Túrógombóc könnyedén

(Aki csakis a zsemlemorzsás, tejfölös változatot szereti és minden más fajtáját elítéli, az inkább úgy olvassa tovább, mint ha nem is túrógombócról beszélnék, csak egy könnyű kis második fogásról.)

A tegnapi túrós csuszából kimaradt egy kis túró, úgyhogy arra gondoltam, legyen belőle túrógombóc. Valamilyen isteni lény vezethette kezeimet, mert a könyvespolcról nem Horváth Ilona szakácskönyvét vettem le (mint szoktam), hogy kinézzem a pontos arányokat, hanem az Ínyesmestert. Fellapozván a könyvet a megfelelő oldalon, döbbenten tapasztaltam, hogy Ő nem csak úgy összedobja a tojásból, darából és túróból álló masszát, mint Ilonánk. Veszi a fáradtságot és felveri a tojás fehérjét, megcukrozza és vajjal dúsítja. Fantasztikus. Eddig is nagyon szerettem olvasgatni ezt a könyvet, de azt hiszem, most nekiállok, hogy esténként, krimi helyett olvassam. (Nem mintha olvasnék krimit.)

Plusz gondoltam egy nagyot és kicsit alakítottam rajta. Pici citromhéjat is tettem bele és nem zsemlemorzsába, hanem darált mandulába forgattam a kifőtt gombócokat. Hát hű. Eszméletlen jó lett. Nem az a menzás cucc. Elegáns és könnyed.

Hozzávalók két személyre:

25 g vaj

2 tojás, sárgája és fehérje különválasztva

250 g túró

50 g dara

1 ek cukor

pici reszelt citromhéj (lehetőleg bio)

só

2-3 marék mandula darálva és 1 ek vaníliás gyümölcscukorral elkeverve

lekvár, vaníliás gyümölcscukor a tetejére

A vajat a tojások sárgájával és a cukorral jól kikevertem. Majd hozzáadtam a krumplinyomón átpasszírozott túrót, a darát és belereszeltem egy pici citromhéjat. Jól eldolgoztam. Végül óvatosan hozzákevertem a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Egy óráig letakarva a hűtőben pihentettem.

Amikor kipihente magát, sós vizet forraltam. A masszából nagyjából 1 púpos teáskanálnyi adagokat vettem és lisztes kézzel gombóccá formáltam őket. A gombócokat a lobogó vízbe dobtam. Nagyjából öt percig főztem közepesnél kisebb lángon. Ezután szűrőkanállal kiszedtem őket és a cukros mandulába forgattam.

A második meglepetés ekkor ért. Az Ilona féle gombócok főzés közben megdagadnak, de amikor kiveszem őket a vízből, visszazsugorodnak eredeti kis méretükre. De ezek! Megdagadtak és úgy maradtak.

És most jön az utolsó döbbenet. Az állaguk és az ízük. Azt gondolom ezért a fantasztikus állagért a recept a felelős. (Az íz az én szerény érdemem.) Nehéz szavakba önteni azt a könnyedséget. Egyértelműen a felvert tojásfehérje miatt van. Szóval könnyű, de mégis laktató. Kicsit citromos, de határozottan jelen van a túró. Én kipróbáltam ősrégi, besűrűsödött eperszörppel, és vaníliás gyümölcscukorral megszórva is. Hú de jó volt. Érdemes kipróbálni.

Aki nem szereti a túrógombócot, az tegyen egy próbát ezzel. Egy sovány túróval, teljes kiőrlésű darával, gyümölcscukorral készült változat pedig az alakjukért aggódóknak is megengedett.

Szeretitek a túrógombócot?