Azon sütemények egyike, amit könnyű elkészíteni, igen
mutatós és még annál is finomabb.
A recept a Lajos-Hemző páros 99 sütemény és torta c.
szakácskönyvében található. Cukor helyett gyümölcscukor került bele, a liszt fele
teljes kiőrlésű volt.
Nagyon érdekes sütemény, és igen laktató. Elkészítése
pedig nem boszorkányság. De ahhoz, hogy ne faljuk fel az összes sütit egy ültő
helyünkben, nagy varázserő kell.
Hozzávalók:
125
g
puha vaj
125
g
cukor (vagy 95 g
gyümölcscukor)
¼ citrom reszelt héja, leve
2 db tojás sárgája és fehérje szétválasztva
kb. 100 g
liszt (a fele teljes kiőrlésű is lehet)
só
50-60 g
dió vagy mandula
barack lekvár
A vajat, cukrot, egy csipet sót, tojássárgákat,
citromlevet, citromhéjat habosra kevertem (a robotgép csodákra képes). Annyi
liszttel kevertem össze, hogy összeálljon, de ne ragadjon a kezemhez. Ez
nagyjából 100 g
volt.
A sütőt előmelegítettem takaréklángon (nálam gázsütőnél
150-160 °C)
és előkészítettem egy sütőlemezt sütőfóliával (lehet vajazott, lisztezett
tepsiben is sütni). A tojásfehérjéket villával felvertem egy kisebb tálban. A
diót durvára vágtam.
A tésztából diónyi golyókat formáltam, megforgattam a
tojásfehérjében, aztán meghempergettem a dióban, a sütőlemezre tettem és ujjal
benyomtam a tetejét, hogy kicsit kilapuljon, és legyen egy mélyedés a
közepében. Addig sütöttem, amíg egy kis színt kapott, és megrepedezett (sajnos
az időt nem néztem, de több mint fél óra volt). Amikor kisült, a mélyedésekbe
1-1 kk baracklekvárt tettem.
Hihetetlenül omlós és puha, pikánsan savanykás a tészta, a
ropogós sült dióhoz pedig nagyon jól megy a lekvár. Imádom. Házi feladat hétvégére :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése