Gyerekkorom egyik nagy élménye volt, amikor egyszer vendégségben megkóstoltam a sopszkát. Az még az az időszak volt, amikor irtóztam mindentől, ami a sajttól különböző fehér színű tejtermék. Jól behúztak a csőbe. Az egész uborkasaláta ízű volt, mégis finom. A tetején pedig fehér, sajtnak nem kinéző dolog, esetünkben juh gomolya. És ízlett, pedig nem látszott sajtnak. Azt hiszem én voltam meglepődve a legjobban, hogy ez így együtt milyen finom. Ha sopszkát utána nem is ettünk otthon, azért a gomolyára rákaptam.
Aztán hosszú kimaradás után pár éve leltem rá egy jó receptre (nem mintha olyan bonyolult lenne). És sikerült reprodukálni azt a bizonyos ízt. Elképzelhető, hogy anno ők is a Kelet-Európai szakácskönyvből (1983-as kiadás) vették a receptet.
Akkor íme a recept:
2 db paprika
2-3 db paradicsom
2-3 db kis uborka (kovászolni való)
1 kis lila hagyma vagy salotta
só, bors, kapor, olaj, ecet (10%-os vagy almaecet)
juhgomolya a tetejére (az eredeti recept kaskavált ír, de ahogy olvastam, mindenféle gomolyát használnak hozzá, a lényeg a gomolyaság) én persze minderre fittyet hányva fetát használtam
A zöldségeket felkockáztam nagyjából egyforma méretűre. A hagymát apróra vágtam és hozzákevertem a zöldségekhez. Az egészet sóztam, borsoztam, meglocsoltam 1-2 ek olívaolajjal és 1 ek ecettel. Lefedve a hűtőbe tettem érni 1 órára. Nem szeretem, ha összeesik a saláta, de ennek jót tesz az idő. Átveszi az ecet savanyúságát, a hagyma pedig veszít kicsit az erejéből. A sajtot és a kaprot csak tálaláskor szórtam a tetejére.
Gyakorlatilag görög saláta olajbogyó nélkül. Végülis nincs messze onnan…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése