

Hozzávalók:

75 g zabpehely

75 g árpapehely

75 g rozspehely

75 g búzapehely

100 g demerara

100 g vaj

30 g aszalt eper

40 g aszalt sárgabarack

25 g kesudió

25 g mandula
3 ek méz

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és ilyenkor kell kibélelni a sütőformát is sütőpapírral. Hússzor húsz cm-es, alacsony peremű formát.

A vajat felolvasztottam.

Közben a pelyheket tálba tettem és összekevertem az apróra vágott magvakkal, gyümölcsökkel és a cukorral.

A mézet belekevertem a vajba, végül a száraz hozzávalókkal is alaposan összekevertem. Belesimítottam a formába és a tetejét lelapogattam egy kanál hátuljával. Na itt voltam biztos benne, hogy nem fog sikerülni, mert semmi nem tartja össze az összetevőket.

A sütőben 25 percig sütöttem, amíg a teteje megpirult.

Amikor kivettem a sütőből, még mindig biztos voltam benne, hogy dirib-darabra fog esni az egész. A formában hagytam kihűlni. És láss csodát, összeállt a szelet.

Deszkára borítottam és úgy vágtam fel.

Naggyon finom. A cukor karamellizálódik, a gabonaszemek és magok kicsit megpörkölődnek és néha bele lehet futni egy-egy lágyabb gyümölcsbe. Messze felülmúlja a bolti társait és nagyon könnyű elkészíteni.

Tessék kipróbálni!

Zabnass, nőknek és lovaknak

Először is elnézést kérek azoktól a férfiaktól, akik szeretik a zabot, és azoktól, akik a gabonákat nem csak főtt rizs és kenyér formájában fogyasztják (én kettőt biztosan ismerek :).

Nem tudom, ez a zabos dolog biztosan akkor fordult rossz irányba, amikor Béres Alexandra lelkesen próbálta rávezetni az embereket arra, hogy zabot enni nagyon egészséges és jó dolog. Én természetesen egyetértetek vele, mert én már azelőtt is szerettem, de sokakban ellenérzést vált ki. Emlékszem teljesen hülyének néztek, amikor zabkásával állítottam be a gimibe a kilencvenes évek közepén, mint tízórai vagy uzsonna. A zab az lovaknak való. Aztán az egyetem alatt találkoztam a zabpelyhes süti receptjével, ami szintén lókajának minősült, de lelkes fiú évfolyamtársaim mindegymilyencsaksütilegyen süti formájában lelkesen fogyasztották. Visszaigazolást igazából Finnországban kaptam arra, hogy mégsem vagyok teljesen csodabogár. Ott természetes volt, hogy reggeli előtt mindenki betolt egy adag zabkását. Aztán jött a reggeli.

Ez a szösszenet még mindig nem zabkása, csak egy expressz változata, így nyárra elég is. Nem kell agyonfőzni. Nagyon jól lehet variálni. Én azt szoktam beletenni, amit éppen kívánok, vagy aminek szezonja van. (A recept alapja amúgy Béres Alexandra egyik könyvéből származik.)

Ma egy kicsit téliesre vettem a figurát. Kókusz, aszalt áfonya és tejcsoki. Öt perc alatt elkészült.

Hozzávalók 1 főre:

4 ek zabpehely, lehetőleg bio, apróbb szemű

1 ek kókuszreszelék

1 tk gyümölcscukor

½ bögre tej, ízlés szerint lehet gabonatej is

4 kocka tejcsoki

pár szem aszalt vörös áfonya

A zabpelyhet a kókuszreszelékkel és a cukorral mikróálló tálba tettem, leöntöttem a tejjel és legmagasabb fokozaton másfél percre a mikróba tettem. Amikor elkészült, kivettem, és lefedtem néhány percre, hogy a gabona megszívja magát. Ezután rádobtam az apróra vágott csokit és áfonyát. Kicsit összeforgattam, hogy a csoki megolvadjon benne.

Nagyon pazar, nekem jól összeillett ez a hármas. A csoki kicsit megolvadt és feloldódott, a kókusz kicsit ropogós maradt, az áfonya savanykás íze pedig dobott egyet az ízeken.

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.

Zabnassra fel!

Ugye ti is szoktatok zabot enni?

Tabouleh és törökös húsrudacskák, avagy az ebéd sétája

Na nem kell megijedni, nem rosszullét miatt következett be ez az esemény. Csak hát úgy alakult, hogy megsétáltattam az ebédemet, mert az ebédidő már nem a munkahelyemen ért. Persze tegnap késő este álltam neki, hogy másnapra legyen mit ennem. Nem kellett volna, elkészíthettem volna ma frissen is, amikor hazaérek. De ezeken a kis bosszantásokon már átsiklok. Igazából, ha belegondolok, csupa ilyen helyzettel áld meg mostanság az élet. Fölösleges munkák, amibe sok energiát fektettem, dolgok, amiket megcsináltam, de ráértek volna később is. Aminek a legjobban örülök, hogy ezek valamiért nem bosszantanak fel, csak vannak. Elfogadom, de ez nem valami mesterkélt erőltetett dolog, úgy érzem szívből jön. Inkább másra fordítom a bosszankodásra szánt energiát. Autodidakta buddhista lettem?

Úgyhogy most nagy lelki nyugalommal számolok be a mai finom ebédemről.

Tegnap a nagy meleg miatt rám tört a nosztalgia és szívesen ettem volna valamit keletről. Már hetek óta készülök a tabouleh-re (mostantól csak tabulének fogom hívni), erre a bulgúr alapú sok petrezselyemmel és mentával készülő salátára. Megvolt hozzá minden (a mentát kivéve), már csak receptet kellett keresnem. Végül Toma receptjére esett a választásom. Jó döntés volt. A mélyhűtőben még pihent egy kis darált hús, amiből a 100 legjobb török recept c. könyvecskéből néztem valami felhasználási módot, amit törökös húsrudacskának neveztem el. Úgy éreztem a joghurt jól összehozza majd a tabulét és a húsokat.

Toma tabouleh receptje itt található.

Én pedig így készítettem:

Hozzávalók egy főre:

50 g bulgur (férfias adag 70 g)

nagyjából ½ cs petrezselyem

¼ fej hagyma

1 db kisebb paradicsom

½ citrom leve

35 ml olívaolaj

só, bors, chili, pár szem koriander mag

A bulgurt most nem főztem, hanem csak beáztattam háromszoros mennyiségű vízbe, ¾ órára.

A petrezselymet és a hagymát apróra vágtam, a paradicsomot kisebb kockákra. A hagymát picit megsóztam, hogy az ereje kimenjen, de az íze megmaradjon. Egy pici üvegbe 1/3:2/3 arányban öntöttem a citromlevet és az olívaolajat. Megszórtam sóval, chiliporral és a mozsárban összetört korianderrel és borssal. Végül a zárt üvegecske tartalmát alaposan összeráztam.

A bulgúrról leöntöttem a vizet, és salátástálba tettem. Hozzáadtam a paradicsomot, hagymát, petrezselymet és jól összekevertem. Végül Toma utasítása szerint először csak az öntet felét öntöttem a salátára, majd apránként adtam hozzá a többit, amíg jónak nem találtam az ízét. Mivel még sosem ettem, nem tudtam, milyennek kellene lennie, így hát addig kevergettem és öntögettem, amíg szerintem jó nem lett. Dobozkába zártam és másnapig hűtőbe tettem. Nekem jobban ízlett, hogy állt egy kicsit, meg a bulgúr sem volt olyan al dente.

Hozzávalók a húsrudacskákhoz 10 db-hoz:

250 g darálthús

petrezselyem

100 g hagyma apróra vágva

só, bors

1 kk friss kakukkfű

1 kk őrölt fahéj (igen, nem elírás)

kicsi fűszerpaprika

4 ek olívaolaj

A hozzávalókat összekevertem és kicsit állni hagytam. Nagyjából negyed órát. Aztán vizes kézzel 10 rudacskát formáltam és mindegyiket megkentem olívaolajjal. Forró serpenyőben, nagy lángon sütöttem ki őket, sütés közben folyamatosan forgatva.

A tobulé olyan, amilyenre számítottam, és a hagyma sózása miatt nem lett büdös hagyma szagom. Másik dolog, amire már máskor is gondoltam, hogy ha pici citromlével megöntözöm a nyers hagymát, nem égeti a gyomrot. Ez most is bebizonyosodott. Persze nem bizonyított, hogy a só vagy a citromlé okozta :)

Nagyon ízletes saláta, mentával biztosan jobb, de nekem most petrezselyem hiányom volt. Most megkaptam. És bár a petrezselyem és a kakukkfű is nagyon erős fűszerek, a húsban mégis a fahéj dominált. Imádtam.

Nagyon hangulatos kis ebéd volt, bár éppen akkor szakadt le az ég alja. De nem akadályozott meg benne, hogy kicsit ne a negyediken egy kis konyhában érezzem magam, hanem valahol messze, a távoli keleten a forróságban.

Zabpelyhes süti

Ez a recept egy kedves barátom anyukájától származik. A kedves barátom szerint lovaknak való. Rajta kívül viszont mindenki szereti. Amikor találkozom régi évfolyamtársaimmal, első „hogy vagy?” kérdésüket rögtön követi a második: van-e nálam zabpelyhes süti. Ez az a süti, amit mindig előhúztam a hátizsákomból a nehéz napokon. Amikor már minden csúcs-csoki és minden finom falat elfogyott. Sőt egyszer a morzsáiból tejjel összefőzve igen ízletes ital is készült. De én ebből már kimaradtam.

Gyorsan elkészül. Nehezen lehet elrontani (hacsak le nem égetjük), rostokban gazdag és jól lehet variálni. Egyetlen bajom vele, hogy a mennyiségek nem grammban, hanem dl-ben vannak megadva, és ez igen bosszantja a precíz énemet.

Hozzávalók:

15 dkg vaj

1,5 dl teljes kiőrlésű liszt

1 dl simaliszt

3 dl cukor (2 dl gyümölcscukor)

1 db tojás

1 kk sütőpor

1 cs vaníliás cukor vagy 1 ek házi

4 dl zabpehely

fahéj, őrölt szegfűszeg ízlés szerint (én a garam masala nevű fűszerkeveréket szoktam használni)

2 női marék dió, mogyoró vagy mandula apróra vágva, esetleg keverten

5-5 szem aszalt szilva, barack apróra vágva

esetleg egy kis aszalt áfonya

1 db Katica tortabevonó (mi más :) és 1 ek vaj

Először a vajat kikevertem a cukorral, aztán hozzákevertem a tojást, végül az összes többi hozzávalót belegyúrtam. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A masszából teáskanálnyi kupacokat tettem egy sütőlapra. Hét–tíz percig sütöttem őket, amíg a szélük aranybarna lett. Amikor kisül, kicsit puha. Talán túl puhának tűnik, de nem kell megijedni, elmúlik. Közben a vajat megolvasztottam, beletördeltem a tortabevonót és takaréklángon megolvasztottam. A kisült sütiket a bevonóba mártottam, majd hagytam megdermedni.

Finom csemege, nem hosszú életű. A bele valók bátran variálhatók. Dió, mandula, mogyoró, aszalt gyümölcsök bármelyike, mazsola, étcsoki. El tudok képzelni egy kókuszos, déligyümölcsös variációt is, vagy csak egy diós csokisat. Egyszóval érdemes kipróbálni.

Jó kreatívkodást!

Zablepény, zabból

Mint az első bejegyzésben már említettem, 5 évig voltam vegetáriánus. Akkor megtanultam, hogy a rizsen kívül más ehető, főzhető gabonák is léteznek. El lehet készíteni őket finoman is. Következő alkalommal a zabbal Finnországban, aztán Észtországban futottam össze. Itt reggelire – vagy inkább reggeli előtt – mindig volt zabkása. Ez erőt adott egész délelőttre, és még íze is volt.

Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy egyen sokféle gabonát. Remélem a receptjeimmel tudok majd segíteni ebben. Vajon manapság gabonát enni miért bogarasság és miért csak a vegetáriánusok kiváltsága? Én hiszek benne, hogy ha megfelelő formában tálaljuk, valamilyen fogásként be tudjuk építeni a repertoárunkba.

Zab, Ő itt az Olvasó. Kedves Olvasó, ez itt a zab. Ismerkedjetek össze! Ez a  gabonaféle melegítő hatású. Magasabb a zsírtartalma, ezért inkább télen vagy hidegebb napokon érdemes fogyasztani. Javítja a koncentráló képességet és erősíti az idegeket. Csökkenti a koleszterinszintet.

A zabot lehet kapni szemes formában, pehelyként, lágy pehelyként vagy lisztként. Szerintem gabonából érdemes biot venni. Ha már úgysem fogysztunk annyit, legalább legyen jó minőségű. Ha zabpelyhet veszünk érdemes lágy zabpelyhet venni. Ez kisebb szemű, ezért hamarabb megfő, könnyebben feldolgozható. A liszt inkább sűrítésre jó, a sütemény vagy kenyér szétesik tőle.

Ez a recept kivételesen saját fejlesztés. Egy eredetileg sós receptet alakítottam át kicsit. A neve lepény maradt, mert az elején tepsiben sütöttem. Most már inkább palacsinta kinézetű, mert serpenyőben sütöm. Az gyorsabb. Palacsintának viszont nem szívesen hívnám, mert azért az mégis más.

Hozzávalók 1 főre:

50 g lágy zabpehely

1,25 dl tej

3 tk cukor (ízlés szerint lehet több is)

1 tojás

2 ek liszt

1 késhegynyi fahéj

1 tk vaj a sütéshez

Először a tejet és a zabpelyhet összeöntöttem és 1,5 percre, legmagasabb fokozaton a mikróba tettem. Aztán 10 percig állni hagytam, hogy a zabpehely magába szívja a tejet.

Utána belekevertem a tojást, a cukrot, a fahéjat és a lisztet. Egy palacsintasütőben felmelegítettem a vajat és beleöntöttem a zabos masszát. Kissé elsimítottam, hogy elérjen a széléig. Takaréklángon kb. 5 percig sütöttem, aztán megfordítottam. Ez a következőképpen történt: Felhúztam mindkét fogókesztyűt. Levettem a serpenyőt a tűzről, és a lepényt egy azonos méretű tányérra csúsztattam. A tányért lefedtem a serpenyővel és a serpenyőt és a tányért két oldalról összefogva, egy hirtelen mozdulattal átfordítottam, hogy a lepény a serpenyőbe kerüljön, arccal lefelé. Ezt a felét már csak kb. 3 percig sütöttem, ugyanúgy takaréklángon.

Én nagyon szeretem reggelire, egy kis fahéjas szilvalekvárral, vagy pl. gyümölcsös joghurttal sem utolsó. Babáknak is jó nyámmognivaló. Érdemes egy kicsit félretenni az előítéleteinket és kipróbálni.

Találkoztatok már a zabbal?