Nem vagyok nagy híve a ribizlinek. Sok a magja, sok a héja és kevés a velő. De mivel öregszem, kezdem ezt is megszeretni. Persze lekvár és szörp formájában sokkal inkább. Múltkori befőzős posztomban elkiabáltam az „eddig még nem csúsztam le semmiről” kijelentést. Na most sem, de majdnem. Persze, ha a ribizli már a Bakony lejtőin is kezdi feladni magát, gyanakodnom kellett volna, hogy vége a ribizli-szezonnak. Persze lesz szörp és lekvár, de már közel sem olyan jutányos áron, mint a szezon derekán. Hát így jártam.
A ribizli szörp már érlelődik, egy adag ribizli lekvár pedig már a dunsztban pihen. Bevallom mára a ribizli lekvárral készültem, de tegnap este rábukkantam Nigella őszibarackos ribizli dzsemjére. Nem volt kérdés, hogy ma el is készül egy pici adag a próba kedvéért.
Lóhalálában mentem a Lehelre, hogy felleljem az utolsó ribizlis nénit és megkerestem a szokásos barackos-szilvás lelőhelyemet is. Megint nem csalódtam bennük.
Az őszibarack hihetetlenül édes, a ribizli nagyon szép, bár már kicsit drága volt. A barack annyira édes volt, hogy az eredeti recept szerinti 2 kg cukor helyett csak 20 dkg-ot tettem bele. Végülis nem cukorlekvárt akarok enni. Szeretem érezni a gyümölcs ízét a lekvárban.
Nem egy bonyolult recept, csak kissé időigényes. Ribizlit lehet, hogy csak 2 év múlva készítek megint, mert kissé besokalltam a ribizli-szemezésből. Kacérkodtam a gondolattal, hogy a szörphöz nem szemezem le, mert úgyis le kell szűrni az egészet, de inkább nem kísérleteztem a 7 liternyi szörppel.
Na de vissza a lekvárhoz.
Hozzávalók kb. 6 db 220 ml-es üvegcséhez:
8 db érett őszibarack
600 g ribizli
10 dkg gyümölcscukor
10 dkg cukor
½ citrom leve
1 dl víz
Először elmostam a befőttesüvegeket.
Az őszibarackot megmostam, meghámoztam és vékonyabb cikkekre vágtam.
A ribizlit megmostam és leszemeztem.
A gyümölcsöket lábosba tettem, majd hozzáöntöttem a citromlevet, vizet és a cukrot. Jól elkevertem, hogy feloldódjon.
Feltettem a tűzre és közepes lángon, állandóan kevergetve forrástól számított 20 percig főztem.
Amíg főtt a lekvár, az üvegeket fedővel és fém merőkanállal együtt sütőbe tettem és takaréklángon fertőtlenítettem.
Amikor elkészült a lekvár, kanalanként üvegbe töltöttem, majd szorosan rácsavartam a tetőket, és 5 percre fejre állítottam mindegyiket. Addig előkészítettem a szokásos dunsztot: régi hűtőtáska, régi tollpárnával.
Amikor letelt a kupakfertőtlenítési idő (a forró lekvárral), az üvegeket visszaállítottam talpukra és a dunsztba tettem őket. Szorosan becsomagoltam, hogy lassan hűljenek ki.
Én teljesen odavagyok ezért az újonnan felfedezett kombinációért. Ezt meg kell kóstolni, nem tudom körülírni. Képzeljétek el a barackot és a ribizlit együtt, mint ha egy gyümölcs lenne. Ezen kívül nagyon jól néz ki, ahogy a ribizli megszínezi a barackot, ami lebeg a piros ribizlikocsonyában.
Azt hiszem, méltó befejezése ez a ribizli-szezonnak.
Viszlát ribizli!
Tényleg nagyon guszta a fotón, sajnos a ribizli már nálunk is leért.
VálaszTörlésJövőre ki lehet majd próbálni :)
VálaszTörlés