Borsóropogós quinoával

Egy éve vettem egy zacskó quinoát, hogy kipróbáljam, mert mindenhol azt lehetett hallani, hogy szuper egészséges és remek fehérjeforrás. Köretnek nekem nem annyira vált be, és itt egy kicsit el is akadtam. Aztán ahogy receptek után kutakodtam, egész jó felhasználási módokat találtam, pl. sült zöldségeket lehet vele tölteni, vagy finom édes, gyümölcsös kásának is. Itt egy következő felhasználási mód: zöldség „fasírt”. A recept Donna Hay-hez tartozik. Szeretem a receptjeit, nagyon letisztultak, az ételek tele vannak ízekkel mégis egy fokkal egészségesebbek. Ilyen ez a zöldségropogós is, színes, ízletes, zsenge borsós, petrezselymes, szezámmagos. Tényleg ajánlom azoknak, akik szeretnének változatosabban étkezni és új recepteket kipróbálni.

Hozzávalók 4 személyre:

65 g quinoa

160 ml víz

120 g blansírozott, mélyhűtött zöldborsó

45 g rizsliszt (kukorica liszttel is finom lett)

1 ek tahini vagy zúzott szezámmag

2 ek aprított petrezselyem

só, bors

olaj a sütéshez

forró víz a quinoa leöblítéséhez

1. A quinoát forró vízzel leöblítettem, hogy a külsején lévő keserű anyag leázzon róla.

2. Majd feltettem főni a vízzel és egy csipet sóval. Fedő alatt alacsony lángon 10 percig főztem. Ezután lekapcsoltam alatta a lángot és 5 percig (fedő alatt) pihentettem, végül hagytam kihűlni.

3. A borsót pár percre forró vízbe tettem, hogy megpuhuljon, majd leszűrtem.

4.  A főtt borsót tálba tettem és hozzátettem a quinoa felét, a lisztet, tahinit (vagy szezámmagot), petrezselymet, sót és borsot és összeturmixoltam. Ezután hozzátettem a quinoa másik felét is és alaposan elkevertem.

5. Evőkanálnyi gombócokat formáltam a masszából és egy kicsit kilapítottam, majd forró olajban, közepes lángon kisütöttem őket, oldalanként 3-3 percig (amíg arany színű lett). Végül papírtörlőn leitattam róla a felesleges olajat.

6.  Rizzsel és fokhagymás majonézzel tálaltam.

Tészta tavaszi zöldségekkel

Vagy inkább tavaszi zöldségek tésztával. Ez a gyors tésztaebéd maradék párolt spárga felhasználására született. Kellett valami finom, bátorító, tápláló kaja a fogorvos előtt. Nem tudtam, mikor tudok majd legközelebb enni.

Szóval volt maradék vajban megforgatott párolt spárga, és a sült retek dolgot is ki akartam próbálni. Igazán gazdag, színes ebéd lett belőle.

Hozzávalók 4 személyre:

6-8 szelet bacon felkockázva

4 szál zöldhagyma felkarikázva

8 db retek felkockázva

250 g párolt spárga 4-5 cm-es darabokra vágva

3-4 (kis női) marék fagyasztott borsó

250 g spagetti

só, bors, szerecsendió

olíva olaj

5 dkg feta jellegű sajt, de lehet több is

1 csokor petrezselyemlevél, megmosva, felaprítva

Először feltettem egy fazék vizet a tésztának.

Egy kevés olíva olajon megpirítottam a szalonnát, majd ment rá a hagyma, amit pár percig sütöttem. Következett a retek, ezt úgy 3 percig pirítottam, amíg kicsit megpuhult, de azért még ropogott. Amikor a nyers zöldségek már elkészültek, hozzáadtam a borsót és a spárgát, és csak addig hagytam őket párolódni, amíg átforrósodtak. Sóztam, borsoztam. Közben kifőztem a tésztát.

Végül a leszűrt tésztát a serpenyőbe tettem, és óvatosan összeforgattam a zöldségekkel. Tálaláskor megszórtam az összemorzsolt sajttal és petrezselyemmel.

Selymes tészta, ropogós, friss zöldségek. Nagyon tavaszi, nagyon finom. (És a sült retek sem elvetemült ötlet.)

Ál-Wellington Jamie módra

Elnézést a friss receptek hiánya miatt, de nagyon nem fér bele az időmbe a blog írás. (Ráadásul a technika ördöge nem akar lefeküdni aludni, és éppen azon mesterkedik, hogy ne tudjak fotókat feltölteni.) Azért igyekszem. Íme egy régóta kipróbálásra váró recept Jamie főzőiskolájából: Wellington-darált marhahúsból. Persze ez elég messze van az eredetitől, mert marhahús helyett sertés van benne. Akárhogy is nevezzük, jó cucc.

Kicsit elméreteztem a tésztaburkot, a receptben már a javasolt mennyiséget adom meg. Nekem nagyon bejött, Viszonylag hamar összerakható, egy dologra érdemes figyelni: a tészta legyen jó minőségű (ez nem volt az).

Hozzávalók 3-4 személyre:

½ közepes hagyma

½ sárgarépa

1 szárzeller, én 2 diónyi zellergumót tettem bele

1 kis burgonya

1 g fokhagyma

2 közepes csiperke gomba

olívaolaj

2 szál friss rozmaring

1 kis női marék zöldborsó

1 tojás

250 g darált marhahús (vagy sertés)

só, bors

250 g leveles tészta

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A zöldségeket és a rozmaringot apróra vágtam, majd egy serpenyőben, közepes lángon, olívaolajon 8-10 percig kevergetve pirítottam. Addigra kicsit meg kell puhulnia a zöldségeknek. Végül belekevertem a borsót, sóztam, borsoztam, és még egy percig pirítottam, amíg a borsó is megpuhult. Hagytam kihűlni.

A tojást egy kis tálban felvertem, és a felét a kihűlt zöldségekhez öntöttem, majd belekevertem a húst is és sóztam borsoztam.

A tésztát 5 mm vékonyra nyújtottam, széleit bekentem a maradék tojással, és a hengerré formázott húsos masszát a szélére tettem. Innen kezdtem el szorosan feltekerni. A hurka végeit összenyomtam, lezártam. Elég, ha a tészta csak egy rétegben fedi az egészet, mert nem fog tudni felemelkedni, és szalonnás lesz (tapasztalat). Ha marad ki tészta, lehet belőle tetszetős díszeket vágni a tetejére. Végül megkentem a maradék tojással és betoltam a sütőbe. Nagyjából 40 percet sült.

Sertés hússal is finom, de azért ez inkább marhát kíván. Ropogós tészta, lágy töltelék. Mutatós és igen laktató.

Sült tészta, „kínais”

Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, kezd beállni az egyensúly. Lassan sikerül majdnem minden nap kijutnom a konyhába, hogy másnap ne kelljen a menzára menni (úgy látszik nagyon mély nyomokat hagyott bennem a múltkori látogatás).

Ma már az idő nekem is pénz, igyekszem naponta maximum egy órát főzőcskézéssel tölteni, és azt sem bánom, ha változatosra sikerül. Ma rájöttem, hogy picivel több energia befektetéssel elég nagy minőségi ugrást is el lehet érni. Ez a tészta tökéletes példa erre. Kollégista Gurman receptje nagy segítségemre volt az indulásnál.

Inkább egy maradék felhasználós ebéd lett ez. A hétvégén kisütött csirkemell kockák felét betettem a mélyhűtőbe, gondoltam, jó lesz az még valamire…Jó lett.

Hozzávalók 2 bőséges adaghoz:

120-140 g spagetti tészta

1 db hagyma fele apróra vágva, fele nagy kockára vágva

1 gerezd fokhagyma lereszelve

1 cm-es gyömbér lereszelve

10 dkg káposzta vékony csíkokra vágva

1 közepes sárgarépa lereszelve

½ üveg bambuszrügy

1 marék zöldborsó

fél csirkemell kis kockákban kisütve, sózva, borsozva

3-4 ek szójaszósz

Fakultatív:

szezámmagolaj a sütéshez

kínai 5 fűszer keverék (keleti fűszeres boltokban kapható)

chili

A tésztához vizet forraltam.

Közben előkészítettem a zöldségeket. A wokban olajat forrósítottam, rádobtam a hagymát, fokhagymát, gyömbért, és összesütöttem, amíg a hagyma üveges nem lett. Ezután mehet bele a chili is. Hozzáadtam a káposztát, nagyjából 2 percig pirítottam, majd ment bele a répa, ami egy percig pirult. Végül belekerült a bambuszrügy, a borsó és a hús. Sóval, borssal, fűszerkeverékkel ízesítettem. A sóval csínján kell bánni, mert a szójaszósz is sós. Mire elkészültem a zöldségekkel, a tészta is kifőtt. A tésztát beleforgattam a zöldséges keverékbe, majd ráöntöttem a szójaszószt, és még egy kis szezámolajat. Jól összeforgattam.

Ez most kicsit lilás lett a káposztától és a hagymától. Az íz mellett látványnak sem utolsó :)

Tészta zöldborsós-bacon-ös krémes szószban és az add tovább mozgalom

A múltkor sütött bacon-ös bazsalikomos sajtos csirkemellen felbuzdulva, a rákövetkező napon elmentünk egy könyvesboltba, hogy utánanézzünk Jamie eme receptjének. Még a helyszínen kiderült, hogy igazából sonkával készül és kakukkfűvel, de ez a bazsalikomos bacon-ös változat is igen pazar volt. Nem vette el a kedvünket. A könyv viszont annyira megtetszett, hogy aranyos boci szemekkel nézve és ígérettel, hogy persze megcsinálom azt a sok finomságot, meg azt a csokis mogyorós sütit, megvettük. Amióta kirepültem otthonról, nem nézek Spektrumot, vagy TVPaprikát, mert nincs. Sajnos. Éppen ezért le is maradtam Jamie ezen projektjéről. Azaz az add tovább mozgalomról.

Anno azért indítottam a blogot, hogy meggyőzzem a kevésbé konyhatündér beállítottságú ismerőseimet, hogy főzni jó és nem nagy ördöngösség. Ha pedig mindent úgy csinálsz, ahogy az a receptben van, biztos a siker. Azóta nagyon jó visszajelzéseket kaptam és vannak ismerőseim, akik már egyre bátrabban mennek be a konyhába. Ez további erőt ad, hogy még több enni szerető lényt csalogassak be a konyhájába.

A Jamie Főzőiskolája c. könyv nagyon megfogott. Főleg, amikor elolvastam, mi is a könyv célja. Volt szegénynek sok próbálkozása, hogy felrázza a népet a készételek rémálmából. Nálunk is divat a készételes rohanós evés. Nekünk sem ártana a hozzáállásunkon változtatni. Mert főzni jó, nagyban hozzájárul az otthonossághoz, és nem utolsó sorban remek közösségi program is lehet. Ez a kezdeményezés nagyon közel áll hozzám. Mindig is úgy éreztem, ha már nem tudok főzni a nekem kedves embereknek, legalább megmutatom nekik, hogyan készítsék el az adott ételt. Ez a másik oka, amiért elindult ez a blog. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre több ismeretlen olvassa az írásaimat, dicséri és kommenteli a receptjeimet. Jó érzés.

Jamie mozgalmának célja, hogy tanulj meg egy receptet a könyvéből és tanítsd meg másoknak. De csak akkor, ha megígérik, hogy ők is tovább fogják adni, amikor már megtanulták. A könyvben fontos tényező az idő, az egyszerű alapanyagok és a sok recept, amit variációkkal, fázisfotókkal együtt mutat be.  És nem utolsó sorban egészséges ételekről beszélünk. Tehát, ha minden jól megy, a végére mindenki (vagy legalábbis sokan) megtanulhat egyszerű, olcsó alapanyagokból minőségit főzni. A "melléktermékként" keletkező sikerélményekről, kapcsolatok erősítéséről nem is beszélve. (Ajánlom a TeaRoom bejegyzését, ahol kipróbált szakácskönyvekről olvashattok.)

Én most kicsit csalok, mert először a blogon teszem közzé ezeket a recepteket, de azért kezdjenek el félni a kedves ismerősök, mert véletlenül azon kapják magukat, hogy megtanulnak egy új receptet :)

És akkor az első. Természetesen magyarosan, lecsupaszítva. Így is nagyon finom.

Az eredeti recept: apró kagylótészta baconszalonnás-zöldborsós krémes szószban.

Az első különbség, hogy nem találtam durum kagylótésztát, így csavartból (fusilli) csináltam. A második, hogy kihagytam a citromlevet és a mentát. Nekem már sok lett volna. De azért egyszer kipróbálom úgy is. És természetesen kicsit csökkentettem a mennyiségeket is, mert sok ez két embernek. (Nem tudom, elgondolkodtatok-e már azon, hogy egészségesen enni, nem csak minőségi, hanem mennyiségi változást is jelent. Nem mindegy, hogy napjában háromszor pukkadásig teletömjük magunkat, vagy ötször kellemesen jól lakunk.)

Hozzávalók 2 főre (az általam lecsökkentett verzió):

5 szelet bacon szalonna

Reszelt parmezán vagy más hasonló jellegű sajt

Só

Frissen őrölt feketebors

160 g durum tészta

Olíva olaj

1 kk vaj

150 g fagyasztott zöldborsó

50 g friss sajt/krémsajt (én a budget típusút használtam a kaiser’s-ből)

Egy lábosban vizet forraltam és kimértem a tésztát. Amikor felforrt a víz, tettem bele sót, majd beleöntöttem a tésztát.

Közben apró kockára vágtam a szalonnát. Kimértem a borsót és odakészítettem a sajtot.

Aztán egy serpenyőben pár ek olíva olajat forrósítottam, majd rádobtam a vajat is. Amikor megolvadt, rátettem a szalonnát, megborsoztam. Amikor a szalonna megpirult, hozzáadtam a borsót és 1-2 percig rázogattam. Majd hozzákevertem a krémsajtot. Ekkorra már elvileg kifőtt a tészta. Egy-két ek főzővizet hagytam a lábosban.

A leszűrt tésztát a borsós keverékbe forgattam, tettem hozzá egy kis főzővizet, hogy ne legyen száraz, majd rászórtam a parmezánt. Úgy mutatóba.

Kész.

Nagyjából 15 perc alatt el is készült. Nagyon finom. A sós, ropogós szalonna és az édes zsenge borsó a sajtban nagyon pazar. Más krémsajttal valószínűleg több szósz lesz alatta. Rém egyszerű és mégis milyen jó!

Ne habozzatok, szerezzétek be a könyvet, tanuljatok meg egy receptet és tanítsátok meg másoknak is.

Kedves ismerőseim, ne lepődjetek meg, ha nemsokára a konyhátokban találtok :)

Bloggertársak! Titeket pedig arra invitállak, hogy ne csak virtuálisan adjuk át tudásunkat ismerőseinknek, akik kevésbé járatosak a konyhában. Ők is megérdemlik a finom,  saját készítésű házi kosztot.

Na csatlakoztok?

(Ajánlom a TeaRoom bejegyzését, ahol kipróbált szakácskönyvekről olvashattok.)

Zöldborsópüré, kismókusok kenyérre is kenhetik

De jó is lett volna ez a színes köret az előző VKF fordulóra! Na de most már mindegy. Előbb vagy utóbb, de felkerül a bejegyzések közé.

Hát a születése története két szálon fut. Sokszor néztem Nigellát a spektrumon, milyen könnyedséggel rittyent össze ételeket, közben szorgosan jegyzeteltem. Akkor még nem szabadultam be a konyhába, de a recepteket eltettem, hátha jók lesznek még valamire. Egyszer láttam, hogyan készít harmatkönnyű gyors vacsorát. Sült lazacszeletek zöldborsópürével. Akkoriban, még nem igazán jártam a konyha közelében, hogy újdonságokat próbáljak ki, de azért megjegyeztem magamnak ezt az elkészítési módját is a borsónak. Aztán pár éve zöldborsófőzeléket készítettem „hűdeegészséges” módra és nem akartam lisztes habarással elrontani. Úgy gondoltam, majd a felét pürésítem, a másik fele meg borsó alakú maradhat. Turmixolás közben annyira megtetszett a színe, hogy inkább az egészet pürésítettem, így lett belőle az, ami. Ex-Kosztosom azóta is emlegeti, hogy milyen jó színe van és milyen finom volt. Szerintem különleges, mégsincs benne semmi különös. Csak hát szokatlan.

És itt egy ritka pillanat, amikor nem írok mennyiségeket, mert én is csak érzésre főztem :)

Most egy kicsit másképp készült. Hirtelen gondolattól vezérelten úgy csináltam meg, mint a krumplipürét szoktam. Simán, enyhén sós vízben, egy gerezd fokhagymával megfőztem, leszűrtem és vajjal, tejjel összeturmixoltam. Egy kicsit utána sóztam, és jól megszórtam törött borssal. Utólag jöttem rá, ez az, ahogy Nigella anno készítette, csak talán ő tej nélkül törte össze.

Így kicsit krémesebb lett, mint korábbi társai. Nekem nagyon bejön. Most elég kevés készült, úgyhogy a maradékot kenyérre kentem. Egy kis sajttal a tetején különlegesebb lett a vacsorám.

Érdemes kipróbálni.

Ti szeretitek a zöldborsópürét?