Sajtos chilis kukoricaleves

Ez a leves még abból az időből van, amikor még utoljára lehetett venni csöves kukoricát a piacon. De fagyasztott, vagy konzerv változatból is elkészíthető. Én nagyon szeretem, főleg sajttal. Így a hidegebb időben bátrabban teszek bele chilit, hogy kicsit jobban felmelegítsen. Az eredeti recept itt olvasható németül.

Hozzávalók:

400 g kukorica (konzerv vagy mélyhűtött)

1 nagyobb fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g erősebb ízű sajt (pl. cheddar) lereszelve

50 ml tej

500 ml zöldségleves (akár kockából is)

100 ml tejszín (elhagyható)

2 ek olaj

só, bors, chili (esetleg erős pista)

ropogtatnivaló pattogatott kukorica a tetejére

Az olajon alacsony lángon, állandóan kevergetve üvegesre pirítottam a hagymát.

Ezután beletettem az áttört fokhagymát, fél percig kevergettem, majd felöntöttem a tejjel és pár percig még főztem.

Beletettem a kukoricát, felöntöttem a zöldséglevessel, és addig főztem, amíg a kukorica megpuhult (én még csőről levágott friss szemekből főztem).

Végül beletettem a reszelt sajtot (itt mehet bele a tejszín is), sóval, borssal, chilivel ízesítettem. Bár az eredeti recept úgy szól, hogy turmixoljuk le a levest, én nem tettem, mert eddig még sosem sikerült igazán krémesre. Inkább hagytam egyben a szemeket.

Kukorica pakora

Az egész úgy kezdődött, hogy árválkodott két cső kukorica a hűtőben, amiket mindig elfelejtettem megfőzni. Nem baj, majd holnap megfőzöm…Nem főztem meg. Az áldatlan állapotot megoldandó, kapóra jött a vasárnap esti tévézés. Szokás szerint nagyokat nyelve és egyre éhesebben néztem a River Cottage vegetáriánus szériájának legújabb részét. Többek között kukorica pakora is készült. Azt hiszem erre vártak a kukoricák.

A pakora nem ismeretlen jelenség a konyhában, de még sosem jutott eszembe, hogy nem csak bundázni lehet a tésztával, hanem bele is lehet keverni a zöldséget.

Egyetlen gond volt csak vele, hogy nem igazán volt jó minőségű a csicseriborsó liszt, túl durvára volt őrölve és ettől kicsit szétestek a korongok. De az ízén nem rontott. Szóval érdemes finomra őrölni hozzá a lisztet, ha alapból nem az.

Ez most fél adag tészta. Eredeti recept megtalálható itt.

Hozzávalók:

2 cső kukorica

1-2 újhagyma finomra vágva

1/2 chili

1/2 ek finomra tört koriander

olaj a sütéshez

Hozzávalók a tésztához:

125 g csicseriborsó liszt

1/2 tk só

1 púpozott tk római kömény

1 púpozott tk őrölt koriander

1/2 tk kurkuma

cayenne bors

1/2 tk sütőpor

125 ml hideg víz

A mártogatóshoz:

1 kis doboz joghurt

3 ek finomra vágott menta

A kukoricáról éles késsel hosszában levágtam a szemeket, összekevertem az apróra vágott chilivel, hagymával, korianderrel és félretettem, amíg összekevertem a tésztát.

A tésztánál először a lisztet összekevertem a fűszerekkel, sóval, sütőporral. Aztán apránként hozzáadtam a vizet. Olyan sűrű palacsintatészta-szerűség kell, hogy legyen. Végül belekevertem a fűszerezett kukoricát. Kb. fél centi olajat melegítettem egy serpenyőben, és ebbe engedtem bele 1-1 ek tésztát. Mindkét oldalukat 2-3 percig sütöttem.

Mi csak natúr joghurtba mártogattuk. Ropogós, fűszeres tészta, édes, krémes kukoricával. Hmm. Nem volt egy szokványos vacsora. Gyorsan készült, gyorsan fogyott.

Kukoricás-joghurtos pacsni

A gyuvecs mellé készült, mártogatósnak. Már régóta szemezek vele. Nagyon szép volt a fotón, a valóságban is, de megint nem hallgattam a megérzésemre. Bár jól mutat a kukoricadara a tetején, a fogam alatt roppanó darabok nagyban csökkentették az élvezeti értékét. Továbbá a fogyasztás során kiderült, hogy a sajt nagyon jól illik a kukoricához. Tanulságként tehát levonható, hogy a kukoricás-joghurtos pacsnit sajttal ajánlott megszórni sütés előtt. Bátrabbak a tésztába is keverhetnek anikó, medve illetve feta jellegű sajtot. Egy kicsit még mindig szkeptikus vagyok, vajon hogyan puhul meg a kukoricadara a tésztában. Legközelebb kiderül.

A recept a 33 kenyér és péksütemény lépésről lépésre c. könyvből származik.

Hozzávalók:

350 g finomliszt

150 g kukoricadara

1 ek só

1 ek szárított élesztő

3 ek kukorica vagy olíva olaj

3 ek joghurt (eredetileg kefir)

2,5 dl víz

+ 1 tojás a kenéshez

Az összes hozzávalót a kenyérsütő gép tartályába tettem, majd dagaszttattam, keleszttettem.

A megkelt tésztát átgyúrtam, és ujjnyi vastagra nyújtottam. Háromszögeket vágtam belőle, tepsire fektettem és újból kétszeresére keleszttettem. Közben a sütőt előmelegítettem 190-°C-ra, és amikor megkelt a tetejüket megkentem a felvert tojással.

Sütőbe tettem és addig sütöttem őket, amíg a tetejük megpirult.

Elég jó lett, de a tetejét inkább sajttal érdemes megszórni, mint darával. Nekem hamar kiszáradt, úgyhogy a fele kapásból ment a mélyhűtőbe. Mindenképpen frissen érdemes pusztítani, főleg szaftos ételekhez, mártogatósnak.

Kukoricás kenyér

Nyár van, hőség, de kenyeret mégis csak enni kell. Boltira továbbra sem fanyalodom. Úgyhogy ez remek alkalom, hogy mindenféle gépi kenyérreceptet kipróbáljak. Ezzel a recepttel már régóta szemeztem. Egy barátnőmtől, régebben kaptam egy kis saját gyártású füzetecskét, „Kata kenyérreceptjei” címmel. Sajnos nem tudom a receptek forrását, úgyhogy ha valaki sajátjának érzi, elnézést, hogy nem közlöm a pontos eredetet. Szóval a füzetecske tartalmaz mindenféle tarka-barka, édes és sós, hagyományos, reform és bio receptet. És mind gépi.

A kukoricás kenyérre azért esett a választásom, mert egy makrobiotikus szakácskönyvben azt olvastam, hogy a kukoricának hűtő hatása van. Úgy, mint a zabnak melegítő hatása. Az tény, hogy melegben jobban esik egy főtt kukorica, mint egy hideg fagyi.

Kukoricalisztem még volt, csak a pikáns ízesítőket hagytam ki belőle: a sült hagymát és sült szalonnát.

Az eredeti receptet arányosan csökkentettem a gép kapacitásához, ennek megfelelően kicsit kevesebbre sikerült, mint a szokásos darabok. Plusz a fehérkenyér programon sütöttem és a teteje ennek megfelelően fehér is maradt :) Nem tudom megfejteni miért lett két színű. Az oldala és alja barna, a teteje fehér. De ez az ízén nem rontott.

Hozzávalók egy nagyjából 80 dkg-os kenyérhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

100 g finomliszt

200 g kukoricaliszt

120 g rétesliszt

250 ml langyos víz

120 ml natúr joghurt

2 tk só

1 tk cukor

másfél tk porélesztő

½ tk ecet

¼ tk bors (szerintem kicsit sok)

Először a folyékony hozzávalókat és a cukrot, sót, borsot tettem a tartályba, aztán hozzáadtam a liszteket, végül tetejére került az élesztő. Végülis az élesztőt lehet a folyadékokhoz is keverni, de akkor a sót tenném a tetejére. Én nem szoktam a sót az élesztővel sokáig összezárni. Ha időzítéssel sütök, az élesztőt igyekszem elszeparálni a folyadéktól, nehogy elinduljon. A liszt jó barriert képez.

Fehérkenyér programon, gyors ütemezéssel sütöttem.

Nagyon finom lett. Kicsit sok lett benne a bors, úgyhogy a reggeli tejeskávéhoz nem ajánlom, de minden más sós kenyérrevalóhoz igen.

Érdemes kipróbálni!

Gépi sütésnél, ha pontosan adagoljuk a hozzávalókat, biztos a siker.

Ettetek már kukoricás kenyeret?

Első chilis bab és tortilla

Látszik, hogy nem vagyok agglegény és koleszos sem voltam. Ma nekifutottam életem első chilis babjának. Nehezítő körülmény volt, hogy csak egy szabály van a készítésénél: legyen benne bab és csípjen. Másik nehézség az volt, hogy emlékeim szerint még sosem ettem. Gondoltam csinálok hozzá egy kis tortillat is, ezt Max-nál néztem ki. Miután átolvastam pár receptet, a babbal mentem a saját fejem után. Gyorsan megvan, elég egyszerű. Fura volt konzervekből főzni.

Hozzávalók 2―3 személyre:

250 g darált hús

1 konzerv vörösbab

1 konzerv darabolt vagy egész paradicsom

1/3 doboz konzerv kukorica

2 db közepes hagyma

1 gerezd fokhagyma

2 ek zsír

2 kk őrölt chili

1 db szárított chili

½ kk római kömény

1 kk szurokfű

só, bors

Először meggyúrtam a tortillatésztát és a hűtőben pihentettem egy órát. Az egyik hagymát apróra vágtam és megpirítottam a zsíron. Hozzáadtam a fűszereket, a fokhagymát és egy picit tovább pirítottam. Aztán hozzáadtam a húst, sóztam, borsoztam és barnulásig sütöttem. Rádobtam a paradicsomot, a babot, a kukoricát levük nélkül és a szárított chilit vékonyan felkarikázva. Takaréklángon, fedő alatt nagyjából fél óráig főztem. A másik hagymát szálára vágtam és így kevertem a babhoz. Tovább főztem, amíg a hagyma megpuhult. Közben megsütöttem a tortillakat.

Kicsit fura volt úgy főzni, hogy nem tudom, milyennek kellene lennie. De mindegy is, a szabály az, hogy nincs szabály. Csak jó legyen és csípjen. Ideje felvenni a repertoárba.

Ti szeretitek a chilis babot?