2013. december 21., szombat

Bejgli



Idén Karácsonykor kevesebbet vállalok, és igyekszem időben nekiállni mindennek. Első volt a stollen, most a bejgli következett.
Mivel otthon nagyon sok bejgli szokott lenni, inkább csak melegítésképpen sütöttem 3 rúddal: diósat, mákosat és életemben először gesztenyéset. A munkahelyi bulira hozott az egyik kolléganőm gesztenyés-aszalt szilvás bejglit és nagyon jó volt. Ki kellett próbálnom.
A recept alapja természetesen egy klasszikus: Lajos Mari & Hemző Károly: 99 Ünnepi étel. Kis változtatás a töltelékekben történt, csak úgy katásan. Bár én a kelt tésztáson nőttem fel, ezt az élesztős omlós változatot picit jobban szeretem, mert nem szárad ki olyan hamar.
Hozzávalók a tésztához (2 nagy, 3 közepes, vagy 4 kicsi rúdhoz):
500 g liszt
250 g vaj
2 tojás
20 g friss élesztő
50 g porcukor
1 kis doboz tejföl
1 kk só
1 tojás sárgája és fehérje különválasztva a kenéshez
A tésztát előző este elkészítettem. A vajat elmorzsoltam a liszttel, aztán belekevertem a cukrot és a sót. Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejföllel, aztán hozzáadtam a tojást is, végül az egészet a liszthez adtam. Jól összegyúrtam. Fóliába csomagoltam, és hűtőbe tettem egy éjszakát pihenni. B változat: a lisztet, cukrot, sót, vajat elmorzsoltatjuk a robotgéppel (késes), majd hozzáadjuk az élesztős tojásos tejfölt is, és hagyjuk, hogy gépünk az egészet szép tésztagombóccá gyúrja össze.

Töltelékek 1 rúdhoz:
Mákos:
150 g darált mák
100 g cukor
2 dl tej
2 ek édes kekszmorzsa
pici fahéj
mazsola
reszelt narancshéj ízlés szerint
A tejet a cukorral, mazsolával és a fahéjjal felforraltam, majd belekevertem a mákot, morzsát és narancshéjat. Alacsony lángon picit összefőztem. Hagytam kihűlni.

Diós:
150 g darált dió
100 g barna cukor
1,5 dl víz vagy tej
mazsola, narancshéj, rum ízlés szerint
A vízből és cukorból szirupot főztem, majd az összes többi hozzávalót hozzáadtam és kicsit főztem. Hagytam kihűlni.

Gesztenyés:
250 g gesztenyemassza
30 g kekszmorzsa
50 g aszalt szilva apróra vágva
1 dl tej
1 ek cukor
rum ízlés szerint
Az összes hozzávalót alaposan elkevertem, hogy jól kenhető legyen.

A tésztát három egyenlő részre osztottam. Egyenként nagyjából 30x25 cm-esre nyújtottam. A tölteléket rákentem, de a szélén szabadon hagytam 2 cm-t. Nem túl szorosan feltekertem, kibélelt sütőlemezre tettem. Először tojássárgájával kentem meg és langyos helyen hagytam szikkadni ½ órát, aztán a fehérjével kentem meg, és megint pihentettem fél órát. Közben a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A rudakat megszurkáltam fogpiszkálóval, hogy ne repedjenek ki sülés közben. Aranybarnára sütöttem (na jó kicsit sötétebbre sikerült). A sütő ajtaját az első 20 percben nem szabad kinyitni!
Puha, omlós, mégis könnyű kis tészta bőséges töltelékkel.

2013. december 13., péntek

Fűszeres, narancsos tejberizs

Na jó, lehet egyszerű tejberizs is, fűszerek nélkül, meggybefőttel, úgy menzásan.
Én nagyon szeretem minden változatában, párszor próbálkoztam is vele, de nem volt türelmem ragacsosra főzni, al dente meg nem volt igazán élvezhető. Így egy idő után alábbhagyott a lelkesedésem. Viszont a minap indiai zöldség curry utánra gondoltam egy kis édes tejberizst enni és ezúttal jól utánaolvastam ennek a bonyolult lelkületű desszertnek. A trükk valószínűleg abban rejlik, hogy először vízben fő a rizs, után jön a tej adagonként, gyakran keverve, mint a rizottónál, hogy jó ragacsos legyen. Elmélet ide vagy oda, a végeredmény igen jó lett. Persze gyakorlott háziasszonyok most nyugodtan megmosolyoghatnak: én szakácskönyvből főzőm a tejberizst :) A fűszerezés fakultatív, de a fahéj szegfűszeg szerintem kell bele.
Hozzávalók:
15 dkg kerek szemű rizs megmosva
½ l tej
2 ek vaníliás gyümölcscukor
2-3 db szegfűszeg
½ rúd fahéj
késhegynyi őrölt kardamom
pici őrölt szerecsendió
víz
csipet só
vaj
gyümölcs a díszítéshez
A rizst a fűszerekkel, sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, feltettem főni. Gyakran kevergetve, fedő alatt, lassú tűzön főztem. Amikor felszívta a vizet, hozzáadtam a cukrot, és annyi tejet, amennyi ellepi. Kevergettem és amikor a tejet is felszívta, újabb adagot adtam hozzá, hogy megint ellepje. És ezt addig játszottam, amíg el nem fogyott a tej. A rizstől is függ, hogy ennyi tej elég-e hozzá, ha hígabban szeretjük, lehet még hozzátenni egy keveset. Amikor az összes tej elfogyott és úgy tűnt, hogy a rizs megpuhult, és már nem is tudna több tejet felvenni, kikapcsoltam alatta a lángot és belekevertem egy kávéskanálnyi vajat. Lefedve, konyharuhával bebugyolálva hagytam kihűlni.
Idény gyümölcscsel vagy konzerválttal, kókusszal, mandulával, aszalt gyümölcsökkel végtelen számú variáció megengedett.
(Csak halkan jegyzem meg, hogy most pár hétig tejmentes életet kell élnem, úgyhogy főleg vaníliás szójatejet használtam hozzá (azért volt benne 1 dl sima boci tej is). Nem volt rossz, de a rendes tejes változatot jobban preferálom, de jó tudni, hogy szójatejjel is működik.)

2013. december 8., vasárnap

Stollen (mini)



Reménykedem benne, hogy idén nyugalmasabb lesz a karácsony. A menüt nem akarom túlbonyolítani, sütit nem sütök sokat, úgyis csurran cseppen valami innen-onnan. Viszont stollent mindenképpen szerettem volna sütni. Én most mini stolleneket sütöttem, fél adagból, hogy kipróbáljam a receptet, de Karácsonyra már a nagy változat fog elkészülni. Nagyon elégedett vagyok.
Sok receptet átböngésztem, itt az eredeti németül.
Hozzávalók:
Sütés előtti napra:
50 g kandírozott citromhéj
50 g kandírozott narancshéj
100 g darabolt mandula
150 g aranymazsola
60 ml rum
Kezdő tészta:
200 g liszt
50 g cukor
1 kocka élesztő
130 ml meleg tej
A tészta további hozzávalói:
150 g liszt
120 g olvasztott langyos vaj
1 citrom reszelt héja, vagy egy fél narancsé
2 tojás
Fűszerek:
1-2 tk mézeskalács fűszerkeverék (én aldisat használtam), ezt érdemes a liszttel elkeverni
1 vaníliarúd kikapart magja
Tölteléknek:
200 g marcipán
A díszítéshez:
olvasztott vaj
porcukor
A sütés előtti napon a kandírozott héjakat, mandulát, mazsolát leöntöttem a rummal, jól összekevertem és befőttes üvegben hideg helyen hagytam egy éjszakát állni.
Másnap a liszt közepébe morzsoltam az élesztőt, és elkevertem a cukorral, meleg tejjel, liszttel. Letakarva meleg helyen fél órát pihentettem. Így az élesztő szépen felfutott.
Majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót a rumos keverékkel együtt, fakanállal dagasztottam kicsit, majd lefedve 10 percig hagytam állni.
Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
Én most mini stolleneket formáztam, de a hivatalos formázása a következő: bőven lisztezett deszkán érdemes dolgozni
  1. stollen formában sütjük ki (ki gondolta volna :)
  2. a tésztát 20x40 cm-esre nyújtjuk, egyszer összehajtjuk, majd megint ugyanakkorára nyújtjuk. A marcipánmasszát 38 cm hosszú rúddá formáljuk, a tészta alsó részére fektetjük, ráhajtjuk a két oldalát, felhajtjuk az alját, majd a tetejét. Végül mintát nyomunk bele hosszában a sodrófával, hogy a közepe kiemelkedjen. Itt egy kis videó róla.
  3. a mini stollenekhez nagyjából 3 cm vastagra nyújtottam a tésztát, pogácsaszaggatóval (7 cm-es) kiszaggattam, a sallang tésztából pedig golyókat formáltam. Mélyedést nyomtam a pogácsák közepébe, és ebbe kerültek a golyók. A marcipánt véletlenül kihagytam belőle, de legközelebb kis golyókként csomagolom a tésztába, és a tésztát is inkább golyóvá formálom.
Sütőlemezen addig sütöttem, amíg világos aranyszínű lett, nem szabad túl sötétre sütni.
Amikor kivettem, rácsra tettem őket, megkentem olvasztott vajjal, majd megszórtam porcukorral.
Ha kihűlt bőven meg lehet szórni még porcukorral. Fémdobozban hagyom érlelődni pár napig. A recept szerint akkor igazán jó, ha napokig pihentetjük. Tegnap sült, ma is megkóstoltam és tényleg puhább lett a tészta. De ki győzi ezt kivárni?

2013. december 4., szerda

(Görögszénás) csirke curry



Itt a hideg, és ezzel együtt a melegítő ételek ideje is. Például egy jó csirke curry-é. Már napok óta a good food channel recepteket böngészem, hogy legalább álmodozzak arról, mit is főznék, ha lenne időm. A kívánságlista meg egyre csak bővül.
Eddig curryvel nem nagyon próbálkoztam, bár nagyon bejön a keleti konyha, és tele is a kamra fűszerekkel, de valamiért ez eddig kimaradt. A hozzávalók listájától nem kell elrettenni. Én kicsit azért elszoktam, mert már végigolvasni is fárasztó, és az a képzet keletkezik a fejemben, hogy sokáig tarthat ezeket megfőzni, pedig nem az. A fűszereket elég egyszer megvenni, utána egész sokáig kitartanak. Frissen aztán csak a gyömbért, esetleg a chilit kell megvenni. És szerintem itt is az előkészülés a titok, mint a kínai ételeknél. Minden legyen felvágva, odakészítve, kimérve, és akkor a főzés nem tart tovább ¾ óránál.
Az eredeti recept görögszéna levelet ír, na ezt meg sem próbáltam beszerezni, helyette sima görögszéna magot használtam. De azért legközelebb, ha a fűszeresnél járok, megnézem, nálunk kapható-e. Az eredeti recepten ezt leszámítva nem változtattam, mivel ez volt életem második indiaias étele. Bár legközelebb inkább felső combból készítem és nem melléből, mert így nekem egy kicsit száraz volt.
Hozzávalók 4 személyre:
4 ek napraforgó olaj
1 közepes hagyma, szálára vágva
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 tk friss reszelt gyömbér
700 g csirkemell felkockázva
4 ek darabolt paradicsom (én házi konzervet használtam)
3 db zöld chili apróra vágva, (én szeretem, csak nem bírom, úgyhogy ki szoktam vágni az erét, így benne lesz az íze, de az ereje visszafogott)
1 tk kurkuma
¼ tk chilipor
1 tk garam masala (fűszerkeverék)

½ kk görögszénamag (eredetileg 1 1/2 ek szárított görögszéna levél)

360 ml forró víz
Natúr joghurt a tálaláshoz
Közepes lángon felforrósítottam az olajat, a hagymát addig sütöttem benne, amíg elkezdett barnulni (7-8 perc). Hozzáadtam a gyömbért, fokhagymát és még 1 percig kevergetve sütöttem. Aztán ment bele a csirke, kavargatva fehéredésig sütöttem. Paradicsom, zöld chili, újabb két perc, majd kurkuma és só 5 perc. Végül a chilipor, garam masala, görögszénamag, és 360 ml forró víz került a lábosba. Miután újra felforrt lefedve, alacsony lángon 20 percig főztem. Így is fogyasztható, valamilyen lapos kenyér félével, de én fedő nélkül, magasabb lángon kicsit besűrítettem, hogy rizzsel lehessen enni. A basmati rizst már nem fűszereztem, csak egy kis vajjal elkevertem.
Nekünk tökéletes volt, szerintem nagyon jó kis recept. Porhanyós hús, a szószban íz kavalkád, és a joghurt remekül lehűsíti a chilit. Nekem kifejezetten jól esett az „egyhangú” magyaros étkezések után. És a főzés a fűszeres illatos gőzben felér egy meditációval :)

2013. november 27., szerda

Az empanada meg a töltött csirke



Talán már feltűnt a kedves olvasóknak, hogy ritkultak a bejegyzések. Ha esetleg valaki megmondaná, hogyan lehet a napot 27 órássá tenni, nagyon boldoggá tenne. Így minden nap beleférne a blogolás, mert főznék egy csomó újat. Sőt egyáltalán főznék bármi meleg szendvicstől különböző dolgot. De amíg a brit tudósok dolgoznak a megoldáson inkább szorgalmasan bővítem az „ú ezt majd kipróbálom” receptek listáját. Erről húzom most ki az empanada-t.
Bár még sosem ettem, szimpi volt, mert szeretem ezeket a kis töltött tészta táskákat. Hogy mi ez és honnan jött, most nem untatnék vele senkit, sok írás van róla a neten.
Sok változata van, ami a tölteléket, elkészítési módját (sütőben sütés, olajban sütés) illeti. Én most (szokás szerint) maradékkal töltöttem meg. Kövezettek meg nyugodtan, de én semmit nem szeretek kidobni (ami kaja). Mivel figyelt még egy kis maradék vasárnapi töltött csirke a hűtőben, logikusnak tűnt, hogy az menjen a tésztába. És jó lett. Az eredeti recept kicsit elegánsabb, próbáljátok ki helyettem is :)
Hozzávalók 4 személyre:
300 g liszt (fele lehet teljes kiőrlésű)
110 g hideg vaj
1 db tojás
80 ml hideg víz
1 ek ecet
+ 1 felvert tojás a kenéshez
Töltelék szabadon választott, esetünkben maradék töltött csirke természetesen töltelékestül + 1 ek worcestershire-szósz
A vajat és a lisztet robotgépben addig dolgoztattam, amíg morzsás állagú nem lett. Majd hozzáadtam a tojást, dolgoztattam kicsit, végül a vízzel elkevert ecetet. A tésztát kivettem a gépből, egyet-kettőt még gyúrtam rajta, fóliába csomagoltam és fél órára a mélyhűtőbe tettem. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és elkészítettem a tölteléket.
A csirkét és a tölteléket is apróra vágtam, sóztam, borsoztam, és meglocsoltam 1 ek szósszal. Jól összekevertem.
Amikor a tészta elkészült előszedtem az osztrákiából szerzett remek töltött tészta készítő kézikészülékemet.
A tésztát 2-3 mm-re nyújtottam (ahogy sikerült), nagyjából 10 cm átmérőjű köröket szaggattam belőle, megtöltöttem 1 tk töltelékkel, a szélét lekentem a felvert tojással, majd félbehajtottam és összeragasztottam, szorosan összenyomtam. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem és megkentem tojással. Végül aranybarnára sütöttem.
Nem vagyok oda a sós omlós tésztáért, de ez nagyon finom, tényleg bármivel tölthető, csak kreativitás kérdése.

2013. november 20., szerda

Pritaminos melegszendvics



Biztos sokan ismeritek ezt a klasszikus darabot. Nekem bevallom kimaradt a gyerekkoromból. Először egy kedves ismerősöm anyukájánál ettem ilyet, ő sütőben készítette. Nagyon ízlett annak ellenére, hogy nem szeretem a tejfölt. Aztán pár éve megtaláltam a szendvics receptjét egy velem egyidős szakácskönyvben. Nem mai darab. Mint ahogy a készítésére leginkább alkalmas melegszendvics sütő sem, amit magammal hozhattam kirepüléskor (a családom ugyanis party-grill nagyhatalom :). Azóta is szorgalmasan használom. Szóval elő a szendvicssütővel, tessék leporolni (meg felkészülni a magasabb villanyszámlára). De akinek nincs, az se essen kétségbe, egy egyszerű sütő is megteszi. Magas fokozaton sütve, gyorsan elkészül és úgy is nagyon finom.
Lehet ütős reggeli, „szendvics de azért meleg” ebéd vagy gyors vacsora. A pritamin miatt nem annyira olcsó, de éppen ettől lesz baromi jó a dolog. Recept a "Hónapok, napok, ételek"-ből.
Hozzávalók ízlés szerint, mondjuk két bőséges adaghoz:
½ kis pohár tejföl
2-3 szelet gépsonka felkockázva vagy erős ízű sonkából (ami nem gép és sok húst látott), enyhén füstölt tarjából kevesebb is elég
pár karika pritamin felkockázva
só, bors
reszelt sajt a tetejére
2 nagy szelet kenyér
vaj a kenyérre
Kikevertem a krémet, lereszeltem a sajtot. Közben beizzítottam a szendvicssütőt.
A kenyeret megkentem vajjal (hogy ne ázzon el), rá a tejfölös keverék, végül sajt. Nem szoktam sajnálni a rávalót. Addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején. Ha sütőben sütjük érdesen résen lenni, nehogy túlságosan kiszáradjon a kenyér.
Guszta, színes, nyúlik, illatozik, ki győzné kivárni, hogy meghűljön? Szóval vigyázat forró!

2013. november 14., csütörtök

Sztrapacska, világbajnok



Már megint méltánytalanul elfelejtettem szegényt. Mindig ez van. Pedig annyira egyszerű, meg költséghatékony. És van is már a blogon egy recept, ami bevált, de most véletlenül egy másik szakácskönyv receptje alapján készítettem el, saját gondolatokkal kiegészítve. És valami nagyon jó kerekedett belőle. Szereztünk hozzá savanyú káposztát, meg finom cseh söröket, hogy teljes legyen a boldogság.
Jó ha a krumpli sárga fajta, a juhtúró és a tejföl pedig jó minőségű. A szalonnánál trükköztünk, mert sütöttünk házi füstöltet is meg bacont is. Nem egy diétás kaja, de így a tél előtt fölösleges is fogyózni. Ez most a tartalékolásról szól.
A recept kis módosítással a Kelet-Európai Szakácskönyvből való (1983).
Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:
80 dkg sárga krumpli
1 tojás
1 ek zsír
2 ek tejföl
30-35 dkg liszt
A tetejére:
15 dkg juhtúró, szalonna, tejföl, bors
Egy fazékban feltettem forrni a vizet.
A szalonnát kisütöttem, zsírját egy tepsi aljára öntöttem.
A sütőt előmelegítettem a legmagasabb fokozaton.
A krumplit meghámoztam, kis lukú reszelőn lereszeltem és összekevertem a tojással, zsírral, tejföllel, liszttel. Amikor felforrt a víz, beleszórtam a sót (literenként 1 csapott evőkanál), és galuskaszaggatóval beleszaggattam a tésztát. Kb. 8-10 percig főztem egy adagot (4 adagban főztem ki). Érdemes néha megkóstolni, hogy azért ne is főjön szét. A leszűrt tésztát a várakozó tepsibe tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót, nyakon öntöttem tejföllel, borsot tekertem rá, végül megszórtam a kisült szalonnával. Kb. 20 percig sütöttem. A tészta alja kicsit megsült a szalonnazsírban, a teteje finom puha, omlós maradt, ropog a szalonnapörc, uralkodik a juhtúró. Egy korsó jó sör és más nem is kell a boldogsághoz.

2013. november 8., péntek

Füstölt halas szendvicskrém



Nem is tudom hogyan történhetett. Ma sok hét után végre nyugodtan, kényelmesen nekiállhattam új recepteket böngészni meg a konyhában tenni-venni. Végre összerakni azt a szendvicskrémet, amit már vagy fél éve kinéztem magamnak, és amihez azóta is mindig megveszem a doboz sajtkrémet reménykedve, hogy végre kipróbálhatom a receptet. Előrebocsájtom, utálom a halat. Ez a kenyérrevaló mégis nagyon vonzott, mert füstölt hal van benne. Azt kivételesen szeretem. A füstölt hering konzerv már vagy egy éve a spájzban lapult, már nem is emlékszem, melyik országból hoztuk. Kár volt vele eddig várni, mert nagyon egyszerű és nagyon finom.
A recept Jamie Főzőiskolájából származik, kisebb módosítással. A mennyiségek hozzávetőlegesek, mert így mindenki saját ízlése szerint alakíthatja. Ha visszafogottabb ízt szeretnénk, több sajtkrémet tegyünk bele.
Hozzávalók 4 személyre:
1 doboz füstölt hal konzerv ( én heringet használtam, töltősúly: 123 g)
1 szál újhagyma
½ lime leve
50-75 g natúr sajtkrém (én a sima aldisat használtam)
½-1 ek tejszínes torma
só, bors
Egy tálban összekevertem a sajtot és a tormát. Egy nagy vágódeszkán felkarikáztam a hagymát, rászedtem a bőrétől megfosztott halat, ráreszeltem a fél lime levét, végül csavartam rá egy keveset a levéből is. A deszkán szecskáztam apróra (olyan Jamie-sen), közben jól elkeverve, így az ízek jobban elvegyültek. Végül a halas keveréket a tálba tettem a tormás sajt mellé, sóztam, borsoztam és ráfacsartam a lime maradék levét. Alaposan összekevertem. Biztosan jót tett volna neki, ha hagyom pihenni és érlelődni, de nem tudtam kivárni. Forró pirítóssal, uborkával eszméletlen jó volt. Füst, sajt, lime, torma egyben. Vendégvárónak sem utolsó és szerintem a sör is jól csúszna utána.

2013. október 22., kedd

Mandulás csokis grízes süti



Ezer éve nem volt bejegyzés, sajnos a blog most kicsit hátrébb rangsorolódott ebben az energiaelnyelő világban. Most annak is örülök, ha főzhetek, annak meg aztán pláne, ha végre kipróbálhatok valami újdonságot. Ennek örömére jöjjön egy sütemény, ami a jegyzetfüzetem első lapjainak egyikén várta már közel 2 éve, hogy megsüljön az én sütőmben is. Recept Kicsi Vútól. Barack helyett csoki és mandula, de biztosan kipróbálom majd gyümölcsökkel is, mert nagyon jó kis tészta. Fél adagot sütöttem, nem igazán módosítottam, tetszett úgy, ahogy volt. Az eredeti receptet itt olvashatjátok.
Hozzávalók (teljes adaghoz):
4 tojás
150 g cukor
1 ek vaníliás cukor
500 g natúr joghurt
125 g olvasztott vaj
200 g liszt
200 g búzadara
¾ cs sütőpor
csipet só
A tetejére:
kb. 100 g szeletelt mandula
kb. 100 g étcsoki felkockázva (vagy csokicsepp)
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy tepsit kikentem vajjal és beliszteztem.
Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd egy másik tálban a nedveseket. Végül a száraz keveréket több adagban dolgoztam bele a tojásos-joghurtos keverékbe. A tésztát a tepsibe simítottam, magasról megszórtam a csokival (hogy besüllyedjenek a tésztába), végül a mandulával (azt rendes magasságból). Nagyjából 30 percig sütöttem, hústű próbáig.
Finom, pihe-puha tészta, olvadt csoki, ropogós pörkölt mandula. Egyetlen baja, hogy hamar elfogy…

2013. október 2., szerda

Szalonnás sajtos karfiolos tészta



A kulcs mindig a szervezésben van. A főzésben pláne. Bár mindig mosolygok Jamie 30 (pláne 15) perces kajáin, azért vannak jó ötletek a főzési idő lerövidítésére. Más kérdés, hogy annyira pörgős az a fél óra (párszor kipróbáltam), és utána annyit kell mosogatni, hogy jobban elfáradok, mint egy normális „lassú” főzésnél. Ez a recept is 30 perces, és szerintem egész jól tartható is az idő. Persze kicsit változtattam az eredeti recepten, meg csak fél adagot sütöttem. Így könnyű tartani a szintidőt…
Hozzávalók 2-3 személyre:
4 szelet bacon
kb. 30 dkg karfiol
200 g tészta
olívaolaj
100 g reszelt sajt
zsemlemorzsa
bazsalikom
1 nagy gerezd fokhagyma
100 g friss sajt
só, bors
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.
A szalonnát elősütöttem a tepsiben, amíg a tésztát és a négybe vágott karfiolt sós vízben, együtt megfőztem.
Ezalatt a reszelt sajtot, a friss sajtot, a bazsalikomot és az áttört fokhagymát összekevertem egy tálban, sóztam, borsoztam. Egy másik tálban 4-5 ek zsemlemorzsát összekevertem a felkockázott sült szalonnával.
A szalonnazsíros tepsibe öntöttem a leszűrt tésztát, 1 dl főzővízzel, kevés olívaolajjal majd hozzákevertem a sajtos keveréket és a karfiolt. A karfiolt villával szétnyomtam, hogy egyenletesen el tudjam oszlatni.
Végül az egészet megszórtam a szalonnás morzsával, és addig sütöttem, amíg aranybarna lett a teteje.
Könnyű, gyors, friss. Amolyan férfiasan vegetáriánus fogás :)

2013. szeptember 28., szombat

Brownie



Én sem nagyon hiszem el, de sosem sütöttem még brownie-t. Pedig imádom a csokit. Ma eljött a napja, hogy bepótoljam. Pihenőnap, amolyan napsütéses, kikapcsolódós, süti sütéssel.
Egyszerű kis receptet találtam, pekándió helyett mandulával sütöttem, ez talán kicsit könnyebbé teszi a tésztát. A karamell öntetet már nem készítettem el mellé, így is elég ütős. Persze tejszínhab vagy egy gombóc vaníliafagyi elférnek mellette. Az eredeti receptet itt találjátok angolul.
Hozzávalók egy 30x20 cm-es tepsihez:
½ csésze kakaópor
¾ csésze liszt
¼ tk só
¾ csésze puha vaj
1 ¼ csésze cukor
3 tojás
(vanília)
113 g keserű csoki felolvasztva (kb. 70%-os)
1 csésze félédes csoki (kb. 50 %-os)
1 csésze pekándió, dió, vagy mandula
A sütőt előmelegítettem 170 °C-ra, és kibéleltem egy tepsit sütőpapírral.
A lisztet, kakaót, sót összekevertem egy tálban. A vajat, cukrot, tojást habosra kevertem, majd hozzáadtam az olvasztott csokit, a lisztes keveréket és a darabos csokit a mandulával együtt. A tésztát a tepsibe simítottam és 25-30 percig sütöttem, amíg még nem száradt ki a közepe, de már kérgesedett kicsit a teteje.
Rácson hagytam kihűlni.
Ropogós kéreg, szaftos belső. Meglepő, de nem is annyira tömény, bár csokiból nincs benne hiány.

2013. szeptember 21., szombat

Sajtos fügés lepényke



Reggelire, vacsorára, vendégvárónak, vagy csak úgy, amíg még van friss füge.
Bevallom, csak azért sütöttem meg, mert a füge erős érésnek indult. Másként szerintem az életben nem próbáltam volna ki. Nem tudtam elképzelni mi fog kisülni belőle, de bíztam a leányzó receptjében, mindenki dicsérte. És nem csalódtam. Aki szereti a rántott camembert-t áfonyalekvárral (én szeretem), az ezt is szeretni fogja. Kissé lekvárosodott, édes füge, karakteres sajt íz, plusz a kakukkfű váratlan ütése. És hihetetlenül egyszerű…Eredeti recept itt német nyelven elérhető. Én kicsit egyszerűsítettem, mert így is egy íz kavalkádnak ígérkezett.
Hozzávalók: kivételesen nincsenek mennyiségek, minden mehet ízlés szerint, érzésre.
kiolvasztott mélyhűtött leveles tészta
crème fraiche vagy friss krémsajt
kakukkfű
camembert vagy brie
friss füge
feta vagy reszelt sajt a tetejére
Az öntethez:
tárkonyos mustár
méz
ajánlás: körte kísérőnek
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra, és előkészítettem egy sütőpapírral bélelt sütőlemezt.
Kerek formám nem volt, mint az eredeti receptben, úgyhogy négyzet alakú lepényeket formáztam.
A tésztát nagyjából 10x10 cm-es négyzetekre vágtam (kb. ½ cm vékony). Megkentem krémsajttal, megszórtam pici kakukkfűvel, ráfektettem a szeletekre vágott camembert-t, majd a szeletekre vágott fügét. Végül megszórtam reszelt sajttal, mert nem volt feta itthon. Nagyjából negyed órát sütöttem.
Amikor kisült, meg lehet locsolni a mustáros mézes öntettel, de bevallom azt még nem próbáltam ki, így is nagyon finom volt.

2013. szeptember 15., vasárnap

Almás süti üvegben sütve



Teljesen rákattantam az osztrák gasztro-bloggerekre. Annyira igényesek, kreatívak, hogy kezdem magam elszégyellni. Rengeteg jó receptet találtam, amiket szeretnék kipróbálni. Csak győzzem idővel.
Szóval először ezt a sütit gondoltam kipróbálni, mert baromira tetszett, hogy befőttes üvegben sül (bár lehet, hogy csak én vagyok lemaradva). Azért bevallom, bizalmatlan voltam, és csak a tészta 1/3-át sütöttem az üvegben, a többi ment a tepsibe. De kár volt aggódnom, az üveg is túlélte, és a süti is. Kicsit változtattam a recepten: gyümölcscukor és egy kis teljes kiőrlésű liszt került bele, mandula viszont nem volt itthon. Eszméletlen jó süti, az alma és a kókusz nagyon jó párosítás. És üvegben sütve ajándéknak sem utolsó.
Eredeti recept itt.
Hozzávalók kb. 4 db ½ l-es széles szájú, vastagabb falú befőttes üveghez:
180 g vaj
3 db tojás
120 g gyümölcscukor, vagy 180 g sima cukor
200 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű)
1 tk sütőpor
pici só
3-4 ek kókuszreszelék
40 dkg alma
1 ek citromlé
1 ek vaníliás cukor
1 ek barnacukor (sima fehér is jó)
csipet fahéj
szeletelt mandula
olaj az üvegek kikenéséhez
A sütőt előmelegítettem 175 °C-ra. Kikentem a formákat.
Az almákat négybe vágtam (én nem hámoztam meg), kicsumáztam és vékonyra szeleteltettem Juliskával. Meglocsoltam a citromlével, rászórtam a cukrot, fahéjat, összekevertem és állni hagytam.
A vajat takaréklángon felolvasztottam. Közben a tojásokat habosra kevertem a cukorral és a lisztet elkevertem a sütőporral, sóval és kókusszal. Végül a lisztes keveréket és a vajat a tojáshoz kevertem és alaposan összedolgoztam. Elég sűrű tésztát kell kapnunk, de azért még folyós legyen.
A forma aljára ment egy adag tészta, kb. két evőkanálnyi, aztán alma és így tovább. A tetejére tészta került. Betoltam a sütőbe és 20 percig sütöttem, ekkor megszórtam egy kis cukorral (és a mandulával, ha van) és további 15-20 percre visszatoltam a sütőbe.
Az üveges változatnál még forrón kell rátenni a tetőt. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Egy-két hétig el tudna állni, ha nem lenne annyira finom.
Tepsiben sütve elég a tészta alma tészta rétegezés.

2013. szeptember 12., csütörtök

Sajtos cukkini leves



Bár lassan vége a cukkini szezonnak, talán még nem késő megosztani ezt a fűszeres, sajtos levest.
Mint az lenni szokott így a hét vége felé, már csak néhány magányos zöldség árválkodott a hűtőben. Köztük a cukkini is. Mivel levest ritkán főzök, arra gondoltam, kipróbálom a cukkinilevest. A recept egyszerű, könnyű elkészíteni.
Hozzávalók:
1 közepes cukkini
½ l csirke alaplé (lehet leveskockából is)
½ kk kakukkfű
2 púpos ek friss sajtkrém
1 tk apróra vágott friss bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
só, bors, cukor
1 ek zabpehelyliszt a sűrítéshez
A cukkinit felkockáztam és a 4-be vágott fokhagymával és kakukkfűvel együtt puhára főztem az alaplében. Majd beletettem a sajtot és összeturmixoltam. Ezután jött hozzá a bazsalikom, sóztam, borsoztam és tettem bele egy csipetnyi cukrot. Aztán egyenletesen elkevertem benne a lisztet. Végül lassan felforraltam. És kész is. Ha nem elég sajtos, lehet még reszelni hozzá sajtot, bár az már cukkinis sajtleves lenne.

2013. szeptember 9., hétfő

Éjszakai kifli



Sajnos egyre kevesebb időm van valamit újítani pékáru téren. Este megy a félbarna tészta a kenyérsütő gépbe, és reggelre kisül. Viszont pár hete találtam egy nagyon jó kis kenyérsütős blogot (német nyelvű), profi tésztákkal, csodás kiflikkel, kenyerekkel, zsemlékkel. Innen származik ez a kifli is.
Ez az éjszakai bagoly este dolgozik a hűtőben. Reggel csak ki kell venni és már lehet is sütni. Kell ennél frissebb kifli? A héja ropogós, a belseje szaftos. Pici vajjal, langyosan nagyon pazar.
Hozzávalók 8-9 db-hoz:
450 g búzaliszt
225 g víz
4,5 g cukor
22,5 g olívaolaj
10,5 g
7,5 g friss élesztő
Az olívaolaj kivételével az összes hozzávalót tésztává gyúrtam, öt perc dagasztás után az olajat is beledolgoztam. További 10 percig dagasztottam kézzel. Elég kemény a tészta, lehet géppel is dagasztani: 5 percig alacsony fokozaton, ekkor jön bele az olaj, majd 8 percig magasabb fokozaton.
A tésztát letakarva, egy órát hagytam pihenni szobahőmérsékleten.
Majd 8 (9) részre osztottam és gombócokat formáztam belőlük. 15 percig pihentek.
Végül mindegyiket 30 cm magas és alapjánál kb. 10-13 cm széles háromszögre nyújtottam, majd az alapjától kezdve feltekertem. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem, letakartam folpackkal és betettem a hűtőbe éjszakára. 11 órát érdemes kb. 10 °C fokon hagyni.
Reggel előmelegítettem a sütőt 200 °C-ra (nem légkeveréses, gáz), közben kivettem a kifliket, hogy kicsit magukhoz térjenek és 1 cm mélyen hosszában bevágtam őket. Amikor a sütő elérte a kívánt hőfokot, betoltam a kifliket, és 5 perc után visszavettem a hőmérsékletet 180 °C-ra. Érdemes gőzben sütni, attól lesz finom ropogós a héja.

2013. szeptember 5., csütörtök

Áfonyás turmix



Vagy elegánsan áfonyás smoothie. De én egyszerű nő vagyok, nekem akkor is csak gyümölcsturmix marad. Na nem akármilyen.
Szeretek reggelizni, mert reggelizni jó, és mert felébreszt. Tízóraizni is szeretek, mert nem esik a béka feneke alá a vércukorszintem délre és nem szédelgek fél délelőtt. Gyümölcsös turmixot reggelizni (vagy tízóraizni) meg különösen szeretek, leszámítva a kora reggeli turmixgép elmosogatását. Az nem jó.
Mivel tobzódunk a gyümölcsökben és untam már a mogyoróvajas sütit, jól esett volna valami gyümölcsös dolog. Fellapoztam a neves szakácsok könyveit a turmix címszó alatt, hátha találok valami jót. Erre a csodaszép italra esett az első választásom Jamie Főzőiskolájából, persze kicsit változtattam rajta. Végül mélyhűtött áfonyával készült. Ennyit a sok friss gyümölcsről…
Hozzávalók per fő:
1 nagyobb érett banán
1 marék (kicsi női) áfonya (nekem mélyhűtött volt)
2 ek natúr joghurt
½ dl almalé
1-2 ek apró zabpehely
1 ek szezámmag
kevés méz ízlés szerint
A banánt meghámoztam és az áfonyával, joghurttal együtt összeturmixoltam. Majd hozzáadtam a zabpelyhet és a szezámmagot és felöntöttem az almalével, végül kevés mézzel simára turmixoltam. Ez így sűrűbb lesz, almalével lehet még hígítani. Elsőre kicsit furcsa volt, hogy magokat is lehet beletenni, de simán elférnek benne.
Színes, gyümölcsös reggeli hidegindító.

2013. szeptember 2., hétfő

Boszna (Bosna)



A bosznával Salzburgban találkoztam, amikor próbáltunk valami városnézős kaját keresni, és bátran megkóstoltuk ezt a hot-dog szerűséget.
A Wikipedia szerint röviden: ez egy fűszeres kolbász (Bratwurst, sütni való) (vagy kettő) egy félbevágott zsömlébe téve, némi hagyma, és mustár kíséretében kissé megfűszerezve. Hasonló a hot-doghoz, csak fűszeresebb.
Eredete Salzburgba vezethető vissza, ahol egy bolgár úriember készítette először: 2 db (disznóból készült) kolbászt tett fehér kenyér veknik közé, tett hozzá kevés hagymát, petrezselymet és currys fűszerkeveréket, végül félig fehér papírba csomagolta. És most jön a kedvenc részem: 1949-ben felállított egy grillsütőt az Augustiner sörözőben (a világ legcsodálatosabb sörözője, erről írok majd), és ott sütögette a hot-dog kreálmányait. Igen hamar nagyon népszerű lett, és egy évvel később megnyithatta saját kis üzletét a belvárosban egy átjáróban, ami a mai napig meglátogatható a Getreidegasse-ról. Hamar ráragadt a helyiek által adott boszna név.
Tudtam, hogy itthon is ki fogjuk próbálni egy főzésre nem alkalmas napon. A felújítás projekt közepén nagyon jól esett egy ilyen gyorsan készülő ebéd.
Nekem természetesen így túl húsos volt, úgyhogy tettem bele kevés paradicsomot meg uborkát, de ez el is hagyható. Ez egy rettentően egyszerű, férfiak által is elkövethető gyors kaja.
Hozzávalók 2 éhes személyre:
2 db bagett vagy 4 hosszabb zsömle
4 db vékony sütnivaló fűszeres kolbász (lehet, fehér, vagy sima, szárnyasból vagy négylábúból)
1 kisebb hagyma
curry por
mustár és vagy ketchup
szabadon választható:
pár szelet paradicsom
néhány karika uborka
A kolbászt megsütöttük. A bagetteket keresztben félbevágtam, majd hosszában is, de nem teljesen, hogy be lehessen csukni a szendvicset (persze kettétört, ami igen viccessé tette a fogyasztást). (A zsömlét csak hosszában kell félbevágni.) Ezt is megsütöttük a grillen, közben érdemes kicsit lenyomkodni, hogy kilapuljon. Az alsó szeletre mustárt kentem, rá a kolbász, hagyma, currypor, végül paradicsom, és az uborka. Tetejére a ketchup-pel meglocsolt felső rész jött.
Az elfogyasztása kisebb kihívás, mert nehezebb enni, mint egy szottyogós giroszt, de nagyon finom. (Egy sör igen jól esik utána.)
Az eredeti Bosna Salzburgban

2013. augusztus 29., csütörtök

Mogyoróvajas csokis süti



Amikor először láttam, nagyon megtetszett ez a mogyoróvajas kocka, bár nem vagyok oda a mogyoróvajért. Aztán felkerestem Lorraine Pascale oldalát a receptért. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor elolvastam a recepthez tartozó kommenteket. Majdnem mindenki panaszkodott, hogy vagy sok a cukor, vagy sok a mogyoróvaj, vagy mindkettő. Az első változat „tésztája” majdnem kifolyt a csoki alól. A második változatban már több volt a keksz, így kicsit megszilárdult a süti alapja. Párszor átalakult ez az édesség, amíg elnyerte végső formáját, de végül szerintem sikerült kihozni belőle a legjobbat. Amúgy végtelenül egyszerű és nagyon gazdaságos: egy-két kocka is bőven elég, mert elég tömény, de nagyon finom. (Fogyókúrázók inkább meneküljenek sikítva.) Eredeti recept itt.
Hozzávalók:
80 g vaj
150 g étcsoki
215 g győri zabfalatok (vagy bármilyen digesztiv keksz)
100 g barnacukor
120 g mogyoróvaj (eredetileg darabos, én simát használtam)
Egy kisebb, 25x20 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.
A vajat lassan, alacsony lángon felolvasztottam.
A kekszet összetörtem, összekevertem a cukorral, majd a mogyoróvajjal, végül hozzákevertem a felolvasztott vajat. A masszát a tepsibe simítottam, egy kanál hátával lenyomkodtam, hogy tömör legyen, és betettem a hűtőbe. Amíg hűlt, a csokit gőz fölött felolvasztottam. Végül a tésztán elsimítottam a csokit és visszatettem a hűtőbe szilárdulni. Nagyjából egy óra kellett neki.
Szerencsére sokáig kitart, mert nem lehet belőle egyszerre sokat enni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...