Juhtúrós csirkemelles pizza

Mostanában új pizzatészta receptet használok, meg úgy az egész technológia megváltozott az elmúlt pár hónapban. Az egész úgy kezdődött, hogy Karácsonyra megkaptam a Két éhes olasz szakácskönyvét. Első dolgom volt kipróbálni az ő pizza receptjüket. Lényegesen egyszerűbb, mint a Jamie-féle, de ugyanolyan finom. Gyakorlatilag kenyértészta. További változás, hogy a sütőlemezt vagy tepsit előmelegítem a sütőben és így a forró lapra kerül a tészta, a pizzát pedig gyorsan, magas hőfokos sütöm. Így a tészta garantáltan átsül, az alja finom ropogós lesz, viszont a feltétnek nem nagyon van ideje levet ereszteni és eláztatni a tésztát. A juhtúrós csirkemelles változatot meg vagy 5 éve nem sütöttem már, ideje volt felébreszteni ezt a jó fogást.

Hozzávalók két közepes pizzához:

a tésztához:

500 g liszt (lehet 100 g teljes kiőrlésű + 400 g finomliszt is)

325 ml langyos víz

10 g friss élesztő

1 ek só

30 dkg csirkemell filé

só, bors

olívaolaj

nagyjából 1 kis doboz tejföl

100 g juhtúró

1 gerezd fokhagyma

oregánó, bazsalikom, kakukkfű

olajbogyó és savanyított erőspaprika (savanyúságostól vagy aldis jalapeño)

1 csomag mozzarella

A tésztához a friss élesztőt elkevertem a vízben, majd a sóval elkevert liszthez adtam. A tésztát összedolgoztam és 5 percig letakarva pihentettem. Ezután 10 percig dagasztottam, két részre osztottam és letakarva fél órát hagytam kelni.

Közben elkészítettem a feltétet. A csirkemellet kis kockákra vágtam sóval, borssal összeforgattam és olívaolajon, nagy lángon mepirítottam. Az összetört juhtúrót összekevertem a tejföllel, áttört fokhagymával és kicsit megsóztam. Az olajbogyót, mozzarellát felszeleteltem.

Amikor a tészta megkelt, a sütőt előmelegítettem maximális fokozaton.

A tésztagombócokat kerekre nyújtottam, forró sütőlapra tettem és megkentem egy kis olívaolajjal, majd a tejfölös keverékkel. Rászórtam a csirkemellet, olajbogyót, paprikát és megfűszereztem. Végül ráfektettem a vékony sajtszeleteket.

A forró sütőben egyenként nagyjából ¼ órát sütöttem.

Imádjuk. Pont.

Sztrapacska, világbajnok

Már megint méltánytalanul elfelejtettem szegényt. Mindig ez van. Pedig annyira egyszerű, meg költséghatékony. És van is már a blogon egy recept, ami bevált, de most véletlenül egy másik szakácskönyv receptje alapján készítettem el, saját gondolatokkal kiegészítve. És valami nagyon jó kerekedett belőle. Szereztünk hozzá savanyú káposztát, meg finom cseh söröket, hogy teljes legyen a boldogság.

Jó ha a krumpli sárga fajta, a juhtúró és a tejföl pedig jó minőségű. A szalonnánál trükköztünk, mert sütöttünk házi füstöltet is meg bacont is. Nem egy diétás kaja, de így a tél előtt fölösleges is fogyózni. Ez most a tartalékolásról szól.

A recept kis módosítással a Kelet-Európai Szakácskönyvből való (1983).

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

80 dkg sárga krumpli

1 tojás

1 ek zsír

2 ek tejföl

30-35 dkg liszt

A tetejére:

15 dkg juhtúró, szalonna, tejföl, bors

Egy fazékban feltettem forrni a vizet.

A szalonnát kisütöttem, zsírját egy tepsi aljára öntöttem.

A sütőt előmelegítettem a legmagasabb fokozaton.

A krumplit meghámoztam, kis lukú reszelőn lereszeltem és összekevertem a tojással, zsírral, tejföllel, liszttel. Amikor felforrt a víz, beleszórtam a sót (literenként 1 csapott evőkanál), és galuskaszaggatóval beleszaggattam a tésztát. Kb. 8-10 percig főztem egy adagot (4 adagban főztem ki). Érdemes néha megkóstolni, hogy azért ne is főjön szét. A leszűrt tésztát a várakozó tepsibe tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót, nyakon öntöttem tejföllel, borsot tekertem rá, végül megszórtam a kisült szalonnával. Kb. 20 percig sütöttem. A tészta alja kicsit megsült a szalonnazsírban, a teteje finom puha, omlós maradt, ropog a szalonnapörc, uralkodik a juhtúró. Egy korsó jó sör és más nem is kell a boldogsághoz.

A körözött új dimenziói

Túl egy éven, és a körözött eddig még nem volt. Nem is baj, mert folyton alakul…

Régen ki nem állhattam, de aztán rájöttem, milyen finom is az otthoni. Mert sajnos nagyon sok helyen ettem olyat, ami juhtúrót sem látott. Nálunk a családban csakis a juhtúrós változat dukál. Hagymával, köménnyel, paprikával és egy kis vajjal.

Múltkor viszont, amikor vacsorára készült, kihagytam belőle a hagymát, lévén másnap emberekkel kell érintkezni a munkahelyen. Azon kívül, hogy nem égett a gyomrunk másnap, a szájszagunktól sem ájultak el. Ezek után gondoltam, most már elolvasom, hogyan is készül az eredeti liptói kőrözött. Ismét az Ínyesmesterért nyúltam. Akinek megvan, házi feladat elolvasni a körözöttre vonatkozó fejezetet. (Sajnos szerzői jogok miatt nem idézhetek, pedig nagyon szeretnék.) A lényeg: juhtúró, szardella, kapri, sör és ha akad, akkor egy kis sült libamáj. Pici mustár, pirospaprika, de hagyma semmiképpen (jó úton járok).

Na akkor: a kaprit nem szeretem, a szardellát mégúgyse, de a többit boldogan vállalom. Egy másik forrás szerint vaj is mehet bele.

Alapanyagok híján és az ízlésficamom következményeként ez lett a győztes változat:

100 g juhtúró

40 g puha vaj

1 kk pirospaprika

1 csipet őrölt kömény

½ kk mustár

só

1 ek sör (sajnos az üveg többi részét meg kell inni a körözöttes kenyér mellé)

Az összes hozzávalót jól összekevertem és szorosan lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem érni.

Barna kenyérrel lenne az igazi, de a mákossal sem rossz. Főleg, hogy nagyon bejön nekem ez a sajt-mák kombináció.

Ha pedig másképp szoktátok elkészíteni a körözöttet, egyszer próbáljátok ki így is.

(ja és a körözött csupa rövid ö :)

Sztrapacska juhtúróval, házi sonkával és savanyú káposztával

Végre nyugalmasabb időszak következik, aminek boldog első napjait töltöm. Ezer mindenfélét szeretnék elkészíteni, tele vagyok ötletekkel, „megrendelésekkel”. A nagy sürgés forgás közepette (ja nekem ez a pihenés) viszont elfelejtettem magamnak ebédet főzni. Kicsit későn kaptam észbe, mert már nagyon éhes voltam, és fenyegetett az a veszély, hogy melegszendvicset ebédeljek. De hősiesen ellenálltam a kísértésnek, győzött a főzés. Akkor viszont legyen gyors, meg finom, meg egyszerű, amihez minden van itthon és az sem lenne baj, ha nem hasonlítana a héten eddig fogyasztott ebédekhez. Juhtúró, házi sonka…gondol, gondol…sztrapacska!

De rég ettem! És Anyukám milyen finoman csinálja! Hol savanyú káposztával, hol juhtúróval. Én most a juhtúrós mellett döntöttem, mert hagyma már nem volt itthon, amin megfuttathatnám a káposztát, így azt nyersen eszegettem a sztrapacska mellé.

Hozzávalók 2 főre:

300 g krumpli (héjastól)

120 g liszt

1 ek tejföl

1 tojás

só, bors

juhtúró, tejföl, füstölt sonka

Feltettem egy liter vizet forrni.

Közben a krumplit meghámoztam és apró lukú reszelőn lereszeltem. Hozzáadtam a lisztet, tejfölt, tojást és picit sóztam, borsoztam.

A sonkát apró kockákra vágtam és egy kis füstölt szalonna zsíron megpirítottam.

Amikor a víz felforrt, beletettem 1 lapos ek sót, és nokedli szaggatón beleszaggattam a tésztát. Elvileg 10 percig kell főzni, nekem kicsit hamarabb megfőtt. A galuskákat a sonkára szedtem és a serpenyőben nagy lángon még 1 percig kevergetve pirítottam. Tányérra tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót és meglocsoltam tejföllel. A rost miatt egy kis savanyú káposztát eszegettem mellé.

Mértem az időt: 20 perc a krumplihámozástól a tányérrakerülésig mosogatással együtt.

Gyors, omlós, íz kavalkád. Azért egy kis sört még elbírtam volna mellé :)

Egy jó sztrapacska vacsorára?

Kakukkfüves juhtúróval töltött rántott gomba

Kicsit dilemmáztam, hogy a mai menüből mit vessek monitorra, de végül a rántott gomba mellett döntöttem, hogy meg tudjam osztani felháborodásomat.

Már a gomba sem a régi. Nem gondoltam volna, hogy ezt is tönkre lehet tenni mezőgazdaságilag. Nem ez az első eset, hogy ilyen gombát kapok, illetve már egy ideje nem fordult elő, hogy rendes, gomba állagú, vékony „héjút” kapjak. Pedig több forrásom is van, ami eddig bevált. A mostaniak lehámozásánál elég nagy a veszteség és hihetetlenül kemények. Valahogy nem ehhez vagyok szokva. Ja biztos el vagyok kényeztetve, mert néha eredeti erdeit eszem. Lassan kezd foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt is itthon kéne termeszteni. De se vízóraaknám, se pincém. Marad a jó forrás felkutatása. Nem értem mi történt a termesztett gombákkal, mit adnak nekik. Vagy már ez is gyors érlelésű?

Na de térjünk át a receptre. Büszkén azt gondoltam saját fejlesztés, de aztán meg kellett állapítanom, nem én találtam fel a spanyolviaszt. Azért most megosztom.

Hozzávalók két személyre:

6 db közepes fej gomba

5 dkg juhtúró

pár teáskanál tejföl

1 kk kakukkfű (v. 1/2 kk szárított)

só, bors

1 db tojás, liszt és zsemlemorzsa a panírozáshoz

olaj a sütéshez

A gombaszakértői tanfolyamon szigorúan a lelkünkre kötöttek néhány dolgot. Az első, hogy a gombát soha ne mossuk le vízzel, hanem hámozzuk. A második, hogy legkésőbb másnap együk meg a gombás ételt, ne tárolgassuk, mert elindulnak benne a bomlási folyamatok. (Sajnos arra már nem emlékszem, hogy miért nem szabad megmosni.) Mindezeket betartva először kivettem a gombák tönkjét, meghámoztam és lesóztam őket (a tönköket is). A tönkökből levágtam egy-egy vékonyabb korongot, amivel később befedtem a tölteléket.

A sózás hatására egy idő után vízcseppek jelennek meg a kalapok felszínén, ez természetes biológiai (vagy inkább kémiai) folyamat. (Ha már a biológiánál tartunk, nem mehetek el amellett, hogy meg ne osszam az olvasóközönséggel, hogy a tudomány mai állása szerint a gomba gomba. Nem növény :)

Amíg a gomba állt egy kicsit, a juhtúrót kikevertem annyi tejföllel, hogy ne legyen annyira darabos, de ne is folyjék (én nem ezt a szót írtam volna, de a szövegszerkesztő kijavított). Hozzákevertem a kakukkfüvet, sóztam, borsoztam.

Aztán megtöltöttem a kalapokat a töltelékkel, tetejükre tettem egy-egy tönk-korongot és bepaníroztam őket. Ez egy kicsit macerás. A gombát nehéz megforgatni bármiben is így, hogy meg van töltve.

Érdemes bő olajban kisütni. Először a töltelékkel felfelé, hogy minél kevesebbet kelljen töltelékkel lefelé sütni. Pár percig sütöttem őket, aztán óvatosan megfordítottam (sajnos nem voltam elég óvatos) és a töltelékes felét már csak egy percig sütöttem. Nem kertelek. Előfordulhat, hogy kifolyik. Most én is megszenvedtem vele. De ezt is a rossz gomba számlájára írtam. Azt meg pláne, hogy ennyi sütés után sem puhult meg. Felháborító.

Összességében gyorsan elkészül, nagyon finom, de óvatosan kell vele bánni.

Remélem senki kedvét nem vettem el. Érdemes nekifutni.

A gomba már tényleg nem a régi?

Juhtúrós pogácsa

Pogácsáért mindig érdemes visszanyúlni a gyökerekhez. Régen még tudtak pogácsát sütni. Két forrásom van ezekre az esetekre. Az egyik az Ínyesmester, ami nálunk szülőről gyerekre száll, a másik Horváth Ilona Szakácskönyve. Az Ínyesmestert azért is ajánlom mindenkinek, mert a nagyobb témakörök elején vannak olvasmányos, ismeretterjesztő részek is. Szerintem szerzői jogok miatt nem idézhetek, de érdemes lapozgatni, ha a kezetekbe akad. Most újra kiadták. Szerezzétek be, ha nincs meg.

Szóval pogácsánk alapreceptje Horváth Ilona szakácskönyvéből származik.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3 dkg élesztő

25 dkg vaj

25 dkg juhtúró

2 tojás sárgája

1 dl tejföl

1 dkg só

½ dl tej

1 kk cukor

1 tojás a kenéshez

Én fél adagot szoktam csinálni, de ha vendégségbe vagy túrázni viszem, simán elfogy egy egész adag is.

Az élesztőt a langyos tejjel és a cukorral felfuttattam. A lisztet elmorzsoltam a vajjal, aztán hozzákevertem az élesztőt, juhtúrót, tojássárgáját, tejfölt és sót. Elég lágy tészta lesz belőle. De kis kitartással összeáll és egy idő után már nem fog odaragadni mindenhová.

Amikor elkészült, meleg helyen hagytam egy órát kelni. Utána lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtottam és kis szaggatóval (3 cm átmérőjű) kiszaggattam. Sütőlapra raktam őket és a tetejüket megkentem a tojással. Majd megint hagytam pihenni őket 15 percig.
Közben 200 °C fokra előmelegítettem, a sütőt. Tíz-tizenöt percig kell sütni, amíg megpirul a teteje.
Napokig friss, puha marad, de általában nincs rá ideje.
Szeretitek a pogácsát?