2011. december 27., kedd

Év vége, lassan

Emésztek. Ti is? Kellőképpen összeettetek már mindent? Minden nadrág érthetetlenül összement? :) Ebben a pár napban én is igyekszem kipihenni magam, hogy jövőre kicsit nagyobb aktivitással és még több recepttel térhessek vissza.
A Karácsony nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Illetve nem is terveztük, lehet, hogy ez volt a baj. Azért a kaja jól sikerült. Most nem írok róla. Jövőre az ünnepek előtt igyekszem posztolni, hogy mindenki bátran belevágjon élete első bejglijébe vagy kacsasültjébe.
Arra gondoltam, így év végén kicsit összefoglalom, mi is történ itt a blogon.
A legfontosabb esemény számomra, hogy 2010. február 5-én útjára indítottam gondolataimat. Kinyílt az ajtó a „kata spájzában”. Most már bevallhatom, lélekgyógyítás céljából. Megtette hatását.
Egyre több követővel, titkos olvasóval és sok pozitív visszajelzéssel eltelt 11 hónap. Több, mint 23 ezer látogatás, 30 hivatalos és több, mint 80 nem hivatalos rendszeres olvasó, 176 bejegyzés. Szép termés, erőt ad :)
A február elsősorban a jól bevált receptekkel telt. Nagyjából képet ad, mit is főzök, hogyan is eszem, és írtam egy szösszenetet a csíráztatásról is.
Márciusban igen nagy hatással volt rám a Badacsonyi borvidéken tett látogatásunk, Istvándyék pincészete, profizmusa. Mindezen élmények mellé szereztem egy fantasztikus tócsni receptet is. Beneveztem a (nekem első) Vigyázz! Kész! Főzz! 41. fordulójára egy saját fejlesztésű recepttel, ami azóta is igen népszerű. Voltak más újítások is, mint pl. a túrógombóc modernizálva és a vasárnapi lusta kalács. Elkészítettem életem első szalagos fánkját és tortilla-ját.
Áprilisban új világ nyílt előttem a házi fagylaltkészítéssel, és többek között bemutattam „kiskertemet” a belváros közepén.
Májusban már nem került fel annyi recept, elfoglalt a munka (ami egyre durvább méreteket öltött egészen decemberig). Beleszerettem a rebarbarába és elkészült az egyik legnépszerűbb bejegyzés tárgya, a légies szülinapi csokitorta.
Júniusban rátaláltam a legjobb palacsintatésztára és elkezdtem a spájz feltöltését, elindult a befőző szezon. A kevés bejegyzés a nyaralásnak volt köszönhető. Csehország a kékséggel, avagy a blogger nyaralt. Elolvasható az első júliusi bejegyzésekben.
Júliusban igyekeztem feldolgozni a cseh finomságokat, ami erősen befolyásolta a konyha további életét. Csatlakoztam az „add tovább” mozgalomhoz és lelkesen vágtam bele a házi joghurt készítésébe.
Az augusztus így visszatekintve a hűsölés jegyében telt. Savanyítottam, és fantasztikus szilvás gombócot főztem.
Szeptemberben egy késztermék helyettesítő összefoglalóval beneveztem a 44. VKF!-re és tovább savanyítottam, amit még lehetett.
Októberben beindult a knédli-láz, a hirtelen hidegben előkerültek az (át)melegítő ételek, italok és feltekeredett a blogra a házi rétes is.
Novemberben újabb cseh hullám indult, és új fordulatot vett a kenyérsütés is.
Decemberben a nehézségek ellenére igyekeztem folytatni a bejegyzések sorát, több-kevesebb sikerrel. Kiszorultam a konyhából és már csak a főzős műsorokban láttam fakanalat.
Most pihenek, töltődöm.
Remélem, ti is élvezettel olvasgatjátok a bejegyzéseket, recepteket és jövőre még több finomságot oszthatok meg veletek. Megköszönöm, ha megírjátok pár sorban (akár komment, akár levél formájában), melyik írás, kép, recept tetszett a legjobban az idei termésből.
Addig is nézzetek körül a spájzban!

2011. december 22., csütörtök

Mézeskalács minimálban


Igyekszem kicsit a blogolvasókra is gondolni a nagy hajtásban. Mégiscsak közeleg a karácsony és készülődünk. Ma ünnepélyesen letettem a lantot, és fizikailag is nekiállok megvalósítani a karácsonyra kigondolt menüt, ajándékokat, díszeket.
Nem tervezek megszakadni, de azért szeretném, ha ünnep lenne az ünnep. Nálunk/nálam a Karácsony elengedhetetlen részei: a mézeskalács, a gyümölcskenyér, Anyukám bacon-ös pulykamelle, krumpli salátával és Apukám mákos gubája, na meg a bejglije, amiben a tölteléktől ki sem látszik a tészta. Fenyőillat, gyertya és nem is kell ennél több. Együtt a család. Nyugalom van, béke van.
Tegnap előtt már megsütöttem a mézeskalácsot, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy neki kéne állni mákot meg diót darálni. Idáig jutottam.
A mézeskalácsra most semmi dísz és forma nem került, csak úgy négyzetekre vágtam. A lényeg úgyis az ízében, illatában van.
Ez a recept a Karácsonyi aprósütemények c. könyvecskéből származik.
25 dkg méz
75 g gyümölcscukor
50 g vaj
325 g liszt
2 tk sütőpor
50 g aprított, cukrozott narancshéj
1 tojás
2 tk mézeskalács fűszerkeverék
Pici só
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A vajat, mézet, cukrot egy lábosba öntöttem és takaréklángon felolvasztottam.
Amíg összejöttek, egy tálba kimértem a többi hozzávalót.
A vajas, mézes keveréket kicsit hagytam hűlni, aztán a lisztes keverékhez adtam és összegyúrtam. Először nagyon ragad, de ahogy hűl, egyre könnyebben formázható.
Amikor kihűlt, lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtottam, kivágtam és sütőlapra tettem.
Nagyjából 10-13 percig sütöttem.
Először finom, puha, aztán egy nap után megkeményedik, de egy hét elteltével emberi fogyasztásra is alkalmas lesz. Fémdobozban érdemes tárolni.
Én ezt szoktam sütni. Amikor volt rá időm, formára vágtam, díszítettem. De elsősorban az íze miatt kedvelem. Értelmes, ehető apró ajándéknak is feldíszíthető :)

2011. december 19., hétfő

Húsos palacsinta


Ki tudja, mit hoz a hét, inkább gyorsan bejegyzem ezt a receptet.
Rég nem készített recept ez. Abból az időből való, amikor még otthon laktam és hétvégente kisebb fajta tömegszállásként működtünk. Barátok, ismerősök jöttek tanfolyamra vidékről, mi pedig befogadtuk őket. A szállásért cserébe hoztak jókedvet, vidámságot, érdekes gondolatokat, és nem utolsó sorban finomságokat. Ez a húsos palacsinta is tőlük került először az asztalunkra.
Múlt héten lapozgattam a gyűjtögetős receptes könyvemet és nagyon megörültem, amikor megtaláltam.
A palacsintához Fűszeres Eszter receptjét használtam, csak sós változatban, vagyis a cukrot kihagytam, helyette egy kávéskanál só került bele. A töltelék nagyjából 14 db palacsintához elegendő.
Hozzávalók a töltelékhez 4 személyre:
40 dkg darált hús
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek zsír
Só, bors
1 kk majoranna
1 leveskocka
½ zeller
1 szál sárgarépa
2-3 kelkáposzta levél
1 csokor petrezselyem
2 szelet piros húsú paprika (én 2 tk házi pirosaranyat tettem bele)
2 db felvert tojás
2 db keményre főtt tojás
Reszelt sajt, tejföl, tejszín
Először bekevertem a palacsintatésztát.
Majd az apróra vágott hagymát a zsíron üvegesre pirítottam.
A vékony lyukú reszelőn lereszelt zellert és répát, valamint az áttört fokhagymát a megpirult hagymához adtam.
Majd hozzákevertem a darált húst és fehéredésig pirítottam. Amikor elkészült, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi, sóztam, borsoztam és beletettem a majorannát, fokhagymát. Fedő alatt, alacsony lángon 20 percig rotyogtattam.
Amíg párolódott, kisütöttem a palacsintákat.
Ezután nagyobb lángon zsírjára pirítottam, végül belekevertem a paprikát. A kellevelet is ekkor kell beletenni, nekem sajnos nem volt, pedig nagyon illik bele.
A felvert tojásokat belekevertem a húsos-zöldséges masszába, és rántotta állagúra sütöttem. Legvégül belekevertem az apróra vágott főtt tojásokat és a petrezselymet.
A tölteléket a palacsintákba tekertem, majd kivajazott jénaiba tettem őket. Leöntöttem tejfölös tejszínnel és reszelt sajttal szórtam meg. 180 °C-on nagyjából fél órát sütöttem.
Még egy kis tejfölt simán elbír tálaláskor is. Kicsit talán pancsos, úgyhogy megéri nagyobb mennyiségben készíteni, ugyanannyi meló.
Szeretjük.

2011. december 18., vasárnap

Grog


Pár hete voltam egy nagyon hangulatos kávézóban. Megszerettem. Többek között azért, mert igen ízletes volt a forralt bor, ami ritka, ráadásul az alkohol sem párolgott ki belőle :)
Ott találkoztam a már régóta ismerős szóval: grog. Tudtam, hogy isszák és meleg, meg alkoholos, csak sajnos nem tudtam már megkóstolni. Tegnap kicsit jobban utána olvastam, mi is az a grog és többek között ezt találtam.
Igyekeztem a legegyszerűbb receptet követni, így maradt az, hogy olyanra kevertem, ami ízlett :)
Ez az összetétel igazából nagyon jó náthaűző lehet. Az alkohol fertőtlenít, a forrósága fűszeressége felmelegít, a citromlé pedig - bár a skorbut már nem fenyeget minket - az immunrendszert is erősíti. Egy kiadós téli futás után különösen jó :)
Vizet forraltam. Közben egy bögrébe tettem egy szelet kezeletlen citromot, egy bő teáskanál mézet, fahéjdarabot, 2-2 szem szegfűszeget, szegfűborsot, citromlevet és 4-5 cl rumot. Az elsőt fehér rummal készítettem, a másodikat barnával. Ez jobban ízlett.
A felforrt vizet a fűszerekkel teli bögrébe öntöttem és pár percig hagytam állni a dolgot.
Kiskanállal összekevertem és szépen lassan elkortyolgattam. Kicsit fura, mert színtelen, de ez nem megy az íz rovására. Szeretem a rumot, úgyhogy ez az ital is felkerül a téli, átmelegítő italok listájára. És végre letörölhetem a port a régi puncsos poharakról :)

2011. december 15., csütörtök

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával


Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.
Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.
Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.
Hozzávalók per fő:
10 dkg pecsenyemáj
1 kis édes alma
1 ek vékony szálakra vágott zeller
1 női marék dió
1 szelet frikandó sonka
1 kis lilahagyma
1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)
A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.
Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.
A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.
A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.
A sonkát is szálakra vágtam.
A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.
Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.
A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.
Jó választás volt.
A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.

2011. december 14., szerda

Marcipán házilag


Igen. Én is nekifutottam. Mert hát sok minden készült már a konyhámban, ami jobb, mint az ipari.
Mivel erős bennem a kritikus hajlam, bátran kijelenthetem ez még nem az a szamos fajta. Nem az, amit megszoktunk, de legalább mandulából van. Talán pont azért más, mert a fő összetevők nem a cukor meg az aroma.
Az igazi marcipán természetesen keserű mandulát is tartalmaz, ez adja meg a jellegzetes ízét. Keserű mandula híján egyenlőre aromával próbálkoztam. Nekem így is ízlett, de azért a klasszik marcipán íz hiányzott.
A marcipán, attól függően tartalmaz cukrot, hogy egyszeres, kétszeres, vagy háromszoros. Vagyis a cukor mennyisége egyszerese, kétszerese vagy háromszorosa a mandulának.
Ez most egy egyszeres verzió, úgynevezett sütőmarcipán, ami alacsony cukortartalmának köszönhetően nem folyik szét sütés közben (elvileg).
A recept egyöntetű, akárhol olvastam. Az Ínyesmestertől a bloggerekig mindenkinél. Én a cukrot barna nádcukorral értelmeztem, és talán legközelebb a gyümölcscukrot is kipróbálom majd.
Hozzávalók:
100 g mandula hámozva
50 g barna nádcukor
50 g barna nádcukor + 25 g/ml vízből főzött szirup
A mandulát leöntöttem forró vízzel és pár percig állni hagytam. Ekkor annyira felpuhul a héja (nem a csont, hanem a másik :), hogy könnyen kinyomható belőle a mag. Ezután kicsit hagytam száradni.
Amikor megszikkadt a mandula, a cukorral együtt, adagonként ledaráltam a kávédarálón. Közben felfőztem a szirupot. Amikor minden ledarálódott és felfőződött, jól összegyúrtam egy masszává.
Sütőpapír alatt megformáztam és pár napig hagytam szikkadni.
Őszinte leszek, az íze nem hasonlít marcipánra, úgyhogy tettem bele egy kávéskanálnyi keserű mandula aromát. Ez felidézte bennem a kémia órák emlékét, amikor a tanárnő körbevitte a sárgabarack, mandula és körte aromákat. Félelmetes volt. Most is az. Egy löttynek, hogy lehet mandula illata, amikor nem is látott növényt.
Bámulatos, hol tart már a tudomány…
Na nem akartam senki kedvét elvenni a házi marcipán gyártástól, sőt lehet próbálkozni dióval, mogyoróval vagy pisztáciával is. A mandulánál mindenesetre jó, ha van kéznél keserű is.

2011. december 11., vasárnap

Karfiolkrém kenyérre


Szerintem inkább tejbegrízre hasonlít, de nem, nem az. Kenyérre kenhető, fűszeres zöldségkrém. Új dolgok után kell nézzek, mert ez már nem állapot.
Egyszerűen nem találok kedvemre valót a felvágottas pultokban. Már az ára sem érdekel, csak ennék már valami ipari hulladéktól különböző felvágottat, ami friss és gusztusos. Olyan nagy elvárás ez? Úgy tűnik, marad a házi kolbász, füstölt sonka és szalonna, ha húst kívánnék. Azt legalább tudom, honnan van. Ha nem, arra meg tökéletesen jók lesznek ezek a kencék. Most kezdek rájönni, mennyivel változatosabban ettem, amikor húsmentesen éltem. Szerencsére most vissza tudok nyúlni ezekhez a régi receptekhez.
Ilyen ez a karfiolkrém is. Igazából nem nagy kunszt különböző magokból, zöldségekből és hüvelyesekből krémeket gyártani. Finomak, táplálóak és nagyon feldobják az étkezést. Nekem most már csak egy jó savanyú fekete kenyér hiányzik…
Hozzávalók:
25 dkg karfiol rózsa
pár levél bazsalikom
1 kis fej hagyma fele finomra reszelve
majonéz
só, bors
késhegynyi őrölt kömény a könnyebb emészthetőség kedvéért
A karfiolt kevés vízzel, sóval és a bazsalikomlevelekkel puhára pároltam. Amikor elkészült, lecsepegtettem és botmixerrel pürésítettem. Innentől kezdve ízlésemnek megfelelően ízesítettem sóval, borssal, hagymával. A végső állagát a majonéz adta meg. Lehet készíteni vajjal is, ekkor fele annyi kell belőle, mint karfiolból.
Lezárt dobozkában (mert azért van szaga) hűtőben hagytam összeérni.
Szerintem nyugodtan lehet kísérletezni mindenféle fűszerrel, rátok bízom.
Ágyő felvágottas pult!

2011. december 9., péntek

Sajtos pogácsa


Ne haragudjanak a kedves olvasók a rejtélyességem és az utóbbi hónapokban bekövetkezett eltűnésem miatt. Aki közelebbről ismer, tudja mi a helyzet a munkával, a többieket inkább nem untatnám ezzel.
Ahogy nem visszük haza a munkát, én nem hozom ide. A lényeg, hogy a héten B helyszínen dolgoztam, ami egy csodás hely és végre nem az iroda. Többek között van jól felszerelt konyha is, egy vadi új ipari gáztűzhellyel, amit muszáj voltam kipróbálni.
Egyszer azért eldicsekedek magunkkal. Majd eljön annak is az ideje :)
Ez a recept eredetileg egy vegetárius szakácskönyvből származik, de csúnyán belenyúltam. Vaj helyett zsírral készült és a színe végett tettem bele két tojást is. Nagyon szeretjük.
Hozzávalók:
1 kg liszt
20 dkg zsír vagy 25 dkg vaj
5 dkg élesztő
2 dl tej
1 kk cukor
1 ½-2 ek só ízlés szerint
4 dl tejföl
10 dkg reszelt sajt és egy felvert tojás a tetejére
Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben egy kis cukorral. Közben kimértem a hozzávalókat és lereszeltem a sajtot. Végül összegyúrtam a tésztát és langyos helyen egy órát kelesztettem.
Amikor megkelt, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és a tésztát nagyjából ujjnyi vastagra nyújtottam. Egyszer kisebb, egyszer nagyobb korongokat szaggatok, hangulattól és eszköztől függően. Most csak kávéscsésze állt rendelkezésemre, ami durván 5 cm átmérőt jelent. Kenőtoll híján csak belemártottam a tetejüket a felvert tojásba és jól megszórtam reszelt sajttal.
Irány a sütő, amíg meg nem pirul a sajt.
Nagyon szeretjük. Langyosan pláne nagyon pazar. Pár napig friss marad, már ha megmarad :)

2011. december 4., vasárnap

Sütőtökös diós süti, citromos vaníliás tejföllel


A süti jó. Az egészséges, rostos süti pláne. Főleg, ha finom. Mivel sütőtök szezon van és már majdhogynem utánam dobták a piacon annyira olcsó, kénytelen voltam megvenni. Leves már volt (itt), süti lett és remélem, találok még pár további jó felhasználási módot.
Ezt a sütit már tavaly is sütöttem párszor Jamie Természetesen c. könyvéből. Nem hittem el, hogy ennyire jó dolgot is lehet készíteni sütőtökből. Előtte nem voltam nagy barátságban vele, sőt az illatát imádtam, de az ízét nagyon nem. Aztán első Jamie könyvemből (A pucér szakács) bátorságot merítettem és jó fűszeresen, sósabban sütöttem meg. Így már fogyaszthatóbb volt. Aztán jött a gyömbéres leves, végül ez a csoda. Persze minden receptre (vagy legalábbis a legtöbbre) azt mondom, feltétlenül próbáljátok ki. Ezt szimplán kötelezőnek tartom. Még akkor is, ha nem szeretitek a sütőtököt. Komolyan mondom, meg fogjátok kedvelni.
Természetesen változtattam picit az eredeti recepten.
Hozzávalók:
400 g finomra reszelt sütőtök
350 g barnacukor (porcukor)
4 db tojás
60 g teljes kiőrlésű liszt
240 g simaliszt
2 púpozott kk sütőpor
Két (női) marék dió durvára vágva
1 kk fahéj
175 ml olívaolaj
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy kb. 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.
Egy marék dió kivételével az összes hozzávalót jól összekevertem és beleöntöttem a tepsibe. A tetejére szórtam a maradék diót és betoltam a sütőbe. Hústű próbáig sütöttem (azaz addig, amíg a tésztába szúrt fogpiszkálóra nem tapad tészta, amikor kihúzzuk belőle), illetve amíg a süti teteje kissé megbarnult.
Van hozzávaló rém egyszerű öntet is, ami nagyon jól illik a sütihez. Tejföl, vanília (vagy vaníliás cukor), cukor, citromhéj és citromlé ízlés szerint összekeverve. Sütire rá és mehet is a hasba :)

2011. december 2., péntek

Korhelyleves


Egyre jobban fel van adva a lecke főzés terén. Lehetőségekhez képest tartom magam ahhoz, hogy idény dolgokat és saját éghajlaton termett dolgokat fogyasszunk. Ez egyre nehezebb, pláne, hogy nem annyira kívánom a húst. A második tél, hogy ezzel próbálkozom. Nincs kényszerérett paradicsom, földet sem látott paprika. Az agyonkezelt és utaztatott banánról és hűsítő citrusfélékről nem is beszélve. Nekem már nem hiányoznak. Van helyette alma, körte, aszalt gyümölcsök. Zöldségekből sütőtök (ami sütibe is kiváló), cékla, gyökerek, krumplik, káposztafélék mennek. És tele a spájz téliesített produktumokkal. Persze még dolgozom rajta, hogy ezekből változatos étrend jöjjön ki a végén.
Mára valami kevésbé húsos, de laktató levest akartam főzni. Mondjuk korhelylevest. Mert savanyú káposzta nélkül nem élet az élet. Kell a cévitamin…
Ha jól emlékszem másnaposság tüneteire kiváló orvosság, de ez a veszély mostanában nem fenyeget. Csak úgy kellett a savanyú.
Ez egy nagyon egyszerű leves, fő alapanyaga a savanyú káposzta. pH-ja ízlés kérdése, én jó savanyún szeretem.
A recept kis változtatással a planétás recept kártyák egyikéről származik. Emlékeztek még? :)
Hozzávalók:
20 dkg savanyú káposzta
15 dkg füstölt kolbász
1 db vöröshagyma
Füstölt szalonna
2 tk pirospaprika
1 db babérlevél
1 kk kömény
borsikafű
Pár szem bors
2 dl tejföl
1 ek liszt
A szalonnát apró kockára vágtam és zsírjára sütöttem, beletettem az apróra vágott hagymát és lassan üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a káposztát, megszórtam paprikával és hozzákevertem a többi fűszert is. Felöntöttem fél liter húslevessel plusz 2 dl vízzel, de lehet csak vízzel is hígítani (nagyjából 7 dl). Sóztam borsoztam és lassú tűzön hagytam főni.
Közben felkarikáztam a kolbászt, és amikor a káposzta már félig megfőtt, hozzáadtam a leveshez. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel elkevert tejfölt és még 10 percig főztem, hogy ne maradjon liszt ízű. Még egy utolsó kóstolás, fűszerpótlás és kész.
Friss kenyérrel kitesz egy bő fogást. Nagyon finom.

2011. november 29., kedd

Éjszakás kenyér


Na, belopóztam a konyhába, amíg munka nem figyelt és megvilágosodtam. Kenyér ügyben.
Reggel szerettem volna végre rendes, nem gépben sült kenyeret enni. Ötkor nem szívesen keltem volna ezért, úgyhogy kísérleteztem egyet. Valahonnan rémlett (talán Limara vagy Fűszeres Eszter blogtollából), hogy be lehet tenni a tésztát éjszakára a hűtőbe, meg fog kelni, csak lassan. Így is tettem. Este begyúrtam a tésztát, bedobozoltam és betettem a hűtőbe éjszakázni. Reggel kivettem és 1,5 órára meleg helyre tettem, hogy magához térjen.
Közben begyújtottam a sütőt. Mivel mostanában eléggé szétfolynak a kerek kenyereim, előszedtem a szakajtómat. Úgyis csak hajgumikat tároltam benne, arra meg most copf híján nem igazán van szükségem. Bevált :)
Tehát amikor kivettem a hűtőből a tésztát, átgyúrtam és áttettem a szakajtóba, amit lisztes konyharuhával béleltem ki. És akkor itt jön a mai megvilágosodás. Úgy kell betenni a szakajtóba, hogy a majdani alja legyen felül. Ha ráborítjuk a sütőlapra, felül lesz folytonos, nem úgy, mint a képen, ahol pont fordítva csináltam és szétnyílt, alul viszont folytonos lett. Aki tudott követni, az nagyon ügyes, aki nem, azt megértem :)
A másodszorra megkelt tésztát ráborítottam egy fém pizzasütő lapra, megspricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Ezt a szép kenyeret 200 °C-on sütöttem 45 percig.
Tegnapelőtt rendes adagot csináltam, vagyis a klasszikus fél kiló lisztből készülőt, de annyira hamar elfogyott, hogy emeltem az adagon.
Hozzávalók:
150 g teljes kiőrlésű liszt
600 g finomliszt (magas sikértartalmú)
490 ml/g langyos víz
23 g friss élesztő
1 ½ ek só
A tésztához a lisztet, sót tálba tettem, belemorzsoltam az élesztőt és ráöntöttem a vizet. Pár percig hagytam állni, aztán 10 percig gyúrtam. Letakarva tettem a hűtőbe. Itt az a lényeg, hogy jól le legyen lezárva. A zárt térben és hidegben keléstől kap egy kis savanykás ízt a kenyér.
Nagyon-nagyon finom. Szép, érett selymes ízű. Abbahagyhatatlan…

2011. november 24., csütörtök

Gyömbéres sütőtökleves


Előjöttem a spájzból. Konzervben még megvagyok, néha előszedem magam. Nem kérek elnézést, nem mentegetőzöm. Ez van. Meló van, csinálni kell. Az már más kérdés, hogy nem eszem rendesen (magamhoz képest). Ha anyukám lennék, már aggódnék (Anya, ne aggódj!). Éhen nem halok, csak minőségileg éhezek. Alkotói válság. Az hagyján, de már ujjnyi vastag por van a konyhában és meglátszik a lábnyomom, ha bemegyek.
Mivel az agyam a munkán pörög, nem tudok előre tervezni kajában, ebből jönnek a spontán főzések, ami elég szokatlan érzés. Nem szeretem. Nekem heti terv kell. A sütőtök azért egy biztos pont volt. Vagy süti vagy leves, de valaminek lennie kell.
Leves lett.
Szemeztem Jamie receptjével, de végül az egyszerűbb „klasszikus” recept mellett döntöttem. Majd legközelebb flancolok.
Asszem ez azon ritka receptek egyike, amit érzésre, ízre főzök, nem grammra.
Hozzávalók nagyjából:
40 dkg hámozott, kimagozott sütőtök
2 ek tökmagolaj, vagy olíva olaj
Fél liter zöldségalaplé vagy fél liter leveskockás lé
Fél hüvelykujjnyi gyömbér
Só, bors, szerecsendió, chili
Egy lábosban felmelegítettem az olajat, rádobtam a kockára vágott sütőtököt és kevés vízzel fedő alatt puhára pároltam. Amikor megpuhult, összeturmixoltam, ráöntöttem az alaplevet, sóztam borsoztam, végül hozzáadtam a nyolc részre vágott gyömbért.
Nagyjából még 20 percig főztem, hogy kicsit sűrűbb legyen. Közben folyamatosan ízesítettem szerecsendióval, chilivel, gyömbérrel (por), amíg jó nem lett (teljesen szubjektív). Mivel az alaplé régóta állt a fagyóban, már nem volt annyira fitt, tettem bele egy negyed leveskockát is.
Én jó gyömbéresen szeretem, egy kis vegeta ízzel. Tényleg egyéni ízlés szerint lehet főzni. Igazi téli laktató leves.
Hajrá!
Megjegyzés: utálok levest fotózni. Utálok sötétben fotózni. Ma sötét is volt, leves is volt…

2011. november 15., kedd

Hagymás kenyér


Ami inkább egy lamantinra hasonlít, mint kenyérre, bár a fotón csak az orrát dugja ki.
Most már kezd hideg lenni a fűtés nélküli konyhámban, ami nem igazán előnyös hagyományos kelesztéshez, így gépi sütésre kényszerülök.
Olyan kenyeret akartam sütni, ami kicsit kizökkent a fehér gépi és magos gépi egyhangúságából, viszont nem igényel sok előkészületet, pl. krumplifőzés. Hagymás kenyeret még nem csináltam, viszont pofátlanul drágának tartom ahhoz képest, hogy egy fej hagymával több van a tésztában. Így alakult, hogy hagymás kenyeret sütöttem.
A recept a 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik, némi átalakítással.
Hozzávalók:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g finomliszt
1 ek só
15 g friss élesztő
1 nagy fej vöröshagyma
2 ek mangalica zsír
325 ml langyos víz
A hagyma és zsír kivételével az összes hozzávalót betettem a kenyérsütő gép tartályába, megdagasztattam és megkelesztettem vele. Közben a zsíron üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát. Amikor megkelt a tészta, összegyúrtam a pirított hagymával. Először kicsit fura vele dolgozni, mert a zsíros tálban ide-oda csúszkál a tészta, de addig gyúrtam, amíg fel nem vette a zsírt. Megformáztam a kenyeret, és sütőlapra tettem, illetve újabban lukacsos, kerek pizzasütő lapot használok erre a célra. Megint hagytam pihenni, amíg a duplájára kelt.
A sütőt közben előmelegítettem 200 °C-ra.
Amikor megkelt, a kenyeret bespricceltem vízzel, majd betoltam a sütőbe. Nagyjából 10 percig sütöttem, aztán mérsékeltem a hőfokot 180 és 190 °C közé, permeteztem rá még egy kis vizet és további 30-35 percig sütöttem, amíg színt nem kapott. Amikor kivettem, a tetejét megkentem vízzel, és rácsra tettem hűlni.
Hát sokkal jobb, mint a bolti, az áráról nem is beszélve. Lekvárral nem az igazi, de sült hús zsírjával, vagy egy jó szendvicskrémmel nagyon finom.

2011. november 13., vasárnap

Zsírban sült máj


Bár már fűtött házakban élünk, meleg ruhákban járunk, a szervezetünk még mindig a természet része. Tartalékolásra buzdít, hiszen megjött a hideg. Zsírért kiált. Legalábbis az enyém. Zsíros kenyérre, hurka-kolbászra, kásákra és magas tápértékű ételekre vágyik. A tiétek nem?
Nálam ez jelzi a tél beálltát.
Biztos mindenki háza táján készül ilyen sült máj, amit kihűlve betakar a fűszeres zsír. Nagyon szeretjük.
Az lenne az igazi, ha kacsamáj sülne szárnyas zsírjában, én viszont valamiért ragaszkodom a mangalicához. Szóval ez most egy mangalicazsírban sült kacsamáj kakukkfűvel, majorannával és bacon-nel.
A recept kedvenc sörözőnk csapos hölgyétől származik.
Hozzávalók:
20-25 dkg kacsamáj
12-13 dkg mangalicazsír
1 ág kakukkfű
1 kk friss majoranna
1-2 szelet bacon
A zsírt egy magasabb falú láboskában felolvasztottam. Közben kockára vágtam a szalonnát és megtisztítottam a májat. Amikor a zsír felolvadt, beletettem a szalonnát és nagyjából 5 percig sütöttem benne. (Később jutott eszembe, hogy rémlik valami arról, hogy ki kell venni a szalonnát a zsírból.) Utána beleraktam a fűszereket és a májat. Akkor jó, ha a zsír teljesen ellepi a májat. Letakarva újraforralás után, takaréklángon megsütöttem. Akkor jó, ha a májba szúrva már nem bugyog fel véres lé.
Amikor kisült, kivettem a májakat, tálkába tettem, majd ráöntöttem a zsírt a fűszerekkel. Hidegben hagytam dermedni.
Friss ropogós kenyérrel, vagy (esetünkben) császárzsömlével, picit megsózva fogyasztandó. A bacon és a fűszerek nagyon feldobják a zsírt és a májat egyaránt.
Tessék kipróbálni és elraktározni!

2011. november 11., péntek

Lasagne kicsit egyszerűbben


Végre megint van kis időm normális, színes-szagos bejegyzést írni. Mert végre főztem igazi ebédet :).
Már régóta szemeztem Jamie Főzőiskolája c. könyvében figyelő lasagne recepttel, ami azzal kecsegtet, hogy mennyire egyszerű. Majdnem minden megvolt hozzá, csak tésztát kellett csinálnom. Mert mégiscsak friss házi tésztával az igazi. Ráadásul kipróbálhattam a saját készítésű paradicsom „konzervemet” is.
Egy hiba csúszott csak a számításaimba, nem kaptam sehol mascarponét. Ez lesz benne besamel helyett. Gyors helyzetfelmérés, frish käse tejszínnel. nem lehet rossz Bíztam benne, hogy működni fog. Parmezán helyett vettem egy zacskó mozzarellát és tettem belőle a rétegek közé.
Fél adagot csináltam, de 3-4 embernek is elég ez a mennyiség.
Hozzávalók:
2 szelet bacon szalonna
1 közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
1-1 db sárgarépa és szárzeller (én pár kocka répát és zellert tettem bele, csak úgy az íze végett)
Olívaolaj
1 kk szárított oregánó
250 g darált marha vagy sertés hús
1 db 400 g-os paradicsomkonzerv
Só, bors

125 g száraz lasagne tészta
250 ml krémsajt (nálam 2 db 100 g-os budget típusú frisch käse 5-6 ek tejszínnel kikeverve)
1 csomag mozzarella
1 db paradicsom és friss bazsalikom a tetejére
Először elkészítettem a bolognai mártást. Felszeleteltem a szalonnát, és apró kockára vágtam a zöldségeket, hagymát. (Lehet, hogy érdemesebb a zöldségeket reszelni.úgy jobban eltűnik a mártásban, nem kell kerülgetni.) Az olajat felmelegítettem és rádobtam a szalonnát, szárított oregánót, majd a hagymát. Amikor üvegesre pirult, hozzáadtam a zöldségeket és ráreszeltem a fokhagymát. Fedő alatt 10 percig pároltam. Utána rádobtam a húst, ráöntöttem a paradicsomkonzervet és fél üveg (fél konzervdoboznyi) vizet öntöttem rá. Sóztam, borsoztam és takaréklángon, fedő alatt, néha megkeverve 45 percig főztem. (Kicsit kevésnek éreztem a paradicsomot, úgyhogy hozzáfőztem még 1-2 dl hazai paradicsomlevet.)
Közben felszeleteltem a paradicsomot, a mozzarellát és lecsipkedtem pár levél oregánót a kiskertemből. A krémsajtot pedig összekevertem a tejszínnel, hogy kenhető legyen.
A tésztát nem szoktuk előre megfőzni, a szárazat sem. Hagyjuk, hogy a saját levében főjön meg.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
Vettem egy négyzetforma tűzálló tálat
Rétegezés: bolognai 1/3-a, tészta, krémsajt 1/3-a – sózni, borsozni, mozzarella 1/3-a, tészta, bolognai második harmada, tészta, krémsajt második harmada – sózni, borsozni, mozzarella második harmada, tészta, bolognai maradéka, tészta, krémsajt maradéka – sózni, borsozni, mozzarella maradéka, friss bazsalikom, paradicsomszeletek.
Nagyjából fél órát sütöttem, addig, amíg már éppen nem bugyborékolt belőle a leve. Nem jó, ha teljesen kiszárad.
Az elkészítése lényegesen egyszerűbb, mint az először bejegyzett lasagne-nak. Ízre is más egy kicsit, és nem kell utána annyit mosogatni. Nekem jobban ízlik és kevésbé fáradtam el, mint a múltkorinál.
Igen ízletes. Úgyhogy bátran továbbadom.

2011. november 8., kedd

Fokhagymaleves, česnečka

Remélem, még nem unjátok a cseh gasztro-mániámat. Ne aggódjatok, lassan lecseng. Ez most egy leves. Marketingértékét nagyban növeli, hogy nem készült róla fotó. Azonnal elfogyott. Talán még kevés is volt. Nem maradt mit fotózni :)
Rendkívül egyszerű, nagyon kevés hozzávalóból készül, mégis igen ízletes. Nem egy nagy vasziszdasz. Készülhet leveskockával vagy zöldségalaplével, esetleg krumpli főzőlevével is.
Recept innen.
Hozzávalók:
1 l víz és leveskocka
vagy 1 l zöldségalaplé
4 gerezd fokhagyma
½ kk majoranna
kevés őrölt gyömbér
½ kk egész kömény
250 g burgonya
bors
1 tk zsír
1-2 szikkadt zsömle, esetleg reszelt sajt
A vizet felforraltam, közben meghámoztam a krumplit és kisebb kockákra vágtam. A fokhagymát is megpucoltam és apróra vágtam.
Amikor a víz felforrt, beletettem a leveskockát (néha én is bűnözök) és minden hozzávalót.
Fedő alatt addig főztem takaréklángon, amíg a krumpli megpuhult. Közben megpirítottam a zsemlekockákat.
Elég egyszerű és ahhoz képest nagyon finom. Tessék kipróbálni!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...