Käsespätzle – sajtos nokedli(?)

Vagy valami olyasmi. Tésztáját tekintve nokedli, csak finom sajtokkal, sült hagymával fogyasztandó (bár van tojásos változata is: Eierspätzle). Mivel alpesi napok voltak a Lidl-ben, bespájzoltunk jó kis sajtokból, plusz szert tettünk egy igen érett darab goudára is. Régóta szerettük volna már kipróbálni, de most jött el az ideje, hogy lépjünk is. Egy osztrák recept alapján készítettük és egyből megszerettük. Fel is került a családi étlapra.

Hozzávalók 2 személyre:

2 tojás

85 ml víz (+ még pár kanálnyi, ha nem lenne elég folyós a tészta)

1 tk olaj

170 g liszt

1 tk só

100 g aromásabb sajt, pl. ementáli, gouda, cheddar

2 kisebb hagyma

1 tk liszt

1 tk zsír

Feltettem 1,5 l vizet forrni, közben elkészítettem a tésztát. Amikor felforrt, 1,5 ek sót tettem bele.

A hagymákat megpucoltam és vékonyan felkarikáztam, majd összegyúrtam a liszttel.

Lereszeltem a sajto(ka)t.

A felvert tojásokhoz hozzákevertem a vizet és az olajat, majd amikor szépen elegyedtek, belekevertem a sót és három adagban a lisztet is. Csomómentesre kevertem.

Amikor a víz felforrt, vékony lukú nokedli szaggatón átengedtem a tésztát, nem szaggattam, csak hagytam lecsöpögni, hogy hosszúkás nokedliket kapjak. Lehet vizes deszkáról is szaggatni, de ehhez nem árt egy kis gyakorlás :). Pár percig főztem (én meg szoktam kóstolni, hogy megfőtt-e, nem bízom a véletlenre).

Amikor megfőtt a tészta, egy nagyobb tálba szedtem és megszórtam a reszelt sajttal. Majd amikor kicsit ráolvadt, összekevertem.

Ezután a zsíron barnára pirítottam a hagymát. És ezzel tálaltam a spätzle-t. Egy finom sörrel lett teljes az élmény :)

Tonhalas paradicsomos tészta

Annyiszor átlapoztam már ezt a receptet, de azért nem feledkeztem meg róla. Ilyen „szuper” nyári időben nem vágyom sem bonyolult főzésekre, sem a nehéz ételekre, a konyha felfűtésére meg pláne nem. Minden volt itthon, ami ehhez az ételhez kell: friss tészta a mélyhűtőben, olajbogyó, tonhal konzerv, paradicsom konzerv, friss fűszernövények és a már régóta a kamrában árválkodó üveges szardella, amit ideje volt elkezdeni felhasználni. A kaprit kihagytam, mert nem szeretem, egyebekben minden más változatlan. Gyorsan elkészültem vele. Az eredeti recept Jamie vacsorái c. könyvből származik (rosszlányok tésztája néven fut).

Hozzávalók 2 személyre:

fél marék friss bazsalikom

só, bors

½ citrom reszelt héja és leve

olívaolaj

1/2 doboz olajos tonhalkonzerv vagy 225 g friss tonhal

2 kisebb szardellafilé

1 gerezd apróra vágott fokhagyma

½ marék magozott fekete olajbogyó apróra vágva (bár én most zölddel csináltam)

1 apró chili paprika

kb. 60-70 g darabolt paradicsom (konzerv)

¼ csokor petrezselyem

100 g penne vagy friss tészta 1 tojásból (kb. 150 g)

A bazsalikomot felaprítottam és a sóval, borssal mozsárban pépesítettem. Aztán hozzáadtam a citrom héját, levét, és egy evőkanálnyi olívaolajat, majd alaposan összekevertem. Ebbe a „páclébe” tettem a haldarabokat és hagytam érvényesülni az ízeket.

Egy serpenyőben egy evőkanálnyi olívaolajon megolvasztottam a szardellát, majd hozzáadtam a csilit és a fokhagymát. Csak fél percig kevergettem takarékon, nehogy megégjen a fokhagyma, majd felkapcsoltam a lángot, beleöntöttem a paradicsomot és a pácolt halat, olajbogyót, felforraltam és ismét kis lángon 5 percig főztem. A végén belekevertem a felaprított petrezselymet és kiigazítottam a fűszerezést.

Amíg a mártás rotyogott, sós vízben kifőztem a tésztát.

Sonkás sajtos brokkolis tészta

Egy csodás recept arra, hogyan csempésszünk több zöldséget az étkezéseinkbe és hogyan dobjuk fel az unalmas sajtos tésztát. Kitűnő arra is, hogy felhasználjuk a mélyhűtőben, kamrában, hűtőben lapuló maradékokat, mint a húsvéti sonka, pár szem mélyhűtött brokkoli vagy szárazabb sajt darab. Az eredeti recept innen származik. Az még sajtosabb: a sajtmártásban van még némi ricotta és a tetejére parmezán is kerül, de ezek sajnos nem voltak itthon.

Hozzávalók 2 bő adaghoz (1 csésze (cs) 250 ml):

2/3 cs forró csirkeleves

1/3 cs forró tej

kb. 3 ek liszt

1 ek vaj

1-1 csipet őrölt zöldbors és szerecsendió

1 cs erősebb ízű reszelt sajt (cheddar)

150 g makaróni vagy penne

175 g brokkoli rózsáira szedve

2 ek zsemlemorzsa

1 ek olíva olaj

70 g füstölt sonka vagy kolozsvári szalonna felkockázva

1.       A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, egy sütőtálat kikentem olívaolajjal és feltettem 1 liter vizet forrni.

2.       A tésztát addig főztem a sós vízben, amíg már majdnem megfőtt, ekkor egy percre még beletettem a brokkolit, hogy megpuhuljon egy kicsit. Amikor elkészült, leszűrtem és a brokkoli rózsákat még kisebb darabokra vágtam (1 rózsát kb. 4-be).

3.       Aztán elkészítettem a mártást: a vajat megolvasztottam, megfuttattam rajta a lisztet majd gyors keverés közben felöntöttem a levessel és a tejjel. Egy-egy csipet zöldborsot és szerecsendiót is kevertem bele, majd alacsony lángon addig főztem, amíg a liszt megfőtt és nem sűrűsödött tovább (már nem volt liszt ízű). Ezután belekevertem a sajtot és még főztem pár percig.

4.       Amikor minden elkészült, összekevertem a sajtmártást és a brokkolis tésztát, sütőtálba tettem, megszórtam a zsemlemorzsával, sonkával, letakartam alufóliával és betettem a sütőbe.

5.       15 percig sütöttem letakarva, majd 10 percig alufólia nélkül pirítottam.

Krumplis sajtos hagymás pirog

Főtt pirogot még nem csináltam itthon, eddig csak a lengyeleknél volt szerencsém enni. Egy sült pirog már szerepel a blogon, jöjjön most a főtt változat. Ha nem húsos töltelékkel készül, lehet benne krumpli, gombás vagy káposztás töltelék, akár ezek kombinációja is. Ezt a krumplis sajtos sült hagymás pirog receptet itt találtam. Egy részét frissen ettük, a másik felét kifőzés után lefagyasztottam azokra a napokra, mikor nincs időm a konyhában sürgölődni. A főzés után egy extra gyors pirítás teszi tökéletessé a fogást.

kb. 32 darabhoz, ami nagyjából 4 adag

Hozzávalók a tésztához (1 csésze 250 ml):

egy felvert tojás fele

1 ek tejföl

¼ csésze tej

1/8 csésze víz

1 és 3/4 csésze liszt

1 csipet só

hozzávalók a töltelékhez:

30 dkg krumpli

1 közepes hagyma

1-2 ek olaj vagy pecsenyezsír

¼ csésze reszelt sajt

1 gerezd fokhagyma áttörve

1 ek tejföl

só, bors, őrölt kömény

a felvert tojás másik fele a tészta kenéséhez

tálaláshoz:

tejföl, sült hagyma (én boltit használtam)

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és annyi sós vízben tettem fel főni, amennyi éppen ellepi.

Amíg a krumpli főtt, a tésztához összekevertem a tojást, tejfölt, tejet és vizet, majd hozzáadtam 1 csésze lisztet és csomómentesre kevertem. Ezután hozzáöntöttem a maradék lisztet és 5-6 percig gyúrtam. Letakarva pihentettem, amíg elkészítettem a tölteléket.

A megfőtt krumplit leszűrtem és összetörtem. A megpucolt hagymát felkarikáztam és az olajon óvatosan barnára sütöttem, majd az utolsó fél percre hozzákevertem az áttört fokhagymát és azt is megpirítottam. Végül összekevertem a krumplit, sült hagymát, sajtot, tejfölt, sóztam, borsoztam és beleszórtam egy csipet őrölt köményt. A tölteléket kicsit félretettem hűlni.

Egy lábasban feltettem forrni a vizet.

A tésztát fokozatosan 2 mm vékonyra nyújtottam (tésztanyújtón 4-es fokozat). Hét cm átmérőjű köröket vágtam, a korongok közepébe 1-1 tk tölteléket tettem és a maradék tojással lekentem a korongok szélét (hogy jobban összeragadjanak) és szorosan lezártam őket. Mindehhez egy nagyon pöpec formázót használtam.

Amikor a víz felforrt, beletettem a sót (1 l-be 1 csapott evőkanálnyit) és két részletben kifőztem a megtöltött tésztákat. Miután feljöttek, pár percig még főztem őket, majd olvasztott zsíron kicsit lepirítottam.

Tejföllel és sült hagymával tálaltam.

Langalló

Történt egy szép téli napon, hogy szülinapomra megkaptam Limara mindkét szakácskönyvét (Limara péksége, Fonom, Finom, Limara praktikái). Alig vártam, hogy kipróbáljam a recepteket és szintet lépjek a kenyérsütésben. (Egészen addig azt hittem, tudok kenyeret sütni. Kiderült, hogy a próbálkozás jó, de bőven van még mit tanulnom.)

Lassan már végigsütöttem az első könyvet, és 100%-ig elégedett voltam a receptekkel. Májusban, egy baráti összejövetelen került sor arra hogy a langalló receptet is kipróbáljam. A „jól felszerelt” konyha ellenére hősiesen helytállt a konyhás csapat és igen gyorsan eltűnt a rengeteg langalló. Nem cifráztuk: a feltét fokhagymás tejföl, szalonna, lilahagyma és némi sajt. Kicsit változtattam az eredeti recepten, és azóta készítettük már vastagabb, puhább és vékonyabb, ropogós tésztás verzióban is. Mindkettő nagyon finom szokott lenni. Az eredeti recept megtalálható a Limara péksége blogon.

Hozzávalók a tésztához:

500 g kenyérliszt (vagy 333 g rétesliszt és 167 g finomliszt)

1 ek só

3 ek olíva olaj

1 közepes főtt krumpli áttörve

kb. 250 ml krumpli főzővíz (amikor hámozott, darabolt krumplit főzök, a megmaradt  főzővíz egy részét le szoktam fagyasztani, ami később kenyértésztákhoz igen jó)

20 g friss élesztő

Hozzávalók a feltéthez:

1 nagy doboz tejföl (kb. 300-400 g)

1-2 gerezd fokhagyma

só, bors

lilahagyma ízlés szerint (1-2 fej)

kb. 20 dkg kockára vágott füstölt szalonna (pl. kolozsvári)

ha valaki bírja: pár szelet ecetes chilipaprika

reszelt sajt a tetejére

A tésztához a lisztet tálba tettem, összekevertem a sóval, majd hozzáadtam a krumplit, olajat, rámorzsoltam az élesztőt. Végül elkezdtem adagolni hozzá a krumpli főzővizét. Mivel a főtt krumpliban is van már víz és a tésztát kissé ragacsossá teszi, változó, hogy mennyi vizet fog felvenni. Kezdetnek 2 dl biztosan nem sok, utána szépen lehet adagolni hozzá a többit, ha szükséges. Akkor jó a tészta, ha rugalmas, se nem túl ragadós, se nem túl kemény. Alapos gyúrás után langyos helyen duplájára kelesztettem.

Közben elkészítettem a feltétet: a tejfölt összekevertem az áttört fokhagymákkal, sóval, borssal ízesítettem. A hagymát vékonyan felkarikáztam. A szalonnát felkockáztam és egy serpenyőben saját zsírján kicsit megfuttattam. A szalonnát kiszedtem és a maradék zsírral kikentem egy nagy tepsi (35x40 cm) alját.

És akkor itt két úton haladhatunk tovább:

• Amikor a tészta megkelt, kicsit kinyújtottam, és az előkészített tepsibe tettem, majd megkentem tejföllel, rászórtam a hagymát, szalonnát (,paprikát) majd a sajtot. Amíg a sütő 200 °C-ra melegedett, hagytam pihenni.  Végül addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején. Ez lesz a vastagabb, puhább tésztás változat.

• A sütőt az alatt melegítettem föl 230 °C-ra, amíg a tészta kelt. A sütőlemezt 5 percre a forró sütőbe tettem, és erre fektettem a kinyújtott tésztát. Gyorsan megkentem a tejföllel, rászórtam a hagymát, szalonnát (,paprikát) majd a sajtot, végül aranybarnára sütöttem (tehát ennél a verziónál kimarad a tepsiben kelesztés). Ez lesz a vékonyabb, ropogósabb változat.

Sonkás sajtos palacsinta

Mostanában nagyon keresem a gyors, egyszerű, nem túl hagyományos recepteket, hogy minél többször frissen sült (főtt), nem túl unalmas étel kerüljön az asztalra. Hát ez éppen nem esik ebbe a kategóriába (nem annyira gyors, viszont eredeti), de ketten dolgoztunk a projekten és így egész gyorsan elkészült. Az eredeti recept ebben a videóban található angolul.

Hozzávalók a tésztához:

1 bögre (2,5 dl) liszt

1 bögre tej

1 db tojás

só

olaj a sütéshez

Hozzávalók a töltelékhez:

50 g vaj

50 g liszt

250 ml forró tej

só, bors, szerecsendió

1 (férfi) marék erős ízű reszelt sajt

4-5 szelet jó minőségű sonka felkockázva

pár ág petrezselyem apróra vágva

kevés chili pehely (elhagyható)

olaj a sütéshez

sajt a tetejére

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Aztán elkészítettem a mártást (besamel). A vajat alacsony lángon felolvasztottam, majd kicsit megpirítottam benne a lisztet, végül apránként, folyton keverve hozzáöntöttem a forró tejet. Sóztam, borsoztam, őrölt szerecsendióval fűszereztem. Amikor besűrűsödött, lekapcsoltam alatta a lángot, majd belekevertem a sajtot, sonkát, petrezselymet, chili pelyhet.

A tésztához az összes hozzávalót csomómentesre kevertem. Egy serpenyőben olajat forrósítottam és kisütöttem a palacsintákat, 5 db lett belőle.

Egy tepsi (tűzálló tál) aljára kevés olajat öntöttem, a palacsintákat megtöltöttem (ahogy az a videón látható). Egy kevés tölteléket hagytam a végére, amit egy kis tejjel felhígítottam, hogy a palacsinták tetejére tudjam önteni. Végül megszórtam reszelt sajttal, és 10 percig sütöttem (grill alatt 7-8 perc).

Sajnos fotó nem készült a belsejéről, de igen guszta. Kicsit talán pancsos, de amíg a sütőben sülnek a palacsinták, pikk-pakk el lehet mosogatni. Tartalmas fogás. Egy jó erős ízű sajttal, és sonkával az igazi.

Zöldséges quesadilla

Kedves Naplóm! Régen írtam már, ami nem jelenti azt, hogy nem történt semmi a konyhában. Sőt! Nagyon is tele vagyok új receptekkel, csak hát a jó fotó, meg az írás időt igényel, szóval csak a szokásos időhiány. Élek, főzök, eszünk. Minden okés.

Első beszámolóm egy igazi tavaszi zöldséges, húsmentes fogás. A quesadillaról már itt írtam, de ki akartam próbálni egy teljesen zöldséges változatot is. Keresgéltem receptek között, de semmi útmutatást nem sikerült találnom. A „tölthetjük bármilyen zöldséggel” dolog nem sokat segített. Úgyhogy a következőt ötöltem ki:

Hozzávalók személyenként (nagyon éheseknek):

2 tortilla lap (mondjuk házi)

4-6 szál zöld spárga

¼ cukkini

2-3 fej gomba

1 ek apróra vágott snidling, petrezselyem

2 nagy szelet sajt

só, bors, chili ízlés szerint

A zöldségeket megpucoltam, a cukkinit csak megmostam. A gombát és cukkinit felszeleteltem, a spárgát kisebb darabokra vágtam. Kevés olívaolajon mepirítottam a zöldségeket, addig, hogy kicsit megpuhuljanak. A petrezselymet és snidlinget a végén kevertem hozzá, végül sóztam, borsoztam és meghintettem egy kis chilivel. Ezután felforrósítottam a grillserpenyőt, a töltelék egyik felét elterítettem az egyik tészta felén, betakartam sajttal, majd félbehajtottam a tésztát. A külsejét meglocsoltam olívaolajjal és a serpenyőbe tettem. Ráraktam a már jól bevált féltéglát, hogy összepréseljem, pár percig sütöttem, majd átfordítottam és a másik felét is megsütöttem.

Igazán gyors és igen tápláló fogás az összetevőkhöz képest. Zöldséges ízkavalkád ropogós tésztában nyúlós sajttal kísérve.

Medvehagymás sajtos táska

Évek óta nem vettem már medvehagymát, mert annyira felkapott lett, én meg annyira divatlan vagyok. De most valamiért megkívántam, biztos kellett a klorofill, meg a folsav. Mivel egy spenótos fetás tésztatáskával már régóta kacérkodom, adta magát a medvehagymás változat. Az eredeti recept az Etetni bolondulásig c. könyvben leledzik. Mivel a recept amerikai a mértékegységek nekem furák, főleg, ha felezem a mennyiségeket. Nem igazán volt türelmem kimérni 4 evőkanál vajat vagy 0,6 dl krémsajtot, úgyhogy nagyjából átváltottam grammokra. Így is eszméletlen jó lett a tészta, bár nem kalóriaszegény.

Hozzávalók a tésztához:

50 g szobahőmérsékletű vaj

50 g krémsajt

1/8 csésze tejszín vagy tej

¾ csésze liszt

½ tk só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 csokor megmosott medvehagyma laskára vágva

1 kisebb főtt krumpli kockára vágva

100 g feta vagy más hasonló sajtféle kockára vágva

1 kisebb tojás

kevés liszt a sűrítéshez

olívaolaj

só, bors, szerecsendió

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe fél órára. Addig elkészítettem a tölteléket: egy serpenyőben olívaolajat melegítettem, rádobtam a medvehagymát és pár percig kevergettem, amíg összeesett. Hozzáadtam a krumplit, sóztam, fűszereztem. Amikor kicsit összeszoktak, levettem a tűzről rászórtam egy kávéskanálnyi lisztet és belekevertem a felvert tojás ¾-t. A hőtől kicsit összeáll az egész így később nem folyik ki a tésztából töltés közben. A maradék tojással később a tészta tetejét kentem meg.

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. A tésztát vékonyra nyújtottam, kb. 10 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle, a közepére tettem 1 ek tölteléket, szorosan lezártam. Nekem van egy jó kis tésztatöltő kézikészülékem, de ha nincs ilyen a háznál, villával is le lehet nyomkodni a széleit. A tésztatáskákat bélelt sütőlapra tettem, tetejüket megkentem a maradék tojással, végül 2 helyen megszúrtam villával. Picit hagytam még pihenni a táskákat, majd kisütöttem. Az enyéim nagyjából 25 perc alatt sültek szép aranysárgára.

Eddig csak egy tésztáról áradoztam évek óta (a szamos-krémes levelestésztájáról), na ez a második. Nem szoktam ennyire lelkesedni kajákért, de ez a tészta eszméletlen jó. Nagyon sajtos, a vaj felnyomja annyira, hogy réteges legyen mire kisül, és a végén tényleg úgy néz ki, mint a szakácskönyvben. A medvehagymás, sajtos belsőről már nem is beszélve. És ha már nem lesz medvehagyma, mehet bele spenót vagy bátrabbaknak csalán. Nagyon ajánlom kipróbálásra :)

Csirkés zöldséges tavaszi tekercs

Tudtátok, hogy ma van a boldogság világnapja? Én nem. Ma reggel tudtam meg. Eme jeles alkalomból úgy döntöttem, ma csupa olyan dolgot fogok csinálni, ami nekem jó. Mert ez általában elmarad egész évben. Legyen legalább egy nap boldogság :) Első számú lépés: otthon dolgozom. Ezzel megspórolok magamnak 2 óra utazást, és sokkal kellemesebb környezetben bámulhatom a monitort. Reggel elmehetek futni, és lefotózhatom az ebédemet. Ez a legnagyobb boldogság. Mert hiába vagyok tele jobbnál jobb új kipróbált receptekkel, este nem tudok minőségi fotót csinálni róluk. Amiből nem lesz bejegyzés a blogon, és ettől nagyon nem vagyok boldog.

A mai menü tavaszi tekercs zöldségekkel és csirkével. Gondolom, egy ázsiai halálra röhögné magát, ha megkóstolná, de azért nekem ez egzotikus dolog. A mélyhűtő kipucolása még mindig folyamatban van, úgyhogy adták magukat, az ott kuksoló sült csirkemell kockák és egy kis adag gyorsfagyasztott kínai zöldségkeverék. Szóval ez most (megint) egy maradékfelhasználós eset. A technológiát innen (Colors in the Kitchen) lestem el és ezzel nagyon szép kis tekercseket sikerült előállítani. A belseje innen származik.

Hozzávalók 16 db tekercshez:

mogyoróolaj

200 g csirkemell kis kockákra vágva (kb. borsó nagyságú)

2 db szárított shiitake gomba leforrázva és 30 percre áztatva, majd csíkokra vágva

1 ek szójaszósz

1 tk kínai 5 fűszer keverék

1 tk friss gyömbér reszelve

kb 20 dkg mélyhűtött wok zöldségkeverék (pl. aldis) – ez a gyorsabb változat, vagy 1 db répa és 2 db újhagyma vékony csíkokra vágva, plusz 75 g szójababcsíra

só, bors

16 db tavaszi tekercs tészta lap

olaj a sütéshez

A mogyoróolajat felforrósítottam a forró wokban, majd ment bele a hús és a gomba 1-2 percig keverve pirítottam. Hozzáadtam a zöldségeket, fűszereket és 5 percig pirítottam, amíg a zöldség átsült, de azért még roppanós maradt. Végül meglocsoltam szójaszósszal, sóztam, borsoztam és levettem a tűzről. Hagytam pihenni.

Ezután egy nagy lábosban kb. 3 cm magasan vizet forraltam, hogy ebben tudjam majd előkészíteni a tésztát. Majd a víz alatt kikapcsoltam a gázt. Egy konyharuhát bevizeztem, kicsavartam és a konyhapultra terítettem, ez volt a munkafelület. Egy tésztalapot a forró vízbe tettem 30 mp-re (egyszerre mindig csak eggyel dolgoztam), majd azbeszt kezeimmel kiszedtem és óvatosan, de határozott mozdulattal a konyharuhára terítettem. Vizes kézzel érdemes dolgozni a tésztával, mert ha elkezd száradni, összeragad és utána már nehéz szétszedni. Az alsó egyharmad közepére tettem egy evőkanál tölteléket, majd ráhajtottam a hozzám közelebb eső részt és megpróbáltam légmentesen lezárni, lehetőleg ráncmentesen. Ezután szorosan behajtottam a két oldalát végül magamtól elfele feltekertem az egészet. Vizes konyharuhán hagytam, amíg sor került a sütésre. Forró, kb. ½ cm vastag olajban oldalanként 2-3 percig sütöttem. (Azért ilyen kevésben, mert nem akartam úsztatni a konyhát az olajszagban.) Papírtörlőre szedtem és hagytam, hogy kicsit felszívódjon róla az olaj, de utána nem érdemes sokáig rajta hagyni, mert hozzáragad a tészta.

Nem kell megijedni: leírni, meg elolvasni sokkal tovább tart, mint elkészíteni. Frissen az igazi, de azért másnap sem olyan rossz. Ropogós, zöldséges, tavaszi.

Boldog vagyok :)

Spagetti carbonara

Úgy látszik mostanában az egyszerűség hódolója vagyok. Ez nem lesz egy tejszínes, snidlinges, gombás mittudoménmilyenes spagetti. Csak tészta, szalonna és tojás (na jó meg egy kis sajt). A három jó barát.

Nem tudom, írtam-e már, de nagyon beleszerelmesedtem az Etetni bolondulásig c. szakácskönyvbe. Tele jó praktikákkal, gyors, laktató fogásokkal, mint pl. a spagetti carbonara. Az összetevőkből már nem hiányoltam a tejszínt, mert pár héttel előtte olvastam a Táfelspiccen ezt a jó kis írást a témáról. Mélységesen egyetértek. A tejszínnel amúgy sem vagyok jóban (kivéve, ha süti tetején van). Azért bevallom: szentségtörtem, mert nem vállaltam be a fél-főtt tojást, úgyhogy egy kicsit még a gázon hagytam a tojásos tésztát, így nem lett annyira krémes állagú. De ti lehettek bátrabbak :) A recept a fenti könyvből származik - amit szívből ajánlok mindenkinek.

Hozzávalók 3-4 főre:

30 dkg spagetti

15 dkg szalonna csíkokra vágva (pl. bacon)

2 nagy tojás

¾ csésze reszelt parmezán

friss őrölt bors

A spagettit forró, sós vízben puhára főztem. Közben serpenyőben megpirítottam a szalonnát (ha sok lenne a zsírja, nyugodtan le lehet szedni pár kanállal). Egy kis tálban felvertem a tojásokat, összekevertem a parmezánnal és megborsoztam. A leszűrt, forró tésztát a szalonnára (zsírra) öntöttem, gyorsan összekevertem, majd nyakon öntöttem a tojásos keverékkel és alaposan összekevertem. Mint mondottam volt, kicsit (kb. 10 mp) hagytam még a gázon. Azért valószínűleg a forró zsíros tésztának is van annyi hője, hogy kicsit megfőzze a tojást.

Igazi munkából hazaesős, dobjunk össze gyorsan valamit vacsora. Képet meg azért nem csináltam róla, mert nem egy fotogén fogás, viszont annál finomabb.

Juhtúrós csirkemelles pizza

Mostanában új pizzatészta receptet használok, meg úgy az egész technológia megváltozott az elmúlt pár hónapban. Az egész úgy kezdődött, hogy Karácsonyra megkaptam a Két éhes olasz szakácskönyvét. Első dolgom volt kipróbálni az ő pizza receptjüket. Lényegesen egyszerűbb, mint a Jamie-féle, de ugyanolyan finom. Gyakorlatilag kenyértészta. További változás, hogy a sütőlemezt vagy tepsit előmelegítem a sütőben és így a forró lapra kerül a tészta, a pizzát pedig gyorsan, magas hőfokos sütöm. Így a tészta garantáltan átsül, az alja finom ropogós lesz, viszont a feltétnek nem nagyon van ideje levet ereszteni és eláztatni a tésztát. A juhtúrós csirkemelles változatot meg vagy 5 éve nem sütöttem már, ideje volt felébreszteni ezt a jó fogást.

Hozzávalók két közepes pizzához:

a tésztához:

500 g liszt (lehet 100 g teljes kiőrlésű + 400 g finomliszt is)

325 ml langyos víz

10 g friss élesztő

1 ek só

30 dkg csirkemell filé

só, bors

olívaolaj

nagyjából 1 kis doboz tejföl

100 g juhtúró

1 gerezd fokhagyma

oregánó, bazsalikom, kakukkfű

olajbogyó és savanyított erőspaprika (savanyúságostól vagy aldis jalapeño)

1 csomag mozzarella

A tésztához a friss élesztőt elkevertem a vízben, majd a sóval elkevert liszthez adtam. A tésztát összedolgoztam és 5 percig letakarva pihentettem. Ezután 10 percig dagasztottam, két részre osztottam és letakarva fél órát hagytam kelni.

Közben elkészítettem a feltétet. A csirkemellet kis kockákra vágtam sóval, borssal összeforgattam és olívaolajon, nagy lángon mepirítottam. Az összetört juhtúrót összekevertem a tejföllel, áttört fokhagymával és kicsit megsóztam. Az olajbogyót, mozzarellát felszeleteltem.

Amikor a tészta megkelt, a sütőt előmelegítettem maximális fokozaton.

A tésztagombócokat kerekre nyújtottam, forró sütőlapra tettem és megkentem egy kis olívaolajjal, majd a tejfölös keverékkel. Rászórtam a csirkemellet, olajbogyót, paprikát és megfűszereztem. Végül ráfektettem a vékony sajtszeleteket.

A forró sütőben egyenként nagyjából ¼ órát sütöttem.

Imádjuk. Pont.

Brokkolis kéksajtos tészta

Egyre kevésbé vagyok a mélyhűtött zöldségek ellen, pláne, hogy egy hétköznap esti főzésnél, csak előkapom a hűtőből, és már ott is van a tűzhelyen. A brokkoli meg pláne. Valahogy a piacon sosem találok olyan szépeket.

Kicsit tartottam a recepttől, óvatos voltam, mert a kékpenészes sajt, meg a brokkoli nekem elképzelhetetlen volt. De remek párost alkotnak így együtt. A zöld szépség jól ellensúlyozza a kéksajt karakteres ízét.

Az elkészítés pofon egyszerű. Eredeti recept itt, természetesen nem maradt változatlanul.

Hozzávalók:

150 g csavart tészta

300 g brokkoli rózsáira szedve (lehet mélyhűtött is)

1 kis doboz tejföl

80 g kékpenészes sajt (lehet kevesebb is)

szerecsendió, só, bors

kalandoroknak 1-2 ek dió a tálaláshoz

chili pehely ízlés szerint

A brokkolit 5 percre forrásban lévő vízbe dobtam. Aztán szűrőkanállal kiszedtem, majd a vizet újra forraltam, sóztam és kifőztem benne a tésztát.

Amíg a tészta főtt, a brokkoli felét – a nagyobb rózsákat – leturmixoltam. A sajtot és a tejfölt lábosban lassan felolvasztottam, majd lehúztam a tűzről, sóztam, borsoztam és megszórtam késhegynyi szerecsendióval.

Végül a leturmixolt és az egész brokkoli rózsákat is a sajthoz kevertem, aztzán a leszűrt tésztára szedtem.

Gyors, egészséges íz kavalkád, kissé pikáns illattal (=erős boci szag).

Burek

Bujék. Gondolom, senkit nem kell győzködni arról, hogy valami könnyű, húsmentes vagy csökkentett hústartalmút egyen. Íme a burek. Tölthető bármivel: fűszerezett hússal, gombával, de a legklasszikusabb a sajtos spenótos túrós (köszönöm Istvan Racz) változat.

Egész eddig azt gondoltam, hogy ez valami bonyolult dolog, amit házi körülmények között nehéz elkészíteni. Szerencsére nem így van. Rendes házi rétestésztával a legjobb, de a bolti tészta is megteszi. Főleg, hogy így sokkal gyorsabban összedobható. Eredeti recept innen.

Hozzávalók 4 személyre:

8 db réteslap

olívaolaj

½ bögre tej (kb. 1,5 dl)

2 tojás

só

A töltelékhez:

250 g hús

1 közepes fej hagyma

só, bors

joghurt a tálaláshoz

kerek forma a sütéshez

A hagymát üvegesre pirítottam egy kevés olívaolajon. Aztán hozzáadtam a húst,  sóztam, és bőségesen megszórtam borssal. Folyamatosan keverve megpároltam, végül zsírjára pirítottam. Egy tálban összekevertem a tojásokat a tejjel és az olajjal, sóztam, borsoztam.

A sütőforma alját beolajoztam, lefektettem két réteslapot úgy, hogy a forma szélét is befedje, majd meglocsoltam a tojásos keverékkel. A továbbiakban: 2 tészta, jön a húsos töltelék, két tészta, tojásos keverék, két tészta. A végén a szélén kiálló tésztát visszahajtottam, és bőségesen meglocsoltam a maradék tojásos keverékkel, hogy sütés közben ne száradjon ki.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, addig pihent a tészta. Végül aranysárgára sütöttem.

Nagyon laktató. Tavasszal nekifutok a spenótos változatnak is.

Az empanada meg a töltött csirke

Talán már feltűnt a kedves olvasóknak, hogy ritkultak a bejegyzések. Ha esetleg valaki megmondaná, hogyan lehet a napot 27 órássá tenni, nagyon boldoggá tenne. Így minden nap beleférne a blogolás, mert főznék egy csomó újat. Sőt egyáltalán főznék bármi meleg szendvicstől különböző dolgot. De amíg a brit tudósok dolgoznak a megoldáson inkább szorgalmasan bővítem az „ú ezt majd kipróbálom” receptek listáját. Erről húzom most ki az empanada-t.

Bár még sosem ettem, szimpi volt, mert szeretem ezeket a kis töltött tészta táskákat. Hogy mi ez és honnan jött, most nem untatnék vele senkit, sok írás van róla a neten.

Sok változata van, ami a tölteléket, elkészítési módját (sütőben sütés, olajban sütés) illeti. Én most (szokás szerint) maradékkal töltöttem meg. Kövezettek meg nyugodtan, de én semmit nem szeretek kidobni (ami kaja). Mivel figyelt még egy kis maradék vasárnapi töltött csirke a hűtőben, logikusnak tűnt, hogy az menjen a tésztába. És jó lett. Az eredeti recept kicsit elegánsabb, próbáljátok ki helyettem is :)

Hozzávalók 4 személyre:

300 g liszt (fele lehet teljes kiőrlésű)

110 g hideg vaj

1 db tojás

80 ml hideg víz

1 ek ecet

+ 1 felvert tojás a kenéshez

Töltelék szabadon választott, esetünkben maradék töltött csirke természetesen töltelékestül + 1 ek worcestershire-szósz

A vajat és a lisztet robotgépben addig dolgoztattam, amíg morzsás állagú nem lett. Majd hozzáadtam a tojást, dolgoztattam kicsit, végül a vízzel elkevert ecetet. A tésztát kivettem a gépből, egyet-kettőt még gyúrtam rajta, fóliába csomagoltam és fél órára a mélyhűtőbe tettem. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és elkészítettem a tölteléket.

A csirkét és a tölteléket is apróra vágtam, sóztam, borsoztam, és meglocsoltam 1 ek szósszal. Jól összekevertem.

Amikor a tészta elkészült előszedtem az osztrákiából szerzett remek töltött tészta készítő kézikészülékemet.

A tésztát 2-3 mm-re nyújtottam (ahogy sikerült), nagyjából 10 cm átmérőjű köröket szaggattam belőle, megtöltöttem 1 tk töltelékkel, a szélét lekentem a felvert tojással, majd félbehajtottam és összeragasztottam, szorosan összenyomtam. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem és megkentem tojással. Végül aranybarnára sütöttem.

Nem vagyok oda a sós omlós tésztáért, de ez nagyon finom, tényleg bármivel tölthető, csak kreativitás kérdése.

Sztrapacska, világbajnok

Már megint méltánytalanul elfelejtettem szegényt. Mindig ez van. Pedig annyira egyszerű, meg költséghatékony. És van is már a blogon egy recept, ami bevált, de most véletlenül egy másik szakácskönyv receptje alapján készítettem el, saját gondolatokkal kiegészítve. És valami nagyon jó kerekedett belőle. Szereztünk hozzá savanyú káposztát, meg finom cseh söröket, hogy teljes legyen a boldogság.

Jó ha a krumpli sárga fajta, a juhtúró és a tejföl pedig jó minőségű. A szalonnánál trükköztünk, mert sütöttünk házi füstöltet is meg bacont is. Nem egy diétás kaja, de így a tél előtt fölösleges is fogyózni. Ez most a tartalékolásról szól.

A recept kis módosítással a Kelet-Európai Szakácskönyvből való (1983).

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

80 dkg sárga krumpli

1 tojás

1 ek zsír

2 ek tejföl

30-35 dkg liszt

A tetejére:

15 dkg juhtúró, szalonna, tejföl, bors

Egy fazékban feltettem forrni a vizet.

A szalonnát kisütöttem, zsírját egy tepsi aljára öntöttem.

A sütőt előmelegítettem a legmagasabb fokozaton.

A krumplit meghámoztam, kis lukú reszelőn lereszeltem és összekevertem a tojással, zsírral, tejföllel, liszttel. Amikor felforrt a víz, beleszórtam a sót (literenként 1 csapott evőkanál), és galuskaszaggatóval beleszaggattam a tésztát. Kb. 8-10 percig főztem egy adagot (4 adagban főztem ki). Érdemes néha megkóstolni, hogy azért ne is főjön szét. A leszűrt tésztát a várakozó tepsibe tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót, nyakon öntöttem tejföllel, borsot tekertem rá, végül megszórtam a kisült szalonnával. Kb. 20 percig sütöttem. A tészta alja kicsit megsült a szalonnazsírban, a teteje finom puha, omlós maradt, ropog a szalonnapörc, uralkodik a juhtúró. Egy korsó jó sör és más nem is kell a boldogsághoz.

Szalonnás sajtos karfiolos tészta

A kulcs mindig a szervezésben van. A főzésben pláne. Bár mindig mosolygok Jamie 30 (pláne 15) perces kajáin, azért vannak jó ötletek a főzési idő lerövidítésére. Más kérdés, hogy annyira pörgős az a fél óra (párszor kipróbáltam), és utána annyit kell mosogatni, hogy jobban elfáradok, mint egy normális „lassú” főzésnél. Ez a recept is 30 perces, és szerintem egész jól tartható is az idő. Persze kicsit változtattam az eredeti recepten, meg csak fél adagot sütöttem. Így könnyű tartani a szintidőt…

Hozzávalók 2-3 személyre:

4 szelet bacon

kb. 30 dkg karfiol

200 g tészta

olívaolaj

100 g reszelt sajt

zsemlemorzsa

bazsalikom

1 nagy gerezd fokhagyma

100 g friss sajt

só, bors

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

A szalonnát elősütöttem a tepsiben, amíg a tésztát és a négybe vágott karfiolt sós vízben, együtt megfőztem.

Ezalatt a reszelt sajtot, a friss sajtot, a bazsalikomot és az áttört fokhagymát összekevertem egy tálban, sóztam, borsoztam. Egy másik tálban 4-5 ek zsemlemorzsát összekevertem a felkockázott sült szalonnával.

A szalonnazsíros tepsibe öntöttem a leszűrt tésztát, 1 dl főzővízzel, kevés olívaolajjal majd hozzákevertem a sajtos keveréket és a karfiolt. A karfiolt villával szétnyomtam, hogy egyenletesen el tudjam oszlatni.

Végül az egészet megszórtam a szalonnás morzsával, és addig sütöttem, amíg aranybarna lett a teteje.

Könnyű, gyors, friss. Amolyan férfiasan vegetáriánus fogás :)

Sajtos fügés lepényke

Reggelire, vacsorára, vendégvárónak, vagy csak úgy, amíg még van friss füge.

Bevallom, csak azért sütöttem meg, mert a füge erős érésnek indult. Másként szerintem az életben nem próbáltam volna ki. Nem tudtam elképzelni mi fog kisülni belőle, de bíztam a leányzó receptjében, mindenki dicsérte. És nem csalódtam. Aki szereti a rántott camembert-t áfonyalekvárral (én szeretem), az ezt is szeretni fogja. Kissé lekvárosodott, édes füge, karakteres sajt íz, plusz a kakukkfű váratlan ütése. És hihetetlenül egyszerű…Eredeti recept itt német nyelven elérhető. Én kicsit egyszerűsítettem, mert így is egy íz kavalkádnak ígérkezett.

Hozzávalók: kivételesen nincsenek mennyiségek, minden mehet ízlés szerint, érzésre.

kiolvasztott mélyhűtött leveles tészta

crème fraiche vagy friss krémsajt

kakukkfű

camembert vagy brie

friss füge

feta vagy reszelt sajt a tetejére

Az öntethez:

tárkonyos mustár

méz

ajánlás: körte kísérőnek

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra, és előkészítettem egy sütőpapírral bélelt sütőlemezt.

Kerek formám nem volt, mint az eredeti receptben, úgyhogy négyzet alakú lepényeket formáztam.

A tésztát nagyjából 10x10 cm-es négyzetekre vágtam (kb. ½ cm vékony). Megkentem krémsajttal, megszórtam pici kakukkfűvel, ráfektettem a szeletekre vágott camembert-t, majd a szeletekre vágott fügét. Végül megszórtam reszelt sajttal, mert nem volt feta itthon. Nagyjából negyed órát sütöttem.

Amikor kisült, meg lehet locsolni a mustáros mézes öntettel, de bevallom azt még nem próbáltam ki, így is nagyon finom volt.

Padlizsános tészta

Hát még nincs igazán padlizsánszezon, de olyan szép egyedek pislogtak rám a piacon, hogy muszáj voltam venni egyet. Illetve nem volt kérdés, hogy vegyek-e csak az, hogy mit készítsek belőle. A padlizsánkrémhez nem akartam befűteni, sem semmilyen rakott változathoz, viszont eszembe jutott, hogy „Jamie vacsoráiban” mintha lenne valami padlizsános paradicsomos tészta. Van. És nagyon egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók 4 személyre:

1 szép padlizsán

2-3 ek olívaolaj

1 kis fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

2 db konzerv paradicsom (400 g)

1 ek balzsamecet

só, bors, chili ízlés szerint

bazsalikom (nálam aldis mélyhűtött lapul a mélyhűtőben)

400 g tészta (eredetileg rigatoni, de én pennét főztem)

felvágósan 200 g mozzarella, kevés parmezán vagy spórolósan, jó magyarosan sima reszelt trappista:)

A padlizsánokat 1 cm-es kockákra vágtam, majd közepes lángon addig pirítottam az olajon, amíg egy kis színt kapott. Aztán ment rá a felszeletelt hagyma, és az apróra vágott fokhagyma. Pár percig kevergettem, majd felöntöttem a paradicsommal, beletettem a bazsalikomot, beleöntöttem a balzsamecetet, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön hagytam rotyogni (fedő nélkül), amíg a padlizsán megpuhult, majdnem szétfőtt. Közben kifőztem a tésztát. Végül a tésztát és a padlizsánt összekevertem, hozzákevertem a sajt egy részét is. Én a spórolósabb változatot választottam, kevés reszelt sajt bele és sok a tetejére.

Újabb bizonyíték arra, hogy a hús nélküli, zöldséges tészták is nagyon jók tudnak lenni. Jön a padlizsánszezon, tessék kipróbálni.

Tészta tavaszi zöldségekkel

Vagy inkább tavaszi zöldségek tésztával. Ez a gyors tésztaebéd maradék párolt spárga felhasználására született. Kellett valami finom, bátorító, tápláló kaja a fogorvos előtt. Nem tudtam, mikor tudok majd legközelebb enni.

Szóval volt maradék vajban megforgatott párolt spárga, és a sült retek dolgot is ki akartam próbálni. Igazán gazdag, színes ebéd lett belőle.

Hozzávalók 4 személyre:

6-8 szelet bacon felkockázva

4 szál zöldhagyma felkarikázva

8 db retek felkockázva

250 g párolt spárga 4-5 cm-es darabokra vágva

3-4 (kis női) marék fagyasztott borsó

250 g spagetti

só, bors, szerecsendió

olíva olaj

5 dkg feta jellegű sajt, de lehet több is

1 csokor petrezselyemlevél, megmosva, felaprítva

Először feltettem egy fazék vizet a tésztának.

Egy kevés olíva olajon megpirítottam a szalonnát, majd ment rá a hagyma, amit pár percig sütöttem. Következett a retek, ezt úgy 3 percig pirítottam, amíg kicsit megpuhult, de azért még ropogott. Amikor a nyers zöldségek már elkészültek, hozzáadtam a borsót és a spárgát, és csak addig hagytam őket párolódni, amíg átforrósodtak. Sóztam, borsoztam. Közben kifőztem a tésztát.

Végül a leszűrt tésztát a serpenyőbe tettem, és óvatosan összeforgattam a zöldségekkel. Tálaláskor megszórtam az összemorzsolt sajttal és petrezselyemmel.

Selymes tészta, ropogós, friss zöldségek. Nagyon tavaszi, nagyon finom. (És a sült retek sem elvetemült ötlet.)