2014. szeptember 27., szombat

Perec

A szombat nálunk általában a nem hagyományos ebédekről szól. Ilyenkor szoktunk házi készítésű gyorskajákat enni, ami otthon készítve persze egyáltalán nem gyors, viszont sokkal finomabb. Ma bajor hangulatban voltunk.
Egy német sörkertbe kiülve semeddig nem tart elmenni a sört kísérő fehér kolbászért, meg perecért. Az otthon készült fesztiválos ebédhez ehhez sajnos több idő kell. A sört, kolbászt beszereztük, de perec nélkül nem lett volna az igazi. Úgyhogy úgy döntöttem én fogom megsütni, úgyis mindig kíváncsi voltam, hogyan készül a perec. A recept Limara pékségéből való és szokás szerint nem csalódtam benne. Mi egy fél adaggal beértük. A sós máz helyett csak sós vízzel kentem meg a perecek tetejét.
Hozzávalók:
70 dkg liszt
2 tk só
1 ek cukor
7 dkg puha vaj
2 dl langyos tej
2 dl langyos víz
20 g friss élesztő
a főzéshez:
1 ek szódabikarbóna
a tetejére:
sós víz (ízlés szerinti sótartalommal)
A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kétszeresére kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam és 10 egyenlő részre osztottam. A tésztagombócokat ovális, 30 cm hosszú lappá nyújtottam, majd hosszabbik felüknél fogva feltekertem (így 30 cm hosszú hengereket kaptam). Közben egy nagy lábosban feltettem 1 liter vizet forrni, a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és egy sütőlapot kibéleltem sütőpapírral.
A rudakat nagyjából 70 cm hosszúra nyújtottam (hengergettem) úgy, hogy a közepe kicsit vastagabb legyen, mint a szélei. A rudakból pereceket formáztam.
Amikor a víz felforrt, beletettem 1 ek szódabikarbónát, majd a pereceket egyenként a forró vízbe tettem és mindkét felüket ½-½ percig főztem. Amikor elkészültek, szűrőkanállal az előkészített sütőlapra tettem őket és a tetejüket megkentem sós vízzel. A pereceket nagyjából 20 percig sütöttem, közben még egyszer megkentem sós vízzel.

A szebbeket sajnos megettük, így csak a kevésbé szépek érték meg a fotózást. Nagyon-nagyon finom, kívül ropogós, sós, belül puha, édeskés és foszlós. Magában is finom, de minek ennénk magában, ha egy jó kis német sörrel még finomabb. Meg bajor kolbásszal.

2014. szeptember 18., csütörtök

Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.
Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.
Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.
Hozzávalók 4 személyre:
1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)
1 bögre víz
1 bögre tej
¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)
1 rúd vanília
csipet só
4 db tojás
vaj a tepsi kikenéséhez
A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.
Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.

2014. szeptember 10., szerda

Sonkás sajtos palacsinta

Mostanában nagyon keresem a gyors, egyszerű, nem túl hagyományos recepteket, hogy minél többször frissen sült (főtt), nem túl unalmas étel kerüljön az asztalra. Hát ez éppen nem esik ebbe a kategóriába (nem annyira gyors, viszont eredeti), de ketten dolgoztunk a projekten és így egész gyorsan elkészült. Az eredeti recept ebben a videóban található angolul.
Hozzávalók a tésztához:
1 bögre (2,5 dl) liszt
1 bögre tej
1 db tojás
olaj a sütéshez
Hozzávalók a töltelékhez:
50 g vaj
50 g liszt
250 ml forró tej
só, bors, szerecsendió
1 (férfi) marék erős ízű reszelt sajt
4-5 szelet jó minőségű sonka felkockázva
pár ág petrezselyem apróra vágva
kevés chili pehely (elhagyható)
olaj a sütéshez
sajt a tetejére
A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.
Aztán elkészítettem a mártást (besamel). A vajat alacsony lángon felolvasztottam, majd kicsit megpirítottam benne a lisztet, végül apránként, folyton keverve hozzáöntöttem a forró tejet. Sóztam, borsoztam, őrölt szerecsendióval fűszereztem. Amikor besűrűsödött, lekapcsoltam alatta a lángot, majd belekevertem a sajtot, sonkát, petrezselymet, chili pelyhet.
A tésztához az összes hozzávalót csomómentesre kevertem. Egy serpenyőben olajat forrósítottam és kisütöttem a palacsintákat, 5 db lett belőle.
Egy tepsi (tűzálló tál) aljára kevés olajat öntöttem, a palacsintákat megtöltöttem (ahogy az a videón látható). Egy kevés tölteléket hagytam a végére, amit egy kis tejjel felhígítottam, hogy a palacsinták tetejére tudjam önteni. Végül megszórtam reszelt sajttal, és 10 percig sütöttem (grill alatt 7-8 perc).

Sajnos fotó nem készült a belsejéről, de igen guszta. Kicsit talán pancsos, de amíg a sütőben sülnek a palacsinták, pikk-pakk el lehet mosogatni. Tartalmas fogás. Egy jó erős ízű sajttal, és sonkával az igazi.

2014. szeptember 3., szerda

Boller

Kezdek rászokni a sütis reggelikre, és mivel lusta vagyok elmenni a pékségig (1 sarok), kénytelen vagyok máshogy megoldani. Úgyhogy mostanában sütés után a már kihűlt brióst, felszeletelt kalácsot stb. frissen beteszem a mélyhűtőbe (zacskóban). Reggel pedig, amíg lefő a kávé csak kiolvasztok pár darabot és meg is van a langyos, illatos reggeli.
Kicsit untam már a brióst meg a kalácsot és különben is most jöttünk vissza a messzi északról, adta magát, hogy kipróbáljam a bollert, a norvégok nemzeti sütijét. Eléggé hasonlóak voltak a receptek, de volt egy, ami különösen tetszett. Mert története van. Nem is akármilyen.
A tészta nagyon lágy, ettől titkon kétségbe is estem. Az első darabot még próbáltam lisztes kézzel megformálni, aztán hagytam az egészet és inkább fagyi adagoló kanállal dolgoztam tovább. A gombócok a kelesztés során szétterültek, de a sütés alatt összeszedték magukat és szép domborúra nőttek. Az eredeti recept itt található, a mennyiségeket nagyjából átszámoltam ml-re és grammra. A fél adagból is kb. 20 db boller lett. Ez a fél adag :)
Hozzávalók:
55 g olvasztott vaj
300 ml tej
100 g cukor
1 ek szárított élesztő
½ tk só
½ tk őrölt kardamom
360 g liszt, plusz még ha szükséges
¼ csésze mazsola (kb. 35 g) vagy csoki csepp (csoki apróra vágva), esetleg mindkettő
tojás a kenéshez
A tejet, vajat, cukrot és élesztőt összekevertem és 10 percig állni hagytam. Ezután belekevertem a többi hozzávalót és kb. 8 percig gyúrtam. Letakarva nagyjából egy órát hagytam kelni, langyos helyen. Ezután átgyúrtam a tésztát és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre golflabdánál kicsit nagyobb tésztagombócokat tettem. Érdemes nagyobb távolságot hagyni közöttük, mert kicsit szétterülnek kelés közben. Ismét kelesztettem őket 45 percig (langyos helyen, letakarva), és közben a sütőt is előmelegítettem 180 °C-ra. Amikor a sütik megkeltek, óvatosan megkentem őket a felvert tojással, végül aranybarnára sütöttem őket. Ez kb. 20 perc volt.

Tartalmas, abbahagyhatatlan, kissé fűszeres, puha, levegős finomság. Ezért érdemes reggel felkelni. (Mélyhűtőben bezacskózva is eláll, de nálunk nem tartott sokáig: egy héten belül elfogyott az összes.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...