A nagy vízválasztó-csobbanás a házi ízesített vizekbe

Egyfolytában azt az impulzust kapjuk, hogy inni kell. Folyamatosan. Naponta 3-4 litert. Mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, mekkora, mit csinálsz egész nap. Igyál akkor is, ha nem vagy szomjas, mert akkor már késő. Érdekes nézőpontok ezek. Én inkább a szervezetemre hallgatok és akkor iszom, amikor szomjas vagyok. Figyelek rá. És azt is tudom, hogy a víz önmagában kevés, nem árt ha viszünk be mellé ásványi sókat is (hmmm egy jó leves). Erre is jók a házilag ízesített vizek. Én végtelenül bátor vagyok: csapvizet iszom Pesten, de sajnos egyre kevésbé finom, hiába pihentetem (klórmentesítés). Múlt héten kaptam rebarbarát és valahogy szóba kerültek az ízesített vizek. Gondoltam egyet és én is kipróbáltam, hátha hozzáad valamit az élvezeti értékéhez. Először csak limonádéval próbálkoztam, amit felturbóztam egy kis reszelt bio narancshéjjal, majd belekarikáztam pár szelet rebarbarát is. Az íz kavalkád és a plusz meggyszerű savanyúság igen nagyot dobott a folyadékfogyasztásomon és futás után különösen jól esett. Íme a ”recept”:

·         limonádé ízlés szerint

·         bio narancs héja reszelve szintén ízlés szerint (nekem 1 literhez 1/8 narancs héja elég volt)

·         rebarbara szeletek szintén ízlés szerint (1-2 cm darabka vékonyan felszeletelve, hogy jobban kioldódjanak az ízek)

A bio narancsot még télen vettem, akkor levet facsartam belőle, de a héját zacskóba zárva betettem a mélyhűtőbe. Így bármikor fel tudom használni, nem kell külön ezért kezeletlen héjú narancsot beszerezni.

Ha valaki savanyú vízre vágyik és már unja a citromot, nyugodtan kipróbálhatja a rebarbarás vizet. Nekem egy új világ tárult fel ezzel az élménnyel, már csak egy szuper kancsó vagy kulacs kellene hozzá, hogy ne a fogammal kelljen kiszűrni a gyümölcsdarabokat. Van ötletetek? Ti szoktatok ízesített vizet készíteni?

Rebarbara télire

Mint már írtam, idén először használtam rebarbarát a konyhában. Nagyon megszerettem. Ezért arra gondoltam, mivel lassan vége a szezonnak, elteszek egy keveset a hidegebb napokra. Több féle receptet is találtam, végül a legegyszerűbbek közül választottam kettőt. Egy natúr vizes alapút és egy szirupos verziót.

A sütikből kiderült, hogy ez a növény jóban van a szegfűszeggel, fahéjjal és gyömbérrel. Így ez most egy kísérleti széria lett. Vizes, sima szirupos, gyömbéres szirupos és szegfűszeges szirupos.

1. Rebarbara „nyersen”:

A rebarbarát megtisztítottam, és 2 cm-es darabokra vágtam. Három decis befőttesüvegekbe tettem és forró vízzel leöntöttem. Majd 15 percig dunsztoltam forrásban lévő vízben. Végül szárazdunsztban hagytam kihűlni.

2. Rebarbara szirupban, fűszerekkel:

Egy liter vízből és 150 g gyümölcscukorból szirupot főztem. A megtisztított, feldarabolt rebarbarát üvegekbe töltöttem. A gyömbéres változatba egy körömnyi gyömbérdarabot tettem, a szegfűszegesbe pár szem szegfűszeget üvegenként. Leöntöttem a sziruppal és 15 percig dunsztoltam, végül szárazdunsztban hagytam kihűlni.

Remélem elég volt nekik ennyi dunszt, mert nem akartam mesterséges tartósítószert használni. Majd télen kiderül…

Ha gondoljátok, próbáljátok ki. Jövőre tapasztalatot cserélhetünk :)

Barátkozás a rebarbarával, rebarbarás sütemény

Ez évben elhatároztam, hogy bekísérem a rebarbarát a konyhámba. Eddig egyszer ettem életemben, Dániában a családnál, ahol laktam. Anyuka nagyon finom süteményt sütött belőle. Sajnos nem volt nagy sütievő nép, úgyhogy amikor mindenki evett egy-egy kockát, eltették. Nem gondolták, hogy mi magyarok másképp gondolkodunk a süteményevésről, pláne, ha háziról van szó. Persze ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de legközelebb inkább viszek magammal tartalékot :).

Na de vissza a rebarbarához. Van már pár receptem különféle süteményekre, lekvárra, kompótra vagy csajos szeszes italra, úgyhogy tényleg ideje már, hogy közelebbről is megismerjem. Csak egy gondom van, a beszerzés. Nem nagyon van időm utánajárni, úgyhogy csak akkor tudok venni, amikor van a Lehel csarnokban. Múlt héten pár csoffadt darabot láttam és csak egy helyen, abból inkább nem vettem. Tegnap viszont találtam egy másik helyen szép darabokat. Biztosan drágán árulták, mert csak azon az egy helyen volt, de nem bántam. Muszáj volt megvenni. Majd ha egyszer lesz kertem…

Láttam Jamie-nél is morzsás sütit, felfújtat, de inkább valami elegánsabb darabra gondoltam. Végül Nigella egyik receptje mellett döntöttem.

Ez a sütemény nagyon könnyed. Kevés zsíradékkal készül, helyette joghurt kerül bele. Két féle liszt van benne. A kukoricaliszt abban segít, hogy a rebarbara levét felszívja. Teához, kávéhoz, pudinggal vagy fagyival, mascarpone-krémmel.

Hozzávalók:

350 g rebarbara (tisztítatlanul)

100 g + 2 ek gyümölcscukor

75 g finomliszt

½ tk szódabikarbóna

só

½ tk őrölt fahéj

75 g kukoricaliszt

1 tojás

vaníliapor

60 g vaj

150 g natúr joghurt

18 cm-es tortaforma

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, a tortaformát kivajaztam és beliszteztem. Alumíniumforma lévén a savas rebarbara itt-ott megoldotta, úgyhogy legközelebb inkább sütőpapír fogok használni. Szerintem a többi formának sem tesz jót ez a savasság.

A rebarbarákat megmostam, lehúztam a külső réteget. Könnyű volt pucolni. Aztán fél cm vastag szeletekre vágtam. Beszórtam 100 g gyümölcscukorral és hagytam állni, amíg összekevertem a tésztát.

A liszteket, szódabikarbónát, sót és fahéjat összekevertem. A tojást egy külön tálkában villával felvertem és összekevertem a vaníliaporral. Egy harmadik tálban a vajat kikevertem a maradék 2 evőkanál gyümölcscukorral. Beletettem a toját és alaposan kikevertem. Majd a joghurttal váltakozva a lisztes keveréket is apránként beledolgoztam. Nem kell túlkeverni, csak épp addig, amíg összeáll egynemű masszává. Végül belekevertem a rebarbarát a levével együtt.

Nagyjából 45 percig sütöttem hústű próbáig. A formában hagytam kihűlni, amit egy rácsra tettem.

Egyszerű, könnyed és nem utolsó sorban szép színes süti lett belőle. A fahéj jól elvolt a savanykás rebarbarával. Szerintem csinálok még hozzá egy kis friss eperlekvárt. Reményeim szerint teszek majd el kompótot, úgyhogy télen is süthetek majd ilyen sütit.

Kóstoljátok meg, ha még nem ettetek rebarbarát!