Előjöttem a spájzból. Konzervben még megvagyok, néha előszedem magam. Nem kérek elnézést, nem mentegetőzöm. Ez van. Meló van, csinálni kell. Az már más kérdés, hogy nem eszem rendesen (magamhoz képest). Ha anyukám lennék, már aggódnék (Anya, ne aggódj!). Éhen nem halok, csak minőségileg éhezek. Alkotói válság. Az hagyján, de már ujjnyi vastag por van a konyhában és meglátszik a lábnyomom, ha bemegyek.
Mivel az agyam a munkán pörög, nem tudok előre tervezni kajában, ebből jönnek a spontán főzések, ami elég szokatlan érzés. Nem szeretem. Nekem heti terv kell. A sütőtök azért egy biztos pont volt. Vagy süti vagy leves, de valaminek lennie kell.
Leves lett.
Szemeztem Jamie receptjével, de végül az egyszerűbb „klasszikus” recept mellett döntöttem. Majd legközelebb flancolok.
Asszem ez azon ritka receptek egyike, amit érzésre, ízre főzök, nem grammra.
Hozzávalók nagyjából:
40 dkg hámozott, kimagozott sütőtök
2 ek tökmagolaj, vagy olíva olaj
Fél liter zöldségalaplé vagy fél liter leveskockás lé
Fél hüvelykujjnyi gyömbér
Só, bors, szerecsendió, chili
Egy lábosban felmelegítettem az olajat, rádobtam a kockára vágott sütőtököt és kevés vízzel fedő alatt puhára pároltam. Amikor megpuhult, összeturmixoltam, ráöntöttem az alaplevet, sóztam borsoztam, végül hozzáadtam a nyolc részre vágott gyömbért.
Nagyjából még 20 percig főztem, hogy kicsit sűrűbb legyen. Közben folyamatosan ízesítettem szerecsendióval, chilivel, gyömbérrel (por), amíg jó nem lett (teljesen szubjektív). Mivel az alaplé régóta állt a fagyóban, már nem volt annyira fitt, tettem bele egy negyed leveskockát is.
Én jó gyömbéresen szeretem, egy kis vegeta ízzel. Tényleg egyéni ízlés szerint lehet főzni. Igazi téli laktató leves.
Hajrá!
Megjegyzés: utálok levest fotózni. Utálok sötétben fotózni. Ma sötét is volt, leves is volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése