Élesztős leveles tészta

Legelőször croissant sütöttem a pre-recept alapján, aztán jött a rendelés, hogy legyen ilyen tésztából sajtos stangli is nassolni. Kicsit másképp, de lett. Két receptet ötvöztem, ebből született ez a változat.

Első körben csak fél adag tésztát készítettem, mert ki akartam próbálni a receptet. De felesleges volt ez a bizalmatlankodás, nagyon finom lett, de igazából ugyanannyi meló van kétszer annyi tésztával is, szóval megéri egyszerre többet csinálni. Ez most a teljes adag.

Hozzávalók:

500 g liszt

120+30 g vaj

1 ek só

250 ml langyos tej

40 g friss élesztő

1 tk cukor

1 tojás a kenéshez

Az élesztőt felfuttattam ½ dl tejben 1 tk cukorral. Közben kimértem és átszitáltam a lisztet, és megolvasztottam 30 g vajat. A liszthez adtam a sót, az olvasztott vajat, a felfutott élesztőt, a maradék tejet, és közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle. Egy éjszakára a hűtőbe tettem pihenni (egy akkora műanyag dobozban, amiben van helye megkelni).

Másnap kivettem a tésztát, átgyúrtam és egy órát szobahőmérsékleten hagytam, hogy egy kicsit magához térjen.

Akkor kinyújtottam nagyjából ujjnyi vastagra, és nagyon figyeltem, hogy téglalap alakú maradjon. A 3 mm-es szeletekre vágott hideg vajat a tészta egyik felére tettem, és ráhajtottam a másik felét. A széleit kicsit összenyomkodtam. Lefóliázva, negyed órára visszatettem a hűtőbe.

Óvatosan kétszeresére nyújtottam, szabályos téglalap alakban. A két szélét középre hajtottam, majd félbe hajtottam. Így összesen négy réteget kaptam. Lefóliázva ismét betettem negyed órára a hűtőbe. Ezt a lépést még kétszer megismételtem.

Végül kinyújtottam, nagyjából 7-8 mm vastagra. Lehet belőle háromszögeket vágni, és hosszabbik oldaluknál feltekerni, ekkor kapjuk majd a croissant. Vagy simán 2-3 ujjnyi széles csíkokat vágni, ebből lesz a sajtos stangli.

A megformált tésztát kibélelt sütőlemezen letakarva szobahőmérsékleten 2 óráig kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tészta tetejét megkentem felvert tojással, (a stanglik tetejét megszórtam reszelt sajttal), végül arany színűre sütöttem. Mire elkészül, a tészta megkel, a közte lévő vaj pedig felforr és szétnyomja a tésztarétegeket. A külseje ropogós, a belseje puha, foszlós.

Hosszadalmas, de nem fárasztó művelet, főleg, hogy nagyon megéri a fáradságot. Nekem egy teljes meditációval felér ez a pepecselés. Nagyon jól kikapcsolt. Unatkozó háziasszonyoknak pedig különösen ajánlott :)