Mákos kenyér

A mai éttermi élményemről inkább nem számolok be. Szót sem érdemel. Étteremnek sem nevezném.

Bezzeg a mákos kenyér. Először egy ismerősünknél láttam, akkor nem mertem megkóstolni. Nekem valahogy a mák csak darálva és édes formában létezik. Aztán némi rábeszélésre kipróbáltam. Azóta előkelő helyen szerepel a „milyen kenyeret süssek?” listán.

Alapjaiban ugyan olyan, mint az alapkenyér, csak mákos és hosszúkás. Azért leírom, hogyan készült.

Hozzávalók:

100 g teljes kiőrlésű búzaliszt

200 g búza rétesliszt

200 g búza finomliszt

2 ek mák (nem darált)

15 g friss élesztő

1 ek só

2 dl langyos víz

1 dl langyos tej

2 tk cukor

Először az élesztőt felfuttattam a cukros tejjel. Közben összekevertem a liszteket, a mákot és a sót. Amikor felfutott az élesztő, hozzákevertem a lisztes keverékhez, hozzáöntöttem a vizet is, és 10 percig gyúrtam. Fájó csuklóval nem esett túl jól, de hát Mariska szabadságon van, nem volt más választásom. Ezután langyos helyen hagytam kelni. Egy óra elteltével megint gyúrtam rajta egyet, de most már csak egy percig. Begyújtottam a sütőt és takarékra állítottam. Aztán hosszúkásra formáztam a kenyeret, bevagdostam a tetejét és a nyitott ajtójú sütőbe tettem fél órára.

Amikor megkelt, kivettem a kenyeret és a sütőt feltekertem 220°C-ra. Amíg melegedett a sütő, vizet forraltam a sütéshez. Amikor a sütő elérte a kellő hőfokot (kb. 5 perc), betettem a kenyeret, és a vizet fémedényben a sütő aljára tettem. Kb. 30-40 percig sütöttem. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva mély, döngő hangot ad. Amikor kivettem, a tetejét megkentem vízzel és rácson hűtöttem ki.

Én leginkább vajas lekváros formában szeretem. De sós feltéttel is finom.

Érdemes kipróbálni. Fő a változatosság!

Ettetek már mákos kenyeret?