2012. december 15., szombat

Pirított gombás, tejszínes csirkemell



Mostanában kevesebb időm van főzni, ezért lassabb ütemben fogynak az alapanyagok, és gyorsabb ütemben töltődik fel a mélyhűtő a frissen fel nem használt alapanyagokkal. A kicsi mélyhűtővel való gazdálkodás már lassan kezd hasonlítani a sokobanhoz. Ahhoz, hogy valamit be tudjak tenni, két másikat ki kell venni, de előtte mindent át kell rendezni. Csak hogy egyszerűbb legyen a történet éppen a szeletelt gomba és a csirkemell voltak azok a szerencsések, akik elhagyhatták a frizsidert. Árválkodott egy kis tejszín a hűtőben, így elég egyértelmű volt, hogy ebből valami gombás tejszínes csirkemell lesz. Kicsit azért csavartam a dolgon: külön-külön pirítottam meg a gombát és a húst, és csak ezután főztem össze őket a fűszergombával megbolondított tejszínben.
Hozzávalók 2 személyre:
kb. 30 dkg csirkemell
30 dkg gomba
1 diónyi vaj
olíva olaj
1 dl tejszín
2-3 ek tejföl
só, bors, szerecsendió, szárított vargánya
A gombát felszeleteltem, a húst kisebb csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam. Egy magas falú serpenyőben olíva olajat forrósítottam, és megpirítottam benne a húst. Akkor jó, ha van egy kis színe már, de engedett egy kis levet. Amikor elkészült, lehúztam a tűzről, és szűrőkanállal kiszedtem a húst. A megmaradt szaftot visszatettem a tűzre, beletettem a vajat, felforrósítottam, és rádobtam a gombát. Nagy lángon pirítottam ezt is, hogy ne nagyon eressze ki a levét. Amikor elkészült, visszatettem a húst, felöntöttem a tejszínnel, és ízesítettem sóval, borssal, kicsi szerecsendióval. Belemorzsoltam néhány darabka szárított vargányát is. Ez utóbbi elhagyható, de nem érdemes (egy kis zacskó 400 Ft, de nekem elég sokáig elég szokott lenni és a gombás ételeket nagyon fel tudja dobni egy egész kis darabja is). A húst alacsonyabb lángon, fedő alatt főztem, amíg a szárított gomba is megpuhult. Végül pár evőkanál tejföllel ízesítettem.
Teljesen más lett, mint a megszokott, hagyományos változat. Mindennek sokkal erőteljesebb íze lett benne. A szárított gomba meg tényleg csodákat művel az étellel…

2012. december 11., kedd

Csicseriborsó curry



Régóta szerettem volna kipróbálni ezt az egyszerű, mégis különleges ételt. Ehhez persze az kellett, hogy kedd este legyen. Szerda az én napom, akkor azt eszem, amit akarok.
Ezeket a napokat általában arra használom, hogy olyat egyek, amit csak én szeretek. Többek között erre a napra esnek a vegetáriánus kaják és minden, amiben olyan van, amit a Zuram nem annyira eszik. Ráadás, hogy a barátaim is kértek tőlem csicseriborsós recepteket, remélem tetszeni fog nekik is :)
A recept a River Cottage vegetáriánus szériájából származik. Eredeti recept itt. Az eredeti receptben nincsen római kömény, én tettem bele, nekem így lett teljes.
Hozzávalók:
2 ek olaj
1 kisebb hagyma vékonyan felszeletelve
1 g fokhagyma apróra vágva
egy 2 cm-es gyömbérdarab megtisztítva, apróra felkockázva
2 tk currypor
pici őrölt chili
½ kk római kömény
őrölt koriander
1 db konzerv csicseriborsó átszűrve, leöblítve
5 ek jó minőségű ketchup
só, bors
½ citrom leve
Felforrósítottam az olajat, majd a hagymát nagyjából 8 percig pirítottam rajta. Aztán rászórtam a gyömbért, fokhagymát, fűszereket és 1 percig kevergetve tovább pirítottam. Végül ment rá a csicseriborsó, és a ketchup. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi szaftot szeretnék neki. Körülbelül 1-1,5 dl, de ízlés kérdése. Öt percig fedő alatt, lassabb tűzön összefőztem. Végül sóztam, borsoztam, és ráfacsartam a fél citrom levét. Rizst főztem hozzá köretnek, megbolondítva egy kis vajjal és citrommal.
Finom, tápláló, melegítő étek, ami nagyon gyorsan elkészül.

2012. december 9., vasárnap

Mandarinos rukkolasaláta



Elkezdődött az ínséges tél. Legalábbis zöldség és gyümölcsfronton. Különböző furmányos módokon próbálok meg zöldségeket meg gyümölcsöket erőltetni magunkba. Igyekszem újabb és újabb dolgokat kipróbálni, újabb kombinációkkal játszani. Így született ez a saláta is. Vettem rukkolát, mert mint kiderült nagyon szeretem (ő lett a szezon felfedezettje). A kesernyés, csípős ízét mandarinnal gondoltam ellensúlyozni, a színét pedig reszelt sárgarépával dobtam fel. Bár a képről lemaradt, pár szem apróra vágott aszalt fügét is megeszegettem hozzá.
Hozzávalók 2 személyre:
100 g rukkola
1 közepes sárgarépa
2-3 mandarin
olívaolaj, narancslé
só, bors
aszalt füge - fakultatív
A rukkolát átmostam, a sárgarépát lereszeltem, a mandarint cikkekre szedtem és felszeleteltem. Egy tálba halmoztam a hozzávalókat rukkola, répa, mandarin sorrendben, majd meglocsoltam olívaolajjal és egy kis narancslével, sóztam, borsoztam. Két kis kezemmel összeforgattam, ami egy elég reménytelen harc, mert a rukkola mindig feljön a tetejére, a répa meg lesüllyed. Nem küzdöttem tovább, inkább megszórtam az aszalt fügével és megettem az egészet.
Lehet barátkozni a rukkolával!

2012. december 5., szerda

Élesztős leveles tészta



Legelőször croissant sütöttem a pre-recept alapján, aztán jött a rendelés, hogy legyen ilyen tésztából sajtos stangli is nassolni. Kicsit másképp, de lett. Két receptet ötvöztem, ebből született ez a változat.
Első körben csak fél adag tésztát készítettem, mert ki akartam próbálni a receptet. De felesleges volt ez a bizalmatlankodás, nagyon finom lett, de igazából ugyanannyi meló van kétszer annyi tésztával is, szóval megéri egyszerre többet csinálni. Ez most a teljes adag.
Hozzávalók:
500 g liszt
120+30 g vaj
1 ek só
250 ml langyos tej
40 g friss élesztő
1 tk cukor
1 tojás a kenéshez
Az élesztőt felfuttattam ½ dl tejben 1 tk cukorral. Közben kimértem és átszitáltam a lisztet, és megolvasztottam 30 g vajat. A liszthez adtam a sót, az olvasztott vajat, a felfutott élesztőt, a maradék tejet, és közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle. Egy éjszakára a hűtőbe tettem pihenni (egy akkora műanyag dobozban, amiben van helye megkelni).
Másnap kivettem a tésztát, átgyúrtam és egy órát szobahőmérsékleten hagytam, hogy egy kicsit magához térjen.
Akkor kinyújtottam nagyjából ujjnyi vastagra, és nagyon figyeltem, hogy téglalap alakú maradjon. A 3 mm-es szeletekre vágott hideg vajat a tészta egyik felére tettem, és ráhajtottam a másik felét. A széleit kicsit összenyomkodtam. Lefóliázva, negyed órára visszatettem a hűtőbe.
Óvatosan kétszeresére nyújtottam, szabályos téglalap alakban. A két szélét középre hajtottam, majd félbe hajtottam. Így összesen négy réteget kaptam. Lefóliázva ismét betettem negyed órára a hűtőbe. Ezt a lépést még kétszer megismételtem.
Végül kinyújtottam, nagyjából 7-8 mm vastagra. Lehet belőle háromszögeket vágni, és hosszabbik oldaluknál feltekerni, ekkor kapjuk majd a croissant. Vagy simán 2-3 ujjnyi széles csíkokat vágni, ebből lesz a sajtos stangli.
A megformált tésztát kibélelt sütőlemezen letakarva szobahőmérsékleten 2 óráig kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tészta tetejét megkentem felvert tojással, (a stanglik tetejét megszórtam reszelt sajttal), végül arany színűre sütöttem. Mire elkészül, a tészta megkel, a közte lévő vaj pedig felforr és szétnyomja a tésztarétegeket. A külseje ropogós, a belseje puha, foszlós.
Hosszadalmas, de nem fárasztó művelet, főleg, hogy nagyon megéri a fáradságot. Nekem egy teljes meditációval felér ez a pepecselés. Nagyon jól kikapcsolt. Unatkozó háziasszonyoknak pedig különösen ajánlott :)

2012. november 30., péntek

Boszorkánypogácsa, nem boszorkányság



Azon sütemények egyike, amit könnyű elkészíteni, igen mutatós és még annál is finomabb.
A recept a Lajos-Hemző páros 99 sütemény és torta c. szakácskönyvében található. Cukor helyett gyümölcscukor került bele, a liszt fele teljes kiőrlésű volt.
Nagyon érdekes sütemény, és igen laktató. Elkészítése pedig nem boszorkányság. De ahhoz, hogy ne faljuk fel az összes sütit egy ültő helyünkben, nagy varázserő kell.
Hozzávalók:
125 g puha vaj
125 g cukor (vagy 95 g gyümölcscukor)
¼ citrom reszelt héja, leve
2 db tojás sárgája és fehérje szétválasztva
kb. 100 g liszt (a fele teljes kiőrlésű is lehet)
50-60 g dió vagy mandula
barack lekvár
A vajat, cukrot, egy csipet sót, tojássárgákat, citromlevet, citromhéjat habosra kevertem (a robotgép csodákra képes). Annyi liszttel kevertem össze, hogy összeálljon, de ne ragadjon a kezemhez. Ez nagyjából 100 g volt.
A sütőt előmelegítettem takaréklángon (nálam gázsütőnél 150-160 °C) és előkészítettem egy sütőlemezt sütőfóliával (lehet vajazott, lisztezett tepsiben is sütni). A tojásfehérjéket villával felvertem egy kisebb tálban. A diót durvára vágtam.
A tésztából diónyi golyókat formáltam, megforgattam a tojásfehérjében, aztán meghempergettem a dióban, a sütőlemezre tettem és ujjal benyomtam a tetejét, hogy kicsit kilapuljon, és legyen egy mélyedés a közepében. Addig sütöttem, amíg egy kis színt kapott, és megrepedezett (sajnos az időt nem néztem, de több mint fél óra volt). Amikor kisült, a mélyedésekbe 1-1 kk baracklekvárt tettem.
Hihetetlenül omlós és puha, pikánsan savanykás a tészta, a ropogós sült dióhoz pedig nagyon jól megy a lekvár. Imádom. Házi feladat hétvégére :)

2012. november 28., szerda

Édes-savanyú csirke nálunk



Nem vagyok az a nagy kínai evő, de van pár dolog, amit nagyon szeretek. Az édes savanyú is ilyen, de halkan megsúgom, kínai vendéglőben még sohasem ettem. Sajnos már nem emlékszem, milyen szakácskönyvből írtam ki a receptet. Kicsit kombináltam Jamie édes-savanyú marha receptjével, és ez lett belőle.
Kicsit bonyolultabb, és sokat kell utána mosogatni. Érdemes előkészíteni mindent, mert a sütés már gyorsan megy. Tanuljatok a hibámból és ne este, munka után álljatok neki…
Hozzávalók 4 személyre:
40 dkg csirkehús kis 1x1 cm-es kockákra vágva
2+2 ek szójaszósz
1 tojás fehérje
1 tk só
Bors, kínai ötfűszer keverék
3 ek + 1 tk keményítő
1-1 db piros és sárga/zöld kaliforniai paprika kockára vágva
1 db sárgarépa vékonyan felkarikázva
1 kisebb fej vöröshagyma nagyobb kockára vágva
1-2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 db ananászkonzerv leszűrve, a leve félretéve
3 ek ketchup
3 ek ecet
3 ek cukor
olaj a sütéshez
Először előkészítettem a húst. Összekevertem 2 ek szójaszószt, a tojásfehérjét, 1 tk sót és 3 ek keményítőt, majd beleforgattam a húst és fél órát hagytam állni. Közben összevágtam a zöldségeket, leszűrtem az ananászt (a levét félretettem) és kikevertem a mártást. Ehhez tálba tettem 3-3 ek ketchupot, ecetet és cukrot, 1 tk keményítőt, az ananász leszűrt levét és 2 ek szójaszószt.
A húst bő olajban arany barnára sütöttem. A bő olaj itt nagyjából ½-1 litert jelent. Egyszerre csak kisebb adagokat sütöttem ki, hogy a húsok ne tapadjanak össze, és minden oldalról jól átsüljenek. Ez csak azért veszélyes, mert mire kisül a második adag, az első simán „elpárolog”.
Amikor a hús kisült, a wokban pár ek olajat forrósítottam, rádobtam a fűszerkeveréket, majd a répát. Egy percig pirítottam, aztán ment rá a hagyma és a fokhagyma, 2 perc pirítás. Végül a paprika került bele, azt is egy percig pirítottam. Nem sütöttem tovább, hogy roppanósak maradjanak a zöldségek. Aztán hozzákevertem a húst, ananászt és a mártást. Forraltam pár percig, hogy kicsit besűrűsödjön a leve. Végül ellenőriztem a fűszerezést (só, bors). Főtt rizzsel tálaltam.
Tudom, hogy fényévekre vagyok az eredeti kínai édes-savanyútól, de nekünk ez édes-savanyú volt.

Elnézést a képminőségért, de minden tiltakozásom ellenére tönkrement a fényképezőgépem. Kollégáink már dolgoznak a hiba elhárításán…

2012. november 18., vasárnap

Madártej


Már nem is tudom hogyan történt, egyszer csak arra jutottunk, hogy csináljak madártejet. Még sosem készítettem, mindig csak Anyukámat kértem meg, hogy lécci-lécci legyen madártej. És valamiért sosem lestem el tőle, hogyan csinálja, pedig isteni finomra szokott sikerülni. (Halkan megjegyzem, olyan finomat még sehol sem ettem.)
Fogtam hát a szakácskönyveket és alaposan áttanulmányoztam, hogyan is készül, végül mentem a saját fejem után. Eléggé féltem tőle a tegnapi sikertelenség sorozat után, de azért nagyon összpontosítva nekiláttam. Tudtam, hogy sosem lesz olyan, mint Anyué, de egyszer nekem is el kell kezdenem. A végére már látszott, hogy ez nem is annyira bonyolult, mint gondoltam. Közepesen könnyű, és gyakorlatilag csak tej, tojás és cukor kell hozzá. A cukor mennyiségén nyugodtan lehet változtatni. Én gyümölcscukrot használtam, az evőkanál itt csapott evőkanál volt. „Rendes” cukornál lehet púpozott evőkanál is. A vaníliás cukor házi volt, tehát a tejbe kerültek vaníliadarabok és magok is.
Hozzávalók 4 személyre:
3 db tojás
6 dl tej
2 tk liszt
a fehérjéhez 1 ek (por)cukor
a sárgájához 2 ek cukor
a tejhez 2 ek vaníliás cukor (1 csomag, ha boltit használunk)
Először a tejet egy teflon lábosban, alacsony lángon, 2 ek vaníliás cukorral feltettem melegedni. Néha ránéztem és megkevertem, hogy ne ragadjon le az alja.
Közben szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjét egy csipet sóval és egy evőkanál cukorral kemény habbá vertem. Ennek ismertetőjele, ha a habverőt kihúzva csúcsocska képződik, ami nem hajlik el. Kicsit bátrabb megoldás, ha a tálat fejjel lefelé fordítjuk, ha a hab nem mozdul el, elég kemény. Elvileg mostanra a tej is felforrt.
A tejbe evőkanálnyi méretű habgaluskákat szaggattam. Nem szabad egyszerre túl sokat beletenni, mert legalább kétszeresére dagad a tojáshab. Alacsony lángon, fedő alatt 1-2 percig főztem, de nagyon résen kell lenni, nehogy kifusson a tej. Aztán megfordítottam a galuskákat, és további egy percig főztem. Végül tálra szedtem a habfelhőket.
A tejet átszűrtem, és kiegészítettem, hogy megint 6 dl legyen. A tojássárgákat habosra kevertem 2 ek cukorral és a liszttel, majd lassan csorgatva hozzákevertem a meleg tejet. Visszatettem a tűzre, és állandóan keverve besűrítettem. Csak akkor öntöttem a tojáshab felhők alá, amikor langyosra hűlt. (Ha a sodó túl sűrű, lehet még tejjel hígítani.)

Megjegyzés: én házi vaníliás cukrot szoktam készíteni. Ami azt jelenti, hogy fél kg (gyümölcs)cukorhoz veszek egy rúd vaníliát (250 Ft). Félbehasítom, kikaparom a magjait, a megmaradt hüvelyt 3-4 részre töröm, és a magokkal együtt hozzákeverem a cukorhoz. Jól záródó üvegben 2 hétig érlelem.

2012. november 15., csütörtök

Hagymaleves



Ismét egy csodálatosan egyszerű, ám annál finomabb leves.
Történt ugyanis, hogy lebetegedtem, és a szervezetem olyan dolgokat követelt, amiből az a kép rajzolódott ki, hogy hagymalevest kell ennem. Hagyma, fokhagyma, kakukkfű, bors csupa légút tisztító tulajdonsággal bír. De a készítés alatt jöttem rá, hogy nem is igazán a végeredmény gyógyít majd, hanem a folyamat. A hagyma pucolásával járó könnyfacsaró mellékhatásokat mindenki ismeri. A párolás során a fedőt felemelve felcsapódó fokhagymás kakukkfüves hagymagőz egy elég sokkoló fajtája az inhalálásnak. A maradék vírust, ami ezt túlélte, a forró leves biztosan kiűzte.
Elolvastam pár receptet, nagyjából ugyanazt írták, de ez volt a legegyszerűbb. Különösen tetszett benne, hogy magából a hagymából igyekszik kihozni a legtöbbet különböző eljárásokkal. Na nem kell bonyolult dolgokra gondolni, egyszerű párolás-pirítás-főzés kombinációról van szó. Se bor, se tejszín, semmi flanc. Érdemes igazi húslevest használni hozzá, ettől lesz jó tartalmas a leves.
Hozzávalók 2-3 személyre:
4 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pár ág kakukkfű
1 babérlevél
½ l húsleves
1-2 ek olívaolaj
1 diónyi vaj
só, bors, szerecsendió
A hagymát sűrű szipogások közepette felkarikáztam, a fokhagymát apróra vágtam. Egy teflon edényben olívaolajat melegítettem és lassú tűzön felolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a hagymákat, kakukkfüvet és a babérlevelet és fedő alatt lassan, 15 percig pároltam. Közben párszor megkevertem. Ha kell, lehet alá önteni egy kevéske vizet. Ezután feltekertem a lángot, levettem a fedőt és a hagymát aranybarnára pirítottam. Felöntöttem a húslével és fedő alatt, lassan tovább főztem 20 percig. Végül picit megsóztam, borsoztam és tettem bele egy csipet őrölt szerecsendiót.
A jó öreg party grillben sajtot olvasztottam egy kenyérszeletre, ezt mártogattam a levesbe. Csodálatos, aranyszínű, illatos, édes, mégis fűszeres. Testnek, léleknek egyaránt gyógyír.

2012. november 11., vasárnap

Tepertős pogácsa



Hogy teljes legyen a blog pogácsa repertoárja, egy tepertős következik. Abból is az élesztős leveles fajta, hogy bonyolítsam.
Kicsit melléfogtam a töpörtyűvásárlással, mert nem a zsíros, omlós fajtát szeretjük, hanem a ropogósabbat, de ez ugye már csak a kóstolás után derült ki. Ez a kevésbé kisütött fajta viszont tökéletesen alkalmas volt a pogácsába. A recept alapja a Nagy süteménykönyvből származik, kisebb módosítással, a technológia viszont mi más is lenne, mint a már jól bevált Ínyesmester hajtogatott leveles tésztájánál leírtak. A tészta élesztős, azaz kelt, a közé került töpörtyűs réteg viszont foszlós rétegekre osztja. Ezért szeretjük.
Hozzávalók:
A tésztához:
30 g friss élesztő
50 ml tej
csipet cukor
500 g liszt
1 dl tejföl
8 dkg zsír
A rétegeléshez:
250 g tepertő
őrölt bors
1 db tojás a kenéshez
Az élesztőt felfuttattam a tejjel és a cukorral. Közben kimértem a tészta többi hozzávalóit, és ledaráltam a töpörtyűt. A lisztből két evőkanálnyit a töpörtyűbe tettem, és két kanál töpörtyűt a tésztához. A tésztát jól összegyúrtam, a töpörtyűt pedig elkevertem a 2 evőkanálnyi liszttel.
A hajtogatás menete a következő:
A tésztát négyzet alakúra nyújtottam, rákentem a töpörtyűs krémet és egyenletesen megszórtam borssal. Mindkét oldalát behajtottam középre, majd az alsó és felső végét is. Pihentettem fél órát, majd újra kinyújtottam és hajtogattam a fenti módon. Pihentetés, gyötrés még kétszer megismételve, összesen négyszer. Aztán a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, a tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, tetejét késsel bekockáztam, majd kiszaggattam. A pogácsákat sütőlemezre tettem, és megkentem a felvert tojással. Nagyjából 20 percig sütöttem, amíg szép színt kapott.
Őszintén bevallom, nem szeretem a tepertős pogácsát, de ez nagyon finom. Ennél jobb reklám szerintem nem kell neki.

2012. november 6., kedd

Elmélkedés egy csirkéről



Azért vágtam bele az egész csirkébe, mert kicsit elriasztott az a rengeteg jobb meg bal láb a csirkésnél. Hány csirkéből van az a kupac? Talán a lelkiismeretem megnyugtatására, talán a nosztalgia miatt, de fél évvel ezelőtt vettem egy egész pucolt állatot, hogy saját magam dolgozzam fel. (A szerencsés kertesházlakók szaladgáló csirkékkel most nyugodtan kinevethetnek.) Természetesen az ár-érték arány sem egy utolsó szempont ennél a történetnél.
Jobb kezemben „előkezelt” csirkével, bal kezemben laptoppal nekiálltam videókat keresni, hogyan is kell szétkapni egy ilyen jószágot. Aztán mégis a gyerekkori emlékeim győztek, és a nagymamámtól és anyukámtól ellesett technikát alkalmaztam. Hozzáteszem, egy hentes biztosan sírva fakadt volna, ha látja, mit csinálok. Mivel most nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, leginkább ezt a két videót ajánlom a bátor próbálkozóknak: bontás, mell filézés.
Régi szakácskönyveket olvasgatva, nagyon megtetszett, hogy eleink mennyire jól hasznosítottak mindent, semmit nem hagytak veszendőbe menni. Szóval végy egy csirkét, meg egy mélyhűtőt és rengeteg csodás étel születik majd belőle. Az eltelt fél év alatt nagyon bevált az eljárás és a következő igen takarékos ételsor született.
Egy nagyobbacska csirkéből nagyjából 4-4 személyre való mell és comb hús jön ki. A csirkemellet kirántom, vagy megsütöm. A combból általában csirkepaprikás készül, aminek a maradéka másnap hortobágyi húsos palacsinta lesz.
Az aprólékból sok zöldséggel tartalmas húslevest szoktam főzni. Általában jó nagy adagot. Nem szokott elfogyni, úgyhogy a lé fél literes adagokban, leszűrve megy a mélyhűtőbe. Később jó lesz alaplének főzelékhez, rizottóhoz vagy krémlevesekhez. Levesben főtt zöldség is ki szokott maradni, ezt kicsit felturbózva, franciasalátába teszem. Az ötletet egy régi szakácskönyvből vettem és teljesen más íze lesz így a salátának, mintha simán megpárolnám a zöldségeket. A maradék főtt húsból húskrém készül, esetleg egy hússaláta.
Szóval ennyi minden remek dolog kihozható egy csirkéből a mélyhűtő azon csodás tulajdonságával, hogy elnyújtható a felhasználás. Kivételesen nem mondom, hogy feltétlenül próbáljátok ki, de érdemes kicsit eljátszani a gondolattal, meg a „semmi nem vész kárba” filozófiával a konyhában is.

2012. október 24., szerda

Őszi csatni (szilva, alma, körte, mazsola)



Hát ez egy elég kacifántos történet. Az egész úgy kezdődött, hogy vettem szép szilvát. Szépnek szép volt, de elég kemény, úgyhogy kitaláltam, hogy csatnit csinálok belőle. Találtam egy szimpatikus kis receptet, amihez nagyjából minden volt itthon, de addig húztam, halasztottam a főzést, hogy elfogyott a második fő komponens, az alma. Aztán elmentem, és vettem almát. Mire nekiálltam, elfogyott a gyömbér. Elmentem és azt is vettem. Nagyjából egy hónap csúszással nekiálltam megfőzni. Ennyi idő alatt a szilva is megpuhult, úgyhogy nyugodtan megehettem volna. De nem ettem, mert csakazértis csatnit kell főzni…Persze főzés közben derült ki, hogy aszalt szilva sincs itthon, ezért némi gondolkodás után arra jutottam, hogy mazsolát teszek bele.
De végre elkészült és nagyon finom lett. Jó édes, ragacsos, gyümölcsös.
A recept „Pam the Jam” River Cottage befőző szakemberétől származik. Legközelebb azért azt is ki szeretném próbálni.
Hozzávalók 6 kis üveghez (2 dl-es):
½ kg szilva
75 dkg alma, körte
25 dkg lilahagyma, vagy salotta
125 g aszalt szilva vagy 75 g mazsola
250 g barna cukor
300 ml almaecet (bio)
pici só
1 ek chili pehely, vagy 2-3 kis friss chili
A fűszeres zacskóba:
1 tk bors
1 tk mustármag
25 g gyömbér
A fűszeres zacskót 3 réteg gézből készítettem, belecsomagoltam a fűszereket.
A szilvát kimagoztam, 4-be vágtam. Az almát, körtét megpucoltam, felkockáztam. A hagymát kicsi, de nem túl kicsi kockákra vágtam (nagyobb, mint a pörkölt alá). Az összes hozzávalót lábosba tettem és fedő alatt lassan felforraltam. Utána 2 és fél órán keresztül, fedő nélkül, takarékon forraltam. Közben fél szemem a csatnin, és gyakran kevertem rajta egyet, nehogy odakapjon.
Amikor elkészült, még forrón kifertőtlenített üvegekbe tettem, 5 percre fejre állítottam őket, aztán dunsztban hagytam kihűlni.
Ez egy nagyon édes, de egyben savanykás, gyümölcsökben gazdag, kellemesen fűszeres csatni. Ragacsos, ahogy kell. Sült húshoz, sült kacsához pont jó lesz.

2012. október 20., szombat

Csirke fajita



Ez eddig a legmegdöbbentőbb recept Jamie főzőiskolájából. Semmi más, csak csirke, paprika és hagyma. Háromféle fűszer: bors, paprika, római kömény. És ezekből valami olyan finom dolog jött ki, amire nem számítottam.
Nagyjából 20 perc alatt elkészült. A csirke és a zöldségek rövid ideig sültek grillserpenyőben, nagy lángon. A mélyhűtőből került alá házi tortilla. És ha lett volna hozzá türelmem, csináltam volna hozzá paradicsomsalsát és guacamolét, de ez most elmaradt. Tudom, ez így nem teljes, de én így is oda voltam meg vissza.
Hozzávalók 2-3 személynek:
40 dkg csirkemell filé
1 közepes lilahagyma
1 közepes kaliforniai paprika
1 kk pirospaprika vagy őrölt chili
1 kk római kömény
só, bors, citromlé, olíva olaj
4 tortillalap
joghurt
Extra: guacamole, paradicsom salsa
A paprikát és a húst nagyjából egyforma méretű csíkokra vágtam, a hagymát vékonyan felszeleteltem. Mindezeket tálba tettem, sóztam, borsoztam, megszórtam a chilivel és a római köménnyel. Végül ráfacsartam egy fél citrom levét és meglocsoltam némi olíva olajjal. Fél órát pihentettem. Lehet kevesebb időt is állni hagyni, a lényeg, hogy legalább 5 perc legyen. Közben össze lehet rakni a guacamolét és a salsát.
Felforrósítottam a grillserpenyőt, rászedtem a zöldséges húst, és állandóan mozgatva, maximális lángon nagyjából 10 percig pirítottam, amíg a hús is átsült.
Az átmelegített tortillalapokat megkentem joghurttal, rászedtem egy adag zöldséges húst, föltekertem és megpróbáltam kulturált módon elfogyasztani. Hát nem sikerült. De ez ne riasszon vissza senkit, ma már minden boltban kapható szalvéta, az sok mindent megold.
A hús fűszerezése nagyon jól illik a sült paprikához, de az egészben a legjobb a fűszeres sült, karamellizált hagyma. Hm.
Megfőztem, megtanultam, továbbadom. Próbáljátok ki!

2012. október 16., kedd

Almás kenyérpuding



Abszolút híve vagyok a kaja újrahasznosításnak is, és külön öröm volt számomra, hogy a szikkadt kenyér, meg kenyérmorzsa felhasználására is találtam megoldást. Legalább a zsemlemorzsa is örülhet, hogy nem mindig csak a rántott húsban végzi.
A River Cottage Every Day szériájának egy teljes epizódja szól a kenyérről. Itt volt ez a recept is. Már most kijelenthetem, hogy aki nem szereti az édes bundáskenyeret, annak valószínűleg nem fog ízleni. Bár nem annyira édes, de az átlag magyar ízlésnek kicsit talán furcsa lehet.
Teljesen hétköznapi alapanyagokból készül, egészen egyszerű módon. Csak arra kell odafigyelni, hogy a zsemlemorzsa, vagy a száraz kenyér ne legyen avas. Bolti morzsa semmiképpen nem jó, mert az túl apró szemű. Meg különben is, tessék összegyűjteni a száraz kenyér meg kifli csücsköt és mehet is a darálóba.
Ehhez a recepthez jobb a cafatokra tépkedett szikkadt fehérebb kenyér, de ezzel a nagy szemű morzsával sem volt rossz. Az eredeti recept nem írja, de én egy kicsit megfűszereztem, mert az hiányzott volna belőle.
Hozzávalók:
50 g vaj (35+15)
250 ml tej
150 ml tejszín
2 db tojás
2 db tojás sárgája
(fakultatív: fűszernek lehet a tejhez keverni pici fahéjat, kardamomot és egy leheletnyi szegfűszeget, azt nagyon óvatosan, mert erős fűszer)
75 g cukor
125 g szikkadt fehér kenyér összetépkedve (vagy nagy szemű zsemlemorzsa)
3 db desszert alma (lehet alma, körte vegyesen)
3 tk barna cukor
A tűzálló tálat kikentem egy kis vajjal.
A tejet és a tejszínt felforraltam (nem kell, hogy bugyogjon).
A tojásokat és a sárgákat kikevertem 2 ek cukorral, majd lassan, folyamatosan hozzákevertem a tejes keveréket. Végül belekevertem 75 g morzsát és másfél órát hagytam állni.
Közben megpucoltam az almákat, cikkekre vágtam. Egy serpenyőben 15 g vajat olvasztottam, és néha átforgatva őket, arany barnára pirítottam benne a gyümölcsöt. Ez nagyjából 10 percig tartott. A végén rászórtam a 3 tk cukrot és rövid ideig a tűzön hagytam karamellizálódni. Félretettem.
A sütőt előmelegítettem 180°C-ra.
A tál aljára szórtam a gyümölcsöket, ráöntöttem a tojásos morzsát. Végül összekevertem a maradék cukrot, morzsát és vajat és a tetejére szórtam.
Fél óráig sütöttem, amíg a teteje kissé arany barna lesz, és a tojásos réteg is szilárd egy kissé, de azért nem főtt tojás.
A gyümölcs selymes és savanykás, rajta a remegős krém, a teteje meg ropogós és édes. Nagyon laktató, jó kis télies édesség.

2012. október 9., kedd

Krumplifőzelék



Meglepődve vettem észre, hogy eddig visszatartottam a krumplifőzelék receptjét. Végtelenül egyszerű. Annyira, hogy elgondolkodtam, tényleg feltegyem-e. De hát nem csak gasztro, hanem blog is, és ez is előfordult a konyhában. Amúgy abszolút egyetértek Apukám nézetével, miszerint jó főzeléket készíteni a legnehezebb dolog. Senki nem szereti a nyers lisztgalacsinokat, meg a sótlan esetleg elsózott , folyós vagy kőkemény főzeléket. Úgyhogy ne csináljatok ilyet :)
A második dolog volt, amit megtanultam elkészíteni, és azóta is ugyanúgy készítem. Hetekig el tudnék élni rajta. Ez amolyan tejfölös, babérleveles, borsikafüves fajta, ami fasírttal az igazi. Természetesen sokat számít a krumpli minősége, fajtája is. Szerintem a sárga, lisztesebb fajta a legjobb erre a célra (azt hiszem Ella a fajtaneve).
Hozzávalók 2 személyre:
½ kg krumpli
1-2 db babérlevél
1 kis doboz tejföl
1 ek liszt
borsikafű
A krumplit meghámoztam, karikára vágtam és annyi sós vízzel tettem fel főni, amennyi éppen ellepi. (Lehet leveskockás vagy vegetás vízben is.) Beletettem a babérlevelet és megfőztem. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel és borsikafűvel elkevert tejfölt. Felforraltam, és picit főztem, amíg a liszt is megfőtt. És kész is. Érdemes kivenni belőle a babérlevelet, mert az állás alatt a babérlevél körül megkeseredik a habarás. (Meg nem túl kellemes dolog ráharapni sem.)
Igazi, „semminincsitthonmitfőzzek” kaja.

2012. október 6., szombat

Rácsos almás pite



Ősz van. Gyümölcs van. Kert híján örömmel fogadok minden nemű terményt, amiből más szerencsés kerttulajdonosok már besokalltak. Így jártam az almával is. Mivel rendes házi almáról van szó, nem voltak makulátlanok. Néha többet kellett kivágni, mint amennyi a végén megmaradt belőle. Na, az ilyen esetekre legjobb az almás pite. Egy hibátlan almát inkább megeszek magában.
Egy recept már van fent, most kipróbáltam egy másikat is. Ez egy kicsit több összetevőből áll, szerintem finomabb is. De ez ízlés kérdése. A recept a Lajos-Hemző páros 99 Házi sütemény c. könyvéből származik. Kicsit változtattam rajta: került bele teljes kiőrlésű liszt, gyümölcscukor és zabpehely is. A keverést nem bonyolítottam, minden ment a késes robotgépbe. Így nem olvadt meg a vaj a kezem melegétől és nem áztatta el a tésztát.
Hozzávalók egy hadseregnek:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g simaliszt
250 g vaj
95 g gyümölcscukor
12 g sütőpor (1 tasak)
20 g vaníliás cukor (2 tasak)
3 db tojás
2 ek tejföl
csipet só
A töltelékhez:
1 kg alma
75 g gyümölcscukor
½ kk fahéj
½ citrom reszelt héja és leve
plusz 30 g zabpehely
1 db tojás a kenéshez
A sütőport jól összekevertem a liszttel, aztán a tészta hozzávalóit késes robotgépbe tettem és összedolgoztam. Először finom morzsalékos lesz, aztán összeáll egy gombócba. Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe 1 órára pihenni. (Ha sietek, a mélyhűtőbe szoktam tenni, és akkor nem kell olyan sokáig pihentetni.)
Közben az almát megpucoltam és vékonyan felszeleteltem (felszeleteltettem Juliska robotgéppel), és összekevertem a cukorral, fahéjjal, citromhéjjal. Meglocsoltam citromlével.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tésztát kettéosztottam (alja peremmel és teteje lesz majd), kinyújtottam. A nagyobbat sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, megszurkáltam villával, megszórtam a zabpehellyel, végül rátettem a kicsit kinyomkodott almát. A kisebbik tésztadarabot is kinyújtottam, de ebből hosszanti, kb 1 cm széles csíkokat vágtam, amit nem túl szorosan fektettem az almarétegre. Összeértek, de azért volt közöttük hely hogy a gőz ki tudjon jönni. Tetejét megkentem a felvert tojással és addig sütöttem, amíg szép aranybarna színt kapott.
Nagyon jó kis tészta, igen elégedett vagyok vele. Puha, mégis omlós. Az alma így felszeletelve kicsit ropogós maradt, de ez nem ment a minőség rovására.

2012. október 1., hétfő

Pórés, gombás, csirkés pite



Inkább ál-pite, mert a tészta nem omlós, hanem leveles, de így sokkal jobban néz ki. A lényeg, hogy zöldséges csirkeragu gőzölög a tészta alatt.
Jamie 30 perces kajáiban láttam hasonló receptet, de mivel nem találtam meg a pontos leírást, mentem a saját fejem után. Úgyhogy kicsit erőszakos leszek és a receptet magaménak tekintem. Már csak azért sem lesz 30 perces, mert a tészta 35 percig sült, de az összerakáshoz 10-15 perc is elég volt. Elégedett vagyok.
Egy hiba volt csak a rendszerben, az aldis leveles tészta előre ki van porciózva, így nehéz pontosan lefedni a cuccot. Ezért azt javaslom, olyat szerezzetek be, amit csak kicsit nyújtani kell, de egyben van.
Hozzávalók 2 nagyon éhes megtermett férfinak vagy 3 normál fogyasztású felnőttnek:
Kb. 20 x 30 cm-es tepsihez
40 dkg csirkemell
1 nagy póré
30 dkg gomba
½ l csirke húsleves (lehet kockából is)
1 ek mascarpone vagy sajtkrém
1 tk mustár
1 ek liszt
olívaolaj, diónyi vaj
só, bors, csipet szerecsendió
500 g leveles tészta (lehetőleg egyben legyen)
1 db tojás a kenéshez
A húst felkockáztam. A pórét megtisztítottam és először hosszában négybe vágtam, aztán felkockáztam. A gombát megmostam és tönkjével együtt felszeleteltem. A húsleves nagy részét felforraltam.
Egy serpenyőben kevés olívaolajat forrósítottam, felolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a pórét és pár percig pirítottam, aztán a húst, és fehéredésig sütöttem. Végül hozzáadtam a gombát, sóztam, borsoztam és megszórtam egy kis szerecsendióval.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A húsleves egy kisebb részében (kb. 1 dl) csomómentesen elkevertem a lisztet. A csirkéhez adtam a mustárt, a lisztes keveréket, a sajtkrémet, végül felöntöttem a húslevessel és jól összekevertem. Pár percig kisebb lángon forraltam. Amikor elkészült, tepsibe öntöttem, befedtem a tésztával, de nem légmentesen, hogy a ragu sütés alatt be tudjon sűrűsödni. A tésztát megkentem a felvert tojással és betoltam a sütőbe. Addig sütöttem, amíg a tészta feljött és szép színt kapott.
Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz, kicsit féltem, hogy nem fog feljönni a tészta. Selymes ragu, ropogós tészta, na meg látványnak sem utolsó.

2012. szeptember 26., szerda

Mandulás puffancs



Megint édes reggelis időszak köszöntött be. Főleg, hogy most már több energiára van szüksége az agyamnak is. Kicsit már untam a brióst, viszont szerettem volna valami jó kis töltött kelt tésztás „apró” sütit reggelikhez. Mivel már nincs annyi időm pepecselni, nem akartam bonyolítani. Keresgéltem, gondolkodtam, aztán ez lett belőle.
Hozzávalók 12-14 db-hoz:
50 g darált mandula
50 g teljes kiőrlésű liszt
400 g sima liszt
1 db tojás
15 g friss élesztő
4 ek gyümölcscukor
30 g olvasztott vaj
2 dl langyos tej
1 kk só
+1 db tojás a kenéshez
Először összekevertem a mandulát, liszteket, cukrot, sót. Az élesztőt elkevertem a langyos tejben, majd a vajjal, és a tojással együtt a liszthez kevertem. Összegyúrtam és langyos helyen duplájára kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tésztát 12 egyforma részre osztottam, golyót formáltam belőlük és szilikon muffin formába tettem őket. Tetejüket megkentem a felvert tojással és 20 percig sütöttem. Újból megkentem tojással és még addig sütöttem, amíg szép színt kapott. Nagyjából 10 perc volt.
Lehet tölteni is, én most házi karamellt tettem a közepébe (1-1 teáskanállal mindegyikbe), de csokival vagy kakaókrémmel sem lehet rossz.
Miután kihűlt, pár darab kivételével a többséget betettem a mélyhűtőbe és reggelente mikróban kiolvasztottam egyet-egyet a kávéhoz. Egészen frissnek hatott.
Puha, mandulás csoda, a karamelltöltelékkel pedig eszméletlenül finom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...