Őszi pite

Lehetne akár vegyes gyümölcsös pitének is hívni, mert mindenféle ősszel érő gyümölcsöt bele lehet dobálni. A sütihez a fő ötletet egy kedves barátnőmtől csentem (ezúton is köszönöm Tatinak :): omlós tészta, egy réteg savanykás lekvár, és erre jön a fűszerekkel összepárolt gyümölcs. Nagyon kelendő. Egy héten belül már másodszor sütöttem. Most alma és körte került bele, egy marék friss dióval és mirabell (fosókaszilva) lekvárral. Ez a süti kitűnő módja, hogy felhasználjunk pár árválkodó, kissé fonnyadt gyümölcsöt is és ne kelljen őket kidobni.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű is)

200 g vaj

100 g cukor

1 db tojás

2 ek tejföl

egy csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:

2 tk vaj

1 kg gyümölcs (alma, körte, szilva, de lehet vegyesen is)

1 csapott kk őrölt fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

3-5 ek cukor (ízlés szerint)

4-5 ek savanykás lekvár

1 marék dió

A tésztához a vajat elmorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval, majd gyorsan összegyúrtam a tojással és a tejföllel. Rá is vonatkoznak a „hogyan készítsünk jó omlós tésztát” trükkök (hideg hozzávalók, gyors gyúrás stb., itt részletesen írtam már róla). Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára. Aki siet, a mélyhűtőbe tegye, fél órára.

Amíg a tészta pihent elkészítettem a tölteléket. A gyümölcsöket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy lábosban lassan felolvasztottam a vajat, beleszórtam a gyümölcsöket, a cukrot és a fűszereket, majd fedő nélkül lassú tűzön megpároltam. Ha sok lenne a leve, de már megfőttek a gyümölcsök, 1-2 tk darát lehet belefőzni, hogy magába szívja az értékes, fűszeres nedűt. Miután elkészült, hagytam kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A tésztát kivettem a hűtőből, átgyúrtam, és 2/3 (ez lesz majd az alja) 1/3 (ez lesz a teteje) arányban ketté vágtam. Először az alját nyújtottam ki, nagyjából fél cm vastagra, majd tepsibe fektettem és megkentem lekvárral. Ráegyengettem a párolt gyümölcsöt és megszórtam a darabolt dióval. Ezután kinyújtottam a másik tésztadarabot is, szintén kb. fél cm vékonyra és óvatosan betakartam vele a tepsiben várakozó többi dolgot. Nem baj, ha nem sikerül szépen kinyújtani a tésztát, lehet még innen-onnan lecsippenteni egy darabot és kijavítani a hibákat. Végül a sütőben aranyszínűre sütöttem.

Frissen a legfinomabb, amikor a felső tészta még ropog, az alsó omlik, az édes, fűszeres gyümölcsök pedig keverednek a savanykás lekvárral. Akár esik az eső, akár süt a nap, igazi őszi lélekmelegítő :)

Kivilekvár

Idén nyáron először nem főztem be lekvárt, mert még nagyon sok pihen a spájz polcain. Ezt a lekvárt viszont nagyon ki szerettem volna próbálni, úgyhogy megszegtem a fogadalmamat.

A recept az előző bejegyzésben már említett „Finomságok ajándékba” c. könyvből származik. Nagyon egyszerű az elkészítése, bár én kicsit eltértem a könyvben leírttól és hagyományos módon álltam neki.

Sajnos idén sem jutottam még érett, finom kivihez, ez is már Karácsony óta érlelődött a kamrában. Szóval, ha nektek sikerül finom, érett kivit szerezni, egy adagot próbáljatok ki, akár gyors felhasználásra is.

Hozzávalók 2 db kis (125 ml-es) befőttesüveghez:

10 db kivi

200 g cukor vagy 150 g gyümölcscukor

1 db lime

Először elmostam az üvegeket.

A kiviket meghámoztam, lemostam és feldaraboltam. Rászórtam a cukrot és lefedve fél órát állni hagytam, hogy levet eresszen. Ráreszeltem a lime zöld héját és belefacsartam a levét, majd feltettem a tűzre. Közben kifertőtlenítettem az üvegeket. A lekvárt addig főztem, amíg szét lehetett nyomni a gyümölcshúst. Ekkor a színe már nem olyan harsány zöld. Mivel magától nem esik szét, én meg nem akartam péppé főzni, a lekvár harmadát szitán áttörtem, majd visszatettem pár percre főni. Ekkor üvegekbe adagoltam, szorosan lezártam és az üvegeket fejjel lefelé fordítottam pár percre. Végül talpra állítottam őket és dunsztban hagytam kihűlni. Kevésbé vakmerőek a fedő alá, két celofán közé tehetnek késhegynyi szalicilt. Ilyenkor nem kell fejjel lefelé fordítani az üvegeket.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog ízleni, a lime meg a kivi nagyon jól megtalálták egymást. Ha csak gyors fogyasztásra készül (mondjuk egy fél adag), érdemes hűtőben tartani.

Szilvalekvár, majdnem lemaradtam

Tegnap lazulós napot terveztem. Kidolgoztam magam a hétre, kellett egy kis lazítás. Nagyon rám fért, ahogy a jóga is. Erőt vettem magamon és lementem az egy sarokkal odébb megbújó jógaközpontba. Nem ez volt az első alkalom, tudtam mire számítsak. Tudtam, hogy másnap meg sem tudok majd mozdulni az eleddig ismeretlen izomcsoportok fájdalmától. Amellett, hogy nagyon jó volt semmire sem gondolni, csak befelé figyelni, két centivel a föld felett lebegtem haza. Ráérősen felmarkoltam a kis kosárkámat és gyanútlanul elindultam a piacra. Mivel az utóbbi négy hétvégét nem töltöttük itthon és a hétköznapok is elég rohanósak voltak, nem kísértem figyelemmel a gyümölcsmozgást. Mert hát ugye nem ért még véget a befőzés, van még pár tétel a listámon. Riadtan estem vissza a földre. Alig volt már szilva és a fenséges fahéjas szilvalekvárral még sehol sem voltam. Szerencsére a kedvenc szilvás nénimnél még volt, de azt mondta ez már a vége, ne számítsak ennél jobb szilvára. Nagyon elkeseredtem. Még két héttel ezelőtt kifigyeltem egy másik árusnál eszméletlen édes és puha besztercei szilvát. Igazából arra pályáztam. Így jártam, ahogy mondani szokás. Inkább befőttnek való. Persze ez már csak otthon derült ki. Még jó, hogy a néne kiválogatta nekem a puhábbakat. Mondjuk elég jó forgalmat csináltam neki.

Jobb és bal kezemet egyformára erősítve hazacipeltem a 7 kg szilvát. Bekevertem a lekvárt és ma nekiálltam megfőzni.

Mint azt a ringló lekvárnál már említettem, ez egy nagyon lusta recept. És a szilvás nénim is megkérdezte, hogyan csinálom a szilvalekvárt. Ecettel. - válaszoltam. Akkor jó. Ugye, hogy úgy sokkal egyszerűbb? - És elmosolyodott. Ilyet az elmúlt öt évben még nem láttam tőle. Egy kis kompenzáció a szilva végéért :)

Íme a recept (33 befőzés lépésről lépésre c. könyvecske alapján):

6 kg szilva

80 dkg gyümölcscukor

75 ml 15%-os ecet

2 ek őrölt fahéj

A szilvát megmostam, kimagoztam, négybe vágtam és egy zománcos nagy edénybe tettem. Megszórtam a cukorral, fahéjjal és ráöntöttem az ecetet, majd összekevertem. Egy napig hagytam állni.

Másnap feltettem főni. Amikor felforrt, takarékra vettem és három órán keresztül főztem. MEGKEVERNI TILOS! Aggódni nem kell, nem ég le.

Három óra elteltével kikapcsoltam alatta a gázt és 20 percig folyamatosan kevertem. Ekkor kapja meg krémes állagát. Kifertőtlenített üvegekbe töltöttem és egy kis tartósítószert szórtam a tetejére, mert forrás után nem ment egyből az üvegbe, így bármi megeshetett ez idő alatt.

(Fotót pótolom, mihelyst feltölt az aksi és kijönnek a lekvárok a dunsztból.)

Évek óta így főzöm a szilvalekvárt. Nagyon praktikus kis recept. Érdemes kipróbálni. Buktába, kalácsba, vagy csak úgy kenyérre.

Ajándék ringló 1. rész-fűszeres lekvár

Pár napja kaptam egy adag ringlót. Nagyon szép és illatos ringló volt. Egyik feléből - az érettebb darabokból - egy adag fűszeres lekvár, a kevésbé érett darabokból fűszeres-ecetes savanyúság készült.

Van egy jó szilvalekvár receptem, azt használtam most is. Nagyon kényelmes kis eljárás. A gyümölcs egy napig áll az ecetes cukorban, aztán jöhet a kevergetés nélküli hosszú főzés. Nem tévedés, kavargatni tilos, mert leég! Amikor megfőtt, utána kell 20 percig keverni, hogy jó krémes legyen. Én ekkor tettem bele a fűszereket is. Ringlónál is működik, kicsit kevés lett benne a cukor, de így pl. sült húsok mellé is jó lehet. Kissé savanykás, enyhén fűszeres.

Az ecetes változat sem bonyolult, viszont kicsit szokatlan annak, aki nem evett még savanyított gyümölcsöt. Ízlés kérdése.

Először itt a lekvár.

Hozzávalók:

2 kg ringló

25 ml 15%-os ecet

25-30 dkg gyümölcscukor (lehet kicsit több is)

1 tk őrölt fahéj

½ tk őrölt szegfűszeg

1 csillagánizs

6 db 350 ml-es befőttesüveg

A ringlót kimagoztam és egy zománcos lábosba tettem, majd hozzákevertem a cukrot és az ecetet. Letakarva egy napig hagytam érni.

Másnap nagy lángon kezdtem el főzni, amikor felforrt, takarékra vettem alatta a lángot és 1 ½ órát főztem. Az első egy órában fedővel, aztán fedő nélkül. KEVERGETNI TILOS! Csak akkor ég le, ha kevergetjük, amúgy nem. Évek óta így főzöm a szilvalekvárt, tessék elhinni, tényleg működik az eljárás.

Amikor kikapcsoltam alatta a lángot, beleszórtam a fűszereket és 20 percig folyamatosan kevertem. Ezalatt kialakult a lekvár krémes állaga. Kivettem a csillagánizst belőle, aztán kifertőtlenített üvegekbe töltöttem. Pici szalicilt szórtam a tetejére és szorosan lezártam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Kicsit savanykás, de nem az az éretlen fajta. Kicsit fűszeres. Nekem nagyon ízlik.
Szeretitek a ringlót?

Őszibarackos ribizli lekvár

Nem vagyok nagy híve a ribizlinek. Sok a magja, sok a héja és kevés a velő. De mivel öregszem, kezdem ezt is megszeretni. Persze lekvár és szörp formájában sokkal inkább. Múltkori befőzős posztomban elkiabáltam az „eddig még nem csúsztam le semmiről” kijelentést. Na most sem, de majdnem. Persze, ha a ribizli már a Bakony lejtőin is kezdi feladni magát, gyanakodnom kellett volna, hogy vége a ribizli-szezonnak. Persze lesz szörp és lekvár, de már közel sem olyan jutányos áron, mint a szezon derekán. Hát így jártam.

A ribizli szörp már érlelődik, egy adag ribizli lekvár pedig már a dunsztban pihen. Bevallom mára a ribizli lekvárral készültem, de tegnap este rábukkantam Nigella őszibarackos ribizli dzsemjére. Nem volt kérdés, hogy ma el is készül egy pici adag a próba kedvéért.

Lóhalálában mentem a Lehelre, hogy felleljem az utolsó ribizlis nénit és megkerestem a szokásos barackos-szilvás lelőhelyemet is. Megint nem csalódtam bennük.

Az őszibarack hihetetlenül édes, a ribizli nagyon szép, bár már kicsit drága volt. A barack annyira édes volt, hogy az eredeti recept szerinti 2 kg cukor helyett csak 20 dkg-ot tettem bele. Végülis nem cukorlekvárt akarok enni. Szeretem érezni a gyümölcs ízét a lekvárban.

Nem egy bonyolult recept, csak kissé időigényes. Ribizlit lehet, hogy csak 2 év múlva készítek megint, mert kissé besokalltam a ribizli-szemezésből. Kacérkodtam a gondolattal, hogy a szörphöz nem szemezem le, mert úgyis le kell szűrni az egészet, de inkább nem kísérleteztem a 7 liternyi szörppel.

Na de vissza a lekvárhoz.

Hozzávalók kb. 6 db 220 ml-es üvegcséhez:

8 db érett őszibarack

600 g ribizli

10 dkg gyümölcscukor

10 dkg cukor

½ citrom leve

1 dl víz

Először elmostam a befőttesüvegeket.

Az őszibarackot megmostam, meghámoztam és vékonyabb cikkekre vágtam.

A ribizlit megmostam és leszemeztem.

A gyümölcsöket lábosba tettem, majd hozzáöntöttem a citromlevet, vizet és a cukrot. Jól elkevertem, hogy feloldódjon.

Feltettem a tűzre és közepes lángon, állandóan kevergetve forrástól számított 20 percig főztem.

Amíg főtt a lekvár, az üvegeket fedővel és fém merőkanállal együtt sütőbe tettem és takaréklángon fertőtlenítettem.

Amikor elkészült a lekvár, kanalanként üvegbe töltöttem, majd szorosan rácsavartam a tetőket, és 5 percre fejre állítottam mindegyiket. Addig előkészítettem a szokásos dunsztot: régi hűtőtáska, régi tollpárnával.

Amikor letelt a kupakfertőtlenítési idő (a forró lekvárral), az üvegeket visszaállítottam talpukra és a dunsztba tettem őket. Szorosan becsomagoltam, hogy lassan hűljenek ki.

Én teljesen odavagyok ezért az újonnan felfedezett kombinációért. Ezt meg kell kóstolni, nem tudom körülírni. Képzeljétek el a barackot és a ribizlit együtt, mint ha egy gyümölcs lenne. Ezen kívül nagyon jól néz ki, ahogy a ribizli megszínezi a barackot, ami lebeg a piros ribizlikocsonyában.

Azt hiszem, méltó befejezése ez a ribizli-szezonnak.

Viszlát ribizli!

Vaníliás eperlekvár

Múlt hétvégén volt egy kis időnk epret szedni. Sajnos nincs kertünk, úgyhogy körbenéztünk szedd magad témában. Több próbálkozás után végül Pomáz közelében kötöttünk ki. Kicsit későn értünk oda, és valószínűleg a piros, hatalmas eprek  már mások kosarában utaztak hazafelé. Azért nekünk sem volt rossz dolgunk. Kicsit halványak voltak, mégis mézédesek. Na ez nem az a „mézédes”, amit a piacon kiírnak az eper mellé, annál százszor édesebb.

Szóval eprünk nem túl szép, ám annál ízletesebb, és szállítható állagú. Nem szedtünk sokat, csak amennyit eltettünk (üvegbe és magunkba).

Lekvár témában a technológiát tekintve a minél természetesebbhez szeretek visszatérni.

Ez a lekvár a tavalyihoz hasonlóan vaníliával készült és gyümölcscukorral. Kicsit elszámoltam magam, mert elfelejtettem, hogy nem cukorral akarok tartósítani és a gyümölcs édességét sem vettem figyelembe, úgyhogy jó édes lett. De azért még van egy kis eper íze. Tartósításra csak hőt használtam, és nagyon odafigyeltem a sterilizálásra. Az itt szereplő cukormennyiség már a kevésbé édes, inkább gyümölcs-ízű változat.

Hozzávalók 7 kis befőttesüveghez:

2 kg tisztított eper

60 dkg gyümölcscukor

½ rúd vanília

½ citrom leve

A megtisztított epret adagokban robotgéppel nagyobb darabokra vágtam és összekevertem a cukorral. Zománcos lábosban hagytam állni 12 órát.

Másnap beletettem a vaníliát és a kikapart magjait, és belefacsartam fél citrom levét. Takaréklángon feltettem főni és forrástól számított 20 percig főztem.

Közben sütőben kifertőtlenítettem az elmosott üvegeket, tetőket, és a merőkanalat.

A lekvár akkor jó, amikor tányérra cseppentve megkocsonyásodik.

Amikor elkészült, kiszedtem belőle a vaníliát. Kanalanként az üvegekbe mértem, majd szorosan rácsavartam a tetőt. A megtöltött üvegeket azonnal fejre állítottam nagyjából 5 percre, hogy a forró lekvár fertőtlenítse a kupak belsejét. Majd talpára visszafordítva, párnák közt, 2 napig hagytam kihűlni.

Hát lenne még ötletem más ízesítésre is, de ezek már csak akkor valósulnak meg, ha lesz saját kertem, rengeteg eperrel.

Ez a vaníliás íz egy klasszikus, elegáns darab. Én nagyon szeretem.

Szeretitek az eperlekvárt?