2011. július 31., vasárnap

Fokhagymás petrezselymes rántott csirkemell a sütőből


Ha vasárnap, akkor rántott hús rizibizivel. Na nem mindig. Pedig szeretjük a rántott húst, de elszívó ide vagy oda, az utána terjengő olajszagot nagyon utálom. Múltkor már felfedeztem, hogy van valami maggi izé, amivel sütőben lehet rántott húst produkálni. Arra gondoltam, ha lehet zacskós rántott húst csinálni, a házi változat is kikísérletezhető. Aztán örömmel fedeztem fel Jamie könyvében (Jamie főzőiskolája) a fokhagymás rántott csirke receptjét, ami serpenyőben és sütőben is kisüthető. Ma sem kellett megerőltetni az agyam.
Egy problémám volt csak a készítésével. Nem egyértelmű a panírhoz használt keksz mennyisége, milyensége, úgyhogy az első adag morzsa egy szelet húsra rá is ment. Amúgy nagyon finom és roppant hálás vagyok, hogy nem úszik olajszagban az egész lakás. De azért mosogatni még mindig sokat kell.
Hozzávalók:
1 csirkemell filé
1 gerezd fokhagyma
6 sós keksz (?)
25 g vaj
4 szál petrezselyem
Só, bors
Liszt
1 db tojás
A fokhagymát, kekszet (én a nem túl nagy választékból tuc-típusút vettem, hát nem voltam elájulva) vajat, petrezselymet, sót, borsot robotgépbe tettem és apróra dolgoztattam. Itt annyi volt a probléma, hogy a vaj miatt elkezdett összeállni a morzsa, úgyhogy gyorsan ki is kapcsoltam. Ez a mennyiség nagyjából rá is ment a legnagyobb szelet húsra. A második körben egy pici szelet szikkadt kenyeret dobtam a kekszek mellé. Így már elég volt a többi szeletre is.
A húst elvágtam egyszer keresztben, egyszer vízszintesen. Így 4 szeletet kaptam. A darabokat enyhén besóztam (mert a panír is sós), majd bevagdostam, hogy jobban átsüljenek.
A sütőt előmelegítettem legmagasabb fokozaton.
A hússzeleteket lisztbe forgattam, aztán tojásba, végül a fűszeres morzsába. Sütőfóliával bélelt tepsibe tettem, és nagyjából 15-20 percig sütöttem.
Nekem nagyon ízlett, és kaptam egy „csak egy kis szeletet még, mert ezt nem tudom abbahagyni” jóleső mondatot. Magyaros rizibizivel ettük (nem sok köze van olasz testvéréhez). A csirke finom, puha, nem száradt ki. A panír ropogós, nem áztatja el az olaj. Jó fűszeres, de nem tolakodó. Jól variálható, más zöldfűszerekkel is lehet kísérletezni. Érdemes kipróbálni.

2011. július 30., szombat

Reggeli palacsinta őszibarackos joghurtos szeder turmixszal

Igazi ráérős reggelihez való palacsinta. Gyorsan elkészül, de hangulatosabb kényelmesen, pizsamában szöszmötölni vele. Legalábbis így képzeltem tegnap este. A reggel persze mást hozott. Korai szemkipattanás, nyolckor már visszafelé bandukoltam a piacról, zöldségek a hűtőbe, futócipő fel. Futás előtt nem szoktam enni, úgyhogy hét kilométeren keresztül csak a reggeli járt a fejemben. A receptet Jamie frissen beszerzett könyvéből néztem ki, de aztán a saját szájízem szerint alakítottam. A gyümölcsturmix hozzávalói pedig adták magukat. Megkénemárenni szeder, friss házi joghurt és árválkodó őszibarack.
Farkaséhesen hazaérvén két izomcsoport nyújtása között bekevertem a tésztát, hogy álljon egy kicsit. Az mindig jót tesz a palacsintának. Aztán a turmixot készítettem el, amíg a hűtőben pihentek, megsütöttem a palacsintákat is.
Hozzávalók a palacsintához (1 bögre=2,5 dl):
1 db tojás
1 bögre liszt (1/4-e teljes kiőrlésű liszt)
1 bögre tej
1 ek gyümölcscukor
Pici só
½ csapott kk szódabikarbóna
12 g vaj
Hozzávalók a turmixhoz:
1 db hámozott, darabolt őszibarack
1 marék szeder
150 g natúr joghurt
1 ek gyümölcscukor
Először a tésztát raktam össze. A tojást elkevertem a cukorral és a sóval, majd hozzáöntöttem nagyjából a liszt felét. Csomómentesre kevertem, aztán hozzáöntöttem a tej felét. Megint csomómentesre kevertem. Aztán megint a liszt következett, majd a tej. A tésztát kicsit állni hagytam, ezért a szódabikarbónát csak közvetlenül a sütés előtt tettem bele.
A turmixhoz az összes hozzávalót a gépbe tettem és nagyjából fél percig dolgoztattam. Amikor elkészült, betettem a hűtőbe hűlni.
A palacsinták kisütéséhez vajat olvasztottam a palacsintasütőben, de nem kellett volna olyan sokat, mint a könyvben szerepel. Az első két darab eléggé magába szívta a vajat, és kevésbé volt élvezhető. Ezért legközelebb inkább a tésztába teszem majd, megolvasztva. Szóval a forró serpenyőbe 1-1 kisebb merőkanál tésztát öntöttem, közepes lángon sütöttem. Amikor kissé átsült és buborékok jelentek meg a felszínén, óvatosan megfordítottam. A másik felét pedig addig sütöttem, amíg a széle elkezdett felpöndörödni. Kevesebb, mint egy perc alatt megvolt egy palacsinta.
Sima fehér liszttel persze sokkal mutatósabb, de hát nem azért szaladok annyi sok kilométert.
Én mindig is szerettem a palacsinta-gyümölcsjoghurt párosítást, de itt most a turmixban inkább a gyümölcs dominál. Szerintem mindenféle más gyümölcs bátran alkalmazható, összepárosítható. Finom, laktató reggeli sok gyümölcscsel és joghurttal. Érdemes kipróbálni, hogy egy kicsi színt kapjon a reggel.

2011. július 28., csütörtök

Tészta zöldborsós-bacon-ös krémes szószban és az add tovább mozgalom

A múltkor sütött bacon-ös bazsalikomos sajtos csirkemellen felbuzdulva, a rákövetkező napon elmentünk egy könyvesboltba, hogy utánanézzünk Jamie eme receptjének. Még a helyszínen kiderült, hogy igazából sonkával készül és kakukkfűvel, de ez a bazsalikomos bacon-ös változat is igen pazar volt. Nem vette el a kedvünket. A könyv viszont annyira megtetszett, hogy aranyos boci szemekkel nézve és ígérettel, hogy persze megcsinálom azt a sok finomságot, meg azt a csokis mogyorós sütit, megvettük. Amióta kirepültem otthonról, nem nézek Spektrumot, vagy TVPaprikát, mert nincs. Sajnos. Éppen ezért le is maradtam Jamie ezen projektjéről. Azaz az add tovább mozgalomról.
Anno azért indítottam a blogot, hogy meggyőzzem a kevésbé konyhatündér beállítottságú ismerőseimet, hogy főzni jó és nem nagy ördöngösség. Ha pedig mindent úgy csinálsz, ahogy az a receptben van, biztos a siker. Azóta nagyon jó visszajelzéseket kaptam és vannak ismerőseim, akik már egyre bátrabban mennek be a konyhába. Ez további erőt ad, hogy még több enni szerető lényt csalogassak be a konyhájába.
A Jamie Főzőiskolája c. könyv nagyon megfogott. Főleg, amikor elolvastam, mi is a könyv célja. Volt szegénynek sok próbálkozása, hogy felrázza a népet a készételek rémálmából. Nálunk is divat a készételes rohanós evés. Nekünk sem ártana a hozzáállásunkon változtatni. Mert főzni jó, nagyban hozzájárul az otthonossághoz, és nem utolsó sorban remek közösségi program is lehet. Ez a kezdeményezés nagyon közel áll hozzám. Mindig is úgy éreztem, ha már nem tudok főzni a nekem kedves embereknek, legalább megmutatom nekik, hogyan készítsék el az adott ételt. Ez a másik oka, amiért elindult ez a blog. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre több ismeretlen olvassa az írásaimat, dicséri és kommenteli a receptjeimet. Jó érzés.
Jamie mozgalmának célja, hogy tanulj meg egy receptet a könyvéből és tanítsd meg másoknak. De csak akkor, ha megígérik, hogy ők is tovább fogják adni, amikor már megtanulták. A könyvben fontos tényező az idő, az egyszerű alapanyagok és a sok recept, amit variációkkal, fázisfotókkal együtt mutat be.  És nem utolsó sorban egészséges ételekről beszélünk. Tehát, ha minden jól megy, a végére mindenki (vagy legalábbis sokan) megtanulhat egyszerű, olcsó alapanyagokból minőségit főzni. A "melléktermékként" keletkező sikerélményekről, kapcsolatok erősítéséről nem is beszélve. (Ajánlom a TeaRoom bejegyzését, ahol kipróbált szakácskönyvekről olvashattok.)
Én most kicsit csalok, mert először a blogon teszem közzé ezeket a recepteket, de azért kezdjenek el félni a kedves ismerősök, mert véletlenül azon kapják magukat, hogy megtanulnak egy új receptet :)
És akkor az első. Természetesen magyarosan, lecsupaszítva. Így is nagyon finom.
Az eredeti recept: apró kagylótészta baconszalonnás-zöldborsós krémes szószban.
Az első különbség, hogy nem találtam durum kagylótésztát, így csavartból (fusilli) csináltam. A második, hogy kihagytam a citromlevet és a mentát. Nekem már sok lett volna. De azért egyszer kipróbálom úgy is. És természetesen kicsit csökkentettem a mennyiségeket is, mert sok ez két embernek. (Nem tudom, elgondolkodtatok-e már azon, hogy egészségesen enni, nem csak minőségi, hanem mennyiségi változást is jelent. Nem mindegy, hogy napjában háromszor pukkadásig teletömjük magunkat, vagy ötször kellemesen jól lakunk.)
Hozzávalók 2 főre (az általam lecsökkentett verzió):
5 szelet bacon szalonna
Reszelt parmezán vagy más hasonló jellegű sajt
Frissen őrölt feketebors
160 g durum tészta
Olíva olaj
1 kk vaj
150 g fagyasztott zöldborsó
50 g friss sajt/krémsajt (én a budget típusút használtam a kaiser’s-ből)
Egy lábosban vizet forraltam és kimértem a tésztát. Amikor felforrt a víz, tettem bele sót, majd beleöntöttem a tésztát.
Közben apró kockára vágtam a szalonnát. Kimértem a borsót és odakészítettem a sajtot.
Aztán egy serpenyőben pár ek olíva olajat forrósítottam, majd rádobtam a vajat is. Amikor megolvadt, rátettem a szalonnát, megborsoztam. Amikor a szalonna megpirult, hozzáadtam a borsót és 1-2 percig rázogattam. Majd hozzákevertem a krémsajtot. Ekkorra már elvileg kifőtt a tészta. Egy-két ek főzővizet hagytam a lábosban.
A leszűrt tésztát a borsós keverékbe forgattam, tettem hozzá egy kis főzővizet, hogy ne legyen száraz, majd rászórtam a parmezánt. Úgy mutatóba.
Kész.
Nagyjából 15 perc alatt el is készült. Nagyon finom. A sós, ropogós szalonna és az édes zsenge borsó a sajtban nagyon pazar. Más krémsajttal valószínűleg több szósz lesz alatta. Rém egyszerű és mégis milyen jó!
Ne habozzatok, szerezzétek be a könyvet, tanuljatok meg egy receptet és tanítsátok meg másoknak is.
Kedves ismerőseim, ne lepődjetek meg, ha nemsokára a konyhátokban találtok :)
Bloggertársak! Titeket pedig arra invitállak, hogy ne csak virtuálisan adjuk át tudásunkat ismerőseinknek, akik kevésbé járatosak a konyhában. Ők is megérdemlik a finom,  saját készítésű házi kosztot.
Na csatlakoztok?

(Ajánlom a TeaRoom bejegyzését, ahol kipróbált szakácskönyvekről olvashattok.)

2011. július 27., szerda

Gombás-sonkás calzone

Elnézést azoktól, akik éppen nyári szabadságukat töltik és a Balaton mellett pokrócba bugyolálva teáznak, de én nagyon élvezem ezt az időt. Végre beizzíthattam a sütőt és nem fonnyadtak halálra a paradicsomok.
A durumos lelkesedésem keretein belül újra nekifutottam a calzonénak. Ez a recept nagyon hasonló a korábban bejegyzett calzonéhoz. A tészta mégis jobban ízlett, mint az előző változat. Jamie természetesen c. könyvében van ez a recept, de a tészta elkészítésére két alternatívát ajánl. Az első itt olvasható.
Íme a második. Most a liszt 80%-a durum simaliszt, 20%-a teljes kiőrlésű búza. A nyers tészta fantasztikus állagú. Nagyon jó vele dolgozni. Kisülve is hasonló jókat mondhatok róla.
Irtózásom a paradicsomszósztól pedig mostantól szertefoszlott. Megint bebizonyosodott, hogy a kevesebb mindig több. Na majd mindjárt arról is szót ejtek.
Hozzávalók a tésztához:
400 g sima durumliszt
100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
1 csapott ek só
7 g szárított élesztő
1 tk barna nádcukor
2 ek olíva olaj
325 ml víz
Egy mérőpohárban összekevertem a vizet, olajat, élesztőt és cukrot. Állni hagytam, amíg a liszteket és sót kimértem egy tálba. A liszt közepébe krátert fúrtam és beleöntöttem az élesztős keveréket. Aztán egynemű tésztává gyúrtam és addig dagasztottam, amíg sima nem lett a felszíne. Konyharuhával letakarva kétszeresére kelesztettem.
Közben elkészítettem a paradicsomszószt.
Hozzávalók a paradicsomszószhoz:
400 g-os darabolt paradicsomkonzerv
1 kis csokor bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
A fokhagymát vékonyan felszeleteltem, majd egy serpenyőben felforrósítottam az olajat. Beletettem a fokhagymát, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam a bazsalikomot és a paradicsomot. Felforralás után nagyjából öt percig rotyogtattam. Aztán kikapcsoltam alatta a gázt és a paradicsomot sűrű szűrőn áttörtem. A lecsepegett levet visszaöntöttem a serpenyőbe és még pár percig lassú tűzön forraltam, hogy kicsit besűrűsödjön. És kész is. Jamie könyvében kicsit másképp van, de tapasztalatom szerint a hosszabb főzésnél a paradicsom jobban átveszi a bazsalikom és a fokhagyma ízét.
Feltét/belevaló:
250 g vajon pirított gomba
50 g angolszalonna vékony csíkokra vágva
2 szelet prágai sonka felkockázva
1 zacskó mozzarella felkockázva
A sütőt a legnagyobb fokozaton előmelegítettem.
Amikor a tészta megkelt, 4 részre osztottam és nagyjából 30 cm átmérőjű körökre nyújtottam. A tészta felét megkentem a paradicsomszósz ¼-ével, rászórtam minden belevalóból a negyedét, a tetejére került a sajt, végül félbehajtottam. A széleit szorosan lenyomkodtam és egyet tekertem rajta, hogy ne folyjon ki a töltelék. A kész csomagokat sütőfóliával bélelt sütőlapra tettem és negyed óráig sütöttem.
Ez a változat is nagyon finom belsőt takar. A paradicsomszósz fantasztikus, gyorsan elkészül és igen ízletes. Jó kis hordozható, tartalmas ebéd, érdemes kipróbálni.

2011. július 26., kedd

Durumzsömle


A minap Limara oldalán nézelődtem és elmerültem egy-egy receptben. Sok-sok érdekes tapasztalatról és okosságról olvastam. Ezúttal a durumbúza fogott meg. Eddig nem raktam össze, az olasz tészták és kenyerek könnyedségét és a durumlisztet. A durumliszt lassabban bomlik le, így lassabban szívódik fel, mint a hagyományos búza. Sikértartalma magasabb, fehérjetartalma viszont alacsonyabb, mint sima társának. Bővebben Limara pékségében lehet olvasni róla.
Kicsit lehűlt az idő, előszedtem a sütőmet. Valami zsömlét gondoltam sütni. Durumlisztből. Ezt ötöltem ki. Végülis hasonló az alap tészta recepthez, csak a finomlisztet durumliszttel helyettesítettem.
Hozzávalók:
500 g durumliszt
250 g rétesliszt
250 g teljes kiőrlésű liszt
40 g friss élesztő
100 ml langyos tej
30 g barna nádcukor
Nagyjából 520 ml langyos víz
2 ek só
Az élesztőt felfuttattam a langyos cukros tejben. Közben a lisztet gyúródeszkára szitáltam és krátert készítettem a közepébe. Óvatosan beleöntöttem a felfutott élesztőt és összekevertem egy kis liszttel. Tetejét is megszórtam és 10 percig így hagytam állni (kovász). Aztán a liszthez adtam a sót és így kevertem a kovászhoz, továbbra is figyelve arra, hogy a lisztkupac közepén kráter maradjon. Apránként belekevertem a vizet. A végén összeállt a tészta és nagyjából 10 percig gyúrtam. Aztán langyos helyen duplájára kelesztettem.
Átgyúrtam, majd 90 grammos darabokat szaggattam belőle. Megformáztam így, és a tetejüket párhuzamosan, keresztben és hosszában bevagdostam és sütőlapra tettem őket. Félreértések elkerülése végett 3 féle lett. Letakarva újra duplájára kelesztettem.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, betettem egy félig meleg vízzel telt tepsit. Majd a zsömléket megspricceltem vízzel és betoltam a sütőbe.
Amikor kisültek, tetejüket megvizeztem, aztán rácson hagytam hűlni.
Pár darabot még frissen kihűlve betettem a mélyhűtőbe vésztartaléknak.
Nagyon finom, puha kis zsömlék lettek. Abbahagyhatatlan. És még abban is hiszek, hogy kevésbé hizlal, mint sima, hagyományos társai.

2011. július 25., hétfő

Joghurtos túrós gyümölcsös, egyszóval könnyű nyári sütemény


Már alig vártam, hogy beszámolhassak erről a fantasztikusan könnyű nyári sütiről. Van egy családi receptünk, nem tudom, honnan származik, a neve gyümölcsös joghurtos süti. Az alapja piskóta, erre jön a gyümölcs és a zselatinnal megdermesztett tejszínhabos joghurtos krém. Mivel elég sok házi joghurt terem nálunk mostanában, gondoltam elkészítem ennek a sütinek egy számomra is könnyebben emészthető formáját. A tejszínt krémes túróval helyettesítettem (az ötletet Dolce Vita egyik hasonló receptje adta, sajnos idő közben elveszett, úgyhogy nem tudom pontosan felidézni melyik). Az alapot pedig a cheesecake receptből csentem. Mindezt összevegyítve egy remek süteményt kaptam. Egy baja volt csak, hogy egy ültő helyünkben meg tudtuk volna enni. Szerintem ez azon dolgok egyike, amiből nem lehet eleget csinálni, mint pl. a brassói vagy a pizza. Talán még egészségesnek is mondanám. És ha majd egyszer a saját készítésű zabos kekszemet töröm bele…Hmmm.
Hozzávalók:
A „tésztához”:
100 g natúr győri zabfalatok
50 g olvasztott vaj
1 ek kakaó
A krémhez:
2,5 dl natúr joghurt
125 g krémes túró
3 ek gyümölcscukor
1 ek vaníliás gyümölcscukor
1 ek zselatin
Csipet fahéj
250 g gyümölcs, most ribizli és őszibarack, hámozva, feldarabolva
Először a lapot készítettem el. Ehhez mozsárban összetörtem a kekszet, majd kikevertem az olvasztott vajjal, kakaóval. Ezt a masszát egy 18 cm átmérőjű tortaforma alján szépen elegyengettem és betettem a hűtőbe pihenni.
A krémhez az összes hozzávalót kis lábosba tettem és alaposan összekevertem. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett felmelegítettem. Nem szabad felforralni, mert összeugrik a joghurt. Amikor elkészült, kikapcsoltam alatta a gázt és egy kicsit hagytam hűlni.
Ezalatt előkészítettem a gyümölcsöt. Amikor a krém testhőmérsékletűre hűlt, az alapra tettem a barackot, majd óvatosan ráöntöttem a krémet. Kicsit még hagytam hűlni, aztán betettem a hűtőbe dermedni. Nagyjából 3 óra kellett neki.
Nagyon megszerettük. Jól variálható benne mindenféle idénygyümölcs, gyorsan elkészül, csak győzzük kivárni a dermedést. A keksz ropogós, a gyümölcs pedig nagyon szereti ezt a túrós joghurtos dolgot. Érdemes kipróbálni!
Szeretitek a nyári sütiket? :)

2011. július 24., vasárnap

Joghurt házilag, és rengeteg variáció

Múlt héten már úgy éreztem, sajnálok kiadni ennyi pénzt egy minőségi (nem danon) 150 grammos gyümölcsjoghurtért, ami ráadásul tele van nem kívánatos adalékanyagokkal. Én nem kérem, hogy színezzék cékla lével, ha nem elég piros, és ne sűrítsék, ha nincs benne elég tejsav baci.
Így hát előszedtem mikrobiológia jegyzeteimet és böngésztem kicsit az interneten.
Itt, a FOOD&VINE oldalán nagyon részletesen, szépen leírtak mindent, amit a joghurtról tudni érdemes. Itt pedig az oly jótékony lényekről lehet olvasni. Mindenki tudja, a rendes joghurtnak milyen jótékony hatásai vannak, főleg a mai nyavalyás világban, főleg a szemérmes női szervezetekben. De ezt tessék elolvasni a fent említett blogon!
A héten teljesen rákattantam a joghurtgyártásra. Vettem rendes tehéntejet és egy bio joghurtot, hogy beoltsam a tejet. Megfelelő körülmények között pár óra alatt elkészült a joghurt.
Hozzávalók 500 g joghurthoz:
½ l tej
1 ek bio joghurt
A tejet felforraltam, majd hagytam testhőmérsékletűre hűlni, mert ezen a hőmérsékleten szaporodnak leginkább a baktériumok. Fogtam egy használaton kívüli mézes csuprot és beleöntöttem a tejet, majd elkevertem benne a joghurtot. Tetejére tettem a fedőt, majd szorosan pokrócba bugyoláltam, hogy minél lassabban hűljön ki. Aztán nagyjából hat óra múlva betettem a hűtőbe. Ennyi. Kész a joghurtunk. Négy nap alatt el is fogyott, és a hűtőben jól bírta. A mikrobiológiai folyamatokkal pedig most nem untatnék senkit :)
Már csak a fantázia szab határt, milyen gyümölcsökkel, pelyhekkel gazdagítjuk.
Itt egy ribizlis nektarinos,
Egy mandulás sárgabarackos,
Vagy egy müzlis mézes.
És hogy a számok is beszéljenek: fél liter nyers tejet 90 Ft-ért vettem, a bio joghurtot 109 Ft-ért, amiből egy ek 11 Ft-ra jön ki. Tehát nyertünk fél kiló joghurtot nagyjából 100 Ft-ért. (Na jó a befektetéssel együtt 200 Ft.)
Érdemes kipróbálni, mert finom és mérhetetlenül egészséges.
Csináltatok már házilag joghurtot?

2011. július 23., szombat

Csirkemell bazsalikommal, sajttal és bacon-nel serpenyőben sütve


Hétvége, pihenés. Néha adódik alkalom, hogy kukta vagyok a saját kis konyhámban. Ma is ilyen nap volt. Párom „Katát a lábáról levevő vacsora” receptje, amit anno Jamie Oliver Főzőiskola c. sorozatából tanult el. Nagyon jó dolgom van :)
A receptben az a csavar, hogy a csirkemellre rétegezett bazsalikom, sajt és bacon nem sütőben sül hosszú ideig, hanem serpenyőben. Pár perc alatt mindkét oldalát meg kell sütni. Először a baconos fele van alul, a sajt megolvad, de a szalonna miatt nem tud kifolyni, ami közben ropogósra pirul. Utána sül a húsos felén. De a sajt és szalonna miatt nem szárad ki, nem párolog el belőle a nedvesség.
Nagyon finom, egyszerű, gyors. Agglegények is bátran belevághatnak.
Hozzávalók:
1 csirkemell filé (ami egy csirke teljes melle húsát jelenti)
Kis marék bazsalikom
20 dkg reszelt sajt
6 szelet bacon
Só, bors
Olíva olaj
A csirkemellett kettévágjuk hosszában, majd mindkét részt vízszintesen is. Vágunk egy-egy darab folpackot, amit a hússzeletekre terítünk. Ezután kiklopfoljuk, így nem fröcsög szanaszét a húslé. Megfordítjuk a hússzeletet a folpackkal együtt, majd sózzuk, borsozzuk. Így tehát most alul van a fólia, rajta az állat, így könnyebb lesz majd  a serpenyőbe tenni. A húsra teszünk pár bazsalikomlevelet, majd rászórunk némi reszelt sajtot. Ezt bacon-szeletekkel befedjük, úgy, hogy a sajt ne látsszon ki.
Serpenyőben olíva olajat forrósítunk. A húscsomagot a folpack alatt a tenyerünkre vesszük és hirtelen mozdulattal a serpenyőbe fordítjuk, tehát a baconos felével lefelé. Pár percig sütjük, amíg a szalonna megpirul. Aztán óvatosan, átfordítjuk és a húsos felét is megsütjük, hogy szép színe legyen, ekkor már biztosan átsült.
Nagyon finom. Ropogós szalonnakéreg alatt olvadós sajt, és puha, bazsalikomos hús. Érdemes kipróbálni.
Fiúk! Lepjétek meg szívetek hölgyét! :)

2011. július 22., péntek

Rántott kvargli

Az ötletet a nyaralás alatt merítettük. Illetve kötelezve éreztem magam, hogy kipróbáljam.
A Morvaországi nyaralásunkhoz nem volt „hagyományos” útikönyvünk, csak a „Sörmentén Csehországban” (ó jaj :). Ebben a nagyon praktikus könyvecskében benne vannak a legfontosabb sörfőzdék és sörárusító helyek, a legfontosabb látnivalókkal együtt. A szerző stílusa nagyon tetszik nekem, az is, ahogyan a sörivással egybekötött gasztronómiai élményeiről beszámol. Az egyik fejezetben egyebek mellett arra a fontos észrevételére hívja fel a figyelmet, hogy rántva nem csak a camembert és a trappista fogyasztható. Csehországban az éttermekben nem ritkaság a rántott kvargli. A szerző bátorítja az olvasót, ne legyen rest, próbálja ki.
Ez a méltán híres sajt Olmütz környékéről származik, bár napjainkban már csak a lošticei sajtgyár működik. Ennek ellenére ezt az erdetvédett sajtot még mindig olmützti kvarglinak hívják, a csehek ololoucké tvarůžky-nak nevezik. Ez a pogácsasajt aludttej túrójából készül és rúzsflórával érlelik. Alacsony zsírtartalmú, igen pikáns illatú, kissé sós, markáns ízű dolog. Nálunk is lehet kapni, de a cseheknél többféle kiszerelésben kapható. Mi természetesen a nagyobb fajtát hoztuk.
Tehát megfogadván a szerző tanácsát, nehogy rossz maradjon a lelkiismeretem, elhatároztam, hogy mindenképpen kipróbálom a rántott változatot.
Már csak a megfelelő alkalomra vártam.
Ugyanúgy készült, mint a hagyományos rántott sajt, dupla panírral. Azaz liszt-tojás-liszt-tojás-zsemlemorzsa. Teljes kiőrlésű lisztet és a saját sütésű kenyeremből készült zsemlemorzsát használtam.
A sajtot most nem kellett benedvesíteni, mert a kis korongok felületére jól rátapadt a liszt. Forró olajban, hirtelen sütöttem ki.
Persze sütés előtt minden ablakot kinyitottam és próbáltam elszeparálni a konyhát (nincs rajta ajtó, így könnyen kimegy minden szag és illat). Elszívó maxra.
Az óvintézkedések ellenére már a gangon is érezni lehetett a szagát. Igen szaga van, illatnak nem nevezném. Az íze viszont annál zseniálisabb. Pláne tartármártással. Másik nagyon jó tulajdonsága, hogy a zsírra igen érzékeny gyomrom is barátságosan fogadta.
Szóval ne tessék elrettenni a „pikáns” illattól, lehet rántani, salátába tenni, vagy csak úgy sör mellé, hagymával eszegetni.
Ezúton is köszönet a Szerző Úrnak, aki nagy hatással volt kis konyhám életére. Kár lett volna kihagyni ezt az élményt.
Kóstoltatok már kvarglit?

2011. július 21., csütörtök

Őszibarackos ribizli lekvár


Nem vagyok nagy híve a ribizlinek. Sok a magja, sok a héja és kevés a velő. De mivel öregszem, kezdem ezt is megszeretni. Persze lekvár és szörp formájában sokkal inkább. Múltkori befőzős posztomban elkiabáltam az „eddig még nem csúsztam le semmiről” kijelentést. Na most sem, de majdnem. Persze, ha a ribizli már a Bakony lejtőin is kezdi feladni magát, gyanakodnom kellett volna, hogy vége a ribizli-szezonnak. Persze lesz szörp és lekvár, de már közel sem olyan jutányos áron, mint a szezon derekán. Hát így jártam.
A ribizli szörp már érlelődik, egy adag ribizli lekvár pedig már a dunsztban pihen. Bevallom mára a ribizli lekvárral készültem, de tegnap este rábukkantam Nigella őszibarackos ribizli dzsemjére. Nem volt kérdés, hogy ma el is készül egy pici adag a próba kedvéért.
Lóhalálában mentem a Lehelre, hogy felleljem az utolsó ribizlis nénit és megkerestem a szokásos barackos-szilvás lelőhelyemet is. Megint nem csalódtam bennük.
Az őszibarack hihetetlenül édes, a ribizli nagyon szép, bár már kicsit drága volt. A barack annyira édes volt, hogy az eredeti recept szerinti 2 kg cukor helyett csak 20 dkg-ot tettem bele. Végülis nem cukorlekvárt akarok enni. Szeretem érezni a gyümölcs ízét a lekvárban.
Nem egy bonyolult recept, csak kissé időigényes. Ribizlit lehet, hogy csak 2 év múlva készítek megint, mert kissé besokalltam a ribizli-szemezésből. Kacérkodtam a gondolattal, hogy a szörphöz nem szemezem le, mert úgyis le kell szűrni az egészet, de inkább nem kísérleteztem a 7 liternyi szörppel.
Na de vissza a lekvárhoz.
Hozzávalók kb. 6 db 220 ml-es üvegcséhez:
8 db érett őszibarack
600 g ribizli
10 dkg gyümölcscukor
10 dkg cukor
½ citrom leve
1 dl víz
Először elmostam a befőttesüvegeket.
Az őszibarackot megmostam, meghámoztam és vékonyabb cikkekre vágtam.
A ribizlit megmostam és leszemeztem.
A gyümölcsöket lábosba tettem, majd hozzáöntöttem a citromlevet, vizet és a cukrot. Jól elkevertem, hogy feloldódjon.
Feltettem a tűzre és közepes lángon, állandóan kevergetve forrástól számított 20 percig főztem.
Amíg főtt a lekvár, az üvegeket fedővel és fém merőkanállal együtt sütőbe tettem és takaréklángon fertőtlenítettem.
Amikor elkészült a lekvár, kanalanként üvegbe töltöttem, majd szorosan rácsavartam a tetőket, és 5 percre fejre állítottam mindegyiket. Addig előkészítettem a szokásos dunsztot: régi hűtőtáska, régi tollpárnával.
Amikor letelt a kupakfertőtlenítési idő (a forró lekvárral), az üvegeket visszaállítottam talpukra és a dunsztba tettem őket. Szorosan becsomagoltam, hogy lassan hűljenek ki.
Én teljesen odavagyok ezért az újonnan felfedezett kombinációért. Ezt meg kell kóstolni, nem tudom körülírni. Képzeljétek el a barackot és a ribizlit együtt, mint ha egy gyümölcs lenne. Ezen kívül nagyon jól néz ki, ahogy a ribizli megszínezi a barackot, ami lebeg a piros ribizlikocsonyában.
Azt hiszem, méltó befejezése ez a ribizli-szezonnak.
Viszlát ribizli!

2011. július 20., szerda

Töltött paprika, nyár, nyár, nyár


Végre paprika. Végre meg lehet tölteni. Mivel igyekszem tartani magam az idényzöldség evéshez, most láttam elérkezettnek az időt, hogy főzzek egy adag töltött paprikát. Nemrég óta kezdtem el sajátot csinálni. A hazait persze sosem fogom überelni. Imádom. Az enyém még alakul. Majd az évek meg a rutin.
Ebből keveset főzni nem lehet, nem is érdemes.
Én kicsit másképp készítem, mint a szüleim. Nem főzőm meg külön vízben a megtöltött paprikákat, hanem egyből a fűszerekkel együtt a paradicsommártásban párolom. Így a paprika íze sem vész kárba. Jót tesz neki még, ha a töltelékbe kerül egy kis füstölt szalonna is (én most kihagytam).
Hozzávalók:
6 db tölteni való paprika (itt jegyezném meg, hogy idén esett le e tantusz (harminc év után), hogy a TV a tölteni való rövidítése. Mindig azt hittem, az valami fajta név, amit tévésekről neveztek el :)
40 dkg zsírosabb sertéshús (én most lapockából csináltam)
2 ek mangalica zsír
1 fej hagyma
60 g rizs (lehetőleg barna)
1 l paradicsomlé
Zellerszár
Só, bors
3 tk barna nádcukor
(A rántáshoz:
2 ek olíva olaj
4 ek teljes kiőrlésű liszt)
A hagymát félbe vágtam. Az egyik felét felaprítottam, a másik felét egészben hagytam. A zsírt felolvasztottam és üvegesre pirítottam rajta a hagymát. Amikor megpirult, ráöntöttem a rizst és annyi vízzel engedtem fel, hogy éppen ellepje. Addig főztem, amíg a vizet felszívta. Közben megmostam és kicsumáztam a paprikákat és nekiálltam a paradicsomszósznak.
A paradicsomlevet egy széles lábosba öntöttem, beletettem az egészben hagyott fél hagymát és a zellerszárat és elkezdtem felforralni.
A kihűlt hagymás rizst összekevertem a hússal. Sóztam, borsoztam. A masszát a paprikákba töltöttem. Amikor a paradicsomszósz felforrt, beletettem a paprikákat és fedő alatt, takaréklángon megfőztem.
Amikor megfőtt, kivettem a paprikákat és beízesítettem a szószt. Cukrot, sót, borsot tettem bele.
Én jobban szeretem rántás nélkül. Végül ebéd után mégiscsak berántottam a szószt. Ehhez felforrósítottam az olíva olajat, majd rászórtam a lisztet és kis ideig pirítottam. Lehúztam a tűzről és merőkanalanként, gyorsan keverve hozzáadtam a paradicsomszószt. Felforraltam. Amikor elkészült, visszatettem bele a paprikákat, és így hagytam összeérni az ízeket.
A paradicsomszósz finom, picit paprikás. Jót tesz neki a zeller is, annak ellenére, hogy édeskés. A töltelékből szándékosan hagytam ki a tojást, mert így is összeállt. Szerintem jó arányban van benne a rizs és a hús. Ahhoz képest, hogy második próbálkozás, nekem nagyon ízlett. Persze sosem lesz olyan, mint az otthoni, de ínséges időkben jó helyettes.
Szeretitek a töltött paprikát?

2011. július 19., kedd

Az uborkák már a spájzban vannak…


Megint sűrűre sikerült a múlt hét és a hétvége. De egyre keményebb vagyok, és nem hagyom magam. Csakazértis főzök és készülök az ínséges télre.
A nyárból leginkább ezt az időszakot szeretem. Elkezdődik a lekvár, szörp és savanyúsággyártás. Bár azért igen örülnék egy külön nyári konyhának.
Már tavasz elején lelkesen összeírok egy A4-es oldalt, hogy miket is tervezek eltenni. Felmérem, mi árválkodik a spájzpolcokon, vagy mi az, ami kitart még jövőre is. Eddig idén még (lekopogom) nem nagyon maradtam le semmiről. Egyre több pipa van a listán. Bár ha lenne saját kis kertem, biztosan több mindent próbálnék tartósítani. Egyenlőre maradok a klasszikusoknál.
Szeretem rendezgetni a különböző alakú, féltve gyűjtögetett üvegeimet. Ilyenkor kezdek helyet csinálni a spájzban, hogy az üres üvegek helyét a telik töltsék meg. Új jövevénynél megint át kell rendeznem a rendszert, hogy minden elférjen. Akár este 11-kor, pizsamában. Mert jól esik. Kikapcsol.
Savanyúságból leginkább uborka fogy nálunk, ezért készítem nagyobb mennyiségben.
Ahány ház, annyi féle savanyúság, annyi féle csemegeuborka. A tavalyi adag egész ügyesen kitartott mostanáig, csak két üveg boltit kellett vennem. De az fel sem ér házi készítésű testvérével. És 2-3 üveg bolti árából kijön ez az adag.
Hozzávalók 10 db 750 ml-es üveghez:
3 kg apróbb szemű uborka
1 csomag kapor
½ pritaminpaprika
1 kisebb hagyma
mustármag
A léhez:
3,6 l víz
8 ek gyümölcscukor
2 ek só
4 dl 15%-os ételecet
20 szem feketebors
12 szem szegfűszeg
4 db babérlevél
A tetejére:
Pici tartósítószer
1. Először az uborkákat beáztattam hidegvízbe.
2. Közben elmostam az üvegeket. Aztán betettem őket és a fedeleiket egy tepsibe, egy teljesen fém merőkanállal egyetemben, és a takarékra állított sütőbe tettem.
3. Amíg az üvegek sterilizálódtak, körömkefével, egyesével átsúroltam az uborkákat és folyó víz alatt lezuhanyoztattam őket.
4. Ezután a léhez az összes hozzávalót egy nagy lábosba tettem és felforraltam.
5. Amíg forrt a lé, a kaprot és a paprikát megmostam és feldaraboltam, a hagymát megpucoltam, apró kockákra vágtam.
6. Amikor ezzel megvoltam, az üvegeket kivettem a sütőből és az uborkákat beletömködtem. A nagyon nagy darabokat félbe vágtam, úgy jobban be tudtam passzintani őket.
A tetejükre szórtam 1-1 teáskanál pritamint, kaprot, hagymát és 5-6 szem mustármagot.
Kesztyűs kézzel, a fém merőkanállal, kanalanként az uborkákra mértem a levet. De azért vigyáztam, hogy a babérlevél és a szegfűszeg ne kerüljenek az üvegbe. A borsokat átengedtem.
7. A tetejükre késhegynyi tartósítószert tettem és szorosan lezártam. Biztos, ami biztos, vízbe állítottam az üvegeket és felforraltam a vizet. Gyöngyözve, lassú tűzön 15 percig forraltam.
8. Végül egy kibélelt régi hűtőtáskába tettem az üvegeket és pár nap alatt, lassan hagytam, hogy kihűljenek. Már a spájzban vannak…
Nálunk nagyon népszerű. Kellemes, fűszeres, ropogós. Szerintem nem is nehéz elkészíteni. Megéri az árát. Uborka még bőven terem, tessék kipróbálni!
Szeretitek a házi csemegeuborkát?

2011. július 14., csütörtök

Tonhalas saláta


Téli születésű lévén nagyon nehezen viselem a meleget. Olyannyira, hogy már enni sincs nagyon kedvem. Húsra, tejtermékekre abszolút nem vágyom, legfeljebb egy jó hűvös joghurtos salátára és töméntelen mennyiségű limonádéra. Ez a saláta is a „húsmentes” projekt keretében készült. Semmi különleges nincs benne. Jégsalátát és paradicsomot teszek bele általában, de most nem volt itthon paradicsom, így került bele a fürtös uborka.
(Most jutott eszembe, hogy van már saját termésű paradicsom is, utólag beleteszem. És akkor itt el is dicsekednék, hogy ezek nem akármilyen paradicsomok. Budapesti, belvárosi, negyedik emeleti, erkély nélküli lakásban termett 12 db koktélparadicsom :)
És akkor visszakanyarodva a salátához…Szükséges még egy kisebb fajta tonhalkonzerv (növényi olajban eltéve) és valami öntet.
Ahogy a saláta összetevői, úgy az öntet is mindig változik. Mostanában már nem születik két egyforma öntet. Kezdem feladni a mikrogramm pontos mérést. Úgy készül, ahogy épp kedvem tartja.
Hozzávalók 2 személyre:
fél fej jégsaláta
fél fürtös uborka
1 kis tonhalkonzerv
4 ek natúr joghurt
3 tk majonéz
1 tk ketchup
só, bors
citromlé
halak fűszerkeverék
A salátát lemostam és kis darabokra tépkedtem. Az uborkát kis kockákra vágtam. A konzervről leöntöttem a fölösleges olajat és a halat villával összedaraboltam. Megöntöztem egy kis citromlével. Az öntethez is összekevertem a hozzávalókat. Ízlés szerint fűszereztem. A zöldségeket tálba tettem, ráöntöttem az öntetet és összekevertem.
Nagyon szeretjük. Ez most kicsit halvány lett, a paradicsom azért feldobja kicsit.
A zöldségek ropogósak, az öntet kellemesen selymes. Egyértelműen könnyű, nyári étel.

2011. július 13., szerda

Kukoricás kenyér

Nyár van, hőség, de kenyeret mégis csak enni kell. Boltira továbbra sem fanyalodom. Úgyhogy ez remek alkalom, hogy mindenféle gépi kenyérreceptet kipróbáljak. Ezzel a recepttel már régóta szemeztem. Egy barátnőmtől, régebben kaptam egy kis saját gyártású füzetecskét, „Kata kenyérreceptjei” címmel. Sajnos nem tudom a receptek forrását, úgyhogy ha valaki sajátjának érzi, elnézést, hogy nem közlöm a pontos eredetet. Szóval a füzetecske tartalmaz mindenféle tarka-barka, édes és sós, hagyományos, reform és bio receptet. És mind gépi.
A kukoricás kenyérre azért esett a választásom, mert egy makrobiotikus szakácskönyvben azt olvastam, hogy a kukoricának hűtő hatása van. Úgy, mint a zabnak melegítő hatása. Az tény, hogy melegben jobban esik egy főtt kukorica, mint egy hideg fagyi.
Kukoricalisztem még volt, csak a pikáns ízesítőket hagytam ki belőle: a sült hagymát és sült szalonnát.
Az eredeti receptet arányosan csökkentettem a gép kapacitásához, ennek megfelelően kicsit kevesebbre sikerült, mint a szokásos darabok. Plusz a fehérkenyér programon sütöttem és a teteje ennek megfelelően fehér is maradt :) Nem tudom megfejteni miért lett két színű. Az oldala és alja barna, a teteje fehér. De ez az ízén nem rontott.
Hozzávalók egy nagyjából 80 dkg-os kenyérhez:
100 g teljes kiőrlésű liszt
100 g finomliszt
200 g kukoricaliszt
120 g rétesliszt
250 ml langyos víz
120 ml natúr joghurt
2 tk só
1 tk cukor
másfél tk porélesztő
½ tk ecet
¼ tk bors (szerintem kicsit sok)
Először a folyékony hozzávalókat és a cukrot, sót, borsot tettem a tartályba, aztán hozzáadtam a liszteket, végül tetejére került az élesztő. Végülis az élesztőt lehet a folyadékokhoz is keverni, de akkor a sót tenném a tetejére. Én nem szoktam a sót az élesztővel sokáig összezárni. Ha időzítéssel sütök, az élesztőt igyekszem elszeparálni a folyadéktól, nehogy elinduljon. A liszt jó barriert képez.
Fehérkenyér programon, gyors ütemezéssel sütöttem.
Nagyon finom lett. Kicsit sok lett benne a bors, úgyhogy a reggeli tejeskávéhoz nem ajánlom, de minden más sós kenyérrevalóhoz igen.
Érdemes kipróbálni!
Gépi sütésnél, ha pontosan adagoljuk a hozzávalókat, biztos a siker.
Ettetek már kukoricás kenyeret?

2011. július 12., kedd

Sörös hús, avagy kutyából nem lesz szalonna

Hazatérvén Csehországból nem sok minden fogadott a hűtőben, csak a szüleim által összerakott életmentő élelmiszer kosárka. Kétnapi meleg élelem mellett kaptunk fél kilónyi húst is. Volt még maradék knédlink, hagymánk, sörünk és igényünk valami cseh típusú ételre. (Lehet, hogy függők lettünk?)
Az alapanyagokhoz találtam egy receptet a Kelet-Európai Szakácskönyvben, egyszerűen csak sörös hús néven. Mivel nagyon szeretem ezt a könyvet, bíztam a recept sikerében.
Nem egy könnyed nyári étel, mégis jól esik. Viszont nem tudom, hogy a recept „hibája”-e vagy az enyém, a végén mégiscsak pörkölt lett sörrel. Nagyon finom „pörkölt”.
Íme a recept:
½ kg sertéshús
30 dkg hagyma
10 dkg zsír
2 tk pirospaprika
só, bors, őrölt kömény
3 ek zsemlemorzsa
1 üveg pilzeni típusú sör
A húst nagyobb kockákra vágtam, mint szoktam, olyan jó emberesekre. Aztán hozzáadtam a pirospaprikát, és jól összedolgoztam, hogy mindenhol befedje. A hagymát apróra vágtam és üvegesre pirítottam a felolvasztott zsíron. Ezután beleforgattam a húst és 5 percig pároltam. Sóztam, borsoztam, és rászórtam az őrölt köményt. Felöntöttem a sör felével és lefedve, nagyon lassú tűzön ¾ órát pároltam. Beletettem a zsemlemorzsát és a maradék sör felét. (Végül nem tettem bele az összes sört, mert nagyon híg lett volna.) Még negyed óráig főztem fedő nélkül.
Knédlivel ettük.
Nekem nagyon bejött, bár azért még keresem Csehország ízeit…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...