2012. február 24., péntek

Házi mogyorókrém

Már hetek óta motoszkál a fejemben ez a cucc. Persze nem voltak illúzióim: a nutella utánozhatatlan. Ezért nem is törekedtem a reprodukálására, csak egy nagyon finom házi mogyorókrém kikísérletezésére.
Átolvastam pár receptet, aztán iszonyú tudományos szemmel megnéztem a nutellás üveg címkéjét. A százalékos értékekből visszaszámoltam az összetevők lehetséges mennyiségét. Elképesztő! 400 g mogyorókrémből 300 g csak olaj és cukor! A többi mogyoró és tejbigyók (tejsavópor, tejpor). Ennyi olajat meg cukrot nem akarnék elnassolni, ezért maradtam a mogyorónál, kakaónál, sűrített tejnél, vaníliás cukornál és tejszínnél (pici sóval).
Ez volt a kiindulás:
100 g mogyoró
6 ek szőlőmagolaj (mogyoróolaj lenne jó, de nekem csak ez volt)
1 ek vaníliás cukor (vanília és cukor)
½ tk só
3 ek kakaó
7 ek sűrített tej
tejszín
A mogyorót serpenyőben megpirítottam. Ezután már könnyen lepergett a héja. Kávédarálón ledaráltam, és mozsárban kicsit megütögettem, hogy kiizzadjanak egy kis olajat. Hozzátettem az olajat, sót, kakaót, sűrített tejet és botmixerrel annyi tejszínt kevertem bele, hogy kellemes, krémes állaga legyen. Cukorból pedig annyit, hogy még élvezhető legyen.
A receptet mindenki ízlésének megfelelően alakíthatja. Ez csak egy kis támpont. Nekünk így nagyon bejött.
(Hűtőben tárolandó.)

2012. február 22., szerda

Zellerkrémleves


Amellett, hogy még mindig szuszogok és emésztek, próbálok magamhoz térni a sokktól, ami ért. Zellert ettem. Magamtól. Ami ennél is szörnyűbb, hogy finom volt. Mert hát borzasztóan utálom a zellert, főzve meg pláne.
Nem szeretem kidobni a zöldségeket (sem), viszont a legutóbbi levesből maradt pár felhasználatlan leveszöldség. Köztük egy hatalmas zeller is. ?. Krémleves. Bátorság, bátorság!
Kicsit utánaolvastam, végül szokás szerint mentem a saját fejem után.
Hozzávalók:
40 dkg zeller
20 dkg alma
½ vöröshagyma
1 ek vaj
5 dl alaplé vagy leveskockából készült leves
1 dl tejszín
só, bors
olaj a sütéshez
Lábosban felolvasztottam a vajat és az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam benne. Közben a zellert meghámoztam, az egyharmadát félretettem. A maradék kétharmadot és az almát (hámozás nélkül) kb. 1x1 cm-es kockákra vágtam.
Amikor a hagyma elkészült, rádobtam a zellert, az almát és fedő alatt 5 percig pároltam. Aztán felöntöttem a levessel és puhára főztem. A leves alatt kikapcsoltam a gázt, és átmentem rajta a botmixerrel. Végül belekevertem a tejszínt és sóztam, borsoztam.
Közben gyufa méretűre vágtam a maradék zellert és forró, bő olajban kisütöttem.
A levest a sült zellercsíkokkal tálaltam.
Elképesztően jó íze van, nem is gondoltam volna. Nem igazán hasonlít a zellerre (vagy eddig csak rossz ízű zellereket ettem), az almával pedig nagyon jól harmonizál. Abban azért reménykedtem, hogy a sült zeller finom dolog. Be is jött.
Aki nem szereti a zellert, az is bátran tehet egy próbát ezzel a levessel :)

2012. február 20., hétfő

Pácolt hermelin (nakladni hermelin)

Ahogy körülnéztem mostanában, egyre többen vannak rákattanva a cseh konyhára, sörökre, fílingre. És ez igen örvendetes.
A nyári cseh túra óta töretlenül lelkesedünk mi is. A spájzban volt már hermelin tócsniban, most sörkorcsolyaként is szerettük volna kipróbálni. Így most pácban ázik.
Megnéztem sok cseh videót, és igen különböző elkészítési módokat találtam. Ami fix, az a hagyma, rengeteg hagyma, fokhagyma, paprika, babér, olaj. A többi már csak ízlés kérdése, úgymint rozmaring, szurokfű vagy a boróka.
Végre letelt a két hét érés és nekieshettünk az üvegeknek. Sör mellé, korcsolyának természetesen.
Nagy felfedezésünkről már írtam, miszerint a kicsi kerek Tihany camembert-t Csehországban gyártják, ugyanabban a gyárban, ahol a hermelint. Gyanítjuk, ez sem teljesen camembert…
Kicsit kalandos volt a készítés. Elkezdtem egy recept szerint, útközben rájöttem, nem teszek bele annyiféle fűszert. Aztán érés közben, az első hét végén mintát vettünk és megállapítottuk, hogy félbe kellene vágni a sajtokat, hogy jobban pácolódjanak. A só, meg a pirospaprika is hiányoztak kicsit. Így az utopeneces üvegekbe bepasszintott sajtokat kibányásztam, és nyakig olajos kézzel félbevágtam. Sóztam, paprikáztam, aztán visszarétegeztem az üvegbe. Így már teljesebb lett. Hát így született meg az első pácolt hermelin.
Hozzávalók (közel végleges változat):
½ fej hagyma/sajt
1 gerezd fokhagyma/sajt
2 babérlevél/üveg
3-4 csípős gyufapaprika/üveg
5 szem bors/üveg
pirospaprika
olaj
A hagymát, fokhagymát, gyufapaprikát felkarikáztam. A sajtokat félbe vágtam, picit megsóztam és mindegyiket megszórtam 1/2 lapos kk pirospaprikával (láttam olyat is, hogy valaki erős pistával kente meg a sajtok felszínét).
Rétegezés: kicsi olaj, hagyma, fokhagyma, fűszerek, sajt, olajjal felönt, hagyma, fokhagyma, fűszerek, sajt, és így tovább, amíg az üveg megtelik.
Két hét állás a hűtőben, akkor lett az igazi. Addigra a hagyma egy kicsit veszített az erejéből.
Nem valami diétás: zsíros sajt olajban tocsogva, ami friss kenyeret és sört kíván maga után. Nem egy randi kaja :)
Még kicsit fejlesztésre szorul. Most olívaolajjal engedtem fel, de túl erős az íze. Szóba jöhet még a sima napraforgó, a repce, vagy esetleg a kukorica is. Majd jelentek, melyik vált be igazán.
És ha már annyit beszéltem róla, itt az állat.

2012. február 18., szombat

Csokis muffin

Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára muffint. Hogy is felejthettem el, hogy mennyire jó dolog! Két perc alatt kitalálom melyik legyen, két perc alatt összedobom, 20 perc alatt megsül. Ennél nem sokkal hosszabb a kis életük sem :). Van sok-sok receptem, most a kakaós csokisat szemeltem ki. Sajnos már nem emlékszem, honnan van a recept. Tessék.
Hozzávalók 12 normál darabhoz, 1 bögre=2,5 dl:
1 kis doboz joghurt
2 db tojás
1 bögre gyümölcscukor
½ bögre olaj
1 csomag sütőpor
1 csipet só
2 bögre liszt
3-4 ek kakaó
tej
(esetleg rum)
100 g étcsokoládé
Először összekevertem a joghurtot, a tojásokat, és az olajat. Aztán hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Alaposan kikevertem, végül annyi tejet adtam hozzá, hogy sűrű, de azért még folyékony legyen.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, a csokit felkockáztam. A muffinformát kibéleltem muffinpapírral (tudom, nem túl környezetbarát). A formákba egy-egy nagy kanál tésztát lapátoltam, rátettem egy-egy kocka csokit, majd elosztottam a maradék tésztát a formákban.
Nagyjából 20 percig sütöttem (hústű próba).
Pihe-puha tészta, olvadós csoki-meglepődés a közepén.
Kezdő konyhatündérek is bátran nekiállhatnak :)

2012. február 17., péntek

Teapuncs, testnek és léleknek


Szeretem a forró, lélekmelengető italokat. Ez is egy ilyen. Lehet alkoholos, vagy alkoholmentes. Akármelyiket is választjuk, kiolvadunk. Ilyen szutyok időben pedig kifejezetten jót tesz.
Hozzávalók:
1 l feketetea
½ l narancslé
20 dkg gyümölcscukor (hagyományosból 30 dkg kell)
2 fahéjrúd
6 db csillagánizs
8 db szegfűszeg
rum (elmaradhat)
1-1 narancs és citrom felszeletelve a szervírozáshoz
A teafiltereket és a fűszereket lábosba tettem és leöntöttem forró vízzel. Pontosan betartottam az áztatási időt, hogy a tea még kellemes ízű legyen, ne legyen keserű. Beleöntöttem a narancslevet és lefedve lassan felforraltam. Kis lángon 10-15 percig főztem. Kikapcsoltam alatta a gázt, beleöntöttem a rumot (1/2 dl) és még hagytam állni egy kicsit. Egy-egy citrom vagy narancskarikát tettem a poharakba és ráöntöttem a puncsot.
Nagyon szeretem. Narancsos és fűszeres, mégsincs olyan „mellékhatása”, mint a forralt bornak. És jól átmelegít…

2012. február 15., szerda

Bombolini olasz citromos fánk

Mint már a tavalyi fánk szezonban is írtam róla, én inkább ezt a fánkot szoktam elkészíteni, valamiért kevésbé félelmetes, mint a hagyományos testvére.
Ez a recept az Isteni ízek c. vegetárius szakácskönyvből származik, és sokszor elkészítettem már. A víz helyett zsíros tejet használtam, de aki laktóz érzékeny, elkészítheti vízzel is, nem veszít élvezeti értékéből. Egy hibát viszont mindig elkövetek a készítésénél (mert nem olvasom végig a receptet): az előírt cukor mennyiségét a tésztába teszem, ahelyett, hogy a fánkokat szórnám meg vele. Hát így is lehet.
Eredetéről, fő profiljáról nem tudok nyilatkozni, mert ahány receptet olvasok, mind különböző. Lényeg a lényeg, tojás és tej nélkül is elkészíthető igen ízletes fánkféle.
Hozzávalók egy hadseregnek:
1 l finomliszt
185 ml gyümölcscukor (vagy porcukor)
½-1 kk só
75 g olvasztott vaj
3 kk friss élesztő
1 citrom reszelt héja (lehetőleg kezeletlen)
olaj a sütéshez
Az élesztőt ½ dl vízben/tejben 1 kk cukorral elkevertem és felfuttattam. Közben a lisztet kimértem, összekevertem a sóval, cukorral, a citromhéjjal és kicsit megmelegítettem (radiátor/mikró). Közepébe mélyedést készítettem, majd beleöntöttem az olvasztott vajat és a felfuttatott élesztőt. Végül annyi langyos vizet/tejet gyúrtam hozzá, hogy lágy, de még gyúrható tésztát kapjak (nagyjából 2-3 dl).
Langyos helyen letakarva 1 órán át kelesztettem.
A pihentetés után átgyúrtam a tésztát, majd lisztezett deszkán hosszú rudat formáltam belőle (nagyjából 1 m). A rudat 15-20 szeletre vágtam (ahogy kijön), ezekből golyókat formáltam, és kivajazott sütőlapon újból megkelesztettem (1 ó).
Közepesnél kisebb lángon, bő olajban kisütöttem őket, nagyjából 3-4 perc alatt egy adagot. Érdemes kicsit kisebb lángon sütni, hogy a golyó közepe is jól átsüljön, viszont a külseje ne barnuljon túl.
Nálam lekvár nélkül is megállja a helyét, mert finom édes és citromos egyben. Persze egy kis csoki öntet vagy baracklekvár mindig elfér mellette. Sajnos nekem most egyik sem volt, de az őszibarackos ribizli lekvárral sem panaszkodom.
Ha már unjátok a szalagost, próbáljátok ki ezt is.

2012. február 8., szerda

Sztrapacska juhtúróval, házi sonkával és savanyú káposztával


Végre nyugalmasabb időszak következik, aminek boldog első napjait töltöm. Ezer mindenfélét szeretnék elkészíteni, tele vagyok ötletekkel, „megrendelésekkel”. A nagy sürgés forgás közepette (ja nekem ez a pihenés) viszont elfelejtettem magamnak ebédet főzni. Kicsit későn kaptam észbe, mert már nagyon éhes voltam, és fenyegetett az a veszély, hogy melegszendvicset ebédeljek. De hősiesen ellenálltam a kísértésnek, győzött a főzés. Akkor viszont legyen gyors, meg finom, meg egyszerű, amihez minden van itthon és az sem lenne baj, ha nem hasonlítana a héten eddig fogyasztott ebédekhez. Juhtúró, házi sonka…gondol, gondol…sztrapacska!
De rég ettem! És Anyukám milyen finoman csinálja! Hol savanyú káposztával, hol juhtúróval. Én most a juhtúrós mellett döntöttem, mert hagyma már nem volt itthon, amin megfuttathatnám a káposztát, így azt nyersen eszegettem a sztrapacska mellé.
Hozzávalók 2 főre:
300 g krumpli (héjastól)
120 g liszt
1 ek tejföl
1 tojás
só, bors
juhtúró, tejföl, füstölt sonka
Feltettem egy liter vizet forrni.
Közben a krumplit meghámoztam és apró lukú reszelőn lereszeltem. Hozzáadtam a lisztet, tejfölt, tojást és picit sóztam, borsoztam.
A sonkát apró kockákra vágtam és egy kis füstölt szalonna zsíron megpirítottam.
Amikor a víz felforrt, beletettem 1 lapos ek sót, és nokedli szaggatón beleszaggattam a tésztát. Elvileg 10 percig kell főzni, nekem kicsit hamarabb megfőtt. A galuskákat a sonkára szedtem és a serpenyőben nagy lángon még 1 percig kevergetve pirítottam. Tányérra tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót és meglocsoltam tejföllel. A rost miatt egy kis savanyú káposztát eszegettem mellé.
Mértem az időt: 20 perc a krumplihámozástól a tányérrakerülésig mosogatással együtt.
Gyors, omlós, íz kavalkád. Azért egy kis sört még elbírtam volna mellé :)
Egy jó sztrapacska vacsorára?

2012. február 7., kedd

Királyi csokis süti


Kalandos volt. Először Két cicánál láttuk ezt a sütit, mint Vilmos herceg keksztortája. Egyből meg is kaptam feladatnak, hogy elkészíthetem. Kb. azonnal. El is készült, de nem teljesen ugyanúgy. Aztán jobban beleástam magam a témába és végül a volt királyi főszakács oldalára lyukadtam ki. Ha már eredeti, akkor vissza a forráshoz. Királyék minden délutáni teához ezt fogyasztják, és mindig elfogy.
Alapja a keksz és a vajas csokikrém, és ezt lehet beburkolni részlegesen vagy teljesen tömény csokival. Nem valami diétás.
A recept az angol királyi család ex-szakácsának oldaláról származik. Az átszámított mennyiségeket kicsit kerekítettem, hogy könnyebb legyen kimérni a hozzávalókat.
Hozzávalók 10 adaghoz:
115 g fekete csoki
115 g porcukor (ez könnyebben oldódik a vajban)
115 g vaj
1 tojás
230 g vajas keksz
plusz csoki a tetejére 50 g (ha az egészet be akarjuk vonni, akkor 200 g)
15x6,5 cm-es forma
Először a forma oldalát kikentem vajjal, aztán az alját kibéleltem sütőpapírral.
A kekszet mandula nagyságúra törtem, majd a vajat habosra kevertem a cukorral. Én balga módon nem porcukrot használtam, ezért a töltelék kissé ropogott a fogunk alatt. Egészen más állaga lesz, ha megolvasztjuk a vajat, mintha habosra kevernénk. Persze egy működő robotgéppel mindez pofon egyszerű lett volna. De az életem már csak ilyen, nem olyan egyszerű az. Amikor vajat kell habosra kevernem mindig eszembe jut, amikor Nagymamámnak segítettem sütit sütni. Általában én kaptam azt a „remek” feladatot, hogy a vajat vagy a tojást keverjem ki a cukorral. Nagymamám irtó türelmes volt. Úgy nagyjából 2 percenként megkérdeztem, meddig kell még keverni. Mindig azt mondta: Amíg a fekete kutyából fehér nem lesz. Sosem felejtem el. Most is addig kevertem. A kezem meg leszakadt.
Amikor már jónak ítéltem a vajat, gőz fölött felolvasztottam a csokit, majd hozzáraktam a tojást és folytonosan keverve krémesre főztem. (Kicsit kényes művelet, mert nem jó a csokis tojásrántotta.)
A csokis cuccot a vajashoz kevertem, majd az egészet a kekszhez és jó alaposan összedolgoztam, hogy a csokikrém mindenhol bevonja.
A masszát a formába tuszkoltam és 3 órára a hűtőbe tettem. Én most csak a tetejét vontam be csokival.
Hát nem rossz, de elsőre nem voltam oda érte. Nem tudom miért. Aztán azon kaptam magam, hogy egyre többször megyek vissza a konyhába és csipegetek bele a sütibe. Sőt már alig várom, hogy hazaérjek a melóból és egyek egy adagot (már ha marad addigra). Tíz adag, de nem volt hosszú életű.

2012. február 3., péntek

Téli saláta


Télen is kell saláta. Természetesen nem paradicsomból meg talajt nem látott salátából. Igen, már megint az idény zöldségekkel jövök: gyökerek, gumók, télen is eltartható levelek, szárak. Tisztára, mint az őskorban…Csak akkor még nem volt hozzá ezer-sziget öntet :)
Nekünk így valahogy könnyebben megy. Öntettel.
Felmértem a hűtőben lapuló zöldségállományt és előszedtem az 1000 sziget öntet receptjét. Lila káposzta, szárzeller, paszternák. Követtem Jamie Oliver tanácsait a salátakészítésről és felidéztem magamban mindent, amit a zsírban meg vízben oldódó vitaminokról tanultam.
Összefoglalva: kellenek dolgok, amik ropognak, és kell valami lágy dolog, mint pl. a sajt is. Valami olaj, hogy a zsírban oldódó vitaminokat is tudjuk majd hasznosítani (már ami még fellelhető egy nagyipari mezőgazdaságban termelt növényben), a többi már csak ízlés kérdése.
Az öntet itt megtaláljátok.
A káposztát vékonyra szeltem, a paszternákot kettévágtam és felszeleteltem, a szárzellert kicsit szélesebb karikára vágtam. A sajtot apró kockákra, hogy minden falathoz jusson egy-egy darab. Összekevertem, kicsit sóztam, borsoztam. Végül nyakon öntöttem a szósszal.
Kicsit csípős lila káposzta, édes paszternák és a szárzeller, némi sajttal az édes savanykás ezer-sziget öntettel.
Nehéz volt abbahagyni. Akkor is csak azért hagytam abba, mert elfogyott. Egy ültő helyemben megettem egy két személyes adagot, azaz körülbelül fél kiló zöldséget.
Tényleg próbálgassatok ilyesmi téliesített salátákat, mert legalább van ízük, olcsók és könnyen hozzáférhetők. Elkészíteni sem bonyolult, csak tegyétek fel magatokban a kérdést: mit ennétek? Itt egy másik bejegyzés az esti zöldségnassoláshoz.
Én meg közben lassan nyúllá változom…

2012. február 1., szerda

Fácánpástétom


Hónap vége volt és különben is kellett a hely a mélyhűtőben. A karácsonyi fácánleves maradék húscafatait fagyasztottam le, hogy az ínséges időkben legyen belőle pástétom. Igen finom példány volt, úgyhogy rossz nagyon már nem lehet. Recept természetesen nem sok, elvárás annál inkább. De hát így jár az, aki vadászcsaládba kerül.
Csak azért gondoltam megosztani, hátha valaki véletlenül fácánlevesből származó hússal találja szemben magát, ne essen kétségbe.
Hozzávalók:
20 dkg főtt fácánhús
1-2 ek füstölt szalonna zsír
1/2 dl száraz fehérbor
1 kicsi babérlevél
kb. 75 g puha vaj (lehet több is)
2 kk mustár (lehet több is)
só, bors
Egy serpenyőben felolvasztottam nagyjából 1 ek füstölt szalonnából származó zsírt, rádobtam a fagyott húsdarabokat és takaréklángon fedő alatt felolvasztottam. Amikor már kiengedett a hús, hozzátettem a babérlevelet és ráöntöttem a bort. Fedő alatt hagytam még kicsit, hogy hassanak egymásra.
Egy tálba tettem a vajat, mustárt, húst (és a levét, ha marad) babérlevél nélkül. Sóztam borsoztam, aztán ráengedtem a botmixert és finom pépesre zúztam.
Jellegzetes fácán íz, a többi csak rásegít. Vajas kenyérrel. Semmi faxni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...