2014. október 9., csütörtök

Sültzöldség krém

Történt egy szép napon, hogy a gonddal ápolgatott, nevelgetett koktél paradicsomom egy véletlen baleset folytán levetette magát az ablakból. Személyi sérülés nem történt, de a paradicsomok szárai nagyrészt eltörtek. Mondanom sem kell, tele voltak bogyókkal. Miután a fehér bolyhos szőnyegből kitakarítottam a földet, leszüreteltem a paradicsomokat. Ezután egy rövid kétségbeesés következett: mit lehet csinálni velük, hogy ne vesszenek kárba. A társaság egy része piros volt, a másik része még éretlen, nehezített feladat. Aztán eszembe jutott, hogy láttam Fűszeres Eszternél sült paradicsomból készült levest. Mivel úgyis ki akartam próbálni ezt a műfajt, körbenéztem, hogy mit lehetne még összesütni a paradicsomokkal. A padlizsán adta magát, és a hűtőben dekkoló, fűszeres olajban érlelődő fokhagyma (aldis) is beleillett a képbe. Hát így született ez a csodás, őszies kenyérrevaló.
Hozzávalók:
1 közepes méretű padlizsán
kb. 20 dkg koktél paradicsom
4-5 gerezd fokhagyma ízlés szerint
1 fej lilahagyma
csipet füstölt fűszerpaprika (elhagyható)
só, bors, olívaolaj
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra. Egy kisebb tepsi aljába olívaolajat locsoltam.
A padlizsánt és a lilahagymát kockára vágtam. A fokhagymát megpucoltam és a gerezdeket 3-4-be vágtam mérettől függően. A paradicsomokat bevágtam, és a fokhagymadarabokat egyesével a közepükbe tettem. Az összes zöldséget a tepsibe szórtam, sóztam, borsoztam, és a tetejére is locsoltam egy kis olívaolajat. A forró sütőben addig sütöttem, amíg az összes zöldség megpuhult és kissé megpirult.
Amikor kihűlt, tálba tettem és botmixerrel pürésítettem némi olívaolaj és füstölt paprika társaságában. Szükség szerint lehet még sózni, borsozni.
Igen markáns ízű kence: a sült paradicsom tényleg nagyon finom dolog. Pirítóssal, sajttal tökéletes húsmentes vacsora.

Jó dolog ez a sült zöldségesdi.

2014. október 1., szerda

Őszi pite

Lehetne akár vegyes gyümölcsös pitének is hívni, mert mindenféle ősszel érő gyümölcsöt bele lehet dobálni. A sütihez a fő ötletet egy kedves barátnőmtől csentem (ezúton is köszönöm Tatinak :): omlós tészta, egy réteg savanykás lekvár, és erre jön a fűszerekkel összepárolt gyümölcs. Nagyon kelendő. Egy héten belül már másodszor sütöttem. Most alma és körte került bele, egy marék friss dióval és mirabell (fosókaszilva) lekvárral. Ez a süti kitűnő módja, hogy felhasználjunk pár árválkodó, kissé fonnyadt gyümölcsöt is és ne kelljen őket kidobni.
Hozzávalók a tésztához:
400 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű is)
200 g vaj
100 g cukor
1 db tojás
2 ek tejföl
egy csipet só
Hozzávalók a töltelékhez:
2 tk vaj
1 kg gyümölcs (alma, körte, szilva, de lehet vegyesen is)
1 csapott kk őrölt fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
3-5 ek cukor (ízlés szerint)
4-5 ek savanykás lekvár
1 marék dió
A tésztához a vajat elmorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval, majd gyorsan összegyúrtam a tojással és a tejföllel. Rá is vonatkoznak a „hogyan készítsünk jó omlós tésztát” trükkök (hideg hozzávalók, gyors gyúrás stb., itt részletesen írtam már róla). Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára. Aki siet, a mélyhűtőbe tegye, fél órára.
Amíg a tészta pihent elkészítettem a tölteléket. A gyümölcsöket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy lábosban lassan felolvasztottam a vajat, beleszórtam a gyümölcsöket, a cukrot és a fűszereket, majd fedő nélkül lassú tűzön megpároltam. Ha sok lenne a leve, de már megfőttek a gyümölcsök, 1-2 tk darát lehet belefőzni, hogy magába szívja az értékes, fűszeres nedűt. Miután elkészült, hagytam kihűlni.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
A tésztát kivettem a hűtőből, átgyúrtam, és 2/3 (ez lesz majd az alja) 1/3 (ez lesz a teteje) arányban ketté vágtam. Először az alját nyújtottam ki, nagyjából fél cm vastagra, majd tepsibe fektettem és megkentem lekvárral. Ráegyengettem a párolt gyümölcsöt és megszórtam a darabolt dióval. Ezután kinyújtottam a másik tésztadarabot is, szintén kb. fél cm vékonyra és óvatosan betakartam vele a tepsiben várakozó többi dolgot. Nem baj, ha nem sikerül szépen kinyújtani a tésztát, lehet még innen-onnan lecsippenteni egy darabot és kijavítani a hibákat. Végül a sütőben aranyszínűre sütöttem.

Frissen a legfinomabb, amikor a felső tészta még ropog, az alsó omlik, az édes, fűszeres gyümölcsök pedig keverednek a savanykás lekvárral. Akár esik az eső, akár süt a nap, igazi őszi lélekmelegítő :)

2014. szeptember 27., szombat

Perec

A szombat nálunk általában a nem hagyományos ebédekről szól. Ilyenkor szoktunk házi készítésű gyorskajákat enni, ami otthon készítve persze egyáltalán nem gyors, viszont sokkal finomabb. Ma bajor hangulatban voltunk.
Egy német sörkertbe kiülve semeddig nem tart elmenni a sört kísérő fehér kolbászért, meg perecért. Az otthon készült fesztiválos ebédhez ehhez sajnos több idő kell. A sört, kolbászt beszereztük, de perec nélkül nem lett volna az igazi. Úgyhogy úgy döntöttem én fogom megsütni, úgyis mindig kíváncsi voltam, hogyan készül a perec. A recept Limara pékségéből való és szokás szerint nem csalódtam benne. Mi egy fél adaggal beértük. A sós máz helyett csak sós vízzel kentem meg a perecek tetejét.
Hozzávalók:
70 dkg liszt
2 tk só
1 ek cukor
7 dkg puha vaj
2 dl langyos tej
2 dl langyos víz
20 g friss élesztő
a főzéshez:
1 ek szódabikarbóna
a tetejére:
sós víz (ízlés szerinti sótartalommal)
A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kétszeresére kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam és 10 egyenlő részre osztottam. A tésztagombócokat ovális, 30 cm hosszú lappá nyújtottam, majd hosszabbik felüknél fogva feltekertem (így 30 cm hosszú hengereket kaptam). Közben egy nagy lábosban feltettem 1 liter vizet forrni, a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és egy sütőlapot kibéleltem sütőpapírral.
A rudakat nagyjából 70 cm hosszúra nyújtottam (hengergettem) úgy, hogy a közepe kicsit vastagabb legyen, mint a szélei. A rudakból pereceket formáztam.
Amikor a víz felforrt, beletettem 1 ek szódabikarbónát, majd a pereceket egyenként a forró vízbe tettem és mindkét felüket ½-½ percig főztem. Amikor elkészültek, szűrőkanállal az előkészített sütőlapra tettem őket és a tetejüket megkentem sós vízzel. A pereceket nagyjából 20 percig sütöttem, közben még egyszer megkentem sós vízzel.

A szebbeket sajnos megettük, így csak a kevésbé szépek érték meg a fotózást. Nagyon-nagyon finom, kívül ropogós, sós, belül puha, édeskés és foszlós. Magában is finom, de minek ennénk magában, ha egy jó kis német sörrel még finomabb. Meg bajor kolbásszal.

2014. szeptember 18., csütörtök

Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.
Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.
Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.
Hozzávalók 4 személyre:
1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)
1 bögre víz
1 bögre tej
¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)
1 rúd vanília
csipet só
4 db tojás
vaj a tepsi kikenéséhez
A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.
Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.

2014. szeptember 10., szerda

Sonkás sajtos palacsinta

Mostanában nagyon keresem a gyors, egyszerű, nem túl hagyományos recepteket, hogy minél többször frissen sült (főtt), nem túl unalmas étel kerüljön az asztalra. Hát ez éppen nem esik ebbe a kategóriába (nem annyira gyors, viszont eredeti), de ketten dolgoztunk a projekten és így egész gyorsan elkészült. Az eredeti recept ebben a videóban található angolul.
Hozzávalók a tésztához:
1 bögre (2,5 dl) liszt
1 bögre tej
1 db tojás
olaj a sütéshez
Hozzávalók a töltelékhez:
50 g vaj
50 g liszt
250 ml forró tej
só, bors, szerecsendió
1 (férfi) marék erős ízű reszelt sajt
4-5 szelet jó minőségű sonka felkockázva
pár ág petrezselyem apróra vágva
kevés chili pehely (elhagyható)
olaj a sütéshez
sajt a tetejére
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.
Aztán elkészítettem a mártást (besamel). A vajat alacsony lángon felolvasztottam, majd kicsit megpirítottam benne a lisztet, végül apránként, folyton keverve hozzáöntöttem a forró tejet. Sóztam, borsoztam, őrölt szerecsendióval fűszereztem. Amikor besűrűsödött, lekapcsoltam alatta a lángot, majd belekevertem a sajtot, sonkát, petrezselymet, chili pelyhet.
A tésztához az összes hozzávalót csomómentesre kevertem. Egy serpenyőben olajat forrósítottam és kisütöttem a palacsintákat, 5 db lett belőle.
Egy tepsi (tűzálló tál) aljára kevés olajat öntöttem, a palacsintákat megtöltöttem (ahogy az a videón látható). Egy kevés tölteléket hagytam a végére, amit egy kis tejjel felhígítottam, hogy a palacsinták tetejére tudjam önteni. Végül megszórtam reszelt sajttal, és 10 percig sütöttem (grill alatt 7-8 perc).

Sajnos fotó nem készült a belsejéről, de igen guszta. Kicsit talán pancsos, de amíg a sütőben sülnek a palacsinták, pikk-pakk el lehet mosogatni. Tartalmas fogás. Egy jó erős ízű sajttal, és sonkával az igazi.

2014. szeptember 3., szerda

Boller

Kezdek rászokni a sütis reggelikre, és mivel lusta vagyok elmenni a pékségig (1 sarok), kénytelen vagyok máshogy megoldani. Úgyhogy mostanában sütés után a már kihűlt brióst, felszeletelt kalácsot stb. frissen beteszem a mélyhűtőbe (zacskóban). Reggel pedig, amíg lefő a kávé csak kiolvasztok pár darabot és meg is van a langyos, illatos reggeli.
Kicsit untam már a brióst meg a kalácsot és különben is most jöttünk vissza a messzi északról, adta magát, hogy kipróbáljam a bollert, a norvégok nemzeti sütijét. Eléggé hasonlóak voltak a receptek, de volt egy, ami különösen tetszett. Mert története van. Nem is akármilyen.
A tészta nagyon lágy, ettől titkon kétségbe is estem. Az első darabot még próbáltam lisztes kézzel megformálni, aztán hagytam az egészet és inkább fagyi adagoló kanállal dolgoztam tovább. A gombócok a kelesztés során szétterültek, de a sütés alatt összeszedték magukat és szép domborúra nőttek. Az eredeti recept itt található, a mennyiségeket nagyjából átszámoltam ml-re és grammra. A fél adagból is kb. 20 db boller lett. Ez a fél adag :)
Hozzávalók:
55 g olvasztott vaj
300 ml tej
100 g cukor
1 ek szárított élesztő
½ tk só
½ tk őrölt kardamom
360 g liszt, plusz még ha szükséges
¼ csésze mazsola (kb. 35 g) vagy csoki csepp (csoki apróra vágva), esetleg mindkettő
tojás a kenéshez
A tejet, vajat, cukrot és élesztőt összekevertem és 10 percig állni hagytam. Ezután belekevertem a többi hozzávalót és kb. 8 percig gyúrtam. Letakarva nagyjából egy órát hagytam kelni, langyos helyen. Ezután átgyúrtam a tésztát és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre golflabdánál kicsit nagyobb tésztagombócokat tettem. Érdemes nagyobb távolságot hagyni közöttük, mert kicsit szétterülnek kelés közben. Ismét kelesztettem őket 45 percig (langyos helyen, letakarva), és közben a sütőt is előmelegítettem 180 °C-ra. Amikor a sütik megkeltek, óvatosan megkentem őket a felvert tojással, végül aranybarnára sütöttem őket. Ez kb. 20 perc volt.

Tartalmas, abbahagyhatatlan, kissé fűszeres, puha, levegős finomság. Ezért érdemes reggel felkelni. (Mélyhűtőben bezacskózva is eláll, de nálunk nem tartott sokáig: egy héten belül elfogyott az összes.)

2014. augusztus 26., kedd

Piacváltás

Nem szeretném nyilvánosan szidni a Lehelt (Lehel Csarnok), de kénytelen voltam leszokni az ottani vásárlásról. A keleti fűszeres az egyetlen ok, amiért beteszem oda a lában. Tudom: nem kötelező odajárni, van más választásom is. Így történt, hogy egy szép késő nyári napon (péntek reggel) elmentem, hogy felfedezzem a Hunyadi téri piacot. Nem is értem, miért halogattam idáig…
  • időben kb. ugyanannyi volt, mint elslattyogni a lehelre, csak egy megálló erejéig villamosra kellett szállni
  • kis őstermelői piac, kevebb ember, de valahogy a közönség is más: nem tolakodtak elém időhiányban szenvedő nyugdíjasok és a lábamon egyetlen gurulós bevásárlószerkezetet sem húztak végig ottlétem alatt
  • kevés árus, és nem mindenki ugyanazt a nagybani cuccot árulta: teljesen ledöbbentem, hogy mennyiféle paradicsom, paprika, gyümölcsök, zöldbab, fűszernövények stb. volt, de az egyik pultnál a bácsi pl. csak kukoricát árult
  • ott tartózkodásom ideje alatt egy vevőjelöltre sem szóltak rá, hogy ne fogdossa össze a gyümölcsöt, lehetett válogatni, és megkérdezték, a baracknál vagy a szilvánál, mihez lesz, puhábbat adjanak-e vagy keményebbet
  • az áru nem hibátlan, de ettől szép, és: sok helyen lehet kóstolni! (én ettől a gesztustól úgy összezavarodtam, hogy nem is mertem kóstolni :)
  • az árak nincsenek elszállva (pl. 1 kg sárga koktélparadicsom 600 Ft volt)
  •  láttam házi szörpöket (az üveget vissza kell vinni), lekvárokat, mézet igen jó áron, sajtot, túrót, ott nem láttam árat, ami miatt gyanút fogtam, de lehetett (volna) kóstolni



Egyszóval igen jó benyomást tett rám az első találkozás, így kéne zajlania minden piacos vásárlásnak. Nem kell nekem "kézműves", meg "bio", meg zenélős, csak szeretnék emberi módon, kellemes légkörben vásárolni. Nagy örömömben sok mindent megvettem, de nem ért csalódás: a gyümölcsöknek olyan ízük volt, mint amilyennek egy körtének, baracknak, szilvának lennie kell. A zöldségekkel sem volt semmi probléma: a kukorica édes, ropogós, a patiszon, paprika, paradicsomok jó ízűek voltak. Egy dolgot felejtettem csak el: benézni a csarnok részbe. De azt majd legközelebb...

2014. augusztus 20., szerda

Húsgolyók északi stílusban (norvég húsgolyó ál-barnamártással)

Itt vagyok, csak kicsit elutaztam északra, hogy kizökkenjek, pihenjek, feltöltődjek. A pihenés sajnos nem sikerült, de a többi kettőt szépen teljesítettem. Ráadásul elkezdtem lelkesedni az északi konyháért. Eddig is szemeztem a svéd húsgolyó készítéssel, mert sejtettem, hogy nem az ikeás a gasztronómia csúcsa, de most tovább motivált a kinti felfedezés, főzés.
Történt ugyanis, hogy átlagos magyar turistaként 1 hónapnyi konzerv kajával vágtunk neki a hosszú útnak. Öregszünk, meg a gyomrunk is elkényelmesedett már, úgyhogy egy hét után fintorogva tettük vissza a konzervet az ülés alatti dobozba, hogy kössz nem, inkább szalámis kenyér. Másnap bementünk egy szupermarketbe, és a már tőlünk megszokott határozottságunkkal 10 percig tanakodtunk a norvég konzervek előtt. Az gyorsan eldőlt, hogy a húsgolyót választjuk, de melyik fajtát és milyen szószban? Röpke negyed óra alatt sikeresen választottunk, majd vettünk hozzá krumplit is, mert az úgy jó. (Megjegyzem volt egyesével, előre alufóliába csomagolt kiszerelés sütéshez, és héjában főtt, hámozott, zacskóban is, a különböző kiszerelésű krumpli salátákról nem is beszélve.) Amikor este kibontottuk a húsgolyó konzervet, konstatáltuk, hogy nem a szószos változatot vettük, hanem azt, ami csak húslevesben úszkál. Kicsit elszontyolodtunk, hogy hogyan is lesz ebből mártás, de arra jutottunk, rántsuk be a levét, abból baj nem lehet. Végül egy nagyon jó vacsora kerekedett belőle (meg másnap is, mert a konzerv egy hadseregnek is elég lett volna).
Amikor hazaértünk, alig vártam, hogy találjak egy jó receptet és itthon is elkészítsem. Sokat olvastam róla, sokat keresgéltem. Nagyon hasonlóak voltak a külföldi receptek, végül e mellett döntöttem. És igen jól tettem. Azért írtam ál-barnamártást, mert az kicsit komolyabb dolog, másképp készül, de nekünk most ez a leveskockás változat is tökéletesen megfelelt.
Hozzávalók 4 személyre (kb 50-55 db):
2 kis szelet kenyér (akár héja nélkül)
3/8 csésze tej, durván 0,9 dl
½ kg darált hús: fele marha, fele sertés
1 tojás felverve
¼ kk szerecsendió
¼ kk őrölt bors
1/8 kk 5 fűszer keverék (autentikus skandináv fűszer :)
1 kis fej hagyma apróra vágva
1 tk só
2 tk vaj és egy pici olaj a sütéshez
a mártáshoz:
2 ek liszt
500 ml alaplé/átszűrt húsleves (lehet leveskockából is)
A kenyeret széttépkedtem, tálba tettem és leöntöttem tejjel. Hagytam állni, amíg a tejet teljesen fel nem szívta. Közben a hagymát megpirítottam egy kis olajon. Utána alaposan összedolgoztam a húst, hagymát, áztatott kenyeret, tojást és fűszereket. Vizes kézzel kis, kb. 2-2,5 cm átmérőjű gombócokat formáltam. Egy serpenyőben kis olajon felolvasztottam a vajat, majd állandóan forgatva, mozgatva kisütöttem benne a húsgombócokat. Akkor jó, ha a belseje is átsült, de még nem száradt ki, ezt kóstolással ellenőrizhetjük :) Amikor kisültek, tányérra szedtem őket, a serpenyőben maradt szaftos vajból pedig elkészítettem a mártást. Kis lángon megpirítottam a lisztet a zsiradékon, majd levettem a tűzről, hozzáöntöttem egy kevés forró levest és gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem. Amikor besűrűsödött, jött a következő adag lé és így tovább, amíg ez összes folyadékot hozzá nem adtam. Így sikerült csomómentesre kevernem a mártást. Végül visszakapcsoltam alatta a lángot, és folyton keverve felére sűrítettem. Az utolsó pár percre beletettem a kisült húsgolyókat is, hogy összebarátkozzanak. Héjában főtt, kicsit áttört krumplival tálaltam.

A végeredmény: omlós gombócok, isteni szószban. Érdemes jó minőségű krumplit főzni mellé, hogy el ne rontsa az élményt, és ha igazán stílusosan akarjuk enni, az áfonyalekvár is kötelező elem!

2014. július 7., hétfő

Hűsítő uborkás limonádé

Nem tudom nem észrevenni, hogy a limonádé ismét divat lett. Különlegesség számba megy a „házi” típusú, és nagyon nem értem, miért kerül csilliárdokba, pedig semmi extra. Szerencsére vannak kreatívabb megoldások is, ami már szimpatikusabb egy fokkal. Ide tartozik az uborkás változat is. Én előtte még sosem ittam, de annyira tolják, hogy gondoltam kipróbálom tényleg házi változatban, töredék áron. Ilyen melegben különösen jó az uborka, citrom hűsítő hatása.
Egy szimpatikus receptet találtam Szárnyas Ízvadásznál, és bátortalanul fél adagnak futottam neki első körben, amiből 1 liter született. Kicsit változtattam az elkészítési módon.
Hozzávalók:
½ kígyóuborka
1 ág bazsalikom
½ citrom
½ narancs
3 ek gyümölcscukor (ez csak tájékoztató adat :)
1 liter meleg víz
a poharakba: jégkocka, citrom, uborka, narancs, bazsalikomlevél díszítésnek
A bazsalikom letépkedett leveleit mozsárba tettem és a cukorral összezúztam. A kígyóuborkát almareszelőn lereszeltem és egy nagy befőttes üvegbe tettem, majd rászórtam a cukros bazsalikomot, végül nyakon öntöttem jó meleg vízzel. Amikor kihűlt, átszűrtem egy kancsóba, belefacsartam a citrom- és narancslevet. Díszítésnek mehet a pohárba 1-2 karika uborka, citrom vagy narancs, pár levél bazsalikom. Na meg a jégkocka.
Meglepően finom, pedig nem igazán bíztam benne. Azóta kánikula idején rajta van az itallapunkon. Érdemes kipróbálni. Csak úgy kalandvágyból.

2014. június 28., szombat

Serpenyőben sült sajtos lapos kenyér

Egy-két hete az a megtiszteltetés ért, hogy én készíthettem a chilis babot. Megjegyzem, van pár étel (chilis bab, pörkölt, gombapaprikás, grill), amit a Zuram nem szívesen ad ki a kezéből, csak szükséghelyzetben. A múltkori szükséghelyzet volt. Vicces volt: kicsit izgultam, és próbáltam visszaemlékezni, Ő hogy szokta készíteni. Két lépést felcseréltem, de ez nem rontott a dolgon, sőt bátorkodtam beújítani némi füstös paprikával is. Na de a lényeg most nem is a bab, hanem a mellé készült lepénykenyér. Mivel így is eléggé lefoglalt a chili, nem volt kedvem tortilla-val bíbelődni, összedobtam inkább egy serpenyőben is kisüthető élesztős, sajtos kenyeret. A bab készítése előtt gyorsan begyúrtam a tésztát, így volt ideje megkelni. Miután a bab elkészült, gyorsan ki lehetett sütni a lepénykéket.
Hozzávalók 4 lepényhez:
100 g teljes kiőrlésű liszt
100 g fehérliszt
50 g kukoricaliszt
15 g friss élesztő
150-160 ml víz
½ ek só
2-3 ek parmezán-jellegű reszelt sajt
A hozzávalókból tésztát gyúrtam és langyos helyen kb. fél órát hagytam pihenni. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, majd 4 egyforma részre osztottam. A tésztagombócokat lisztezett deszkán kerekre, nagyjából 20 cm átmérőjűre nyújtottam, majd a lapokat 10 percig hagytam állni, hogy a dögönyözés után kicsit össze tudják szedni magukat. Forró serpenyőben, fél percenként forgatva hólyagosra sütöttem őket.

Puha, levegős, tökéletes a szószos ételek mellé. A sajtot nem lehet határozottan érezni, de ha nem lenne benne, hiányozna. (És az sem utolsó szempont, hogy nem kell hozzá begyújtani a sütőt :)

2014. június 24., kedd

Túrótorta

Valahogy az elejétől fogva jó érzésem volt ezzel a tortával kapcsolatban. Volt valami belső „kényszer”, hogy ezt meg kell próbálnom. Vasárnapra készítettem a családi ebédhez, de Eszter útmutatása szerint jártam el, és már szombaton megsütöttem, hogy jól behűljön. Már szombat este alig vártam, hogy vasárnap legyen és túl legyünk az ebéden. Túl is lettünk. Pihegés, kávézás és egy váratlanul előkapott nagy adag tiramisu. Anyukám tiramisuja mindenkor elsőbbséget élvez, szóval a túrótortára még várni kellett. De ami késik, nem múlik: sor került a tortára is. És sejtésem beigazolódott, eszméletlen jó. Amilyen egyszerű, annyira finom. Recept (amin csak egy picit változtattam) a Fűszer és Lélek blogról, ezúton is örök hála. És halkan jegyzem meg, hogy ez csak fél adag, de nyolc bőséges szelet jut a szerencséseknek.
Hozzávalók:
125 g puha vaj
100 g cukor
4 db tojás
½ kisebb narancs héja és leve
500 g túró
50 g keményítő
1 rúd vanília kikapart magja
10 dkg mazsola és/vagy aszalt áfonya (én vegyesen tettem bele)
kevés vaj és keményítő a forma kikenéséhez.
A sütőt előmelegítettem 160 °C-ra. Egy 18 cm-es, magas falú tortaformát kikentem vajjal és beszórtam keményítővel. Ebben a formában több mint egy órát sült, szóval érdemesebb egy nagyobb átmérőjű kerek formát választani, vagy rendes tepsiben sütni.
A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egy csipet keményítővel (hogy ne váljon külön a vaj, amikor beleütöm a tojásokat) egyenként belekevertem a tojásokat is. Ezután beletettem a narancs reszelt héját, kifacsart levét, és a túrót. Rögös túrót használtam, amit nem törtem át előtte, úgyhogy utólag turmixoltam krémesebbre, levegősebbre a botmixerrel. Végül beletettem a mazsolát és az áfonyát is és az egészet alaposan összekevertem, formába öntöttem és aranybarnára sütöttem.
Nagyon oda vagyok érte. Édes, vaníliás, narancsos édesség, tészta nélkül, liszt nélkül.
Azóta elkészült megint: krémes túróból, friss gyümölcsökkel (cseresznye, meggy). Így is nagyon-nagyon jó :)

2014. június 21., szombat

Quinoával töltött zöldséges zöldségek

Vegetáriánus múltamból fakadóan nyitott vagyok a húsmentes kajákra, pláne, ha a rizstől eltérő gabona is kerül bele. Mert valljuk be, a húsevők (tisztelet a kivételnek) nem sok gabonát, (/pszeudogabonát) esznek. Pedig annyiféléből válogathatnánk. Igen, én is közéjük tartozom néha, mert meg-megfeledkezem róla, hogy a rizsen túl is van élet. Ehető a zab, a köles, a bulgur, a hajdina, vagy éppen a quinoa is. Persze az a legfontosabb, hogy el is tudjuk készíteni.
Például próbálkoztam már párszor a kölessel, de sosem ízlett igazán, aztán a maradékot a kamrában a molyok ették meg. Pár hete olvastam viszont, hogy mind a kölest, mind a quinoát érdemes forró vízzel átmosni főzés előtt, hogy a keserűanyagot lemossuk róla. A quinoáról már sok jót olvastam, úgyhogy mélyen a pénztárcámba nyúltam és vettem egy csomaggal, hogy kipróbáljam. Működött a forró vizes lemosásos módszer, már csak azt kellett kitalálnom, mibe tegyem. Mivel elég tömény, elhatároztam, hogy néhány zöldséggel, keleties fűszerekkel zöldségbe töltöm. Az ihletet Kicsi Vú-tól kaptam. Cukkinit, és kápia paprikát töltöttem. A töltelék összefogása pedig szintén vega trükk: őrölt lenmag vízzel keverve. Nekem a paprikás ízlett jobban, de mindkét változat egyaránt megállta a helyét, és abszolút nem hiányzott a hús az ebédből.
Hozzávalók 2 személyre:
1 közepes cukkini vagy két kápia parika
1 dl quinoa
1 kápiaparika vagy egy fél kaliforniai
2-3 szem gomba
1 kis fej hagyma
1 kk római kömény
1 csipet fahéj
chili ízlés szerint
1 ek őrölt vagy mozsárban összetört lenmag
2 ek víz
só, bors, olívaolaj
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.
A quinoát forró vízzel átmostam egy tálban fakanál segítségével, majd leszűrtem. Ezután nagyjából kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főztem. Ha főzés közben elfogyna a víz, nyugodtan lehet pótolni, a lényeg, hogy ne maradjon kemény a quinoa.
Közben a cukkinit félbevágtam és a belsejét egy kiskanállal kivájtam, hogy maradjon minimum fél cm pereme. A kápiákat félbe vágtam és kicsumáztam. A szárat rajta hagytam, mert úgy sokkal mutatósabb. A zöldség „csónakokat” kicsit besóztam.
A hagymát apróra, a cukkini belsejét, a kápiát és a gombát kockára vágtam. Az olajon megdinszteltem a hagymát, majd ment rá a paprika és pár percig pirítottam. Azután hozzáadtam a gombát, ez nagyjából öt percig puhult, végül ment bele a cukkini is. Sóztam, borsoztam, és rászórtam a fűszereket is. (A fűszerezésnél nem szeretek nagyon pontos mennyiségeket adni, mert annak vagyok a híve, hogy mindenki kóstolgasson, és csak annyira fűszerezzen, amennyire neki ízlik. Mert nem vagyunk egyformák)…Végül az őrölt lenmagot határozott mozdulatokkal elkevertem a vízzel és gyorsan hozzákevertem a töltelékhez, hogy onnan szívja fel a vizet és összetartsa a masszát.
Amikor a quinoa megfőtt, ezt is a zöldségkeverékhez adtam és még utoljára ellenőriztem az ízeket. A masszát a zöldségekbe töltöttem és sütőpapírral bélelt sütőlemezen nagyjából 20 percig sütöttem.

A chili szokás szerint túlszaladt, de ezt leszámítva teljesen meg voltam vele elégedve. A római köménytől és fahéjtól kapott némi keleties beütést. A quinoa finom, a zöldségektől pedig sok féle íz keveredik. Tényleg nem hiányzott a hús az ebédből :)

2014. június 17., kedd

Ananászos reggeli turmix (vagy tízórai)

Ha múltkor hűtésről volt szó, most fűtünk. Sokszor szoktam készíteni ezt a turmixot. Igen tartalmas reggeli vagy 10 órai gyümölcscsel, zabpehellyel és joghurttal. Tápláló mivolta mellett az íze sem utolsó. Ha tízóraira viszem, kis befőttesüvegben szállítom, amiből szívószállal ki lehet szürcsölni a turmixot.

A recept Jamie Főzőiskolájából származik. A hozzávalók mellé írtam több lehetőséget (mint az a könyvben is szerepel), úgyhogy lehet bátran kísérletezni. Variálható a gyümölcs, a joghurt, a magok és a fűszerek, sőt az is, hogy mivel önti fel az ember. Most fagyasztott gyümölcs helyett konzerv ananásszal készült, kicsit összetört szezámmaggal (csak a kalcium utánpótlás kedvéért).

Hozzávalók két személyre:
1 érett banán felkarikázva
1 pohár ananász (lehet konzerv is)
2 ek joghurt (lehet akár gyümölcsös is)
egy kis (női) marék zabpehely
1 ek szezámmag vagy dió, mogyoró (ez utóbbi kettőt még nem próbáltam)
1 pohár tej (a recept szerint lehet gyümölcslé is)
méz ízlés szerint
egy-egy csipet gyömbérpor és/vagy fahéj (fakultatív)
Először a tej kivételével mindent pürésítettem, majd a tejet is hozzáöntöttem és az egészet simára turmixoltam. Kóstolás után lehet még édesíteni vagy fűszerezni, ízlés szerint. Tessék kísérletezni. Én már elkezdtem. Most továbbadom :)

itt egy másik változat...

2014. június 12., csütörtök

Hűsítő meggyleves

Már nem is emlékszem hogyan, de túléltem ezt a pár nap kánikulát. Na jó azért arra emlékszem, hogy a kristálytiszta Balatonban hűsöltem, meg arra is, hogy ez a leves is segített átvészelni a dolgot. Nem tudom miért, de nagyon nehezen viselem a meleget. Talán mert téli gyerek vagyok.
Az előbbi okból kifolyólag ilyenkor este 10 után állok neki főzni, minimális hő felhasználásával és idén végre annak is utánaolvastam, hogy mely ételek bírnak hűtő hatással. Mit érdemes ebben a nagy melegben enni. Abszolút nem meglepő, hogy ezek az idénygyümölcsök, vagy pl. ide tartoznak a leveles zöldségek, a brokkoli, padlizsán, paradicsom, paprika, uborka, stb. Ilyenkor eszem citrusféléket, gabonák közül bulgurt, barna rizst és kölest és ilyenkor csúszik legjobban a joghurt, vagy a kovászos uborka (meg a sör). Savanyú és keserű.
Hogy a savanyú kategóriát gyarapítsam, itt van ez a saját fejlesztésű meggyleves. Alapvetően tejszín nélkül készítem. Egyrészt nem annyira szép látvány, amikor a savas meggyleves kicsapja a tejszínt, másrészt így könnyebben emészthető.
Hozzávalók:
500 g meggy
750 ml víz
3 ek barnacukor
4-5 db szegfűszeg
½ rúd fahéj
2-3 karika narancs
½ narancs leve
a tálaláshoz tejszín vagy tejszínhab
Az eljárás ugyanaz, mint a hideg gyümölcslevesnél. A cukrot, fűszereket és a narancsot feltettem főni a vízzel. Közben megmostam és kimagoztam a meggyet. Amikor a lé felforrt, 5 percig főztem, majd levettem a tűzről és 5 percig hagytam állni, hogy a fűszerek kioldódjanak. Ezután átszűrtem/kihalásztam belőle a fűszereket és a narancskarikákat, a levet pedig visszatettem a tűzre. Beletettem a meggyet és addig főztem, amíg a gyümölcs megpuhult (ez szintén kb. 5 perc). Amikor elkészült, belemerítettem párszor a merülőmixert, hogy intenzívebb íze legyen, és belefacsartam fél narancs levét. Végül a lábost hideg vízbe állítottam, hogy a leves gyorsan lehűljön és minél előbb be tudjam tenni a hűtőbe.

Kellemesen fűszeres, nagyon gyümölcsös hűsítő leves. Kis tejszínhabbal vagy csak sima tejszínnel lehet flancolni. Jó hűsölést :)

2014. május 8., csütörtök

Zöldséges quesadilla

Kedves Naplóm! Régen írtam már, ami nem jelenti azt, hogy nem történt semmi a konyhában. Sőt! Nagyon is tele vagyok új receptekkel, csak hát a jó fotó, meg az írás időt igényel, szóval csak a szokásos időhiány. Élek, főzök, eszünk. Minden okés.
Első beszámolóm egy igazi tavaszi zöldséges, húsmentes fogás. A quesadillaról már itt írtam, de ki akartam próbálni egy teljesen zöldséges változatot is. Keresgéltem receptek között, de semmi útmutatást nem sikerült találnom. A „tölthetjük bármilyen zöldséggel” dolog nem sokat segített. Úgyhogy a következőt ötöltem ki:
Hozzávalók személyenként (nagyon éheseknek):
2 tortilla lap (mondjuk házi)
4-6 szál zöld spárga
¼ cukkini
2-3 fej gomba
1 ek apróra vágott snidling, petrezselyem
2 nagy szelet sajt
só, bors, chili ízlés szerint
A zöldségeket megpucoltam, a cukkinit csak megmostam. A gombát és cukkinit felszeleteltem, a spárgát kisebb darabokra vágtam. Kevés olívaolajon mepirítottam a zöldségeket, addig, hogy kicsit megpuhuljanak. A petrezselymet és snidlinget a végén kevertem hozzá, végül sóztam, borsoztam és meghintettem egy kis chilivel. Ezután felforrósítottam a grillserpenyőt, a töltelék egyik felét elterítettem az egyik tészta felén, betakartam sajttal, majd félbehajtottam a tésztát. A külsejét meglocsoltam olívaolajjal és a serpenyőbe tettem. Ráraktam a már jól bevált féltéglát, hogy összepréseljem, pár percig sütöttem, majd átfordítottam és a másik felét is megsütöttem.
Igazán gyors és igen tápláló fogás az összetevőkhöz képest. Zöldséges ízkavalkád ropogós tésztában nyúlós sajttal kísérve.

2014. április 12., szombat

Sült túrós palacsinta

Lehet, hogy ezzel mindenki így van, de én imádom a palacsintát. Minden nap jöhetne. Reggelire, ebédre, vacsorára. Bármilyen töltelékkel, amennyiben az nutella. Na jó lehet esetleg fahéjas cukor, kakaó vagy lekvár és túró, de még a mákos citromosat sem vetem meg. A sima túrósért viszont nem igazán voltam oda, amíg nem lehetett nálunk is krémes túrót kapni. Nem az ízével van a bajom. Bár otthon Apukám mindig felturbózza mazsolával, vaníliás cukorral, fahéjjal, narancshéjjal, valamiért zavarnak a rögök. De hagyjuk a rögöket.
Amikor megtaláltam ezt a receptet, nagyon megörültem neki, mert szerintem a legtöbbet hozza ki az egyszerű túrós palacsintából. A végén még elegáns desszert válik belőle. A recepten csak annyit változtattam, hogy tettem egy csipet sütőport a tésztába, hogy könnyebb legyen és a karamellkéreghez a cukrot sütés előtt szórtam rá, mert nincs karamellizáló pisztolyom, amivel sütés után pörkölhetnék szép kérget a palacsintákra. Akinek viszont van, az ne fogja vissza magát :) Eredeti recept itt németül.
Hozzávalók 4 személyre:
120 g liszt
250 ml tej
20 g olvasztott vaj
1 db tojás
1 ek vaníliás cukor
egy csipet sütőpor
A töltelékhez:
20 g krémes túró
1 marék mazsola leforrázva
1 tojás sárgája és fehérje
2 ek cukor
1 narancs reszelt héja
1 csipet kardamom és fahéj
A tetejére:
2 ek cukor
a tálaláshoz vaníliás joghurt
A sütőt előmelegítettem 180°C-ra. Először összekevertem a tojást, az olvasztott vajat és a vaníliás cukrot. Majd hozzákevertem a lisztet, végül apránként felengedtem a tejjel, hogy csomómentes legyen. A tésztából négy vastag palacsintát sütöttem.
A töltelékhez összekevertem a túrót, tojássárgáját, cukrot, reszelt narancshéjat, és a fűszereket, végül óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét.

A palacsintákat megtöltöttem, óvatosan feltekertem, sütőpapírral bélelt jénaiba tettem, megszórtam pár evőkanál cukorral és nagyjából 20 percig sütöttem. Ekkorra a töltelék is megsül, de nem szárad ki és a cukor is ráolvad egy kicsit a tetejére.

2014. április 7., hétfő

„Spanyolos” csirke

Kerülgetem már egy ideje a szpenis csiken recepteket és tegnap úgy döntöttem kipróbálom a legjobbnak tűnőt. Van ahol chorizo-s csirke, van, ahol „csirke spanyolosan” néven fut. Közös pontok a receptekben: a csirkecomb, a füstölt/lángolt kolbász, az olajbogyó, a paradicsom, a fokhagyma és a citrom (legalábbis azokban, amiket kiszemeltem magamnak). Mivel nem akartam külön bajlódni a körettel, a feldarabolt krumplit az összes többi hozzávalóval együtt sütöttem. Igazi egytepsis étel: minden egyszerre megy a tepsibe, ¾ óra múlva már lehet is tálalni és a végén csak a tepsit kell elmosni (vagy az élelmesebbek később a megmaradt aromás zsírban süthetnek pár szelet kenyeret és akkor már az előmosogatás is megvolt :) A recept Donna Hay-től, innen származik, inkább csak iránymutató, mindenki kedvére változtathatja a hozzávalók arányát ízlése szerint. Nekem kicsit sok volt ez a kolbász mennyiség, de erről egy férfinak biztosan más a véleménye :)
Hozzávalók 2 személyre:
2 csirkecomb
¼ lángolt kolbász felkarikázva
4-5 szem zöld olajbogyó félbe vágva
1-2 kisebb paradicsom felkockázva (én házi konzerv változatot használtam)
¼ citrom gerezdekre vágva
3 gerezd fokhagyma (héjával együtt sütöttem meg, mert úgy szeretem, de természetesen nyugodtan meg lehet pucolni)
olívaolaj
só, bors, oregánó
nagyjából 40 dkg krumpli felkockázva
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, közben előkészítettem a hozzávalókat. Egy tepsi aljára olívaolajat locsoltam, majd beletettem a húst, kolbászt, zöldségeket, végül sóztam, fűszereztem és jól összekevertem. Fóliát nem tettem rá. Nagyjából ¾ óra alatt megsült.

Igen aromás, laktató egytál. Unalmasnak semmiképpen nem mondanám :)

2014. április 4., péntek

Aszalt barackos fűszeres rizspuding

Mindig elfelejtem, milyen jó dolog a tejberizs. Télen melegen fűszerekkel aszalt gyümölcsökkel, nyáron hidegen valamilyen savanykás gyümölccsel. Ezt a receptet még a hűvösebb időben ötöltem ki, Lucinda receptje alapján (az Etetni bolondulásig c. szakácskönyvből). Egyszerű megfőzni, a fűszerek és a gyümölcs ízlés szerint változtatható.
Hozzávalók:
¼ csésze kockára vágott aszalt barack
3 csésze tej
½ csésze rizottó rizs
¼ csésze cukor
½ tk só
1 ek vaníliás cukor
½ tk őrölt fahéj
egy-egy csipet őrölt szegfűszeg, szerecsendió és kardamom
Az összes hozzávalót lábosba tettem és közepes lángon felforraltam. Utána takarékra vettem a lángot és folyton keverve puhára főztem a rizst. Ha hamar elfőne a tej, egy kevéssel lehet pótolni.

Melegen is, hidegen is nagyon jó. Selymes, vaníliás, fűszeres, egyszerre édes és savanykás. Azt hiszem nekem ez a tökéletes tejberizs.

2014. március 31., hétfő

Cigánypecsenye

Régóta terveztem már hogy sütök cigánypecsenyét, de valahogy mindig más lett belőle. Aztán pénteken a Zuram finom célzásképpen lelkesen átküldött egy videót a cigánypecsenye sütésről (Táfelspicc). Nem volt több kifogás, vasárnap meg kellett sütni. Amint hazaértem, elkezdtem előkészülni és fél órán belül már ebédeltünk is. Ha nem is nyolc perc alatt, de viszonylag gyorsan jutottunk igazi sült húshoz.
Hozzávalók:
4 szelet tarja
4 gerezd fokhagyma
2 szelet füstölt szalonna
bors, pár csipet pirospaprika
A húst kiklopfoltam, borsoztam. Sózni nem kell, mert a szalonna sós, és ezt a hús szépen átveszi tőle a sütés során. A szalonnát bevagdostam a bőrig. A fokhagymát megpucoltam.
Majd jött a Zuram. A szalonnát egy serpenyőbe tette és alacsony lángon elkezdte kiolvasztani a zsírját. Pár perc múlva beletette a húst is. Egyszerre csak maximum két szeletet, hogy legyen helyük sülni. Gyakran forgatva nagyjából 10 percig sült egy adag. A végén került rá szeletenként egy áttört fokhagyma és egy csipet pirospaprika. A húst a fokhagymás felére fordította, pár másodpercig sütötte, aztán visszafordította (a lepotyogott fokhagymákat pedig elegáns mozdulatokkal, szépen visszacsempészte rá).

Meglepően gyorsan elkészülő ebéd (vagy vacsora), jófajta savanyúsággal (na az nekünk sajnos nem jutott) és sült krumplival. Nem csak férfiaknak…

2014. március 26., szerda

Medvehagymás sajtos táska

Évek óta nem vettem már medvehagymát, mert annyira felkapott lett, én meg annyira divatlan vagyok. De most valamiért megkívántam, biztos kellett a klorofill, meg a folsav. Mivel egy spenótos fetás tésztatáskával már régóta kacérkodom, adta magát a medvehagymás változat. Az eredeti recept az Etetni bolondulásig c. könyvben leledzik. Mivel a recept amerikai a mértékegységek nekem furák, főleg, ha felezem a mennyiségeket. Nem igazán volt türelmem kimérni 4 evőkanál vajat vagy 0,6 dl krémsajtot, úgyhogy nagyjából átváltottam grammokra. Így is eszméletlen jó lett a tészta, bár nem kalóriaszegény.
Hozzávalók a tésztához:
50 g szobahőmérsékletű vaj
50 g krémsajt
1/8 csésze tejszín vagy tej
¾ csésze liszt
½ tk só
Hozzávalók a töltelékhez:
1 csokor megmosott medvehagyma laskára vágva
1 kisebb főtt krumpli kockára vágva
100 g feta vagy más hasonló sajtféle kockára vágva
1 kisebb tojás
kevés liszt a sűrítéshez
olívaolaj
só, bors, szerecsendió
A tészta hozzávalóit összegyúrtam, folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe fél órára. Addig elkészítettem a tölteléket: egy serpenyőben olívaolajat melegítettem, rádobtam a medvehagymát és pár percig kevergettem, amíg összeesett. Hozzáadtam a krumplit, sóztam, fűszereztem. Amikor kicsit összeszoktak, levettem a tűzről rászórtam egy kávéskanálnyi lisztet és belekevertem a felvert tojás ¾-t. A hőtől kicsit összeáll az egész így később nem folyik ki a tésztából töltés közben. A maradék tojással később a tészta tetejét kentem meg.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. A tésztát vékonyra nyújtottam, kb. 10 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle, a közepére tettem 1 ek tölteléket, szorosan lezártam. Nekem van egy jó kis tésztatöltő kézikészülékem, de ha nincs ilyen a háznál, villával is le lehet nyomkodni a széleit. A tésztatáskákat bélelt sütőlapra tettem, tetejüket megkentem a maradék tojással, végül 2 helyen megszúrtam villával. Picit hagytam még pihenni a táskákat, majd kisütöttem. Az enyéim nagyjából 25 perc alatt sültek szép aranysárgára.

Eddig csak egy tésztáról áradoztam évek óta (a szamos-krémes levelestésztájáról), na ez a második. Nem szoktam ennyire lelkesedni kajákért, de ez a tészta eszméletlen jó. Nagyon sajtos, a vaj felnyomja annyira, hogy réteges legyen mire kisül, és a végén tényleg úgy néz ki, mint a szakácskönyvben. A medvehagymás, sajtos belsőről már nem is beszélve. És ha már nem lesz medvehagyma, mehet bele spenót vagy bátrabbaknak csalán. Nagyon ajánlom kipróbálásra :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...