Rácsos almás pite

Ősz van. Gyümölcs van. Kert híján örömmel fogadok minden nemű terményt, amiből más szerencsés kerttulajdonosok már besokalltak. Így jártam az almával is. Mivel rendes házi almáról van szó, nem voltak makulátlanok. Néha többet kellett kivágni, mint amennyi a végén megmaradt belőle. Na, az ilyen esetekre legjobb az almás pite. Egy hibátlan almát inkább megeszek magában.

Egy recept már van fent, most kipróbáltam egy másikat is. Ez egy kicsit több összetevőből áll, szerintem finomabb is. De ez ízlés kérdése. A recept a Lajos-Hemző páros 99 Házi sütemény c. könyvéből származik. Kicsit változtattam rajta: került bele teljes kiőrlésű liszt, gyümölcscukor és zabpehely is. A keverést nem bonyolítottam, minden ment a késes robotgépbe. Így nem olvadt meg a vaj a kezem melegétől és nem áztatta el a tésztát.

Hozzávalók egy hadseregnek:

100 g teljes kiőrlésű liszt

400 g simaliszt

250 g vaj

95 g gyümölcscukor

12 g sütőpor (1 tasak)

20 g vaníliás cukor (2 tasak)

3 db tojás

2 ek tejföl

csipet só

A töltelékhez:

1 kg alma

75 g gyümölcscukor

½ kk fahéj

½ citrom reszelt héja és leve

plusz 30 g zabpehely

1 db tojás a kenéshez

A sütőport jól összekevertem a liszttel, aztán a tészta hozzávalóit késes robotgépbe tettem és összedolgoztam. Először finom morzsalékos lesz, aztán összeáll egy gombócba. Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe 1 órára pihenni. (Ha sietek, a mélyhűtőbe szoktam tenni, és akkor nem kell olyan sokáig pihentetni.)

Közben az almát megpucoltam és vékonyan felszeleteltem (felszeleteltettem Juliska robotgéppel), és összekevertem a cukorral, fahéjjal, citromhéjjal. Meglocsoltam citromlével.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tésztát kettéosztottam (alja peremmel és teteje lesz majd), kinyújtottam. A nagyobbat sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, megszurkáltam villával, megszórtam a zabpehellyel, végül rátettem a kicsit kinyomkodott almát. A kisebbik tésztadarabot is kinyújtottam, de ebből hosszanti, kb 1 cm széles csíkokat vágtam, amit nem túl szorosan fektettem az almarétegre. Összeértek, de azért volt közöttük hely hogy a gőz ki tudjon jönni. Tetejét megkentem a felvert tojással és addig sütöttem, amíg szép aranybarna színt kapott.

Nagyon jó kis tészta, igen elégedett vagyok vele. Puha, mégis omlós. Az alma így felszeletelve kicsit ropogós maradt, de ez nem ment a minőség rovására.