2011. április 29., péntek

Köles felfújt szilvalekvárral

Ezt a jó kis téli eledelt már régóta terveztem elkészíteni, de valahogy csak most volt rá érkezésem. Tombol a tavasz, ennek ellenére jólesett. A köles tipikusan melegítő hatású és nekem valahogy a szilvalekvár is a telet juttatja eszembe.
Ma rohanós napom volt és két ügyintézés között dobtam össze az ebédemet. Rekordidő alatt főztem és ettem. Ez a felfújt a paradicsomleves utáni második fogás volt. Aggódtam, hogy nem sül ki, mire indulnom kell, de nagyon kedves volt és idő előtt elkészült.
A recept nagyjából saját kútfő. Alapja leginkább Kövesdi Natália receptjei voltak. Onnan néztem ki, hogy a kölest mindig négyszeres mennyiségű folyadékban kell megfőzni, és hogy jó barátságban van a szilvával. A többi jött magától. Pár szem maradék aszalt szilva, ha szilva, akkor fahéj. A tetejére pedig a már jól bevált fahéjas szilvalekvárom. (Ez már az utolsó üveg :(.
Hozzávalók két főre:
60 g köles (nagyjából 70 ml)
2x mennyiségű víz (140 ml)
2x mennyiségű tej (140 ml)
4 szem aszalt szilva apróra vágva
1 tojás különválasztva
3 tk gyümölcscukor
fahéj
vaj a forma kikenéséhez
Először a kölest takaréklángon feltettem főni a folyadékokkal, meg némi sóval. Közben felszeleteltem a szilvát. Azt akkor tettem bele, amikor már csak egy kis folyadék volt a kölesen és úgy főztem tovább. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és kikentem a sütőformákat. Amikor a köles felszívta az összes folyadékot, kicsit hagytam hűlni. Közben pici sóval felvertem a tojásfehérjét. A köleshez kevertem a cukrot, fahéjat és a tojás sárgáját. Végül beleforgattam a tojáshabot. A masszát a szuflé formákba öntöttem és tetejükre egy-egy teáskanál szilvalekvárt tettem. Nagyjából 20 percig sütöttem.
Állagra olyan lett, mint a rizskoch, de az íze az köles. Nagyon jót tett neki a fahéj és a szilva(lekvár) társasága. Legközelebb kipróbálom majd egy kis mákkrémmel.
Finom, laktató desszert. Érdemes kipróbálni. Csak hogy legyen valami egyéb gabona is az asztalon.
Ettetek már édes kölest?

2011. április 28., csütörtök

Húsvét darálva


A hétfői sonkából még mindig maradt egy kicsi. A felét későbbi felhasználásra lefagyasztottam, a maradékot kikevertem szendvicskrémnek.
A konyhaasztal felett van egy keretem, tele régi receptekkel. Van egy újságcikk is a kézzel írt receptek között, ahol szendvicskrémek vannak összegyűjtve. Innen vettem az ötletet (na meg külső behatás is volt benne), hogy kikeverjem ezt a kenyérrevalót. Persze megnéztem több forrást is. Volt olyan, ahol a sonkát, a tojást és a tormát darálták össze. Gyakorlatilag a húsvéti sonka menüt. Én ennyire nem követtem a témát.
Hozzávalók 2 személyre:
8 dkg maradék sonka
4 dkg vaj
2-3 ek tejföl
bors
1 kk mustár
1 kk reszelt torma
A húst apróra vágtam, majd elkevertem a vajjal és a tejföllel. Tekertem rá egy kis borsot és beletettem a mustárt, tormát. Az egészet jól összedolgoztam botmixerrel.
Jó kis krémes dolog jött ki belőle. Retekkel, újhagymával, salátával ettük, de így is elég tömény volt. Főleg, hogy az emésztést megkönnyítendő, egy kis eperfagyival fojtottuk le.
Ennyi elég is volt a sonkából.

2011. április 27., szerda

Reggelire lekváros bukta


Megint édesség reggelire.
Ma végre volt egy kis időm beszabadulni a konyhámba. Sütöttem is rögtön egy mákos kenyeret, meg némi buktát reggelire. Még sosem sütöttem, de otthon Apukám gyakran csinált. Édeskés, citrusos, élesztős illat a kissé langyos, fülledt levegőben. Tisztára, mint otthon.
Azért nem volt zökkenőmentes a készítés. Megérte küzdeni, mert nagyon finom lett. A recept alapja a 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik.
Első akadály a liszthiány volt. A kenyérsütés miatt már csak 2/5:3/5 arányban maradt sima és teljes kiőrlésű liszt. Akaratlanul is hű de egészséges lett. Másodszorra a lekvárnál akadtam el. Megszavaztuk az eperlekváros buktát, de az állaga nem volt az igazi. Maradt a fahéjas szilva. Talán jobb is így. És bár a leírásában 1 evőkanálnyi lekvárt kell a tészta közepébe tenni, a képen mégis kiskanál van. De ez nekem már csak utólag tűnt fel, amikor konstatáltam, hogy 1 ek lekvárral nem fogom tudni összehajtani a tésztát. Na de ez is megoldódott.
A recept (nagyjából10-12 darabhoz):
200 g teljes kiőrlésű liszt
300 g finomliszt
1 kk só
2 ek gyümölcscukor
1 ek vaníliás gyümölcscukor
25 g friss élesztő
1 db tojás
½ citrom héja (bio)
1 ek vaj
2,6 dl tej
kb. egy kis üveg kenhető, nem folyós lekvár
1 db tojás a kenéshez
A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gépbe tettem és megdagasztattam, majd duplájára kelesztettem vele. Azután fél cm vastagra nyújtottam, közben törekedtem a négyzetes formára. A kinyújtott tésztát pizzavágóval 10x10 cm-es négyzetekre vágtam. (A maradék nyesedékekből hengereket formáltam, majd hármas fonással  összefontam, a széleket aláhajtottam.) A négyzetek közepébe 1-1 púpozott teáskanál lekvárt tettem, majd összetekertem őket és az oldalsó széleket laposra nyomtam és aláhajtottam. Sütőfóliával bélelt sütőlemezre tettem a buktákat, és nagyjából 20 percig, meleg helyen hagytam kelni. Utána megkentem a felvert tojással és 190 °C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütöttem. Tányérra szedtem és ott hagytam kihűlni. Kísérleti célból fél adagot betettem a mélyhűtőbe, hogy egyszer majd reggel, frissen is ki tudjam sütni.
Elég csúnyácskák voltak nyersen, és aggódtam is, hogy hogyan fognak kinézni, de a sütés alatt nagyon szépen elrendeződtek. A teljes kiőrlésű liszt ellenére hihetetlenül puha tészta lett belőle. Finom lekvárral, amiből a sütés alatt kiszabadult a fahéj és egészen más íze lett, mint nyersen. (Azt hiszem, idén jó sok fahéjas szilvalekvárt fogok eltenni.)
Már nagyon várom a reggelit.
Szeretitek a lekváros buktát?

2011. április 26., kedd

Rántott sajt, egy klasszikus darab


Ez egy rendhagyó húsvét volt. Nem főztem, csak sonkát és azt is megutaztattam. Tehát nincs hosszú menüm és habos-babos süteményreceptem.
Hát nagyon fura volt 3 napig internet nélkül, főzés nélkül. Na jó ez nem igaz, mert nem tudtam teljesen kihagyni a konyhát a hétvégi programból. Sok-sok kerti munka után, este még sütöttem pár palacsintát. Úgy nagyjából negyvenet. De az internet egyáltalán nem hiányzott. A sütés meg jól esett. (És úgy csendben megjegyzem, hogy életem egyik legjobban sikerült palacsintája volt. Biztosan a kalapácsnyéllel ellátott serpenyők miatt volt.)
Na de vissza egy klasszikus párosításra, illetve hármasra. Rántott sajt, tartármártás és párolt rizs.
Nagyon szeretem a rántott sajtot, főleg, ha házi készítésű és nem élelmiszertömbből vagy melegszendvics feltétből készül. Anyukám ügyesen készítette, forró olajban, hirtelen. Sosem folyt ki a panírból a sajt, de kellőképpen megolvadt. Én is ezt a módszert követem, természetesen dupla panírral. Sajnos már nem emlékszem kinél olvastam, hogy először mélyhűtőben előhűti a sajtot, utána kicsit lekeni vízzel, hogy az első réteg liszt is jól tapadjon. Aztán jöhet a tojás. Megint liszt, aztán tojás, végül zsemlemorzsa. Én nagyon nagy lángon, forró olajban sütöm ki, hogy éppen csak megkapja a panírt és a sajt megolvadjon.
Mennyiségeket most nem írtam, mert a panírozáshoz nincs pontos adat.
Ezzel a módszerrel jelentősen nőtt a sikeres kirántott sajtok száma. A ropogós külső lágy, nyúlós belsőt takar és kárpótol a panírozás fáradalmaiért.
Érdemes így is kipróbálni.
Szeretitek a házi rántott sajtot?

2011. április 21., csütörtök

Morzsi, a király


Nagyon szeretem a császármorzsát. Otthon nem emlékszem, hogy valamelyik szülőm sütött volna. Csak a menzán vagy vendégségben ettem. Pedig nagyon finom. Gyorsan el is készül. Rejtély.
Van egy jól bevált receptem, amit nagy nehezen átszámoltam egy személyesre, de így is elég nagy adag volt. Most kipróbáltam egy másik változatot. Ez egy kicsit könnyedebb, tavasziasabb. A másik tartalmasabb, téliesebb. És ha már tavasz, akkor eperlekvár.
Hozzávalók 1 személyre:
1 tojás különválasztva
1 ek gyümölcscukor
40 g teljes kiőrlésű liszt
0,6 dl tej
mazsola
rum
vaj a sütéshez
gyümölcscukor a tetejére
lekvár a tálaláshoz
Először a mazsolát rumba áztattam. Közben a tojás sárgáját habosra kevertem a cukorral. Majd belekevertem a sót és a lisztet, végül felöntöttem a tejjel és csomómentesre kevertem. Ezután egy csipet sóval felvertem a tojásfehérjét. A habot két részletben, óvatosan forgattam a lisztes keverékbe.
Egy palacsintasütőben közepes lángon felolvasztottam a vajat és beleöntöttem a tésztát. Kicsit elsimítottam, hogy kitöltse a serpenyőt és rászórtam a mazsolát a rummal együtt. Pár percig sütöttem, majd amikor már megsült az alja, egy tányérra csúsztattam. Mindkét kezemen fogókesztyűvel a serpenyőt a tányérra borítottam, majd összefogva a tányért és a serpenyőt egy hirtelen mozdulattal átfordítottam, hogy a tányér legyen felül. A tányért levettem és a serpenyőt az átfordított tésztával visszatettem a tűzre. Kis lángon még pár percig sütöttem. Ez megint olyan, hogy leírni tovább tartott, mint megcsinálni.
Amikor kicsit hűlt, apró darabkákra tépkedtem (nem túl higiénikus) és megszórtam cukorral.
Ez egy kicsit vékony változat, de a teljeskiőrlésű liszt ellenére nagyon könnyed, levegős. Lekvárral nagyon jó.
Szeretitek a császármorzsát?

2011. április 20., szerda

Briós reggelire


Tegnap este még nekiálltam brióst sütni, hogy legyek már egy kicsit a konyhában. És persze, hogy legyen reggelire valami édesség. Én abba a típusba tartozom, aki nem tud reggeli nélkül elindulni a dolgára. A reggeli pedig jobb, ha édes. Ez elég erőt ad, hogy kibírjak három órát kaja nélkül.
Elég gyorsan elkészült meg nem is csináltam sokat, hogy ne száradjon fölöslegesen. Mégiscsak frissen a legjobb. Pl. vaníliás eperlekvárral.
A receptet TücsökBogár konyhájából néztem ki. Picit változtattam rajta. A szokásos dolgokat: teljeskiőrlésű liszt, gyümölcscukor. Ja és a tojás. Nem volt itthon, csak két tojásfehérje, úgyhogy az egyiket a tésztába tettem, a másikkal meg megkentem a briósokat. A tésztába tettem egy kis vaníliaport is.
Hozzávalók 8 brióshoz:
100 g rétesliszt
100 g finomliszt
50 g teljes kiőrlésű liszt
12,5 g friss élesztő
30 g gyümölcscukor
1,25 dl tej
25 g vaj
½ kk só
kevés vaníliapor
1 tojás sárgája (de dupla adaghoz 3)
1 tojás fehérje a kenéshez
barna nádcukor a tetejére (lehet sima kristálycukor is)
Először az összekevert lisztek közepébe mélyedést készítettem, majd belemorzsoltam az élesztőt, beleszórtam a cukrot és leöntöttem a langyos tejjel. Lazán összekevertem és hagytam negyed órát pihenni. Utána belekevertem a többi hozzávalót és jól összegyúrtam. Először kicsit ragacsos volt, aztán a gyúrástól szép sima lett és már nem ragadt. Így is hagytam 20 percig kelni.
Aztán a sütőt előmelegítettem 210 °C-ra és egy tepsit kibéleltem sütőfóliával. A tésztát 16 egyforma részre osztottam (én kimértem). A szeparátumokból 15 cm-es rudakat sodortam és az itt látható módon összeraktam a briósokat. Tetejüket megkentem a tojásfehérjével, majd megszórtam barna nádcukorral. Negyed óra alatt megsütöttem.
Hű nagyon finom lett. Valahogy még megpróbálom kikísérletezni, hogy elősütés utáni, mélyhűtőben tárolható változat is legyen. És akkor reggel frissen lehet enni a tejeskávé mellé. Lekvárral nagyon pazar volt. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a brióst?

2011. április 18., hétfő

Gesztenyés kakaós süti

Nahát! Micsoda véletlen, hogy már megint gesztenyés valami. Mert hát ugye megmaradt egy csomag gesztenyemassza fele. Csak úgy magában, tejszínhabbal túl egyszerű lett volna késő este. Egy egésznapos, fizikailag és szellemileg is igen fárasztó program után valamilyen megmagyarázhatatlan okból nekiálltam süteményt sütni. Csak úgy pihenésképpen.
Tehát a gesztenye adott volt, lett hozzá kakaós piskóta. Kis csalással a sütőporos változat, hogy biztosan sikerüljön. A krémen vacilláltam kicsit, mert a vajas krémért nem vagyok oda. Végül a főzött krém mellett döntöttem. Tetejére még került egy kis reszelt csoki. Hm. Nem nagy alkotás, ám igen ízletes.
Hozzávalók a piskótához:
4 tojás sárgája és fehérje
30+30 g gyümölcscukor
80 g liszt
20 g keményítő
20 g kakaó
2 csapott kk sütőpor
némi vaníliapor
Először kibéleltem egy 30x40 cm-es tepsit sütőfóliával és a sütőt előmelegítettem 240 °C-ra.
Aztán kimértem a lisztet, keményítőt, kakaót, sütőport, vaníliát és sót, majd összekevertem őket. A tojások sárgáját habosra kevertem 30 g cukorral. A fehérjéket kemény habbá vertem, majd apránként hozzáadva a másik adag cukrot (30 g) tovább vertem, amíg fényes nem lett. A felvert hab 1/3-át lazán a tojássárgás masszába forgattam, majd rászitáltam a lisztes keveréket, végül ráöntöttem a cukros tojásfehérjét. Nagy, laza mozdulatokkal összeforgattam az egészet, amíg homogén lett. Nem szabad keverni, mert összetörik a hab! A tésztát a tepsibe simítottam és 8 percig sütöttem.
A kisült tésztát egy másik fóliára borítottam és a tetejéről (ami eddig az alja volt) lehámoztam a fóliát. Majd egy nedves konyharuhával letakartam. Ez azért fontos, hogy ne száradjon ki a tészta, amíg hűl.
Hozzávalók a krémhez:
125 g gesztenyemassza
2 tojás sárgája
2+2 ek gyümölcscukor
20 g keményítő
2,5 dl tej
1 ek rum
vaníliapor
A krémhez felforraltam a tejet 2 ek cukorral és kevés vaníliaporral. Közben a tojássárgákat habosra kevertem a másik adag cukorral, majd elkevertem benne a keményítőt is. Amikor a tej hűlt egy kicsit, apránként a tojásos masszához kevertem majd visszaöntöttem a láboskába és takaréklángon sűrűre főztem. Amíg hűlt egy kicsit a krém, összetörtem a gesztenyemasszát. Majd belekevertem a krémet és a rumot, és alaposan, csomómentesre kevertem az egészet.
A tésztát keresztben félbevágtam, így kaptam 2 db 30x20 cm-es téglalapot. Az egyiket megkentem a krém egyharmadával, majd ráfektettem a másik lapot és befedtem a maradék krémmel. Végül egy kis csokit reszeltem a tetejére.

Nagyon egyszerű, de nagyon finom. Valahogy úgy szétolvad az ember szájában. Persze egy kis tejszínhab nem ront az összképen. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a gesztenyét?

2011. április 17., vasárnap

Gesztenye fagylalt némi csokoládéval

Ismét fagylalt. És ismét TücsökBogár receptjéből kiindulva. Fagylaltgépem továbbra sincs, viszont kaptam egy igazi fagyiskanalat és egy fagylaltos receptkönyvet. Muszáj volt felavatnom őket. Nagyon jó ötletek vannak a könyvben. Innen merítettem a mostani csavart is. Az alaprecept nem is olyan régen TücsökBogárnál bukkant fel és egyből lecsaptam rá. Kis változtatással kapott egy csokiszösszenetet. Most, hogy már tudok gombócot formázni, mégiscsak szebben lehet tálalni. A bevonás nem annyira kiforrott, úgyhogy inkább csak rácsorgattam a csokit.
Hozzávalók:
1 tubus sűrített tej
1 kis doboz habtejszín
125 g gesztenyemassza
1 tk rum
½ tábla étcsoki
Először a tejszínt negyed órára betettem a mélyhűtőbe. Közben krumplinyomón áttörtem a gesztenyemasszát. Amikor a tejszín lehűlt, a robotgép táljába öntöttem a gesztenyével, a sűrített tejjel és a rummal együtt. Maximális fokozaton nagyjából 5 percig kevertem. Majd mélyhűtést jól bíró tálba öntöttem és pár órára a mélyhűtőbe tettem.
Közben felolvasztottam a csokit. Amikor már eléggé lehűlt a fagyi, gombócokat szedtem és azokat is külön pihentettem kicsit a fagyasztóban, hogy a csoki majd hamarabb szilárduljon meg rajta. Amikor jól áthűltek, óvatosan, vékony sugárban leöntöttem a csokival és gyorsan visszatettem pár percre a fagyóba, hogy a csoki megszilárduljon. Biztos, ami biztos.
A gesztenyefagyi önmagában is nagyon finom. Nagyon szeretem a mák vagy mogyoró fagyit, de gesztenyét azelőtt még sosem ettem. Most majd fogok. Végülis olyan, mint egy fagyiba öntött gesztenyepüré tejszínhabbal. A csoki pedig fokozza a katarzist. Érdemes kipróbálni.
Ismét köszönet TücsökBogárnak!
Ettetek már gesztenye fagyit?

2011. április 15., péntek

Rakott cukkíni és egyéb finomságok


Azt hiszem ez egy csodálatos korszak kezdete. A sors úgy hozta, hogy egy darabig sokszor fog Vácra vinni az utam. Ami azt jelenti, hogy elég gyakori vendég leszek a Desszert Szalonban. Hazafelé a vonathoz bandukolva kérdés nélkül vettem célba az objektumot, hogy hozzak haza valami kis finomságot. Valami nagyon csokisat kértem. Megkaptam. Aki éhes és nincs a közelében semmi ehető, az ne klikkeljen a linkre. Akinek viszont tele a gyomra vagy baj van a nyálelválasztásával, az bátran megnézheti, mit is vettem. Persze fotó nem készült, mert nem bírtuk ki, egyből megettük. Igazságosan megfelezve őket, hogy mindenkinek jusson az isteni költeményekből. Marica grófnő és Dobos desszert. Szóhoz sem jutok. Szavakba nem tudom önteni. Kóstoljátok meg, ha arra jártok.
A hetem meg valahogy úgy alakult, hogy nem nagyon tettem be a lábam a konyhába. Elég sokáig kitartott a hétvégi, szülői élelmiszercsomag, úgyhogy csak egyszer sütöttem egy kis rakott cukkínit. Ráadásul valahogy nem is kívántam a húst, ezért esett a választás erre a receptre.
A recept alapja Béres Alexandra egyik könyvéből származik. Elvileg előétel vagy köret, de nálam fő fogásként is megállja a helyét egy kis bulgurral. Kicsit ellentmondok magamnak, miszerint igyekszem idénydolgokat felhasználni, de most úgy éreztem muszáj elkészítenem. Végülis csak a cukkíni és a paradicsom hibádzott. De azzal nyugtattam magam, hogy a kiírás szerint legalább a paradicsom magyar volt. Gyomornak könnyű étel, bár ha a füstölt sajt tényleg látott füstöt, akkor nem olyan szelíd. A mennyiségeket kivételesen csak sacc per kb. tudom.
Hozzávalók:
1 ½ saláta cukkíni (most ez volt)
4 kicsi paradicsom
1 fej lilahagyma
pár szál kapor
só, bors
1 doboz natúr joghurt
1 db tojás
10 dkg füstölt sajt, fele szeletben, fele reszelve
olíva olaj
A cukkínit és a paradicsomot felkarikáztam. A hagymát apró kockákra vágtam a remek kis ikejás hagymaaprítómmal. A kaprot apróra vágtam. A tojást és a reszelt sajtot elkevertem a joghurtban. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy jénait kikentem olíva olajjal.
Először leraktam a cukkíni felét, rá a paradicsom felét, és 6―8 szelet sajtot majd az egészet megszórtam a hagyma és a kapor felével. Sóztam, borsoztam. Erre raktam a maradék cukkínit, paradicsomot, hagymát és kaprot. Sóztam, borsoztam. Végül nyakon öntöttem a joghurtos keverékkel. Nagyjából 20 percig sütöttem.
Kicsit sok levet ereszt, úgyhogy arra gondoltam, legközelebb valahogy melléteszem a bulgurt, hogy felszívja ezt a levet és ebben főjön meg.
Finom, illatos, fűszeres. Zöldség áradat, ízekkel. Gyors vacsora vagy tartalmas köret. Érdemes kipróbálni.
Ti mit esztek húsmentes napokon?

2011. április 14., csütörtök

Túró felfújt, egy gyors desszert

Már napok óta készülök erre a finomságra. Valamiért az élt az emlékeimben, hogy van hozzá receptem. Aztán amikor nagy sietve, idő szűkében nekiálltam keresni, rá kellett jönnöm, hogy nincs. Illetve egy van, de az felejthető. Megint maradt a saját fejem.
Jó élmény volt, hogy eddigi ismereteimet felhasználva kreáltam valamit, amire kevés időm volt. Nem volt idő tötyörögni és túlgondolni a dolgot. Egyszerűen csinálni kellett. Persze semmi eget verő világújítás nem történt, csak beleraktam mindent, ami szerintem egy felfújtba kell és mindent, amit a túró szeret. Szegény kicsit összeesett, de annál finomabb lett.
Hozzávalók 2 személyre:
125 g túró (én a krémesebb német változatot preferálom)
1 db tojás, fehérje és sárgája különválasztva
2 ek gyümölcscukor
2 ek búzadara
1 ek tej
1 marék mazsola
fél citrom reszelt héja
1 csipet fahéj
1 csipet vaníliapor
egy kis vaj a forma kikenéséhez
1 ek barna nádcukor a felfújt tetejére
2 szufléforma
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és kivajaztam a formákat. A mazsolát leforráztam és állni hagytam. A tojásfehérje kivételével minden hozzávalót összekevertem, majd beletettem a leszűrt mazsolát is. Végül lazán belekevertem a tojások kemény habbá vert fehérjét. A masszát a formákba öntöttem, tetejüket megszórtam a barna nádcukorral. Nagyjából 20 percig sütöttem, amíg a teteje szép aranybarna lett.
Gyors, könnyű kis túrós desszert. Kicsit randa, de nagyon jó lett. Tettem mellé egy kis házi, vaníliás eperlekvárt, hogy igazán pazar legyen. Ezentúl gyakoribb desszert lesz nálunk.
Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a túró felfújtat?

2011. április 13., szerda

Friss házi sajt


Néha, ha eszembe jut, veszek a piacon házi tejet sajtgyártás céljából. Ez a recept a vegetáriánus koromból megmaradt Isteni ízek c. szakácskönyvből származik.  Ezt a sajtot Indiában panirnak hívják. Ebben a változatban a tejet melegítés közben csapjuk ki. Most kipróbáltam a fűszeres olívaolajban pácolt sajtgolyókat is, de nem igazán ízlett. Maradok a hagyományos változatoknál. Fűszeres bevonattal és fűszeres sajtkrém formájában.
A tej mennyiségének nagyjából 10%-át látjuk majd viszont sajtként.
Hozzávalók:
1,5 l nyers tej
4 ek citromlé (bio)
A tejet feltettem forrni. Amikor elkezdett forrni, belekevertem a citromlevet és addig kevertem, amíg a túró és a savó különvált. Lehúztam a tűzről és kicsit pihentettem. Utána gézen átszűrtem, azt felkötöttem és másnapig a hűtőben hagytam lecsöpögni. Préseléssel gyorsíthatjuk is a folyamatot. Másnap a súlya 10%-ának megfelelő sóval összegyúrtam és hagytam még egy napig állni, hogy összeérjen.
Friss vagy szárított fűszerekbe, borsba, köménybe, sajt fűszerkeverékbe lehet forgatni. Vagy egy kis vajjal és friss fűszerekkel sajtkrémnek is ki lehet keverni.
Ettetek már friss házi sajtot?

2011. április 12., kedd

Leveles tészta házilag, receptteszt I.

Az alaptészták nagy részét már elkészítettem házilag. Most a hajtogatott vajas leveles tésztán volt a sor. Vissza a gyökerekhez. Ínyesmester. Szereztem hozzá kimért vajat is.
Szerintem nem bonyolult. A rétestészta szerintem macerásabb. A művelet maga rövid, csak a sok pihentetési idő dobja meg kicsit az elkészítési időt. Közben lehet mást csinálni, csak azt kell belekalkulálni, hogy negyed óránként nyújtani és hajtogatni kell.
Nem gondolom, hogy a véletlen műve lett. Pontosan követtem az utasításokat. Nagyon büszke vagyok magamra. Nagyon szépen feljött sülés közben. Egyetlen szépséghibája volt csupán, hogy sótlan lett. Nekem kissé megfeküdte a gyomromat a magas vajtartalom miatt. De nagyon szép volt, ahogy a forró sütőben buborékoltak és emelkedtek a tészták.
Hozzávalók:
250 + 20 g vaj
250 g finomliszt
nagyjából 1 dl víz
1 db tojás
Szerintem lényeges, hogy az összes hozzávaló hideg legyen. Először a lisztet, a 20 g vajat, a tojást és a sót összekevertem, majd apránként hozzágyúrtam a vizet. Nem gyötörtem nagyon, csak amíg szép sima nem lett a felszíne. Ezután beraktam a hűtőbe negyed órára pihenni. Közben a vajat szilikonos sütőfólián egy ujjnyi, viszonylag kerek formára nyújtottam. Amikor a tészta kipihente magát, lisztezett deszkán akkorára nyújtottam, hogy minden oldalról kényelmesen be lehessen takarni vele a vajat. A közepére tettem a vajtömböt és szép sorjában minden oldalát ráhajtottam. Újra beraktam a hűtőbe negyed órára. Amikor letelt az idő, kinyújtottam a tésztát. Igyekeztem téglalap alakúra formázni. A hajtogatás nem biztos, hogy tankönyvi, sőt biztosan nem az. Gondolatban harmadoltam a tésztát és behajtottam a két szélét, az egyiket a másikra, majd keresztben félbehajtottam. Megint pihent negyed órát a hűtőben. Aztán ismét nyújtás, hajtogatás és hűtés következett. Összesen ötször ismételtem a műveletsort.
Én sajtos rudakat csináltam, mert az a volt a rendelés. A tetejét megkentem kis vízzel elkevert tojássárgájával és megszórtam reszelt sajttal. Utána vágtam fel hosszúkás téglalapokra. Közben a sütőt előmelegítettem a legnagyobb fokozaton nagyon forróra. Az én sütőm használati utasításában az áll, hogy a leveles tésztáknak 260 °C kell. Addig sütöttem, amíg szépen feljöttek és a tetejük arany barnára sült.
Nekem kicsit vajas volt, de hát ez házi, és rendes vajból készült. Nem csodálkozom. Ha a kedves olvasó még nem próbálta, érdemes kipróbálnia, mert nagyon nagy élmény. Az eredmény pedig összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. Sok energia befektetés sem kell hozzá, csak kicsit több idő. De nagyjából 2 óra alatt megvan sütéssel együtt. Végül is nem több, mint egy kelt tészta.
Így a végén az az ötletem támadt, hogy végig fogok tesztelni néhány receptet. Mások a boltit tesztelik, én a házit. Persze ehhez majd be kell szereznem néhány hiányzó alapirodalmat.
Sütöttetek már leveles tésztát?

2011. április 11., hétfő

Találkozás a nagy O-val, avagy ismerkedés egy finom palacsintával

A palacsinta ahány ház, annyiféle. És mindenki másképp szereti. Én a szőke, vastag változatért rajongok. Még nem nagyon sikerült megtalálnom a nekem való receptet. Bár egy már nagyon közelítette, de abban nem voltak pontos mennyiségek. Nem szeretem az ilyen recepteket. Nehezítés, hogy szeretném, ha kis rész teljes kiőrlésű liszt is lenne benne. De be kell látnom, akkor sosem lesz az igazi. A legutóbbiba kicsit több teljeskiőrlésű liszt borult. Elég fűrészporos íze lett. Ez végképp arra ösztönzött, hogy keressek egy jó receptet. Arra gondoltam, elsőre bepróbálkozok  olyan valakiével, akinek már több receptje is bevált. Valószínűleg több félét kipróbálok majd, hogy a teszt teljesebb legyen.
Tehát első próbálkozásom Fűszeres Eszter receptje volt. Nekem a klasszikus nagyi palacsinta. És ez az az íz, amit én szeretek. Szőke, vastag, lágy.
Szerintem fontos különbség az „átlagos” palacsintákhoz képest, hogy nincs benne szóda, viszont van benne vaj. Ebből az adagból nagyjából 8 darab készül.
Hozzávalók 2 (éhes) személyre:
125 g finomliszt
2 db tojás
20 g vaníliás cukor
250 g tej
40 g olvasztott vaj
pici olaj a sütéshez
A tojásokat összekevertem a cukorral és a sóval, majd hozzáadtam a vajat és nagyjából a tej felét. Aztán adagonként belekevertem a lisztet és csomómentesre kevertem. Végül felöntöttem a maradék tejjel. A hűtőben hagytam pihenni. Minimum 2 órát érdemes pihentetni. A szokásos módon kisütöttem. Egy bajom volt csak vele, hogy ezt nem tudtam dobva megfordítani, nem tudom miért.
Palacsinta recept hiányban szenvedőknek érdemes kipróbálni. De akinek bevált receptje van az is nekifuthat, mert nagyon finom. Teljesen más állaga és íze van a vajtól. Ja és nem ragad le :).
Van tuti palacsintareceptetek?

2011. április 10., vasárnap

Kiskert a negyediken

Úgy érzem eljött az idő, hogy beszámoljak a kiskertemről. Mivel nem nagyon van kilátásban kertes ház a közeljövőben, úgy döntöttem siránkozás helyett inkább belevágok a belvárosi kertészkedésbe. A helyzetet nehezíti, hogy nincs erkélyem, a gangról meg félek, hogy lenyúlják a növényeket. Szerencsére a lakás néhány ablaka egy napos, déli fekvésű udvarra néz.
Elsősorban kisebb növényekre és fűszernövényekre gondoltam. Csípőspaprika, koktélparadicsom és a gyakori fűszerek.
A közeli gazdaboltban beszereztem a magokat, pár liter virágföldet és speciális, a fűszernövényeknek összeállított földkeveréket. Volt még egy zseniális szerzeményem is. Fűszerkeverék vetőszalag. Így nem kell ritkítani. Két darab 2 m hosszú szalag van a csomagban. Az egyiken egynyári fűszerek, úgymint bazsalikom, majoránna, kapor, levélpetrezselyem és borsikafű. Évelő társaik a citromfű, szurokfű, kakukkfű és a metélőhagyma.
A paradicsomok a napokban az egyre több napsütés miatt nagyom beindultak. Pár nap alatt a harmadik adag levelük is kinőtt már. Hamarosan szét fogom ültetni őket.
A paprikák csak két napja bújtak ki, de jó sokan.
A fűszernövények közül az egyéves brigád vezet. Az évelők kicsit félénkebbek. Még csak néhányuk bújt elő. Szerintem róluk majd később közlök képeket, mert most még nem olyan szépek. Még csak a szikleveleik vannak meg.
Nagyon bizakodó vagyok. Remélem, jól fogják majd érezni magukat az ablakban.
Nektek van belvárosi kiskertetek?

2011. április 9., szombat

Joghurtos zsömle


A minap TücsökBogárnál nézelődtem a fagyik között, aztán valahogy mégis a zsömlékhez jutottam. Méghozzá a zsömlék toplistájához. A joghurtos zsömle egyből megfogott, mert mostanában nagyon szeretnék egy jó joghurtos, savanykás kenyeret enni, de még nem merültem el a témában. Este program volt, viszont kenyér egy szem sem (boltit már évek óta nem vettem). Így rohamtempóban álltam neki és a lerövidített kelési idő alatt nagyon drukkoltam, hogy emelkedjen. Kicsit rásegítettem a sütővel is. De ez nem ment a végeredmény rovására. Vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon finom az eredeti. Görög joghurt helyett sima mezeit használtam és egy kicsit kevesebbet. A tésztája nagyon kellemes, lágy állagú, így jó levegős zsömlék lesznek belőle.
Hozzávalók:
500 g liszt
25 g élesztő
1,5 ek méz (eredetileg 3 ek, akkor kicsit édeskésebb lesz)
2 dl meleg víz
1 kis doboz natúr joghurt (eredetileg 2 dl görög joghurt)
1 ek olíva olaj
1 ek só (eredetileg 1,5 tk)
A lisztet tálba szitáltam, majd közepébe mélyedést készítettem. Ebbe tettem az élesztőt és a mézet, egy kis vízzel. Villával összekevertem és 10 percig állni hagytam (eredetileg 15 perc). Miután megkelt, hozzáadtam a többi hozzávalót és összegyúrtam. Kissé lágy és ragadós a tészta. Ismét hagytam kelni egy ¾ órát (eredetileg 1 óra). Utána lisztezett deszkán átgyúrtam, és lisztes kézzel 12 egyforma részre osztottam. Sütőlapra tettem őket és megint hagytam kelni 20 percig (eredetileg 30 perc). Én takaréklángra állított sütőben kelesztettem, lenyitott ajtónál. Aztán kivettem a zsömléket és a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A zsömlék 25 perc alatt kisültek, szép barnára.
Ha legközelebb több időm lesz, betartom majd a kelesztési időket és nem sürgetem a tésztát. Szerencsére a nagy sietség nem ment a minőség rovására. Nehéz elmondani azt a fantasztikus ízt. Nagyon könnyed, kicsit édeskés, kicsit savanykás. Azt a mosolyt, amit kiváltott az első harapás, soha nem fogom elfelejteni :) Nagyon tudom ajánlani.
Köszönet TücsökBogár!

2011. április 8., péntek

(Túl)Kókuszos macaron

Már régóta szemezek ezzel a recepttel Nigella sütiskönyvében (How to be a domestic goddess). Tegnap végre sikerült nekiállnom.
Nagyon egyszerű és nagyon kókuszos. Főleg, hogy a könyvben elírták a kókusz mennyiségét. Kicsit sokalltam is, de gondoltam nem kötök bele egy ilyen könyvbe. Biztosan nem véletlen. Pedig ez már a második alkalom, hogy az adott mennyiség túl sok. Az egyik kenyérnél pl. annyira sok vizet kéne adni a tésztához, hogy elfolyt volna. Pedig szilárd állagúnak írja. Most, a kókuszos sütinél csak addig adagoltam a kókuszt a felvert tojásfehérjébe, amennyit még felvett. Még a fele is sok volt. Úgyhogy itt már a szerintem ideális mennyiséget osztom meg. Legközelebb jobban résen leszek.
Hozzávalók:
2 tojásfehérje
70 g gyümölcscukor
vaníliapor
30 g darált mandula
100 g kókuszreszelék
¼ tk borkő (én borköves sütőport használtam)
A sütőt előmelegítettem 170°C-ra. A tojások fehérjét kemény habbá vertem, majd beleszórtam a borkő port. Utána beleszórtam a vaníliaport és kanalanként adtam hozzá a cukrot. Közben tovább vertem. A tojáshab fényes és kemény lesz. Utána adagokban, lazán belekevertem a kókuszt és a mandulát. Kis kupacokban a sütőlapra raktam és nagyjából 20 percig sütöttem.
Az enyém kicsit száraz lett a sok kókusztól, de így is nagyon finom. Könnyed nassolnivaló. A mandula és a kókusz nagyon jó párosítás. Érdemes kipróbálni, mert gyorsan össze lehet dobni.
Szeretitek a kókuszt?

2011. április 6., szerda

Bagett, végre sikerült


Kicsit már untam a megszokott kenyeremet, és nem hagyott nyugodni, hogy még nem sikerült jó bagettet sütnöm. Újra nekifutottam.
Hurrá! Végre sikerült. Az elmúlt hónapban kétszer már próbálkoztam, de nem lett túl jó, úgyhogy kicsit utánaolvastam, hogyan is érdemes bagettet sütni. Emlékeztem, hogy Fűszeres Eszternél is láttam szép kenyereket, a bagettsütő formája pedig különösen megtetszett. Nagyjából követtem az utasításokat, főleg azokat, amik a technológiára vonatkoztak, de azért egy-két helyen megmaradtam a könyvecském (Kenyérsütés otthon) leírásánál. A végeredmény fantasztikus lett, ezúton is köszönet Fűszeres Eszternek. És már kezdem is a pénzügyi átcsoportosítást a bagettsütő formára :)
Hozzávalók:
300 g rétesliszt
100 g finomliszt
100 g teljes kiőrlésű liszt
3,4 dl vagy 3,4 dkg víz
30 g friss élesztő
1 ek só
A hozzávalókat a só kivételével a kenyérsütőgép tartályába öntöttem és megdagasztattam vele. A sót csak az utolsó 5 percben adtam hozzá. Amikor végzett, a tésztát a kelesztőtálamba tettem és nagyjából 2 órát hagytam kelni, amíg a kétszeresére nőtt. Ezután lisztezett deszkán, három egyforma részre osztottam és egyenként a deszkához csapkodtam őket, nagyjából 50-szer. Úgy, mint ha egy vizes rongyot csapnánk a deszkához. A tészta egyik végét megfogva odacsapás, félbehajtás, odacsapás, félbehajtás. Lendítés közben a tészta nyúlik egy kicsit. Miután megdolgoztam, hosszúkásra formáztam. A sütőlapon úgy helyeztem el a tartós sütőfóliát, hogy a bagettek közé is gyűrtem belőle, hogy a kenyerek ne folyjanak szét. Bevagdostam a tetejüket és kicsit hagytam őket kelni. Előmelegített sütőben, forró vizes tepsivel az aljában, 240 °C-on pirosra sütöttem. Amikor kivettem, a tetejüket megkentem vízzel. Rácson hagytam kihűlni.
Nagyon jó, klasszikus kenyér állagú és ízű. Finom, ropogós a héja. Így tavasszal valamilyen fűszeres túrókrémmel igen jó lehet. Én most csak friss házi májkrémmel tudtam tesztelni, de így sincs okom panaszra. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a bagettet?

2011. április 5., kedd

Ungarische Ravioli


Maradt egy kis pörkölt tegnapról és gondoltam kissé átalakítva teszem asztalra, hogy mégse együk ugyanazt. Tésztás nap lévén első körben palacsintán gondolkodtam, de azt inkább meghagytam a csirkepaprikásnak. Kizárásos alapon maradt valami tészta, amit tölteni lehet. Ravioli. Már egészen jól megy a tésztanyújtás is, úgyhogy fél óra alatt megvolt az új keletű ebéd. A pörkölthöz csináltam egy kis pörköltalapot, hogy intenzívebb íze legyen. A lezúzott pörköltet összekevertem egy kis tejföllel és úgy töltöttem a tésztába. Tejföllel, egy kis szalonnapörccel és zsírral meglocsolva igen ízletes lett. Éljen az újrahasznosítás!
Hozzávalók:
házi tészta 2 tojásból
nagyjából két adag pörkölt
2 ek tejföl
füstölt szalonna
A tészta elkészítése itt olvasható. Amíg a tészta pihent, előkészítettem a tölteléket. A pörkölt ―paprika- és paradicsomszezon híján― kissé vérszegényre sikerült, úgyhogy csináltam egy új pörköltalapot neki. Ebben főztem még egy kicsit a húsdarabokat. Amikor késznek nyilvánítottam, botmixerrel, legkisebb fokozaton összevágtam, és elkevertem a tejföllel.
Amikor a tészta kipihente magát, 1 mm vékonyra nyújtottam. A tésztanyújtó 15 cm széles csíkokat enged ki magából, így ha hosszában félbehajtottam, 7,5 cm-es négyzeteket tudtam gyártani. Egy-egy csíkot 7,5 cm-es részekre osztottam (előre nem vágtam szét) és 1-1 púpozott teáskanál tölteléket tettem minden képzeletbeli négyzet közepére. A tésztát a töltelékek körül megkentem vízzel, majd hosszában a töltelékekre hajtottam. A töltelék körül gondosan lenyomkodtam a tésztát, hogy kimenjen belőle a levegő, és hogy jól összeragadjanak a felek. Derelyeszaggatóval felvágtam a tésztákat és forró sós vízben nagyjából 5 percig főztem.
Tejföllel és szalonnapörccel igazán magyarosra sikerült. Nekem ízlett. Jó módja ez az újrahasznosításnak. Bár lehet, hogy az olaszoknak nem tetszene, hogy „maradékkal” töltöm a tésztájukat. Érdemes kipróbálni és kísérletezni.
Ti mit szoktatok csinálni maradék pörköltből?

2011. április 4., hétfő

Vaníliafagyi csoki darabokkal

A blog buborékait nézve feltűnt, hogy igen erősen dominálnak az édességek és kenyérfélék. De azért szorgalmasan főzőm a többit is. A blogomat nézve úgy tűnhet, mintha csak édességet ennénk :). Azért nem. Valamiért a sütiket mindenki szívesebben nézegeti, mint a pörköltet. Én is szívesebben számolok be róluk.
És hát megint fagyi. Most szépen süt a nap és meleg is van. Fagyizós idő. Én meg élénk fantáziával gyártom őket. Múltkor kipróbáltuk a csokit, most a másik alappal próbálkoztam, a vaníliával. (Amúgy is elfogyott a vaníliás cukrom és kellett valami édesség, amibe vanília kell, hogy a maradékból tudjak vaníliás cukrot gyártani.) Beleborítottam egy negyed tábla apróra vágott csokit is, hogy valami ropogjon ebben a krémes finomságban. Ez is veszélyes jószág lett. Mit is mondtam múltkor a fagyigépről? De messze van még Katalin-nap…
Hozzávalók:
1 tubus sűrített tej
1 kis doboz habtejszín
½ rúd vanília kikapart belseje
¼ tábla étcsoki apróra vágva
A tejszínt negyed órára mélyhűtőbe tette. Amikor lehűlt, a robotgép táljába öntöttem a többi hozzávalóval együtt és öt percig, maximális fokozaton kevertem. Fagynak ellenálló edénybe öntöttem és 3 órára a mélyhűtőbe tettem.
Hú, nagyon vaníliás. És jól feldobják a csokidarabok. Nehéz volt hagyni másnapra is. Olyan „együltőhelyemben megeszlek” típusú dolog. Érdemes kipróbálni.
Megint csak köszönet Tücsökbogárnak! :)
Szeretitek a vaníliafagyit?

2011. április 3., vasárnap

Emeletes túrós lepény

Eredetileg kapros túrós lepényt akartam enni, végül mégis sima túrós lepény lett belőle. Jól megsütve. Kicsit túlóvatoskodtam a sütést. Nem akartam, hogy elázzon az alsó tészta. Amikor már a negyedik tojást kevertem a túróhoz, csak akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem megfelezni a mennyiséget, mert nem volt fél kg túróm. Az a remek ötletem támadt, hogy el ne áztassam a tésztát a folyékony töltelékkel, hogy a felső tészta tetejére is kenek egy kicsit. A belső túróba pedig belekockáztam némi maradék sárgabarack befőttet. Nagyon jó lett. Csak hát a sötét árnyak…
A recept nagyjából a Nagy süteménykönyvből származik. De csak távolról.
Hozzávalók:
150 g teljes kiőrlésű liszt
150 g finomliszt
1 cs sütőpor (szerintem kicsit sok)
100 g vaj
1 tojás
100 g gyümölcscukor
3 ek tej
A töltelékhez:
250 g túró
4 tojás
50 g gyümölcscukor
1 ek vaníliás cukor
½ citrom reszelt héja
3 ek dara
egy kis gyümölcs ízlés szerint
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát a múltkori keksz mintájára késes robotgépben gyúrtam össze. A kinyújtás viszont csak negyedszerre sikerült, mert eléggé szakad. Még fejlesztésre szorul. A meggyúrt tésztát 1/3-2/3 arányban osztottam két részre. A nagyobbik fele lett az alja, a kisebbik a teteje. Az alsó tésztát a tepsi méreténél nagyobbra nyújtottam, hogy legyen egy kis pereme. Tepsibe fektettem és minden gonoszságát megbosszulva villával megszurkáltam. A sütőben nagyjából 10 perc alatt elősütöttem.
Közben elkészítettem a tölteléket. A tojások sárgáját fehérre kevertem a cukorral, majd beleforgattam a túrót, a vaníliás cukrot és a citromhéjat. A tojások fehérjét kemény habbá vertem és óvatosan a másik tojásos masszába kevertem a darával együtt. A krém nagy részét a tésztára simítottam és beledaraboltam egy kis barackbefőttet. Majd befedtem a másik, kinyújtott tésztával. A tetejére kentem a maradék túrót és betettem a sütőbe. Nagyjából 30 perc alatt elkészült.
Finom, omlós tészta könnyed túrótöltelékkel. A barack nagyon feldobta. De szerintem más fajta befőttel, vagy friss gyümölccsel is remek lehet. Érdemes kipróbálni.
Szeretitek a túrós lepényt?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...