Marhahúsleves nem létezhet meggyszósz nélkül I.

A napokban egyre inkább húsleves ehetnékem támadt. Ha viszont húsleves és marhából, akkor a második fogás csakis meggyszósz lehet főtt hússal. A levesig még egészen rendben volt a dolog. Főztem már húslevest, bár annak csak két lába volt. De nem riadtam vissza a nagyobb testfelépítésű hozzávalótól sem. Hirtelen felindulásból most nem a régi szakácskönyvekhez nyúltam, hanem – nem is tudom miért – megnéztem, mit ír erről a Bűvös szakács. Nagyjából azt, amit eddig is tudtam, de inkább követtem az ott leírt pontos utasításokat. Nem volt időm henteshez menni – pláne hétfőn nincsenek is nyitva a csarnokban – így azokból az alkatrészekből főztem, amit kaptam. Marhaoldalas és csontos lábszár. (A csontos lábszárhoz megpróbáltam nem hozzáképzelni hogyan is néz ki élőben.)

Hozzávalók:

1 kg húshoz (esetünkben oldalas és lábszár)

¼ kg csont

½ kg vegyes leveszöldség (fehér- és sárgarépa, zeller, karalábé)

1 db hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

15 db bors

2 db szegfűszeg

Vízből a hús és csont tömegének kétszeresét vettem és literenként 7 g sót. Ez azt jelenti, hogy ha van 1 kg hús és 0,25 kg csont, akkor 2,5 l vizet veszünk (1+0,25=1,25 x 2 = 2,5).

A húsokat hideg vízben feltettem főni. Amikor felforrt, pár percig hagytam forrni, majd leöntöttem a levét, lemostam a húsokat és megint visszatettem hideg vízben főni. Nagyon kis lángon, takarékon, fedő nélkül főztem 1 ½ órát (itt eltértem az eredeti recepttől). Közben folyamatosan leszedtem a keletkező habot és úszkáló zsírpacákat. Másfél óra elteltével beletettem a sót, borsot és a megpucolt zöldségeket. A szegfűszegeket a hagymába szúrtam és úgy tettem a levesbe. Tovább főztem még vagy 2 órát, amíg a zöldség és a hús is megpuhult.

Közben elkészítettem a meggyszószt, de ez már a második rész története.

A leves szerintem nem nehéz, de valahogy azt éreztem, hogy óvatosan kell vele bánni. Lassan fő és közben érik. Nem szabad siettetni. Szép tisztára fő a leve, és csak akkora fragmentumok úszkálnak benne, ami szűrővel még leszűrhető. Bár a végét már gézen fogom átszűrni.

Nem hiányozhat mellőle a cérnametélt, amit egy külön kiszedett kis levesben érdemes megfőzni. Nekem önmagában elég volt az íze. Csak tésztával. Tisztán, elegánsan, lassan.

Szeretitek a húslevest?