Eperfagyi eperből és fagyiból

Egy nap és nyolc hónap telt el az utolsó bejegyzés óta. Közben polippá változtam: nyolc kezemmel nyolc felé lettem, és bár eléggé hiányzott az írás, a blog az utolsó helyre csúszott a napi teendők listáján. Az elmúlt időszakban már az utolsó előtti dolgokat sem tudtam kipipálni, meg sem mertem nézni, hogyan csökken a nézettségem, és a végén már az írástól is elment a kedvem.

Ma viszont valami fura dolog történt. Megfordult a hozzáállásom: arra van időm, amire akarom. Ma arra, hogy újraélesszem a blogot. Talán belejátszik az is hogy nagyon hosszúak a napok és rengeteg mindent bele lehet sűríteni. Talán mert visszavettem a munkatempóból és marad erőm a nap végére. A futást is újrakezdtem és kitisztul a fejem, feltöltődöm és így még több energiám marad. A hosszú napokkal kombinálva ez elég ígéretesnek tűnik. Na de a legfőbb érv mégis a lelkiismeretem volt: önzőség lett volna megtartani magamnak ezt a receptet. Engem nagyon meglepett, hogy 20 dkg eperből is lehet ennyire intenzív ízű és elegendő mennyiségű fagyit csinálni. A bolti emellett nagyon-nagyon elbújhat…

A mélyhűtőm egyenlőre tele van és nem fér be a fagyigép tartálya, szóval ez a fagyi most hagyományos módon készült. Sajnos nem emlékszem kitől származik az eredeti recept, ezúton is elnézést kérek. Én abból és annyiból dolgoztam, ami volt itthon, vagyis:

20 dkg kissé elfáradt, megmosott, kicsumázott eper

1-2 ek vaníliás gyümölcscukor

8 dkg porcukor (tőlem szokatlan módon)

1 bő ek méz

1 ek frissen facsart citromlé

2 dl habtejszín

Az epret összeturmixoltam a cukrokkal, mézzel, citromlével.

A tejszínt felvertem, majd elektromos habverővel belekevertem az epermasszát, hogy közben is menjen bele sok levegő. Majd fedeles dobozban a mélyhűtőbe tettem és félóránként átkevertem a mixerrel, hogy egyenletesen hűljön és ne essen össze annyira.

Igazán frissen jó, mert másnap már elég fagyos és nehézkes adagolni, de bőven megéri a küzdelmet :) Intenzív eper íz (a színéről nem is beszélve) adalékanyagok nélkül, és a mennyiségre sem lehet panasz. Hajrá!

Epres bodzazselé

Azt hiszem, ez a recept pofátlanul pályázik a blog történetének legegyszerűbb desszertje címre.

Az ötlet biztosan sok mindenkinek eszébe jutott már, én még csak most csodálkoztam rá, hogy milyen jó dolog is bodzaszörpbe csomagolni az epret.

Egy dologra kell csak odafigyelni, a zselé alapjául szolgáló por minőségére. Sok gusztustalan dologhoz volt már szerencsém életemben, és a H. R.-féle zselatin erősen közelít hozzájuk. Émelyítően büdös, élvezhetetlen enyvszagú, nagyon rossz volt vele dolgozni.

Szerencsére most nem ezt használtam a gyümölcstortához. Klasszikus vaníliapudingos zselés, amiből kimaradt egy kis eper, zselé, meg puding (igazából a piskóta volt kevés). Egyértelmű volt, hogy összeöntöm és így hagyom megdermedni, a végén meg majd leöntöm a maradék pudinggal. Ez csak egy kis mennyiség volt, de úgy gondoltam nem titkolhatom ezt a felfedezést, és pár nappal később egy rendes adagot csináltam.

A zselét a használati utasítás szerint készítettem el, folyadéknak higított bodzaszörpöt használtam. A szörpöt lehet kicsit töményebbre keverni, mint amikor isszuk, akkor az eper biztosan nem fogja elnyomni. A zselét poharakba töltöttem, beleszórtam a feldarabolt epreket és betettem a hűtőbe dermedni. Ennyi.

Nagyon jó párost alkotnak az eper meg a bodza, pláne egy kis vaníliaöntettel. Nem szoktam ilyeneket írni, vagy csak óvatosan, de meg merem kockáztatni, hogy ezt tényleg bárki el tudja készíteni.

Vaníliás eperlekvár

Múlt hétvégén volt egy kis időnk epret szedni. Sajnos nincs kertünk, úgyhogy körbenéztünk szedd magad témában. Több próbálkozás után végül Pomáz közelében kötöttünk ki. Kicsit későn értünk oda, és valószínűleg a piros, hatalmas eprek  már mások kosarában utaztak hazafelé. Azért nekünk sem volt rossz dolgunk. Kicsit halványak voltak, mégis mézédesek. Na ez nem az a „mézédes”, amit a piacon kiírnak az eper mellé, annál százszor édesebb.

Szóval eprünk nem túl szép, ám annál ízletesebb, és szállítható állagú. Nem szedtünk sokat, csak amennyit eltettünk (üvegbe és magunkba).

Lekvár témában a technológiát tekintve a minél természetesebbhez szeretek visszatérni.

Ez a lekvár a tavalyihoz hasonlóan vaníliával készült és gyümölcscukorral. Kicsit elszámoltam magam, mert elfelejtettem, hogy nem cukorral akarok tartósítani és a gyümölcs édességét sem vettem figyelembe, úgyhogy jó édes lett. De azért még van egy kis eper íze. Tartósításra csak hőt használtam, és nagyon odafigyeltem a sterilizálásra. Az itt szereplő cukormennyiség már a kevésbé édes, inkább gyümölcs-ízű változat.

Hozzávalók 7 kis befőttesüveghez:

2 kg tisztított eper

60 dkg gyümölcscukor

½ rúd vanília

½ citrom leve

A megtisztított epret adagokban robotgéppel nagyobb darabokra vágtam és összekevertem a cukorral. Zománcos lábosban hagytam állni 12 órát.

Másnap beletettem a vaníliát és a kikapart magjait, és belefacsartam fél citrom levét. Takaréklángon feltettem főni és forrástól számított 20 percig főztem.

Közben sütőben kifertőtlenítettem az elmosott üvegeket, tetőket, és a merőkanalat.

A lekvár akkor jó, amikor tányérra cseppentve megkocsonyásodik.

Amikor elkészült, kiszedtem belőle a vaníliát. Kanalanként az üvegekbe mértem, majd szorosan rácsavartam a tetőt. A megtöltött üvegeket azonnal fejre állítottam nagyjából 5 percre, hogy a forró lekvár fertőtlenítse a kupak belsejét. Majd talpára visszafordítva, párnák közt, 2 napig hagytam kihűlni.

Hát lenne még ötletem más ízesítésre is, de ezek már csak akkor valósulnak meg, ha lesz saját kertem, rengeteg eperrel.

Ez a vaníliás íz egy klasszikus, elegáns darab. Én nagyon szeretem.

Szeretitek az eperlekvárt?

Epres túrós kocka

Remélem csak nekem volt ilyen pocsék napom és mindenki más pocsék napját én kaptam meg. Kevés dolog tud felbosszantani, de ma rám talált egy, aminek sikerült. Nem részletezem, mert ez egy gasztroblog és nem egy egészségüggyel foglalkozó panaszláda. A nap második felét ott rontottam el, hogy ilyen lelkülettel álltam neki egy pancsos sütinek. Legközelebb csak jógaóra után állok neki vagy cukrászdából hozom.

A „tehermentesítsük a mélyhűtőt” projekt keretében a szilveszterről maradt epret próbáltam felhasználni. Mindez azzal a kívánsággal párosult, hogy legyen krém az eper alatt és legyen rajta zselé, valami piskóta ágyon. Hát legyen. Nem olyan pancsos, mint írom, csak zaklatott lélekkel. Igazából már nem így csinálnám, és akkor már nem is olyan bonyolult. Először érdemes elkészíteni a piskótát, és amíg az sül, a többit összerakni.

Hozzávalók a piskótához:

4 tojás

120 g cukor (vagy 90 g gyümölcscukor)

100 g liszt

1 kk sütőpor

2 lapos ek kakaó

só

vaj a forma kikenéséhez

3 ek eperlekvár

Először kivajaztam és liszteztem egy kis tepsi (kb. 20 x 15 cm) alját. (De csak az alját, hogy a süti ne púposodjon fel sülés közben.) Aztán begyújtottam a sütőt és előmelegítettem 180 °C-ra. Kimértem a lisztet és összekevertem a kakaóval és a sütőporral. Majd a tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat a cukorral habosra kevertem, közben a robotgép egy kis sóval felverte a tojásfehérjéket. A lisztes keveréket és a felvert fehérjéket óvatosan, kanalanként a cukros tojásba forgattam. Ez azt jelenti, hogy inkább fent-lent tengelyen kevertem, és nem jobbra-balra körözve. Ahogy egy régi szakácskönyv írta, O alakú széles mozdulatokkal. Szóval, mikor már összekevertem mindent mindennel, a tepsibe simítottam a tésztát és betoltam a sütőbe 25 percre. A sütési idő a formától függ. Ha kisebb formát használunk, vastagabb lesz és lassabban sül át. Közben nem szabadna nyitogatni a sütő ajtaját, mert összeesik, de a sütőporral nem bíztam a véletlenre. Amikor kisült a piskóta, rácson hagytam kihűlni. Amikor kihűlt, megkentem az eperlekvárral. Ami előző életében eperszörp volt, csak nagyon besűrűsödött az évek folyamán. Amíg sült a tészta, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók a krémhez:

250 g túró (a krémesebb német típusú)

5 dkg cukor

1 cs vaníliás cukor

½ citrom reszelt héja

A tetejére:

30 dkg eper

0,5 dl eperszörp

3 dl víz

1 cs zselatinpor

A túrót összekevertem a cukrokkal és a reszelt citromhéjjal. Az eredeti receptben tejszín is szerepel habbá verve, de szerintem anélkül jobb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem vagyunk jóban a habtejszín és én. Legközelebb ki is fogom hagyni. A receptben szerepel még zselatin, amit a túróba kell keverni. Sajnos ez nem túl hatékony konstrukció, mert a hideg túró és a meleg zselatin találkozási pontján megdermed a zselatin, és csomókban lehet majd ráharapni a krémben. De biztosan van rá megoldás, majd kiderítem.

A krémet a kihűlt eperlekvárral megkent tésztára simítottam és betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a szörpös zselét. Ezt a használati utasítás szerint készítettem el. Folyadéknak a felhígított eperszörpöt használtam és ezt főztem fel. Amíg hűlt a zselatin (5-8 perc), a felezett epreket a sütire rendezgettem. Utána nyakon öntöttem a zselatinnal és visszatettem a hűtőbe dermedni.

Az epret leszámítva finomra sikerült. Eperszezonban, szabadföldi példányokkal biztosan százszor jobb. Könnyed, tavaszi-nyári sütemény. Szezonban biztosan még egyszer nekifutok majd. De azért jó volt egy kis tavaszvárónak.

A nap tanulsága pedig az, hogy a sütéshez is nyugodt, békés lelkülettel szabad csak nekiállni, különben olyan is lesz a végeredmény. Koncentrálni kell. Itt és most lenni.