2011. június 21., kedd

Mogyorós csokifagyi a nehéz napokra


Ez egy nagyon lélekgyógyító fagyi. Egy stresszes nap után rendbe rak. Rám is fért.
Fel akartam használni a spájzban árválkodó mogyorót. Volt némi csoki is itthon. Tejszín és sűritej pedig gyakran lapul a spájzban. A recept alapja Tücsökbogár receptjei közül való.
Hozzávalók:
1 tubus sűrített tej
2 dl tejszín
50 g tejcsoki
1 ek kakaó
1 marék tisztított, pirított török mogyoró
A tejszín dobozának tetejét levágtam és negyed órára mélyhűtőbe tettem.
A mogyorót serpenyőbe tettem és nagy lángon pár percig forrósítottam. Ilyenkor lepattog a külső, barna héja, és utána már könnyű megpucolni. Csak vigyázni kell, mert nagyon forró. Aztán mikor kicsit kihűlt, ledaráltam és összekevertem a kakaóval.
A csokit takaréklángon, óvatosan felolvasztottam.
A tejszínt a sűrített tejjel legnagyobb fokozaton 5 percig kevertem, aztán lassan beleöntöttem a csokit. Tovább kevertem, és kanalanként hozzáadtam a mogyorót is.
Csak addig kevertem, amíg összeállt. Kicsit tejszínhab felverő fóbiám van.
Nagyon finom, jó mogyoróillatú, csupa csoki.
Próbáljátok ki!

2011. június 19., vasárnap

Sokmagos kenyér gépben sütve


Íme egy kenyér, amit gépben szoktam sütni. Mert hát itt a nyár, és van az a hőmérséklet, ami felfűti északi fekvésű kiskonyhámat is. Ilyenkor, ha lehet, nem fűtöm be a sütőt. Másik jó tulajdonsága a kenyérsütő gépnek, hogy programozható fajtája reggelre megsüti az este bekészített kenyeret.
Nagyon szeretjük ezt a kenyeret. Annyira, hogy tegnap este sütöttem, és mire észbe kaptam, már annyi sem maradt belőle, hogy egy fotót csináljak róla. Így készült életem első sercli-fotója. Ennél jobb reklám szerintem nem is kell neki :)
Programbeállítástól függően ropogós a héja, a belseje pedig puha, ruganyos. A magokat lehet variálni benne. Én lenmagot, szezámmagot, napraforgómagot és tökmagot szoktam beletenni. Amikor vicces kedvemben vagyok, tökmagolajjal készítem, akkor kicsit zöldes színt kap. Magokat sajnos nem nagyon eszünk, csak kenyér formájában. Legalább ennyit.
Hozzávalók:
150 g teljes kiőrlésű liszt
150 g finomliszt
150 g rétesliszt
1-1 ek a magokból tetszés szerint
1 csapott ek só
1 lapos ek szárított élesztő (Haas)
30 ml olíva olaj
330 ml langyos víz
A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem, és barna kenyér programon sütöttem.
Tapasztalatom szerint mindig sikerült a kenyér, amikor pontos mennyiségekkel dolgoztam. Érdemes erre odafigyelni.
Ez a kenyér nagyon finom, tessék kipróbálni!

2011. június 18., szombat

Zöldborsópüré, kismókusok kenyérre is kenhetik


De jó is lett volna ez a színes köret az előző VKF fordulóra! Na de most már mindegy. Előbb vagy utóbb, de felkerül a bejegyzések közé.
Hát a születése története két szálon fut. Sokszor néztem Nigellát a spektrumon, milyen könnyedséggel rittyent össze ételeket, közben szorgosan jegyzeteltem. Akkor még nem szabadultam be a konyhába, de a recepteket eltettem, hátha jók lesznek még valamire. Egyszer láttam, hogyan készít harmatkönnyű gyors vacsorát. Sült lazacszeletek zöldborsópürével. Akkoriban, még nem igazán jártam a konyha közelében, hogy újdonságokat próbáljak ki, de azért megjegyeztem magamnak ezt az elkészítési módját is a borsónak. Aztán pár éve zöldborsófőzeléket készítettem „hűdeegészséges” módra és nem akartam lisztes habarással elrontani. Úgy gondoltam, majd a felét pürésítem, a másik fele meg borsó alakú maradhat. Turmixolás közben annyira megtetszett a színe, hogy inkább az egészet pürésítettem, így lett belőle az, ami. Ex-Kosztosom azóta is emlegeti, hogy milyen jó színe van és milyen finom volt. Szerintem különleges, mégsincs benne semmi különös. Csak hát szokatlan.
És itt egy ritka pillanat, amikor nem írok mennyiségeket, mert én is csak érzésre főztem :)
Most egy kicsit másképp készült. Hirtelen gondolattól vezérelten úgy csináltam meg, mint a krumplipürét szoktam. Simán, enyhén sós vízben, egy gerezd fokhagymával megfőztem, leszűrtem és vajjal, tejjel összeturmixoltam. Egy kicsit utána sóztam, és jól megszórtam törött borssal. Utólag jöttem rá, ez az, ahogy Nigella anno készítette, csak talán ő tej nélkül törte össze.
Így kicsit krémesebb lett, mint korábbi társai. Nekem nagyon bejön. Most elég kevés készült, úgyhogy a maradékot kenyérre kentem. Egy kis sajttal a tetején különlegesebb lett a vacsorám.
Érdemes kipróbálni.
Ti szeretitek a zöldborsópürét?

2011. június 17., péntek

Zabnass, nőknek és lovaknak

Először is elnézést kérek azoktól a férfiaktól, akik szeretik a zabot, és azoktól, akik a gabonákat nem csak főtt rizs és kenyér formájában fogyasztják (én kettőt biztosan ismerek :).
Nem tudom, ez a zabos dolog biztosan akkor fordult rossz irányba, amikor Béres Alexandra lelkesen próbálta rávezetni az embereket arra, hogy zabot enni nagyon egészséges és jó dolog. Én természetesen egyetértetek vele, mert én már azelőtt is szerettem, de sokakban ellenérzést vált ki. Emlékszem teljesen hülyének néztek, amikor zabkásával állítottam be a gimibe a kilencvenes évek közepén, mint tízórai vagy uzsonna. A zab az lovaknak való. Aztán az egyetem alatt találkoztam a zabpelyhes süti receptjével, ami szintén lókajának minősült, de lelkes fiú évfolyamtársaim mindegymilyencsaksütilegyen süti formájában lelkesen fogyasztották. Visszaigazolást igazából Finnországban kaptam arra, hogy mégsem vagyok teljesen csodabogár. Ott természetes volt, hogy reggeli előtt mindenki betolt egy adag zabkását. Aztán jött a reggeli.
Ez a szösszenet még mindig nem zabkása, csak egy expressz változata, így nyárra elég is. Nem kell agyonfőzni. Nagyon jól lehet variálni. Én azt szoktam beletenni, amit éppen kívánok, vagy aminek szezonja van. (A recept alapja amúgy Béres Alexandra egyik könyvéből származik.)
Ma egy kicsit téliesre vettem a figurát. Kókusz, aszalt áfonya és tejcsoki. Öt perc alatt elkészült.
Hozzávalók 1 főre:
4 ek zabpehely, lehetőleg bio, apróbb szemű
1 ek kókuszreszelék
1 tk gyümölcscukor
½ bögre tej, ízlés szerint lehet gabonatej is
4 kocka tejcsoki
pár szem aszalt vörös áfonya
A zabpelyhet a kókuszreszelékkel és a cukorral mikróálló tálba tettem, leöntöttem a tejjel és legmagasabb fokozaton másfél percre a mikróba tettem. Amikor elkészült, kivettem, és lefedtem néhány percre, hogy a gabona megszívja magát. Ezután rádobtam az apróra vágott csokit és áfonyát. Kicsit összeforgattam, hogy a csoki megolvadjon benne.
Nagyon pazar, nekem jól összeillett ez a hármas. A csoki kicsit megolvadt és feloldódott, a kókusz kicsit ropogós maradt, az áfonya savanykás íze pedig dobott egyet az ízeken.
A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.
Zabnassra fel!
Ugye ti is szoktatok zabot enni?

2011. június 15., szerda

Krumplis kenyér és száz


Sűrű elnézést a blogot követőktől, de valahogy nem tudom összeegyeztetni a munkát a főzéssel, a fotózással és az írással. Sajnos még nem eszeltem ki, hogyan élhetnék meg a főzöcskéből, mert hát nem vagyok mesterszakács, sem ínyenc blogoló. De majd csak előkerül valami a spájzból.
És hát eljött aminek el kellett jönnie. Íme, a századik bejegyzés.
A hétvégén eszembe jutott, hogy milyen régen csináltam már krumplis kenyeret. Nagyon szeretem, de nekem inkább a hidegebb napokon esik jól. Eddig mindig kenyérsütőben sütöttem, és már tudom is miért. A recept alapja a már emlegetett 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik. A tésztája elég lágy, így gépben szépen megsül, de én most a két kezemmel nagyon megszenvedtem vele. Eléggé ragacsos, nagyon sok lisztet felvenne, de nem akartam, hogy túl kemény legyen a tésztája. Inkább kockáztattam. Necces volt, felfutott így is, viszont az első pár koccanásra, ami a formát érte, összeesett. Persze így is nagyon finom lett és még bőven a duplájára kelt, csak hát nem olyan szép. Aggodalomra semmi ok, majd kikísérletezem a kezelhető verziót. Meg gondolom az öreg krumplival is könnyebb dolgozni.
Hozzávalók:
120 g teljes kiőrlésű liszt
150 g rétesliszt
150 g finomliszt
150 g főtt, áttört burgonya
1 ek só
15 g friss élesztő
1 dl langyos tej
2 tk cukor
30 ml olíva olaj
150 ml langyos víz
Az élesztőt a cukorral felfuttattam a tejben, majd a kimért liszt közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem. Ott összekevertem egy kis liszttel és 5 percig hagytam kelni. Utána hozzáadtam a krumplit, sót, olíva olajat és jól összegyúrtam. Minél tovább gyúrtam, annál ragacsosabb lett. Végül kilisztezett tálban hagytam duplájára kelni. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, formába tettem és ott is hagytam a duplájára kelni. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
A sütő aljába egy forró vízzel félig telt tepsit raktam és a megkelt kenyérkét bespricceltem vízzel. Majd a sütőbe toltam. Pirulásig sütöttem.
Amikor megsült, kivettem a formából, rácsra tettem és megint bespricceltem vízzel.
Nem lett olyan tömör, mint amilyennek kinéz, ám rendkívül finom. Fűszeres zsírral nem igazán nyári vacsora, de igen jól esik.
Ígérem, utánaolvasok a titoknak, hogyan is készül a jó krumplis kenyér. Azért lehet próbálkozni.
Szeretitek a krumplis kenyeret?

2011. június 10., péntek

Vaníliás eperlekvár


Múlt hétvégén volt egy kis időnk epret szedni. Sajnos nincs kertünk, úgyhogy körbenéztünk szedd magad témában. Több próbálkozás után végül Pomáz közelében kötöttünk ki. Kicsit későn értünk oda, és valószínűleg a piros, hatalmas eprek  már mások kosarában utaztak hazafelé. Azért nekünk sem volt rossz dolgunk. Kicsit halványak voltak, mégis mézédesek. Na ez nem az a „mézédes”, amit a piacon kiírnak az eper mellé, annál százszor édesebb.
Szóval eprünk nem túl szép, ám annál ízletesebb, és szállítható állagú. Nem szedtünk sokat, csak amennyit eltettünk (üvegbe és magunkba).
Lekvár témában a technológiát tekintve a minél természetesebbhez szeretek visszatérni.
Ez a lekvár a tavalyihoz hasonlóan vaníliával készült és gyümölcscukorral. Kicsit elszámoltam magam, mert elfelejtettem, hogy nem cukorral akarok tartósítani és a gyümölcs édességét sem vettem figyelembe, úgyhogy jó édes lett. De azért még van egy kis eper íze. Tartósításra csak hőt használtam, és nagyon odafigyeltem a sterilizálásra. Az itt szereplő cukormennyiség már a kevésbé édes, inkább gyümölcs-ízű változat.
Hozzávalók 7 kis befőttesüveghez:
2 kg tisztított eper
60 dkg gyümölcscukor
½ rúd vanília
½ citrom leve
A megtisztított epret adagokban robotgéppel nagyobb darabokra vágtam és összekevertem a cukorral. Zománcos lábosban hagytam állni 12 órát.
Másnap beletettem a vaníliát és a kikapart magjait, és belefacsartam fél citrom levét. Takaréklángon feltettem főni és forrástól számított 20 percig főztem.
Közben sütőben kifertőtlenítettem az elmosott üvegeket, tetőket, és a merőkanalat.
A lekvár akkor jó, amikor tányérra cseppentve megkocsonyásodik.
Amikor elkészült, kiszedtem belőle a vaníliát. Kanalanként az üvegekbe mértem, majd szorosan rácsavartam a tetőt. A megtöltött üvegeket azonnal fejre állítottam nagyjából 5 percre, hogy a forró lekvár fertőtlenítse a kupak belsejét. Majd talpára visszafordítva, párnák közt, 2 napig hagytam kihűlni.
Hát lenne még ötletem más ízesítésre is, de ezek már csak akkor valósulnak meg, ha lesz saját kertem, rengeteg eperrel.
Ez a vaníliás íz egy klasszikus, elegáns darab. Én nagyon szeretem.
Szeretitek az eperlekvárt?

2011. június 8., szerda

Húsos pirog


Nagyon régóta szimpatizálok a piroggal. Jártam hetekig Lengyelországot, de ott nem sikerült ennem, az oroszokig pedig nem merészkedtem el. Pár hete mégis utamba akadt.
Irodalmi adatok alapján a lengyeleknél inkább vízben főzik ki, mint nálunk a derelyét, az oroszoknál sütőben vagy olajban sütik ki. Tölteléke lehet édes is, sós is. Húsos, gombás, káposztás, túrós, krumplis és még ezer féle.
Ez most egy sós változat, de már beindult a fantáziám az édes verziókra is.
Egyik kedves barátnőm sütött egy „partira”, úgyhogy le is csaptam gyorsan a receptjére. Sajnos pontos forrást nem tudott mondani, de a kitalálóját örökké üldözni fogja a hálám. Természetesen átalakítottam Kata-módra, félig egészségesebbé.
Azért is tetszett a tésztája, mert bár élesztős, nem kell túl sokat keleszteni. Tölteléke egyszerű, ezért is olyan finom.
A legjobb reklám, ha azt mondom, egy négy személyes adagot ketten negyed óra alatt betermeltünk.
Hozzávalók a tésztához:
100 g teljes kiőrlésű liszt
150 g finomliszt
150 g rétesliszt
2 tk só
50 g vaj
1 tk cukor
2 dl víz
40 g élesztő
Hozzávalók a töltelékhez:
1-2 ek mangalica zsír
250 g darálthús
1 kisebb fej hagyma
só, bors
3 db közepes méretű ecetes uborka
pár ek tejföl
1 tojás a kenéshez
A töltelékhez megolvasztottam a zsírt, majd az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam rajta. Hozzátettem a húst és nagy lángon pirítottam, majd sóztam és borsoztam. Végül addig pirítottam, amíg elfőtte a levét. Amíg elkészítettem a tésztát, hagytam hűlni. Mikor kihűlt, hozzáadtam a kicsi kockára vágott uborkát és annyi tejfölt, hogy kenhető legyen.
A tésztához a liszteket, cukrot és sót összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat. Az élesztőt a vízzel jól elkevertem, és a lisztes keverékhez öntöttem. A tésztát jól összegyúrtam és negyed óráig hagytam pihenni.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
Amikor a tészta kipihente magát, nagyjából 3 mm vékonyra nyújtottam, és körülbelül 10 cm átmérőjű köröket szaggattam belőle. (Legegyszerűbb a pizzavágót használni, az jó éles.)
A körök közepébe egy-egy nagyobb teáskanálnyi tölteléket tettem, majd félbehajtottam és a szélét jól lenyomkodtam, hogy ne maradjon benne levegő. A szélét villával kicakkoztam, hogy a pirogok biztosan jól zárjanak. Tetejüket megkentem a felvert tojással.
A batyukat sütőfóliára fektettem és az előmelegített sütőben pirulásig sütöttem.
Tényleg nagyon finom, érdemes kipróbálni. Kelt tésztához képest nagyon gyorsan elkészül. Nálunk biztosan gyakori lesz ezután. Persze azért egyszer ennék eredetit orosz pirogot is.
Köszönöm a receptet!
Ettetek már pirogot?

2011. június 7., kedd

Rebarbara télire


Mint már írtam, idén először használtam rebarbarát a konyhában. Nagyon megszerettem. Ezért arra gondoltam, mivel lassan vége a szezonnak, elteszek egy keveset a hidegebb napokra. Több féle receptet is találtam, végül a legegyszerűbbek közül választottam kettőt. Egy natúr vizes alapút és egy szirupos verziót.
A sütikből kiderült, hogy ez a növény jóban van a szegfűszeggel, fahéjjal és gyömbérrel. Így ez most egy kísérleti széria lett. Vizes, sima szirupos, gyömbéres szirupos és szegfűszeges szirupos.
1. Rebarbara „nyersen”:
A rebarbarát megtisztítottam, és 2 cm-es darabokra vágtam. Három decis befőttesüvegekbe tettem és forró vízzel leöntöttem. Majd 15 percig dunsztoltam forrásban lévő vízben. Végül szárazdunsztban hagytam kihűlni.
2. Rebarbara szirupban, fűszerekkel:
Egy liter vízből és 150 g gyümölcscukorból szirupot főztem. A megtisztított, feldarabolt rebarbarát üvegekbe töltöttem. A gyömbéres változatba egy körömnyi gyömbérdarabot tettem, a szegfűszegesbe pár szem szegfűszeget üvegenként. Leöntöttem a sziruppal és 15 percig dunsztoltam, végül szárazdunsztban hagytam kihűlni.
Remélem elég volt nekik ennyi dunszt, mert nem akartam mesterséges tartósítószert használni. Majd télen kiderül…
Ha gondoljátok, próbáljátok ki. Jövőre tapasztalatot cserélhetünk :)

2011. június 5., vasárnap

Spenótos csirke


Igen, végre spenótos csirke. Régi kosztosom folyton reklamál, hogy mikor lesz már spenótos csirke. Mindig azt mondtam, majd ha itt a szezonja. Hát tessék, eljött, megsütöttem.
Igazából ez csak csirkemell, de nekem attól még spenótos csirke marad.
Mert hát úgy volt hajdanán, amikor még egy kedves barátnőm a közelemben dolgozott, hogy főztem rá is, ebédidőben pedig leszállítottam neki. Nekem is jó volt, neki meg pláne. Amikor megkötöttük az üzletet, megkérdeztem, mit nem szeret. Azt mondta bármi jöhet, csak uborka és paprika nyersen ne (ha jól emlékszem). Aztán szépen lassan kiderült, hogy vannak még dolgok, amiket nem szeret, de ahogy elkészítettem, mégis ízlett neki. Ezt dicséretnek vettem, ami azóta is lendületet ad :) Így fogyott el például a sütőtökleves, a kókuszos csirkemell és a híres nevezetes spenótos csirke is.
Nagyon egyszerű étel, szerintem a titok abban van, hogy a spenót úgy kerül a húsra, hogy megkap mindent, amit szeret. Szerecsendiót, fokhagymát, borsot. A recept Béres Alexandra weboldaláról származik (Csirkemell Rockefeller módra).
Hozzávalók 4 főre:
500 g csirkemell filé
200 g tisztított spenót
1 doboz natúr joghurt
só, bors, szerecsendió
1 gerezd fokhagyma
sajt a tetejére
olíva olaj
A csirkemellett megtisztítottam, felszeleteltem, nem túl vékonyra és kicsit kiklopfoltam, hogy a rostok meglazuljanak. Aztán besóztam és borsoztam. Egy jénai alját olíva olajjal kikentem, ráfektettem a hússzeleteket, majd rápakoltam a spenótot, végül ráöntöttem a szerecsendióval és tört fokhagymával ízesített joghurtot. A tetejére reszelt sajtot szórtam és előmelegített sütőben 190 °C-on megsütöttem.
Gyorsan elkészül és jó módja a spenótot nem kedvelők meggyőzésének. A joghurt el is tűnik a sajt alatt, de azért ott van, a fűszerek pedig nagyon feldobják a spenótot. A hús sütés közben átveszi a spenót ízét. Én nagyon szeretem. Érdemes kipróbálni.
Küldöm Ácinak és mindenkinek, aki szereti :)

2011. június 2., csütörtök

Tabouleh és törökös húsrudacskák, avagy az ebéd sétája


Na nem kell megijedni, nem rosszullét miatt következett be ez az esemény. Csak hát úgy alakult, hogy megsétáltattam az ebédemet, mert az ebédidő már nem a munkahelyemen ért. Persze tegnap késő este álltam neki, hogy másnapra legyen mit ennem. Nem kellett volna, elkészíthettem volna ma frissen is, amikor hazaérek. De ezeken a kis bosszantásokon már átsiklok. Igazából, ha belegondolok, csupa ilyen helyzettel áld meg mostanság az élet. Fölösleges munkák, amibe sok energiát fektettem, dolgok, amiket megcsináltam, de ráértek volna később is. Aminek a legjobban örülök, hogy ezek valamiért nem bosszantanak fel, csak vannak. Elfogadom, de ez nem valami mesterkélt erőltetett dolog, úgy érzem szívből jön. Inkább másra fordítom a bosszankodásra szánt energiát. Autodidakta buddhista lettem?
Úgyhogy most nagy lelki nyugalommal számolok be a mai finom ebédemről.
Tegnap a nagy meleg miatt rám tört a nosztalgia és szívesen ettem volna valamit keletről. Már hetek óta készülök a tabouleh-re (mostantól csak tabulének fogom hívni), erre a bulgúr alapú sok petrezselyemmel és mentával készülő salátára. Megvolt hozzá minden (a mentát kivéve), már csak receptet kellett keresnem. Végül Toma receptjére esett a választásom. Jó döntés volt. A mélyhűtőben még pihent egy kis darált hús, amiből a 100 legjobb török recept c. könyvecskéből néztem valami felhasználási módot, amit törökös húsrudacskának neveztem el. Úgy éreztem a joghurt jól összehozza majd a tabulét és a húsokat.
Toma tabouleh receptje itt található.
Én pedig így készítettem:
Hozzávalók egy főre:
50 g bulgur (férfias adag 70 g)
nagyjából ½ cs petrezselyem
¼ fej hagyma
1 db kisebb paradicsom
½ citrom leve
35 ml olívaolaj
só, bors, chili, pár szem koriander mag
A bulgurt most nem főztem, hanem csak beáztattam háromszoros mennyiségű vízbe, ¾ órára.
A petrezselymet és a hagymát apróra vágtam, a paradicsomot kisebb kockákra. A hagymát picit megsóztam, hogy az ereje kimenjen, de az íze megmaradjon. Egy pici üvegbe 1/3:2/3 arányban öntöttem a citromlevet és az olívaolajat. Megszórtam sóval, chiliporral és a mozsárban összetört korianderrel és borssal. Végül a zárt üvegecske tartalmát alaposan összeráztam.
A bulgúrról leöntöttem a vizet, és salátástálba tettem. Hozzáadtam a paradicsomot, hagymát, petrezselymet és jól összekevertem. Végül Toma utasítása szerint először csak az öntet felét öntöttem a salátára, majd apránként adtam hozzá a többit, amíg jónak nem találtam az ízét. Mivel még sosem ettem, nem tudtam, milyennek kellene lennie, így hát addig kevergettem és öntögettem, amíg szerintem jó nem lett. Dobozkába zártam és másnapig hűtőbe tettem. Nekem jobban ízlett, hogy állt egy kicsit, meg a bulgúr sem volt olyan al dente.
Hozzávalók a húsrudacskákhoz 10 db-hoz:
250 g darálthús
petrezselyem
100 g hagyma apróra vágva
só, bors
1 kk friss kakukkfű
1 kk őrölt fahéj (igen, nem elírás)
kicsi fűszerpaprika
4 ek olívaolaj
A hozzávalókat összekevertem és kicsit állni hagytam. Nagyjából negyed órát. Aztán vizes kézzel 10 rudacskát formáltam és mindegyiket megkentem olívaolajjal. Forró serpenyőben, nagy lángon sütöttem ki őket, sütés közben folyamatosan forgatva.
A tobulé olyan, amilyenre számítottam, és a hagyma sózása miatt nem lett büdös hagyma szagom. Másik dolog, amire már máskor is gondoltam, hogy ha pici citromlével megöntözöm a nyers hagymát, nem égeti a gyomrot. Ez most is bebizonyosodott. Persze nem bizonyított, hogy a só vagy a citromlé okozta :)
Nagyon ízletes saláta, mentával biztosan jobb, de nekem most petrezselyem hiányom volt. Most megkaptam. És bár a petrezselyem és a kakukkfű is nagyon erős fűszerek, a húsban mégis a fahéj dominált. Imádtam.
Nagyon hangulatos kis ebéd volt, bár éppen akkor szakadt le az ég alja. De nem akadályozott meg benne, hogy kicsit ne a negyediken egy kis konyhában érezzem magam, hanem valahol messze, a távoli keleten a forróságban.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...