Elég „nehéz” gyermekkorom volt. Egyke lévén minden földi jót megkaptam, amit egy egyke megkaphat (és a nyolcvanas-kilencvenes évek megenged neki), de volt pár dolog, amit nem kaptam meg, és ezért nagyon vártam, hogy felnőtt lehessek.
Már akkor is elég finnyás voltam és utáltam az iskolai menzát, inkább otthon ettem, mert volt ebéd. Viszont két dolgot csak a menzai menüben ettem meg: a paradicsomlevest és a grízes tésztát. Mivel a grízes tészta nem étel, ez otthon sosem készült, a paradicsomleves pedig akárhogy próbálkoztunk, sosem lett olyan, mint a suliban. (A mai napig nem tudtam megfejteni a rejtélyt.)
Most már, hogy felnőtt lettem (vagy legalábbis annak látszom) és van saját konyhám, tonnaszámra főzhetek magamnak grízes tésztát. Amúgy nem tudom, van-e még valaki rajtam kívül, aki ezt ételnek tartja és szereti is.
Szóval, ha ti is szeretitek, de senki nem kényeztet titeket vele, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, itt az idő, hogy csináljatok magatoknak. Íme a rettentően bonyolult recept.
Hozzávalók 2 főre:
1 tojásból friss házi tészta (vagy fejenként 50-75 g száraztészta, hosszú metélt)
2 tk kemény vaj
4 ek búzadara
4 ek forró víz
baracklekvár
A tésztát sós vízben (1 liter vízben 1 csapott ek só) kifőztem. Közben a búzadarát megpirítottam a felolvasztott vajon, majd amikor megpirult, kikapcsoltam alatta a lángot és felöntöttem 4 ek vízzel. Lefedve állni hagytam pár percig. Amikor a gríz az összes vizet magába szívta, belekevertem a leszűrt tésztát. Jól összekevertem, hogy a dara mindenhol befedje.
Klasszikus, jó édes sárgabaracklekvárral az igazi, de sült gyümölcscsel sem utolsó.
Ti szeretitek a grízes tésztát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése