Waldorf saláta

Amikor lusta vagyok piacra menni, boltból kell beszereznem a zöldségeket. És ez általában azt jelenti, hogy vagy nagy kiszerelést kell vennem, vagy nagyméretű példányokat, amiből nagyjából három féle dolgot is tudok majd készíteni. Esetünkben ez a zöldség a zeller volt. Egy kilóból készülhet krémleves, mehet húslevesbe, vagy valamilyen téli salátába. Mivel waldorf saláta még nem készült a konyhámban, ideje volt pótolni a hiányosságot. Recept természetesen rengeteg. Az „ahány ház annyi waldorf” típusú remek instrukciókkal nem tudtam mit kezdeni. Így ez született:

10 dkg zeller

10 dkg alma

2 ek majonéz

1 tk joghurt

só, bors

20-25 g dió

A zellert először egyforma vastagságú korongokra vágtam, majd felcsíkoztam (=vékony hasábok). Tálba tettem és kicsit besóztam, majd állni hagytam. Közben az almát is hasonlóképpen daraboltam fel. A diót serpenyőben óvatosan megpirítottam, majd durvára vágtam. Végül a zellerhez kevertem az almát, a joghurtot, majonézt egy pici borssal és megszórtam a dióval.

Nem vagyok oda a zellerért, de a sózás igen jót tesz neki, a pirított dió pedig tovább tompítja az ízét. Egymás után kétszer is elkészítettem. Nekem nagyon ízlett :)

Ál-Wellington Jamie módra

Elnézést a friss receptek hiánya miatt, de nagyon nem fér bele az időmbe a blog írás. (Ráadásul a technika ördöge nem akar lefeküdni aludni, és éppen azon mesterkedik, hogy ne tudjak fotókat feltölteni.) Azért igyekszem. Íme egy régóta kipróbálásra váró recept Jamie főzőiskolájából: Wellington-darált marhahúsból. Persze ez elég messze van az eredetitől, mert marhahús helyett sertés van benne. Akárhogy is nevezzük, jó cucc.

Kicsit elméreteztem a tésztaburkot, a receptben már a javasolt mennyiséget adom meg. Nekem nagyon bejött, Viszonylag hamar összerakható, egy dologra érdemes figyelni: a tészta legyen jó minőségű (ez nem volt az).

Hozzávalók 3-4 személyre:

½ közepes hagyma

½ sárgarépa

1 szárzeller, én 2 diónyi zellergumót tettem bele

1 kis burgonya

1 g fokhagyma

2 közepes csiperke gomba

olívaolaj

2 szál friss rozmaring

1 kis női marék zöldborsó

1 tojás

250 g darált marhahús (vagy sertés)

só, bors

250 g leveles tészta

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A zöldségeket és a rozmaringot apróra vágtam, majd egy serpenyőben, közepes lángon, olívaolajon 8-10 percig kevergetve pirítottam. Addigra kicsit meg kell puhulnia a zöldségeknek. Végül belekevertem a borsót, sóztam, borsoztam, és még egy percig pirítottam, amíg a borsó is megpuhult. Hagytam kihűlni.

A tojást egy kis tálban felvertem, és a felét a kihűlt zöldségekhez öntöttem, majd belekevertem a húst is és sóztam borsoztam.

A tésztát 5 mm vékonyra nyújtottam, széleit bekentem a maradék tojással, és a hengerré formázott húsos masszát a szélére tettem. Innen kezdtem el szorosan feltekerni. A hurka végeit összenyomtam, lezártam. Elég, ha a tészta csak egy rétegben fedi az egészet, mert nem fog tudni felemelkedni, és szalonnás lesz (tapasztalat). Ha marad ki tészta, lehet belőle tetszetős díszeket vágni a tetejére. Végül megkentem a maradék tojással és betoltam a sütőbe. Nagyjából 40 percet sült.

Sertés hússal is finom, de azért ez inkább marhát kíván. Ropogós tészta, lágy töltelék. Mutatós és igen laktató.

Zellerkrémleves

Amellett, hogy még mindig szuszogok és emésztek, próbálok magamhoz térni a sokktól, ami ért. Zellert ettem. Magamtól. Ami ennél is szörnyűbb, hogy finom volt. Mert hát borzasztóan utálom a zellert, főzve meg pláne.

Nem szeretem kidobni a zöldségeket (sem), viszont a legutóbbi levesből maradt pár felhasználatlan leveszöldség. Köztük egy hatalmas zeller is. ?. Krémleves. Bátorság, bátorság!

Kicsit utánaolvastam, végül szokás szerint mentem a saját fejem után.

Hozzávalók:

40 dkg zeller

20 dkg alma

½ vöröshagyma

1 ek vaj

5 dl alaplé vagy leveskockából készült leves

1 dl tejszín

só, bors

olaj a sütéshez

Lábosban felolvasztottam a vajat és az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam benne. Közben a zellert meghámoztam, az egyharmadát félretettem. A maradék kétharmadot és az almát (hámozás nélkül) kb. 1x1 cm-es kockákra vágtam.

Amikor a hagyma elkészült, rádobtam a zellert, az almát és fedő alatt 5 percig pároltam. Aztán felöntöttem a levessel és puhára főztem. A leves alatt kikapcsoltam a gázt, és átmentem rajta a botmixerrel. Végül belekevertem a tejszínt és sóztam, borsoztam.

Közben gyufa méretűre vágtam a maradék zellert és forró, bő olajban kisütöttem.

A levest a sült zellercsíkokkal tálaltam.

Elképesztően jó íze van, nem is gondoltam volna. Nem igazán hasonlít a zellerre (vagy eddig csak rossz ízű zellereket ettem), az almával pedig nagyon jól harmonizál. Abban azért reménykedtem, hogy a sült zeller finom dolog. Be is jött.

Aki nem szereti a zellert, az is bátran tehet egy próbát ezzel a levessel :)

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával

Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.

Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.

Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.

Hozzávalók per fő:

10 dkg pecsenyemáj

1 kis édes alma

1 ek vékony szálakra vágott zeller

1 női marék dió

1 szelet frikandó sonka

1 kis lilahagyma

1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)

A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.

Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.

A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.

A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.

A sonkát is szálakra vágtam.

A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.

Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.

A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.

Jó választás volt.

A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.