Az első fánkom

Egyszer már sütöttem fánkot, de az nem a klasszikus szalagos fánk volt, hanem egy olasz citromos fánk. Az egy fokkal könnyebb volt. A recept most kevésbé fontos, inkább az élmény fogott meg.

Apukám gyakran süt fánkot (nálunk ő a sütifelelős, ha kelt tésztáról van szó) és sokszor néztem, hogyan készül. A konyhában meleg, párás levegő, és az a jellegzetes nyers fánk tészta illat. Tészták szaggatódnak, pihennek, kelnek. Aztán sülnek. Előkerül a jó édes, házi baracklekvár és elkezdődik a fánkevés. Rosszullétig.

Mindezen emlékekkel felvértezve álltam neki, hogy megsüssem életem első szalagos fánkjait. A receptet a már jól bevált, itt-ott maszatos ínyesmester szakácskönyvéből néztem ki. Ő kissé túlzásba vitte a folyadék mennyiségét (ezt sikerült korrigálnom), én kicsit keveselltem benne a cukrot és véletlenül kihagytam a reszelt citrom héját. Összességében sok tapasztalattal gazdagodtam és egy erős négyest adnék a végeredményre. Legközelebb már tudom, mire számítsak, és talán nem leszek annyira megszeppenve.

Jöjjenek a hozzávalók:

25 dkg rétesliszt

3 tojás sárgája

3 dkg olvasztott, langyos vaj

5 dkg cukor

1,5 dl tej (ez már az ajánlott mennyiség)

1 ek rum

½ citrom reszelt héja

1 dkg élesztő + 1 tk cukor

½ l olaj a sütéshez

Először az élesztőt felfuttattam egy kis tejjel és 1 teáskanál cukorral. Közben megolvasztottam a vajat és kimértem a többi hozzávalót. Amikor az élesztő felfutott, fakanállal összekevertem az összes hozzávalóval és addig dolgoztam, amíg hólyagos lett. Negyven percig, langyos helyen pihentettem. Amikor megkelt, lisztezett deszkán hüvelykujj vastagságúra nyújtottam és fánkszaggatóval kiszaggattam. Sütőlapra tettem és langyos helyen, letakarva a kétszeresére kelesztettem a fánkokat. Amúgy is szeretem a kelt tészta állagát, de a fánk más tészta. Nagyon könnyed és selymes. Nem lehet eldönteni, hogy az ember kezéből elfolyik, vagy kirepül.

Egy fedeles serpenyőben felhevítettem az olajat, egy közepes gázrózsa maximumán. Mindenhol azt olvastam, hogy bő olajban kell kisütni. Szerintem bőven elég fél liter a sütéshez, mert úgyis a tetején úszkálnak a fánkok. Amikor a fánkok megkeltek, óvatosan a forró olajba tettem őket, rátettem a fedőt és kisebbre vettem a lángot alatta. Körülbelül 1 perc alatt meg is sültek (érdemes közben benézni a fedő alá, nehogy túlságosan megsüljenek). Ekkor átfordítottam őket és fedő nélkül, erősebb lángon ezt a felüket is megsütöttem. Egyszerre csak annyit sütöttem, hogy kényelmesen elférjenek. A kisült darabokat papírtörlőre szedtem. Kis idő után egy másik tálra tettem őket és megszórtam porcukorral.

Néha elgondolkodom, hogyan alakult ki a rétestészta vagy a fánk tészta. A kisült fánknak hihetetlen állaga van (legalábbis a házi fajtának). Sült, de mégis könnyed. Engem teljesen elbűvölt. Az íze jobb lett volna, ha több cukrot teszek bele, és nem felejtem ki a citromhéjat. Érdemes kipróbálni, bár inkább haladóbbaknak ajánlom.

Egy élmény volt…

Ti sütöttetek már fánkot?