Gazpacho

Gondoltam felkészülök a mára beígért rettentő kánikulára, de szerencsére itt ma megúsztuk. Hideg levessel vérteztem fel magam. Gazpachoval. Gyakorlatilag nyers zöldségleves (turmix), de igen jó hűsítő hatása van. Ha viszont gazpacho, eszembe jutott, hogy összedobhatnék egy paellat is. Igen spanyol nap. Lustálkodással, főzőcskével, délutáni sziesztával, és minden más holnapra halasztásával. Persze ennek kicsit ellentmond, hogy reggel hétkor már pizsamában kevertem a churros tésztát, hogy legyen mit majszolni a második kávé mellé. De azt hiszem így lett teljes egy spanyolos nap :)

Visszatérve a bejegyzés tárgyához, a leves összetevői általában azonosak, az arányokban lehetnek eltérések. Két receptből gyúrtam össze ezt a változatot (Gordon Ramsay és Spain Recipes). Nekem nagyon ízlett, eléggé emlékeztetett a sopszka salátára, ami nem csoda, hiszen az összetevői ugyanazok.

Hozzávalók 4 személyre:

½ kígyóuborka

1 kápia paprika vagy fél piros pritamin

1 tv paprika vagy fél zöld pritamin

½ kg paradicsom

1 gerezd fokhagyma

1 kicsi lila hagyma vagy 1 szál újhagyma ízlés szerint

35-40 g kenyér

1 ek cherryecet vagy fehérbor ecet

só, bors

2-3 ek olíva olaj

Az uborkát, paprikákat, paradicsomot, lila hagymát és kenyeret felkockáztam, majd az áttört fokhagymával, ecettel, sóval, borssal és 2 evőkanál olívaolajjal egy jól záródó edénybe tettem. Kézzel összekevertem, alaposan összenyomkodtam, majd szorosan rázártam a tetejét és a hűtőbe tettem éjszakára.

Másnap átkevertem, összeturmixoltam, majd tésztaszűrőn átpasszíroztam, hogy a nagyobb paprikahéj darabok fennakadjanak. Mégegyszer megkóstoltam, hogy elég sós, borsos, ecetes-e és kész is volt.

A bejegyzést szeretettel ajánlom Emesének és Ácinak :)

Hűsítő uborkás limonádé

Nem tudom nem észrevenni, hogy a limonádé ismét divat lett. Különlegesség számba megy a „házi” típusú, és nagyon nem értem, miért kerül csilliárdokba, pedig semmi extra. Szerencsére vannak kreatívabb megoldások is, ami már szimpatikusabb egy fokkal. Ide tartozik az uborkás változat is. Én előtte még sosem ittam, de annyira tolják, hogy gondoltam kipróbálom tényleg házi változatban, töredék áron. Ilyen melegben különösen jó az uborka, citrom hűsítő hatása.

Egy szimpatikus receptet találtam Szárnyas Ízvadásznál, és bátortalanul fél adagnak futottam neki első körben, amiből 1 liter született. Kicsit változtattam az elkészítési módon.

Hozzávalók:

½ kígyóuborka

1 ág bazsalikom

½ citrom

½ narancs

3 ek gyümölcscukor (ez csak tájékoztató adat :)

1 liter meleg víz

a poharakba: jégkocka, citrom, uborka, narancs, bazsalikomlevél díszítésnek

A bazsalikom letépkedett leveleit mozsárba tettem és a cukorral összezúztam. A kígyóuborkát almareszelőn lereszeltem és egy nagy befőttes üvegbe tettem, majd rászórtam a cukros bazsalikomot, végül nyakon öntöttem jó meleg vízzel. Amikor kihűlt, átszűrtem egy kancsóba, belefacsartam a citrom- és narancslevet. Díszítésnek mehet a pohárba 1-2 karika uborka, citrom vagy narancs, pár levél bazsalikom. Na meg a jégkocka.

Meglepően finom, pedig nem igazán bíztam benne. Azóta kánikula idején rajta van az itallapunkon. Érdemes kipróbálni. Csak úgy kalandvágyból.

A méltánytalanul elfeledett sopszka saláta

Gyerekkorom egyik nagy élménye volt, amikor egyszer vendégségben megkóstoltam a sopszkát. Az még az az időszak volt, amikor irtóztam mindentől, ami a sajttól különböző fehér színű tejtermék. Jól behúztak a csőbe. Az egész uborkasaláta ízű volt, mégis finom. A tetején pedig fehér, sajtnak nem kinéző dolog, esetünkben juh gomolya. És ízlett, pedig nem látszott sajtnak. Azt hiszem én voltam meglepődve a legjobban, hogy ez így együtt milyen finom. Ha sopszkát utána nem is ettünk otthon, azért a gomolyára rákaptam.

Aztán hosszú kimaradás után pár éve leltem rá egy jó receptre (nem mintha olyan bonyolult lenne). És sikerült reprodukálni azt a bizonyos ízt. Elképzelhető, hogy anno ők is a Kelet-Európai szakácskönyvből (1983-as kiadás) vették a receptet.

Akkor íme a recept:

2 db paprika

2-3 db paradicsom

2-3 db kis uborka (kovászolni való)

1 kis lila hagyma vagy salotta

só, bors, kapor, olaj, ecet (10%-os vagy almaecet)

juhgomolya a tetejére (az eredeti recept kaskavált ír, de ahogy olvastam, mindenféle gomolyát használnak hozzá, a lényeg a gomolyaság) én persze minderre fittyet hányva fetát használtam

A zöldségeket felkockáztam nagyjából egyforma méretűre. A hagymát apróra vágtam és hozzákevertem a zöldségekhez. Az egészet sóztam, borsoztam, meglocsoltam 1-2 ek olívaolajjal és 1 ek ecettel. Lefedve a hűtőbe tettem érni 1 órára. Nem szeretem, ha összeesik a saláta, de ennek jót tesz az idő. Átveszi az ecet savanyúságát, a hagyma pedig veszít kicsit az erejéből. A sajtot és a kaprot csak tálaláskor szórtam a tetejére.

Gyakorlatilag görög saláta olajbogyó nélkül. Végülis nincs messze onnan…

Az uborkák már a spájzban vannak…

Megint sűrűre sikerült a múlt hét és a hétvége. De egyre keményebb vagyok, és nem hagyom magam. Csakazértis főzök és készülök az ínséges télre.

A nyárból leginkább ezt az időszakot szeretem. Elkezdődik a lekvár, szörp és savanyúsággyártás. Bár azért igen örülnék egy külön nyári konyhának.

Már tavasz elején lelkesen összeírok egy A4-es oldalt, hogy miket is tervezek eltenni. Felmérem, mi árválkodik a spájzpolcokon, vagy mi az, ami kitart még jövőre is. Eddig idén még (lekopogom) nem nagyon maradtam le semmiről. Egyre több pipa van a listán. Bár ha lenne saját kis kertem, biztosan több mindent próbálnék tartósítani. Egyenlőre maradok a klasszikusoknál.

Szeretem rendezgetni a különböző alakú, féltve gyűjtögetett üvegeimet. Ilyenkor kezdek helyet csinálni a spájzban, hogy az üres üvegek helyét a telik töltsék meg. Új jövevénynél megint át kell rendeznem a rendszert, hogy minden elférjen. Akár este 11-kor, pizsamában. Mert jól esik. Kikapcsol.

Savanyúságból leginkább uborka fogy nálunk, ezért készítem nagyobb mennyiségben.

Ahány ház, annyi féle savanyúság, annyi féle csemegeuborka. A tavalyi adag egész ügyesen kitartott mostanáig, csak két üveg boltit kellett vennem. De az fel sem ér házi készítésű testvérével. És 2-3 üveg bolti árából kijön ez az adag.

Hozzávalók 10 db 750 ml-es üveghez:

3 kg apróbb szemű uborka

1 csomag kapor

½ pritaminpaprika

1 kisebb hagyma

mustármag

A léhez:

3,6 l víz

8 ek gyümölcscukor

2 ek só

4 dl 15%-os ételecet

20 szem feketebors

12 szem szegfűszeg

4 db babérlevél

A tetejére:

Pici tartósítószer

1. Először az uborkákat beáztattam hidegvízbe.

2. Közben elmostam az üvegeket. Aztán betettem őket és a fedeleiket egy tepsibe, egy teljesen fém merőkanállal egyetemben, és a takarékra állított sütőbe tettem.

3. Amíg az üvegek sterilizálódtak, körömkefével, egyesével átsúroltam az uborkákat és folyó víz alatt lezuhanyoztattam őket.

4. Ezután a léhez az összes hozzávalót egy nagy lábosba tettem és felforraltam.

5. Amíg forrt a lé, a kaprot és a paprikát megmostam és feldaraboltam, a hagymát megpucoltam, apró kockákra vágtam.

6. Amikor ezzel megvoltam, az üvegeket kivettem a sütőből és az uborkákat beletömködtem. A nagyon nagy darabokat félbe vágtam, úgy jobban be tudtam passzintani őket.

A tetejükre szórtam 1-1 teáskanál pritamint, kaprot, hagymát és 5-6 szem mustármagot.

Kesztyűs kézzel, a fém merőkanállal, kanalanként az uborkákra mértem a levet. De azért vigyáztam, hogy a babérlevél és a szegfűszeg ne kerüljenek az üvegbe. A borsokat átengedtem.

7. A tetejükre késhegynyi tartósítószert tettem és szorosan lezártam. Biztos, ami biztos, vízbe állítottam az üvegeket és felforraltam a vizet. Gyöngyözve, lassú tűzön 15 percig forraltam.

8. Végül egy kibélelt régi hűtőtáskába tettem az üvegeket és pár nap alatt, lassan hagytam, hogy kihűljenek. Már a spájzban vannak…

Nálunk nagyon népszerű. Kellemes, fűszeres, ropogós. Szerintem nem is nehéz elkészíteni. Megéri az árát. Uborka még bőven terem, tessék kipróbálni!

Szeretitek a házi csemegeuborkát?

Kovászos uborka

Hát az elmúlt hétvége igen mozgalmasra és stresszesre sikerült (most jött a hír, hogy teljesen fölöslegesen). Azon kívül, hogy nem pihentem, a konyhám közelébe sem jutottam. Pedig rákészültem a szombatra. Voltam piacon, beszereztem sok friss, ropogós zöldséget, de azok szomorúan pihentek a hűtőben. Hogy valamicskét azért javítsak a helyzeten szombat este elmentem egy barátnőmhöz, hogy segítsek neki kicsit a másnapi nosztalgia partira a sütésben. A pirog isteni jó lett, a nyárias sütiről nem is beszélve. Hívtam vendég posztolni :)

Szóval végigrohangáltam a szombatot, kicsit megpihentem a szüleimnél, ahol döbbentem tapasztaltam, hogy tényleg itt a nyár. Van kovászos uborka. Elrepült a május.

Nagyon szeretem a kovászos uborkát. Nagy melegben pláne jól esik ez a kis hideg, savanyú csemege.

Tavaly álltam neki először a sajátomnak. A szüleim igen magasra tették a lécet kovászos uborkailag. Receptjük nincs, csak érzéssel készítik. Én ezt köztudottan nem vagyok képes kivitelezni, mert nekem recept kell. Van egy jó kis befőzős könyvem (33 Befőzés lépésről lépésre), abban van kovászos uborka recept. A fokhagymát kihagytam, mert nekem nem illik bele. Nagyon egyszerű, víz, só, kapor, kenyér.

Hozzávalók:

75 dkg kisebb uborka

1 csomag kapor

2 l víz

4 csapott ek só

1 szelet kenyér

nagy befőttesüveg (én egy 5 l-esbe tettem, hogy kényelmesen elférjenek, de szerintem egy 3 l-esben is elférnek)

Az uborkákat nagyjából negyed órát áztattam vízben, majd folyó víz alatt körömkefével megmostam. Megmostam a kaprot is. A vizet a sóval feltettem melegedni a tűzre. A kapor egyik felét az üveg aljára tettem. Az uborkákat félbe bevágtam, nem teljesen végig, majd merőlegesen rá megint ugyanígy, csak az ellenkező irányból. Gyakorlatilag majdnem négybe vágtam, a végeken viszont csak olyan, mintha felezve lenne. Az uborkákat a kaporra dobáltam, a végén rátettem a kapor másik felét és a szelet kenyeret. Ráöntöttem a meleg, sós vizet és tányérral lefedve kitettem a napos ablakba.

Néha érdemes forgatni, hogy mindenhol egyformán érjen. Három-négy nap alatt (időjárástól függően) beérik. Utána érdemes áttenni kisebb üvegekbe és az átszűrt levet ráönteni. Hűtőben egy hétig bírja így. Már ha megéri :)

Szóval aki még nem próbálta, de szereti, az álljon neki mert egyszerű. Ez csak egy változat, úgyis mindenki máshogy szereti, ki kell tapasztalni.

Nektek érik már a kovászos uborka az ablakban?