Húsgolyók északi stílusban (norvég húsgolyó ál-barnamártással)

Itt vagyok, csak kicsit elutaztam északra, hogy kizökkenjek, pihenjek, feltöltődjek. A pihenés sajnos nem sikerült, de a többi kettőt szépen teljesítettem. Ráadásul elkezdtem lelkesedni az északi konyháért. Eddig is szemeztem a svéd húsgolyó készítéssel, mert sejtettem, hogy nem az ikeás a gasztronómia csúcsa, de most tovább motivált a kinti felfedezés, főzés.

Történt ugyanis, hogy átlagos magyar turistaként 1 hónapnyi konzerv kajával vágtunk neki a hosszú útnak. Öregszünk, meg a gyomrunk is elkényelmesedett már, úgyhogy egy hét után fintorogva tettük vissza a konzervet az ülés alatti dobozba, hogy kössz nem, inkább szalámis kenyér. Másnap bementünk egy szupermarketbe, és a már tőlünk megszokott határozottságunkkal 10 percig tanakodtunk a norvég konzervek előtt. Az gyorsan eldőlt, hogy a húsgolyót választjuk, de melyik fajtát és milyen szószban? Röpke negyed óra alatt sikeresen választottunk, majd vettünk hozzá krumplit is, mert az úgy jó. (Megjegyzem volt egyesével, előre alufóliába csomagolt kiszerelés sütéshez, és héjában főtt, hámozott, zacskóban is, a különböző kiszerelésű krumpli salátákról nem is beszélve.) Amikor este kibontottuk a húsgolyó konzervet, konstatáltuk, hogy nem a szószos változatot vettük, hanem azt, ami csak húslevesben úszkál. Kicsit elszontyolodtunk, hogy hogyan is lesz ebből mártás, de arra jutottunk, rántsuk be a levét, abból baj nem lehet. Végül egy nagyon jó vacsora kerekedett belőle (meg másnap is, mert a konzerv egy hadseregnek is elég lett volna).

Amikor hazaértünk, alig vártam, hogy találjak egy jó receptet és itthon is elkészítsem. Sokat olvastam róla, sokat keresgéltem. Nagyon hasonlóak voltak a külföldi receptek, végül e mellett döntöttem. És igen jól tettem. Azért írtam ál-barnamártást, mert az kicsit komolyabb dolog, másképp készül, de nekünk most ez a leveskockás változat is tökéletesen megfelelt.

Hozzávalók 4 személyre (kb 50-55 db):

2 kis szelet kenyér (akár héja nélkül)

3/8 csésze tej, durván 0,9 dl

½ kg darált hús: fele marha, fele sertés

1 tojás felverve

¼ kk szerecsendió

¼ kk őrölt bors

1/8 kk 5 fűszer keverék (autentikus skandináv fűszer :)

1 kis fej hagyma apróra vágva

1 tk só

2 tk vaj és egy pici olaj a sütéshez

a mártáshoz:

2 ek liszt

500 ml alaplé/átszűrt húsleves (lehet leveskockából is)

A kenyeret széttépkedtem, tálba tettem és leöntöttem tejjel. Hagytam állni, amíg a tejet teljesen fel nem szívta. Közben a hagymát megpirítottam egy kis olajon. Utána alaposan összedolgoztam a húst, hagymát, áztatott kenyeret, tojást és fűszereket. Vizes kézzel kis, kb. 2-2,5 cm átmérőjű gombócokat formáltam. Egy serpenyőben kis olajon felolvasztottam a vajat, majd állandóan forgatva, mozgatva kisütöttem benne a húsgombócokat. Akkor jó, ha a belseje is átsült, de még nem száradt ki, ezt kóstolással ellenőrizhetjük :) Amikor kisültek, tányérra szedtem őket, a serpenyőben maradt szaftos vajból pedig elkészítettem a mártást. Kis lángon megpirítottam a lisztet a zsiradékon, majd levettem a tűzről, hozzáöntöttem egy kevés forró levest és gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem. Amikor besűrűsödött, jött a következő adag lé és így tovább, amíg ez összes folyadékot hozzá nem adtam. Így sikerült csomómentesre kevernem a mártást. Végül visszakapcsoltam alatta a lángot, és folyton keverve felére sűrítettem. Az utolsó pár percre beletettem a kisült húsgolyókat is, hogy összebarátkozzanak. Héjában főtt, kicsit áttört krumplival tálaltam.

A végeredmény: omlós gombócok, isteni szószban. Érdemes jó minőségű krumplit főzni mellé, hogy el ne rontsa az élményt, és ha igazán stílusosan akarjuk enni, az áfonyalekvár is kötelező elem!

Zoltán napi hamburger

Szegény Zoltánokról ma mindenki megfeledkezik. Mindenki a nőkkel van elfoglalva. Ami nem baj, de azért jusson valami jó a fiúknak is, akiket Zoltánnak hívnak. Jöjjön ma egy igazán férfias darab (így a böjti időszakban :) marhából, tisztán. Ha eddig azt írtam volna valamelyik receptemhez, hogy az a legegyszerűbb, ne higgyétek el. EZ itt a legfinomabb legegyszerűbb dolog. A recept a zseniális Heston Blumenthaltól származik (A tökéletesség nyomában). Ez egy kicsit egyszerűbb változat, az eredetit itt találjátok angolul. Amint lesz húsdarálóm, én is úgy fogom majd csinálni.

Hozzávalók 4 db húspogácsához:

400 g darált hátszín

1-2 kk só

hamburger zsömle, pl. ez

bacon, sajt

sok-sok zöldség ízlés szerint

szósz ízlés szerint

A szálára rendezett darált húst enyhén besóztuk és óvatosan összébb rendeztük, keresztben megfeleztük, megint összerendeztük, hogy egy kb. 10 cm átmérőjű hengert kapjunk. Nem nyomkodtuk, nem gyötörtük, hagytunk közte levegőt. Viszonylag szorosan fóliába csomagoltuk, mint egy szaloncukrot. Két órát pihent a hűtőben. Négy szeletet vágtunk belőle, lehámoztuk róla a fóliát, majd nagy lángon némi zsíron gyakran forgatva átsütöttük.

A rendezgetés következtében a húspogácsa igen omlós. Mivel nincs agyon ízesítve, finom hús ízű. Én nem vagyok nagy húsevő, de ez igen jó lett. Aztán lehet turbózni: sajtot olvasztani a tetejére, bacont pirítani mellé. Igazán férfias fogás.

Marhahúsleves nem létezhet meggyszósz nélkül I.

A napokban egyre inkább húsleves ehetnékem támadt. Ha viszont húsleves és marhából, akkor a második fogás csakis meggyszósz lehet főtt hússal. A levesig még egészen rendben volt a dolog. Főztem már húslevest, bár annak csak két lába volt. De nem riadtam vissza a nagyobb testfelépítésű hozzávalótól sem. Hirtelen felindulásból most nem a régi szakácskönyvekhez nyúltam, hanem – nem is tudom miért – megnéztem, mit ír erről a Bűvös szakács. Nagyjából azt, amit eddig is tudtam, de inkább követtem az ott leírt pontos utasításokat. Nem volt időm henteshez menni – pláne hétfőn nincsenek is nyitva a csarnokban – így azokból az alkatrészekből főztem, amit kaptam. Marhaoldalas és csontos lábszár. (A csontos lábszárhoz megpróbáltam nem hozzáképzelni hogyan is néz ki élőben.)

Hozzávalók:

1 kg húshoz (esetünkben oldalas és lábszár)

¼ kg csont

½ kg vegyes leveszöldség (fehér- és sárgarépa, zeller, karalábé)

1 db hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

15 db bors

2 db szegfűszeg

Vízből a hús és csont tömegének kétszeresét vettem és literenként 7 g sót. Ez azt jelenti, hogy ha van 1 kg hús és 0,25 kg csont, akkor 2,5 l vizet veszünk (1+0,25=1,25 x 2 = 2,5).

A húsokat hideg vízben feltettem főni. Amikor felforrt, pár percig hagytam forrni, majd leöntöttem a levét, lemostam a húsokat és megint visszatettem hideg vízben főni. Nagyon kis lángon, takarékon, fedő nélkül főztem 1 ½ órát (itt eltértem az eredeti recepttől). Közben folyamatosan leszedtem a keletkező habot és úszkáló zsírpacákat. Másfél óra elteltével beletettem a sót, borsot és a megpucolt zöldségeket. A szegfűszegeket a hagymába szúrtam és úgy tettem a levesbe. Tovább főztem még vagy 2 órát, amíg a zöldség és a hús is megpuhult.

Közben elkészítettem a meggyszószt, de ez már a második rész története.

A leves szerintem nem nehéz, de valahogy azt éreztem, hogy óvatosan kell vele bánni. Lassan fő és közben érik. Nem szabad siettetni. Szép tisztára fő a leve, és csak akkora fragmentumok úszkálnak benne, ami szűrővel még leszűrhető. Bár a végét már gézen fogom átszűrni.

Nem hiányozhat mellőle a cérnametélt, amit egy külön kiszedett kis levesben érdemes megfőzni. Nekem önmagában elég volt az íze. Csak tésztával. Tisztán, elegánsan, lassan.

Szeretitek a húslevest?