Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.

Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.

Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.

Hozzávalók 4 személyre:

1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)

1 bögre víz

1 bögre tej

¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)

1 rúd vanília

csipet só

4 db tojás

vaj a tepsi kikenéséhez

A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.

Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.